JÓZSEFFALVA
[48]
Ez a falu születési sorrendben a negyedik magyar
falu
Alighogy a falu megszületett 1785 tavaszán, II. József császár nemsokára pártfogásába vette. 1786-ban, amikor másodszor jött Bukovinába, értesülvén az új telep nyomorúságairól – még földkunyhókban laktak a telepesek – sok mindennel megajándékozta a szűkölködő székelyeket. Így igásállatokat, ökröket, gazdasági felszerelést adott nekik. Érthető, hogy a falu neve Józseffalva lett.
A császár ajándékozta gazdasági eszközök, ha el is pusztultak, néhány láncdarabot azonban a józseffalviak sokáig őriztek és mutogattak a császár régi adományából. E láncdarabokon kívül Józseffalvának volt egy több száz éves elefántcsont feszületje is, amelyet a falu első papja a podolai születésű Bokowski Márton a múlt században vett magához az Osztrák Bukovinával szomszédos Moldva tartománybeli Bája (Moldvabánya) nevű helység régi katolikus templomának ásatásainál. Bokowski ugyanis abban az időben egyedüli illetékes lelkipásztora volt annak a vidéknek. Határátlépéssel pásztorolta a moldvai Fultucsény (Bája közelében) város katolikusait, akik között németek is voltak.
Később Józseffalvának sokáig volt papja Druzsbáczky György, aki áldásos tevékenységéért „a bukovinai magyarok atyja” nevet érdemelte ki. 1868-ban helyezték át Józseffalvára. Buzgó tevékenységének köszönhető, hogy felépülhetett a még ma is fennálló nagy templom. A templom építésére a Szent László Társulat segélyként 200 forintot adott. Az építésnél hívei nagy odaadással segédkeztek.71
A templom felszentelésén 1895-ben Robritsek Ferenc
dr. nagymarosi lelkipásztor a Szent László Társulat volt titkára mondta az
ünnepi szentbeszédet, aki ez alkalommal azért is jött Bukovinába, hogy az öt
falu helyzetéről személyesen is meggyőződjék. Hazatérése után beszámolhatott
arról, hogy Fogadjistent kivéve, a többi négy falunak szép kő temploma és
iskolája van.
Druzsbáczky
meghalt 1897-ben. Sírja a templom kerítésében, a templom fala mellett van ezzel
a felírással: „Pater Hungarorum in
Druzsbáczky helyét a még fiatal újmisés Sebestyén Antal foglalta el. (Élettörténetét lásd Hadikfalva története című fejezetben. Az ő idejében 1903-ban Józseffalva katolikusainak a száma 774 főből állt.
[49]
Sebestyén Antal Hadikfalvára való áthelyezése után 1920-ban Gál Antal, lett szülőfalujának lelkipásztora. Gál Antal életéről s mint nagybácsijáról Várda Sebestyénné Gál Ágnes 69 éves ekként beszélt:
„Anti bácsi, ő nagybácsim volt – édesapám testvére. Az ő szülei Gál Antal és György Ágnes voltak. Ő már kisgyerek korában árván maradt. Meghalt az édesanyja s az édesapja is. S akkor édesanyám vette gondozásba, mert az én édesapám is elesett a 14-es háborúban Orlicánál, és mint sógornő ő iskoláztatta. Ő viselt gondot rája. Budapesten járt iskolába, és Lembergben szentelték fel. S akkor odahaza tartotta az első miséjét Józseffalván Bukovinában. Sebestyén Antal után s Németh Kálmán előtt 2-3 évig ő volt Józseffalva plébánosa. Közben utána Báró Rónai Antal végezte a plébánosi teendőket 1932-ig. Anti bátyám hétszer járt Rómába. Egyszer a saját költségén, s hatszor pedig zarándok-vezető volt. Járt Assziszibe, Páduába és Velencébe is. Hazajövetelünk után Bácskában egy ideig Kelebián volt. S később mint a Pécsi Egyházmegye papja az utolsó éveiben betegsége miatt itthon lakott hat évig. De így betegen is tovább tevékenykedett. Budapestre ment, de onnat aztán nagy betegen jött haza. A lábai nagyon meg voltak dagadva. itthon halt meg. Itt van eltemetve Szabaron.” (Székelyszabar, Baranya megye.)
Németh Kálmán dr. – a szamosújvári születésű kiváló
szónok és tollforgató 1932-ben lett Józseffalva papja. Templomát, a plébánia
épületét és annak környékét eredeti elgondolása szerint varázsolta széppé.
Nagyszerű énekkart szervezett a józseffalviakból, és velük a marosvásárhelyi
katolikus nagygyűlésen is részt vett 1936-ban. Ő volt, aki az erdélyi
napilapokon keresztül (Magyar Lapok, Keleti Újság) megismertette a bukovinai
magyarságot Erdéllyel és Magyarországgal. Ő volt az elpusztult Józseffalva
felépítője, és a hazatelepítés előkészítője.73
A bátaszéki plébánián elhelyezett Józseffalva anyakönyveiben lapozgatva, a kereszteltek anyakönyvének INDEXÉBEN, ami 1820-tól 1897-ig szól, a következő vezetéknevűeket találtam, s mivel e nevek akkori létezését Józseffalva volt lakói közül többen bizonyítják, így valószínűnek tartom, hogy jó a kijegyzésem. Ambrus, András, Angyal, Albert, Ábel, Barát, Barnás, Bibek, Birtha, Biró, Borsos, Borbát, Busik, Császár, Csernik, Csite, Csonka, Erős, Fazekas, Fülöp, Gábor, Gál, Gáspár, Guzorán, Gege, György, Illés, Kató, Keresztes, Király, Koródi, Kósa, Kovács, Küsmödi, László, Lovász, Lukács, Máté, Mátyás, Márton, Mezei, Mészáros, Miklósi, Móka, Német, Székely, Tamás, Torma, Titi, Tarcsányi és Várda.
Bár az INDEX 1820-tól van vezetve, a kereszteltek anyakönyve a Matr. Bapt. Tom. 1. kötete 1836-ban kezdődik. A Matr. Bapt. Tom. 9. kötetében, amely 1930-tól 1944-ig van vezetve Bácskát is beleértve.
A Bácskában való megkezdésnél ez a beírás áll:
1941
Isten segítségével 179 évi száműzetésből hazatértünk.
„Fiút szültek hősi nemre. Szép leányt a szerelemre.”
Józseffalva szép iskolájának építéséhez is sok magyarországi hozzájárult. Jókai maga is felkarolta a sajtóban ezt az ügyet. Lapjában, a Honban indított rá gyűjtést, s ebből épült fel a magyar iskola.
[50]
A tanítókról beszélve az öregek Druzsbáczky templom- és iskolaépítő papjukra is visszaemlékezve, a következő kedves eseményt mondták el:
„Várda András Várda Sebestyénnek a nagybácsija vólt. Druzsbáczky vitte el Pestre. Mikor mentek, vittek magikval ennivalót, met a pap azt mondta, hogy tegyenek tarisnyába. Mikor odaértek s oda bémentek, a pap nem engedte, hogya kalapjikot levegyék. Azétt, hogy az ott levők lássák, hogy ezek ojan buták, hogya kalapjikot sem tudják letenni. Hát ígyes tettek, a kalapjikot nem vették le. Az olyan hamis pap vót, olyan erélyes vót Druzsbáczky! A gyermekekre mutatott, s a grófoknak mondta: „Nézzétek, oda kell tanyíttó, s oda kell pap. Ki kell emelni őköt me’ nagyon el vannak nyomva s maradva! S úgy adtak neki segítséget, hogy lett templom is, plébánia is, s még iskola is. Kicsi gyermekecske vót az a Várda tanyíttó, Druzsbáczky vitte el, és később ő lett a főtanyíttó. Közben több magyar tanyíttó tanyított addig, amíg a románok elvették az iskolát.”
A bírókról beszélve az öregek Várda Tituszt említik meg Józseffalva utolsó bírójaként. De közben elmondták még, hogy ebből a faluból való Székely Albert is, az ezermester, aki fából időmutató órát készített, amelyet 1938-ban a Budapesti Eucharisztikus kongresszuson – ahol a bukovinai székelyek népes csoportja is jelen volt – mutatott be. Ő készítette Szeret város német és lengyel katolikus híveinek a templom orgonáját. Szintén fából.