Rónai Béla
Tamás Menyhért Vigyázó madár című kisregényében (amely a családjáról szóló eposz, ballada, elégia) kutatja a gyökereket, s így jut el szülei házasságkötésének latin nyelvű anyakönyvi bejegyzéséhez. Magyar fordítása a következő: „(Tomjuk) Huck Lajos törvénytelen fia Huck Marcellának. Dolgozó 22 éves. Kiss Emerenciával, szülei: Kiss Orbán és Kovács Teréz 23 éves. Házasságot kötöttek 1919. február 24-én. Tanúk: Pál Mihály és Miklós Albert róm.kat. földműves hadikfalviak. Eskető pap: Kubacsek János plébános” (i. m. 104, illetve 110).
Az idézet meggyőzően igazolja, hogy pusztán a név alapján nem mindig lehet eldönteni, hogy viselője melyik nyelvi, illetőleg etnikai közösséghez tartozik. Ennek tudatában választottam vizsgálódásaim fő forrásaként Sebestyén Ádámnak A bukovinai székelység tegnap és ma (Szekszárd, 1989) című munkájában található névjegyzéket (191–229), melynek egyik fejezete A bukovinai Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva utolsó családfői 1941-ben, a hazatelepítéskor.
A szerző minden falu névsora után feltünteti az összeállító nevét, korát. Annyiban egységes mind az öt, hogy a végleges megtelepedés után készültek, visszaemlékezve a hazatelepítéskor meglévő állapotra. A családfők neve a falurészek, utcák szerint sorakozik a házak sorrendjében. Ezt a névjegyzéket hitelesíti és egészíti ki az a névsor, amelyet a szerző az 1944. október 26-án Szabadkáról elhurcolt 42 székely férfiról közöl, akiknek örökre nyomuk veszett. (155–60). A családfő neve, születési adatai után ott áll a felesége és gyermekeinek neve szintén pontos születési adatokkal.
Az 1941-ben hazatelepülők száma 13 500 személy. A névjegyzékben szereplő családfők száma faluk szerint: Fogadjisten: 47, Istensegíts: 593, Hadikfalva: 1 441, Józseffalva: 181, Andrásfalva: 593. Összesen 2 855 családfő, illetve család. Ez azt jelenti, hogy az átlagos családlétszám 4 fő. Ez természetesen statisztikai átlag. Voltak magánosok, házaspárok, de inkább a 4-5-6-7 gyermekes családok jellemzők.
Mielőtt a nevek elemzésébe kezdenék, szükségesnek tartom e népcsoport vázlatos történetének előrebocsájtását. Nem erőltetett metafora és nem álpátosz történelmüket kálváriának nevezni, amelynek első stációja Madéfalva. l764. január 7-én hajnalban a császári katonaság 200 védtelen székely férfit megölt. A nép a Kárpátokon keresztül a török uralom alatt álló Moldvába menekült. A moldvai vajda befogadta őket. 1774 őszén Bukovinát császári csapatok szállták meg, miután I. Abdul Hamid török szultán átengedte Mária Teréziának. Bukovina ekkor csaknem lakatlan terület volt. Ezért a császári udvar a népesség növelését tekintette legfőbb feladatának. A Moldovába menekült mintegy 7–8 ezer székely Mártonffy Mór minorita szerzetes közvetlen vezetésével áttelepült a 15–20 évig tartó moldvai „pihenő” után az újonnan szervezett tartományba.
A székelyek után német, román, lengyel, különféle szláv és más telepesek jöttek. Sűrűn lakott és soknyelvű tartománnyá vált. 1786-ig katonai közigazgatás alatt állott, majd Galíciához kapcsolták. Utána önálló koronatartomány lett. l809-ben minden családnak egy katonát kellett adnia. Többségük lengyel földön harcolt Napóleon seregei ellen. 1848-ban Druzsbácky György plébános vezette haza Galíciából a Lenkei-huszárokat. Róla jegyezték föl, hogy szobája falán ott volt édesapja képe. A nála megfordult gyermekektől gyakran megkérdezte: Kit ábrázol a kép? — Egy drótostótot — volt a felelet. — Na, látjátok, ez a drótostót az én édesapám volt (László János, A bukovinai magyarság kirajzásának története az I. világháborúig. Kézirat. 845).
1877-ben az orosztörök háború idején zsidó vállalkozók felfogadták a fogatos gazdákat, hogy az utánpótlás szállításában segítsenek. 1878-ban sok bukovinai székely katona vett részt Bosznia-Hercegovina okkupációjában.
Az I. világháborúban az öt székely falu többször gazdát cserélt. Orosz, német, cseh csapatok váltogatták egymást. Volt idő, amikor magyar katonák szállták meg. A háború után a majdnem 150 éves osztrák uralmat a román váltotta föl. A Saint Germanie-i békediktátum Romániának ítélte oda Bukovinát. 1940 tavaszán a szovjetek benyomultak Bukovina északi részébe. Elfoglalták Csernovicot. Ugyanekkor Hitler több mint 80 000 bukovinai németet telepített át a birodalomba.
A székelyek magukra maradtak. Helyzetüket súlyosbította, hogy l940. augusztus végén a 2. bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély visszakerüt Magyarországhoz, a moldvai földbirtokosok magyarnak többé nem adtak munkát. Pedig a családok többségének a Moldvában vállalt idénymunka jelentette a létbiztonságot.
Ilyen körülmények között következett el a hazatelepülés l94l tavaszán. Az összeírások szerint mintegy 40 millió akkori pengő értékű vagyon maradt Bukovinában, amellyel a román állam sem akkor, sem később nem számolt e1, s a bukovinai székelység a magyar kormány mulasztása következtében kifosztva indult el új lakóhelyére, Bácskába (Albert Gábor, Emelt fővel. Bp., 1983. 345). Néhány év múlva nyilvánvalóvá vált, milyen tragikus tévedés volt darázsfészekbe telepíteni egy népet, mely 150 éves bujdosás után a hazatalálás boldog nyugalmát vélte megtalálni.
1944 ősze megpecsételte a székely telepesek sorsát. A keresztútnak elmondhatatlan szenvedéseket jelentő szakasza következett, amely akkor ért véget, amikor a háború után a mintegy 20 ezer székely Tolna, Baranya és Bács megye 35 községében lelt új és reményeik szerint végleges otthonra.
A
családfők neve ábécé sorrendben (az egyes nevek utáni számjegy az
előfordulás számát jelöli):
Ádám 1
Adavicsuk 2
Albert 3
Ambrus, Ambarus 17
Andristán 1
Andrusán 1
Antal 37
Anti 1
Bács 3
Balázs 6
Bálint 5
Balog(h) 34
Barabás 22
Barducz 2
Bartis 3
Basa 3
Bátor 1
Bece 10
Bechner 1
Beke 18
Benkő 12
Benő 2
Benzár 1
Bereczki 3
Béres 3
Beréti, Berétyi 27
Berl 2
Betlehemi 1
Bíró 52
Biszak 13
Bognóczky 1
Bogos 29
Borbándi 5
Borbáth 9
Borsos 5
Both 5
Botos 1
Bozsán 1
Bőte 10
Brendján 9
Brunner 4
Burján 3
Buta 12
Buzás 4
Buzási 1
Csala 5
Csámpár 13
Cseke 17
Cserni 1
Csernik 26
Csibi 27
Csiki 24
Csikon 4
Csipirka 2
Csiszer 11
Csoboja 1
Csobor 1
Csoboth 21
Csoppa 1
Csurkán 6
Csülök 1
Dani 11
Daradics 27
Dardi 1
Dávid 26
Deák 2
Dimén 7
Dimitru 1
Dobondi 5
Dolha 19
Domokos 36
Eisen 1
Elek 3
Elekes 1
Emre 1
Emris 1
Erdős 10
Erős 51
Fábián 69
Faluközi 11
Faragó 4
Farkas 6
Fazekas 51
Fehér 1
Fejér 1
Ferdi 1
Ferdinánd 1
Ferenc 31
Ferkó 1
Fischer 1
Fiszer 1
Flexon 2
Florenc 1
Fodor 26
Fora 1
Forrai, Forray 69
Frenkuj 1
Fuksz 1
Fülöp 5
Gábor 2
Gábrilla 1
Gábris 3
Gál(l) 7
Galambos 12
Gáspár 19
Gátezs 1
Gázik 1
Géber 10
Gecő, Gecző 3
Gergely 6
Gertel 2
Gruber 8
Guzerán 1
Guzorán l9
Guzser 1
Győrffy, Győrfi 39
György 32
Hajdu 6
Hajnal 2
Hangya 1
Hehn 5
Herceg 1
Heringer 1
Hermán 2
Hirickó 2
Hirschmüller 5
Hoffmánn 4
Hogos 1
Hosszú
Hubert 1
Ili 1
Ingác 2
Iván 2
Jabocska 1
Jácskó 2
Jakab 35
Jani 2
János 45
Jób 3
Jordáki 2
Juhász 11
Káhn 11
Kajtár lg
Kalina 1
Kántor 3
Karsai 1
Kató 11
Katona 11
Kelemen 14
Kemény 1
Kerekes 37
Keresztes 11
Kertes 1
Keszti 1
Kilyén 1
Király 4
Kis-Küs 28
Kismődi 5
Kisvárdai 1
Klinger 1
Kocsis 5
Kóka 9
Kondor 1
Konrád 17
Kopp 3
Koródi 1
Kosztán 2
Kovács 38
Kozma 10
Kozsán 12
Kozsokár 5
Kömény 3
Kőnig 1
Köteles 2
Kővári 1
Kubacsek 3
Kuruc 5
Lábrik 1
Lakatos 1
László 45
Lávrik 3
Leopold 8
Lévai 1
Linzmayer 2
Lovást 9
Lovász 21
Lőcsei 1
Lökőcki 2
Lőrinc 23
Lukács 4
Lungu 1
Magdali 5
Magyari 1
Makrai 7
Marosán 3
Márton 40
Máthé, Máté 13
Matusefszki 1
Mátyás 20
Mayer 4
Mészáros 2
Mezei 14
Mihályi 3
Miklós 39
Miklósi 1
Mincsonka 2
Módjuk 1
Mojszin 31
Mózes 1
Náci 3
Nagy 84
Nájhárt 2
Németh 4
Nunveiler 2
Nyikuca 4
Nyisztor 65
Ollinger 6
Orbán 19
Oroz 2
Osztavicsuk 1
Ömböli 30
Pál 53
Palkó 52
Palló 3
Pap(p) 32
Pásztor 2
Pék 11
Penzár 1
Péter 47
Pista 2
Potápi 3
Prelipcsán 1
Puskás 1
Rakolca 1
Ranc 4
Rencsuk 1
Rézműves 1
Roós 1
Rótes 1
Rumpel 1
Salamon 17
Sándor 3
Sánt(h)a 21
Schmidt 2
Schreiner 4
Sebestyén 65
Sepnicki 3
Simon 3
Sipos 2
Soós 1
Sorbán 2
Szabó 27
Szakács g
Szatmári 3
Székely 13
Szentes 41
Szerbenyuk 2
Szerbunyák 1
Szermán 8
Szikra 1
Szőcs, Szőts 54
Szőke 1
Szurduj 1
Tamás 25
Terice 1
Tímár 3
Todorovics 1
Tokó 1
Tomjuk 1
Tornaveczki 1
Tropp 1
Tuda 1
Turbuk 19
Tusa 9
Tutta 1
Uhl 1
Urkom 2
Váncsa 19
Várda 21
Varga 16
Vaszi 1
Vencel 5
Verebuca 1
Veres 1
Vinter 2
Virtsek 3
Volár 2
Vörös 1
Vulcsuk 4
Weinstein 1
Winter 2
Zájc 5
Zezulák 2
Zója 1
Zózimás 1
Zsiga 1
Zsók 17
Zsolec 1
Zsukovszki 2
A 2 855 családfő 302 családnéven (vezetéknéven) osztozik. Egy-egy név megterhelése statisztikai átlag szerint 9,45.
A
leggyakoribb nevek számszerűen csökkenő sorrendben:
Illés 87
Nagy 84
Fábián 69
Forrai 69
Nyisztor 65
Sebestyén 65
Szőcs 54
Pál 53
Biró 52
Palkó 52
Fazekas 51
Péter 47
János 45
László 45
Szentes 41
Márton 40
Györfi 39
Miklós 39
Kovács 38
Kerekes 36
Domokos 36
Jakab 35
György 32
Pap(p) 32
Ferenc 31
Molnár 31
Bogos 29
Kis ~ Küs 28
Csibi 27
Daradics 27
Szabó 27
Beréti 26
Csernik 26
Dávid 26
Fodor 26
Tamás 25
Csiki 24
Lőrinc 23
Csoboth 21
Lovász 21
Sánt(h)a 21
Mivel annak vizsgálatát tekintettem elsősorban feladatomnak, hogyan tükröződnek az interetnikus kapcsolatok a bukovinai székely népesség családneveiben, kísérletet tettem a nevek nemzetiségek, népcsoportok szerinti csoportosítására. Tudván tudtam, amint ezt a bevezetőmben említett idézet bizonyítja, hogy ehhez a különféle számításba jöhető népek családnévrendszerének átlagos ismerete korántsem elegendő. Ezért Sebestyén Ádám segítségével végigvettem a névjegyzéket, s a még élő és jó emlékezetű idősek tudása szerint csoportosítottam az idegennek tartott neveket. Ezt a fáradságos munkát kiegészítettem a ragadványnevek tanúságával, valamint azokkal a megjegyzésekkel, amelyek használt forrásaimban a vizsgált kérdésre vonatkoznak. Két észrevétel még a táblázat elé kívánkozik. A besorolásban segédkező emberek véleménye két névről megoszlott. A Nyisztor nevet úgy lehet — eredetét tekintve helyesen — néhányan románnak minősítették, viselőik magyar voltát az illetők megsértése nélkül senki se vonta kétségbe. A Dávid nevűek között egyesek szerint zsidók is voltak. Hadd jegyezzem meg, hogy a magyarországi örmények közül sokan viselik ezt a nevet. Külső ismertető jegyeik, a kereskedelemben érvényesülő rátermettségük alapján régóta, sőt napjainkban is összecserélik őket a zsidókkal.
Román:
75 család
Andristán 1
Andrusán 1
Benzár 1
Csikon 4
Dimitru 1
Florenc 1
Gábrilla 1
Gázik 1
Guzerán 1
Kiriviga 1
Kosztán 2
Kozsán 12
Kozsokár 5
Lábrik 1
Lávrik 3
Lung 1
Marosán 3
Penzár 1
Prelipcsán 1
Szermán 8
Todorovics 1
Volár 2
Vulcsuk 4
Zója 1
Zsók 17
Német:
95 család
Bechner 1
Brunner 4
Eisen 1
Fuksz 1
Géber 10
Gertel 2
Gruber 8
Hehn 5
Heringer 1
Hermán 2
Hirschmüller 5
Hoffmánn 4
Hubert 1
Kilyén 1
Klinger 1
Konrád 17
Kopp 3
Kőnig 1
Linzmeyer 2
Mayer 4
Nájhárt 2
Nunveiler 2
Ollinger 1
Rumpel 1
Schmidt 2
Schreiner 4
Tropp 4
Uhl 1
Urkom 2
Vinter 2
Orosz: 7 család
Adavicsuk 2
Lökőcki 2
Rencsuk 1
Zazulák
2
Rutén: 38 család
Guzorán 19
Turbuk
19
Cigány: 11 család
Csámpár 1
Csurkán 6
Ranc
4
Olasz: l6 család
Biszak 13
Csoppa
1
Lengyel:
34 család
Bognóczky 1
Brendján 9
Flexon 2
Frenkuj 1
Hirickó 2
Kalina 1
Kubacsek 3
Matusefszki 1
Mincsonka 2
Módjuk 1
Osztavicsuk 1
Sepniczki 3
Sorbán 2
Tomjuk 1
Tornavecki 1
Zsolec 1
Zsukovszki 2
Cseh és szlovák: 70 család
Cserni 1
Csernik 26
Leopold 8
Mojszin 8
Verebuca 1
Zózimás 1
Csipirka 1
Dolha 19
Jabocska 1
Rakolca 1
Virtsek 3
Horvát:
Tutta 1
Egyéb: 11 család
Fiszer 1
Gátezs 1
Guzser 1
Nyikuca 4
Roós 1
Rótes 1
Terica 1
Tuda 1
Ukrán: 21 család
Jácskó 2
Lovást 9
Rozsán 1
Szemák 6
Szerbenyuk 2
Szurduj 1
Zsidó: 22 család
Berl 2
Fischer 1
Khán 11
Weinstein 1
Winter 2
Zájc 5
Összesen tehát 411 családfő neve tekinthető idegennek, ez az összes családnév 14,4%-a.
A névtanban közismert tény, hogy amely közösségben egy-egy név megterheltsége nagy, ott szinte törvényszerűen vagy szükségképpen jönnek létre a ragadványnevek, ezek nélkül ugyanis a név nem képes ellátni funkcióját.
A gyakoriságot mutató táblázatból következik, hogy a bukovinai székelyek névrendszerében roppant fontos szerepük van a ragadványneveknek. Meglepő a ragadványnevek gazdagsága. A sokféle típus közül elsősorban azokat emelem ki, amelyek direkt vagy indirekt módon a név viselőjének nemzetiségi hovatartozására engednek következtetni. Nemzetiségre, népcsoportra utaló ragadványnevek: Winter Leib (Lébacska zsidó), Weinstein Sámuel (Dugyi zsidó), Fischer Peiszek (Pecek zsidó), Winter (Zsidó) Antónia, Szabó (Zsidó Ádám) Lajos, Bőte (Zsidó) Péter, Szabó (Zsidó) Miklós, Szabó Zsigmond (Zsidó Zsiga); Csiszer (Sováb Feri) Anti, Nunveiler (Sováb Anti), Schreiner (Német) Ambrus, Schreiner György, Titusz (Német) Antal, Hirschmüller (Német) Ferenc, Lőrinc (Cigán) Péter, Biszak (Talián) János, Dávid (Tót Marci István) János, Rencsuk (Oláh) János, Hoffmánn (Német) Antal, Tondorovics (Román) Tódor.
A nemzetiségre közvetlen utaló névadatok: Ádám Prekov: a keresztnév utal a család lengyel származására. Karsai (Kozsán) Jakab: az eredeti román nevét Bácskában Karsai-ra változtatta. Ugyanez történt a Kővári-vá lett Kiriviga, a Hadikfalvi-vá változott Brendján, s a bevezetőben említett Tamás-Tomjuk esetében. Nagy (Hoffmann) János, Péter (Hermán) Ambarus ragadványneve német eredetre utal. Bogos Józsefné (Lupuj Vera) és Fazekas (Lupuj) Boldizsár ragadványnevéből román atyafiságra lehet következtetni.
Forrásaimból szöveges idézeteket is közlök az egyes népcsoportok közötti kölcsönhatásról. „Moldvában a székelyeken kívül még sok bujdosó magyar és katonaszökevény is meghúzódott, akik közül többen áttelepültek Bukovinába. Közöttük néhány német nevű is akadt. Jóval később, 1867 körül pedig néhány német iparoscsalád költözött ide Zsádováról (Csernovic mellől). A Gruber és a Dávid nevű családok Veszprém megyéből származtak, például Dávid Ferenc Veszprémből való, s mint a Nádasdy ezred katonája már 1750-ben megszökött. A Káslerok pedig a Szepességből származnak. Kásler Lipót kovácsmester 1800 körül vándorolt Bukovinába, és Fürstenthalban (Radauc felett) települt le. Onnan később Andrásfalvára jött, és bizonyos Kuvasz Józsefnek egész fruntás (juttatott) telkét megvásárolta. Feleségével és két fiával: Szepivel és Lépottal véglegesen megtelepült. A Kásler, Gruber, Schmidt, Schreiner és Dávid nagyapák és nagymamák hiába próbálták még a kezdetben az unokákat megtanítani a Vaterunserre, már ez sem sikerült. A Glászokon és Wébereken kívül mind igazi magyarokká váltak, hazajöttek az édes magyar hazába, s bennük is székely vér csörgedez” (Sebestyén Ádám, i. m. 84).
„A Májkel (Meichel) német család beházasodott a magyarok közé. Az első Májkel, a nép elmondása szerint, Német Józsi — bécsi születésű volt és bádogos mester. A katonaságtól szökött ide. 1809. január 25-én házasságot kötött Mészáros Mátyás és Polgár Erzsi leányával, Zsuzsival. A Májkelek később megsokasodtak, és mindig tekintélyes, szorgalmas, jó magyar családjai maradtak a falunak” (Sántha Lajos, Bukovinai magyarok. Kolozsvár, l942. 40).
„A Lemberg–Ickán (Berlin–Bukarest) vasútvonal építésekor sok idegen jött Hadikfalvára. A szomszéd faluból, Balkócról ukrán legények jöttek dolgozni. Itt megnősültek, s mind magyarok lettek. Ugyanakkor az első állomásra mint szakemberek kerültek ide a Dolhák, Leopoldok, akik a Kárpátaljáról jöttek, s akik szintén itt maradtak Hadikfalván” (Sebestyén Á., i. m. 45).
A békés együttélésben a gazdasági-társadalmi-kulturális életben, de főleg a bukovinai székelyek lelki gondozásában kitüntetett szerepük volt a falvak lelkipásztorainak. Mártonffy Mór minorita szerzetes úttörő érdemei elvitathatatlanok. Rendtársai közül Spech Ferdinánd, Meszina Marián, Lindemann Nárcisz, Czirer Fülöp, Staviczki Brúnó, Jakubcsák Demeter idegen származásuk ellenére hasonló szellemben buzgólkodtak. Bukovina 1786-ban a lembergi érsekség fennhatósága alá került. A magyarországi minoritákat a lembergi egyházmegye papjai váltották fel, akik lengyelek vagy szlovákok voltak, de szinte mindannyian megtanultak és jól beszéltek magyarul. Druzsbácky Györgyről már megemlékeztem. Feltétlenül megérdemli még megnevezését a tisztelet kifejezéseként: Mutnyánszky Mihály, Piroch Ignác, Zsolec András, Trabalik János, Kubacsek János, Málec János, Bokovszki Márton, Wisniewszki Antal, Bognóczky Géza.
Szükséges szólni a ragadványneveknek arról a típusáról, amely a bukovinai székelyek nyelvi környezetével kapcsolatos.
Brendján (Terice) Antal: gabonaárus (gabonakereskedő) volt. Innen a Terice ragadványnév, ami a köznyelvben ’korpá’-t jelent. Dávid (Boiér) Ferenc: szüleinek az átlagosnál több földjük volt. Ezért földesúrnak, bojér-nak nevezték el a családot. Fábián (Bukutár) Sebestyén: Moldvában idénymunkásként dolgozó székelyek szakácsa volt. Ezért kapta a Bukutár (’szakács’) nevet. Nagy (Papusój) Jóska: apja gyakran járt Moldvába, és onnan kukoricát szokott hozni, s hazaérve azt mondta: Jó papusójt (azaz ’kukoricá’-t) kaptam. Dávid (Fluxán) Andris: a fluxán ’ütődött’-et jelent. Elmeállapotára utalt. János (Vákár) Tódor: szomszéd falusi román gyermek volt. Szolgaként került Andrásfalvára, eredeti neve: Joanesz Tódor. Teheneket őrzött, ezért kapta a Vákár (’tehenész’) nevet. Jakab (Pulic) Ferenc: apja pulicár (’rendőr’) volt. Ennek rövidített változata a ragadványnév. Várda (Balán) Lajos: hirtelenszőkék, albínók voltak. A románok nevezték balán-nak, azaz ’fehér’-nek. Varga (Gilán) Imre: fő ismertetőjelük a szőkeség, innen a (’szőke’) név. Makrai (Dutye) Balázs: a hegyről, ahol lakott, kapta a nevét. Dutye azt jelenti: ’menj!’. György (Szekuly) Imre: a románok nevezték el szekuly-nak, azaz ’székely’-nek. Faluközi (Krucsa) Gergely: a krucsa ’kereszt’-et jelent. Apja gyakran káromkodott, szidta a románok keresztjét. Köteles (Kozsokár) Balázs: kötélgyártó (kozsokár) volt.
A ragadványnevek harmadik típusa a székely nyelvjárás tájszavaiból adódik. Csak illusztrációként említem a következőket: Gergely (Kobrics) Antal: görbe, hajlott testű volt. Innen ered a Kobrics név, amelynek a nyelvjárásban ’kifli’ a jelentése. Szőts (Guzgán) Bartis: a guzgán a székely nyelvjárásban ’patkány’-t jelent.
A ragadványnevek számos más típusáról egy másik dolgozatban szólok.
A családnévhez hozzátartozik a keresztnév. Annak igazolására, hogy a személynévrendszer e második eleme is tükröz valamit az interetnikus kapcsolatokból, az általunk ismert keresztnevektől erősen eltérő és számomra is szokatlan férfi- és női neveket sorolok fel függelékként ábécé sorrendben: Ábrahám, Arben, Bartis, Buni, Emánuel, Félix, Filár, Irás (= Iréneusz), Jákob, Jeremus ~ Jeromos, Jób, Jordán, Jusztinusz, Leon ~ Lio ~ Líván, Klaudiusz, Kozma, Marián, Márkus, Menyár ~ Menyhért, Oszián, Piusz, Zakariás, Zénó, Zózimás — Alixa, Balbina, Bibian, Emer-Enci ~ Emerencia, Fáni, Hiki, Lucina, Regina, Szabina, Zena ~ Zenóbia.
Talán nem túlságosan merész föltételezni az ortodoxia erőteljes hatását a keresztnévadásban elsősorban a felsorolt nevek alapján.
Miről vallanak hát a bukovinai székely személynevek? Nem kívánok állást foglalni abban az időnként, így napjainkban is szenvedéllyel fellángoló vitában, hogy könnyen asszimilálódó nép-e a magyar, avagy szívósan ellenáll a beolvadásnak. Az azonban megcáfolhatatlan tény, hogy a kényszerű száműzetésbe menekülő maroknyi székely az általuk alapított öt falu határában gyökeret eresztett. Vérével, verejtékével, helytállásával és szorgalmával Bukovinának ezt a szegletét megszentelte. S mindvégig meg tudtak lenni a sok emberpróbáló szorongattatás, a rájuk törő történelmi viharok közepette is békességben románnal, némettel, zsidóval, ukránnal, lengyellel, ruszinnal és minden más népcsoporttal.
Számban megsokszorozódva — nem számítván a korábbi kirajzásokat az Al-Duna vidékére, Dévára, Amerikába — tértek haza, az ő szóhasználatukkal élve „az édes magyar hazába”. Az őket köszöntő kormánybiztos ezért joggal mondhatta: „Kétszáz évig bújdosott, vergődött törzsetek idegen földön, és ti kétszáz évig a magyar ember örök hűségével őriztétek és tartottátok meg a testvéri közösséget drága nyelvünk, szokásaink, hagyományaink ápolásával” (Sebestyén Ádám, i. m. 131).
Higgyük,
hogy a kálváriának vége, s az utolsó stáció nem a kereszthalál és a
sírbatétel, hanem egy új történelmi korszak hajnala. S ezt az 1945 óta
eltelt fél évszázad meggyőzően bizonyítja.