Kakasd
Község Önkormányzatának
Képviselõ-testülete KAKASD KÖZSÉG
DÍSZPOLGÁRA posztumusz kitüntetõ címet
adományozta A kitüntetõ címet
igazoló Diszpolgári
Oklevél
okmánynak ünnepélyes átadására
a kakasdi templomban került sor, ahol
az 1996-ban elhunyt
kitüntetett 50 éven
át teljesített
kántori
szolgálatot. Felvetõdõ kérdések és gondolatok, amelyeket a kitüntetés átadásakor szándékoztam elmondani,de az ünneplés megható hangulatában nem tudtam megszólalni.
Kérdések
nincsenek…, bár
köszönöm azoknak az önkormányzati
képviselõknek,
akiknek eszükbe jutott a felterjesztést megírni… o a 7 román elemi
iskolai végzettségével megtanulta magyarul
kifejezni, írásban megjeleníteni a
gondolatait o naponta kiemelkedõen
helytállt a templomi szolgálatban; megalakította
és évekig vezényelte a Szt. Cecilia
templomi énekkart, évenként betanította a
János
passiót, a gyönyörû tenor-hangja, a biztos
hangszer-tudása a közösség
örömére
szolgált o tekintélyt vívott
ki a falu közössége és a
takarékszövetkezet vezetõsége elõtt a „banki”
tevékenységével o hétvégeken adatközlõket keresett fel, a késõbbi könyveihez adatokat gyûjtött, amelyeket hét közben sokszor éjszakánként dolgozott fel, s ebbõl lettek a dolgozatok, majd legtöbbjébõl forrásértékû könyvek. o Nem utolsó sorban
kellene szólnom arról, hogy a szüleink rendezett
családi körülményeket
teremtettek az öt gyerek számára, de a
testvérekkel és a kiterjedt rokonsággal
is ápolt, bensõséges kapcsolatunk volt.
Összességében:
apám ahhoz tartotta magát, hogy egy, és
megismételhetetlen élete van, amelyet
tehetsége szerint – teljességében –
élt
meg, és életében lehetõségei szerint
nem csak tett a sikerekért, hanem öröme is
telt bennük, mert nagyon örült annak, hogy mindezt a
„népéért” tette… Végezetül
köszönetet mondok –
Márta,
Emma és Tibor és a korábban elhunyt
László – testvéreim nevében
|