A TQM kialakulása, hazai bevezetése,
a minőség fejlődése

A TQM kialakulásához az egyszerű vállalati minőségellenőrzésen, a minőség szabályozáson és a szigorú szabványokon alapuló, tanúsított minőségbiztosítási rendszereken keresztül vezetett az út.

Minőség-ellenőrzés

Henry Ford és Frederick Winslow Taylor   ezt a manufakturális ipart alakították át. Azzal, hogy a gépkocsi gyártási folyamatát szakmai, műveleti egységekre bontották és erre technológiát alkottak, hogy a képzetlen ipari munkásokból szakmunkásokat neveltek, hogy elválasztották egymástól a funkciókat forradalmi tettet hajtottak végbe; a gépkocsi gyártás egy hónapos átfutási idejét egy napra csökkentették. Ebben az óriási átalakításban látszólag csak egy villanás volt az az intézkedés, amellyel a munkavezetők kezéből kivették a végtermék ellenőrzési feladatot, s önálló, kiképzett, független minőségellenőröket bíztak meg ezzel a feladattal.

Taylor - a FORD gyár nagy mágusa - erős végellenőrzést hozott létre, mely garanciát jelentett az utcára gördülő T-modellek minőségét illetően. A minőség-ellenőrzés önálló diszciplínává, szakmává vált, mely először a végtermék ellenőrzésével, minősítésével szabályozó elemként vált a gyártási folyamat elengedhetetlen elemévé.

Minőségszabályozás

Fejlődött azonban a technológia, a munkaszervezés, a minőség-ellenőrzés tudománya. Az ipari termelés tömegszerűségének növekedése jótékonyan hatott a matematikai statisztikai elveken nyugvó minőség ellenőrzésre. Valószínűség elméleti alapok felhasználásával jutottak el arra a felismerésre, hogy a gyártott mennyiségből kivett minta számítható módon reprezentálja a sokaság jellemző tulajdonságait. Nem kellett már minden egyes gyártott darabot funkcionális vizsgálatnak alávetni, annak érdekében, hogy a támaszponti végellenőrzés rátegye a minősítő bélyegzőt a végtermékre.

A minőségszabályozás fő célja az ellenőrzés és szabályozás. Jellemző, hogy a termelő és egyéb műszaki részlegek a felelősek a minőségért. A statisztikai minőségszabályozásban (SQC= Statistical Quality Control) a minőséget már nemcsak ellenőrzik, hanem igyekeznek kézben tartani a folyamatot, s fontos szerepet kap a helyesbítő tevékenység.

Az SQC megtette a hatását, egyre nagyobb darabszámban készültek az egyre jobb minőségű, egyre megbízhatóbb termékek. De kitört a II. Világháború, s az amerikai hadiipar nehéz helyzetbe került. A Harmadik Birodalom kezdeti katonai sikerei következtében ugyanis az Egyesült Államok hadiiparának nemcsak a saját harcoló hadseregét kellett ellátnia, hanem a növekvő minőségi igényekkel is meg kellett birkóznia. A mérnököknek rá kellett jönniük, hogy a matematikai statisztikai alapú ellenőrzés nem nyújt megfelelő biztonságot, a tömegtermelési igények, a költségek és az eszközökkel szemben felmerülő speciális elvárások pedig nem teszik lehetővé a minden darabos, funkcionális ellenőrzést. Kézenfekvő volt, hogy ha nem lehet a termék minőségének száz százalékos biztonságát garantálni, úgy az előállítási feltételek minőségét kell garantálni. Rájöttek, hogy ha jó a terv, a rajz, a technológia, a gép, a szerszám, a mérőeszköz, a szakember, az ellenőrzés, a csomagolás, egyszóval jók a gyártási feltételek, akkor jó a termék is. Rájöttek, hogy a megfelelő gyártási feltételek biztosítják a termék megfelelő minőségét is. Ez volt az ipari minőségbiztosítás alapja.A minőségbiztosítás magasabb szintet jelentett, mint a végtermékre koncentráló minőség-ellenőrzés és a gyártási folyamatot kézben tartó minőségszabályozás.

Több katonai szabvány után 1976-ban adta ki a Brit Szabványügyi Hivatal (BSI) a máig érvényben lévő BS 5750 szabványt, amely az első, igazi polgári alkalmazású minőségbiztosítási szabvány. A brit szabvány alapján 1985-ben jelentette meg az ISO 9000 szabványsorozatot a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO). Az Európai Közösség irányába mutató integrációs folyamat részeként beinduló szabvány harmonizáció eredményeként lezajlott a magyar (MSZ), az európai (EN) és a nemzetközi (ISO) szabványok összehangolása, s így hazánkban is kialakult - számos más országhoz hasonlóan - az MSZ EN ISO 9000 jelzetű szabványsorozat.

Az ISO szabvány fejlesztése állandó folyamat, az 1994-ben történt változtatást követően 2000. december 15-én jelent meg az új változat. A szabványalkotókat a gazdasági változások motiválják; az új szabvány már nem (csak) az iparnak szól, s logikája és szerkezete a folyamatos fejlesztés elvére épül. Az 1994-ben jóváhagyott változathoz képest olyan új elemek jelennek meg benne, mint a folyamatok szabályozása, a szervezeti működés marketing alapokra való helyezése és a TQM elemek fontosságának további erősítése. Jellemző, hogy ez a szabvány már nem minőségbiztosításról beszél, hanem a minőségirányítási rendszert definiálja.

Minőségirányítás (QM)

Taylor nevéhez fűződik tehát az erős kimeneti, bemeneti ellenőrzés megteremtése, mely a beérkező alapanyag minőségét és a kimenő végtermék minőségét is kézben tartotta. Shewhart ezt a gondolatot fejlesztette tovább, amikor a gyártásközi ellenőrzés fontosságát hangsúlyozta [6]. A korábbiakban "támaszpontjaikra� szorult minőség ellenőrök most megjelentek a gyártási folyamat egyes elemeinél, s elérték, hogy a hibás termékek ne jussanak tovább, s ne növeljék a gyártási veszteség költségeket. Shewhart matematikai statisztikai téren kifejtett munkássága meghatározó erővel hatott részben a katonai szabványok kialakítására, részben a japán ipar fejlődésére.

Az ötvenes-hetvenes éveket Dr. W. Edward Deming és Dr. Josef Juran munkássága fémjelezte. Deminget MacArthur tábornok - a megszálló amerikai csapatok parancsnoka - hívta meg Japánba, s az általa és Juran által tartott oktatások - a statisztikai módszerekről, a szisztematikus problémamegoldásról és minőségszabályozási tevékenységről, mint a vezetői feladatok fajsúlyos részéről - nagymértékben befolyásolták annak a japán iparnak a fejlődését, amelynek termékeit a háború előtt csak úgy ismertek, mint "a világ ócskásait�. A japánok azonban jó tanulók voltak, továbbfejlesztették a teljes körű minőség ellenőrzés gondolatát, s elérték, hogy a dolgozók vállalják fel tevékenységük minőségéért a felelősséget. Erősen társadalmi alapokon, igen intenzív, életkoronként és rétegenként célzott tömeges képzéssel, oktatással (on the job training), szemléletformálással teremtették meg a minőségi munka alapjait. A fogyasztó igények kutatása, a gyártástechnológia fejlesztése, a gyártási feltételek egységbe integrálása formálta ki a "piactól piacig� terjedő minőségszabályozási rendszert.

A japán mérnökök gyakorlat-orientált gondolkodása számos - azóta széles körben elterjedt - módszer kifejlesztéséhez vezetett, amelyeket a mai modern gyakorlatban is használnak. Ishikawa, Taguchi meghatározóvá váltak a minőségjavításban, minőségtervezésben. A minőség vezetési eszközként való alkalmazásával alakult ki 1975-85 között a minőségirányítás fogalma, melyben Dr. Armand V. Feigenbaum töltött be kiemelkedő szerepet. A "mesterek új nemzedékéhez" tartozó Philip Crosby a minőségirányítás fejlődését három fázisra bontja: a hatvanas évekig tartó korszakot a "változás napjainak" nevezi, mert ebben az időszakban a minőséget irányíthatatlannak tartották. A második fázist, melyet a "nulla hibára" való törekvés jellemzett, nevezte Crosby a "választási periódusnak". Napjainkban a vezetésnek kell előidéznie azokat a változásokat, melyek révén a minőség a vállalati kultúra részévé válik.

Ez lényegében a TQM kialakulása a világban.

A Total Quality Management akkor nyert európai rangot, amikor 14 nagyvállalat 1988-ban alapítványt hozott létre a minőségvezetés terjesztése érdekében. Ez az alapítvány - felhasználva a japán Deming-díj és az amerikai Baldridge-díj eszmeiségét - modellt alkotott az üzleti kiválóság fogalmára, megteremtve ezzel az Európai Minőség Díjat, az EFQM modellt.

A TQM nem végcél, nem utolsó állomás. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés nem áll meg, s további - még fejlettebb - irányzatok fognak kialakulni és teret hódítani. Jól látható az a trend, hogy a vállalatok vezetőitől egyre szélesebb látókörű gondolkodást és mind szerteágazóbb vezetési eszköztárat kíván meg az eredményes piaci helytállás.

Dr. Kapolyi László ipari miniszter megbízásából Dr. Shoji Shiba - a Nemzetközi Rendszerelemzési és Alkalmazási Intézet (IIASA) ösztöndíjasaként - egy 10 fős, magyar szakemberekből álló munkacsoporttal 1987-ben kidolgozta a Cselekvési Programot az "Átfogó Minőségvezetési Rendszer bevezetése a magyar iparban� címmel. A Cselekvési Programot - miniszteri elfogadása után - 45 kiemelkedő magyar minőségügyi szakember lektorálta és indítványaikkal módosították. A programot irányító szervezet létrehozása után 1987 szeptemberében négy kiválasztott vállalatnál indult meg a kísérleti bevezetés. A program többszöri PDCA-ja (felülvizsgálata és javítása) után több, mint hatvan magyar vállalatnál lett bevezetve. A "TQM magyar útjaként" ismert ÁMR nagy hatást fejtett ki abban a vonatkozásban, hogy vezetők százainak gondolkodásmódját változtatta meg, kinevelte a magyar minőségügyi tanácsadók új generációját, s széles oktatási bázisával utat nyitott a minőségbiztosítási rendszerek hazai terjedésének. Az ÁMR-nek köszönhetően meghonosodott a japánban sikerrel alkalmazott problémamegoldás 7 lépésének nevezett módszertan, mely az ISO 9001:2000 8.5.2., 8.5.3. fejezeteiben megfogalmazott "helyesbítő� és "megelőző tevékenység" végrehajtásának hatékony módszere.
Az ÁMR által előkészített talajra hulló első "ISO magocskák" gyorsan kikeltek. Amikor a kilencvenes évek elején elkezdődött a La Manche alagút óriási projektje hazánkban az acélszerkezet gyártásban jelentek meg az első vevői igények. Az angol minőségügyi törvény értelmében ugyanis állami beruházásban csak tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező vállalatok vehetnek részt. Azok az élelmes francia és német cégek, amelyek még nem rendelkeztek ilyen tanúsítvánnyal magyar partnereik certifkációját használták fel megfelelőségük bizonyítására. A versenyszférában nagy úr a kényszer, a magyar gép-, és (vasúti) járműipar felvette a kesztyűt, évente átlagban kétszeresesére nőtt a tanúsított szervezetek száma. A következő nagy lökést az autóipar adta. Az 1990-ben induló Magyar Suzuki program azzal kezdődött, hogy a japán mérnökök 53 potenciális beszállítóból 53-t találtak alkalmatlannak. Japán kormányprogrammal több száz magyar mérnök kapott kiképzést részben Japánban, részben Magyarországon. Megjelent a piacon a multinacionális német TÜV vállalat is, részben a minőségügyi ismeretek oktatásában, részben a független rendszer- és termék-tanúsításban. Ez az egyre növekvő szellemi potenciál biztosította a folyamatosságot biztosító infrastruktúrát, s az infrastruktúra kitermelte az állami (pénzügyi) támogatást, a minőségügyi oktatást, a tapasztalatokat terjesztő konferenciákat és a civil társadalmi szervezeteket (pl. Magyar Minőség Társaság). A papír és nyomdaipar, a vegyipar, a gyógyszergyártás, az orvosi műszergyártás, a hadiipar egymás után zárkóztak fel. Mivel pedig az ISO úgy működik, mint a dominó effektus (a 7.4. fejezet ugyanis indukálja a beszállítók, alvállalkozók minősítését, bevonását) hamarosan beindultak a kapcsolódó szolgáltatások is, először a számítástechnikai, informatikai cégek, majd a nagykereskedők.

Az ISO szabványsorozat szerinti tanúsított minőségirányítási rendszernek ma is nagy a jelentősége, azonban az ezt a szintet már elért vállalatok a minőségügy területén is igyekeznek tovább lépni. A minőségirányítás továbbfejlesztésének lehetséges útja a hazai vállalatoknál a TQM minőségvezetés alkalmazása. A vállalatok egy része ma ezt jelöli ki elérendő célként. A TQM-et helyesen értelmező vállalatok tudják, hogy a TQM nem az ISO rendszer továbbfejlesztése, hanem egy új, a vállalat egész tevékenységét átfogó vezetési módszer, filozófia.
A minőségirányítási módszerek és így a TQM bevezetésének is természetesen csak akkor van gazdasági értelme, ha ez növeli a vállalat ismertségét, elismertségét valamint üzleti hasznot eredményez. Az elmúlt években létrejött jó hírű (hazai, külföldi és nemzetközi) szervezetek a minőségirányítás területén jó eredményeket és az üzleti kiválóságot elért vállalatokat Minőség Díjakkal jutalmazzák.

Magyarországon 1996-ban a miniszterelnök alapította meg a Magyar Nemzeti Minőségi Díjat, amelyet minden évben a Minőségi Világnapon adnak át a teljes körű minőségirányítás terén legjobb eredményeket felmutató kis-, közepes és nagyméretű termelő és a szolgáltató vállalkozások kategóriájában. A díjat pályázat útján lehet elnyerni, pályázatot pedig a megadott kritériumok szerinti önértékelés alapján lehet benyújtani. A Magyar Nemzeti Minőségi Díj az európai díj modelljén alapul, amely szerint nem a termék vagy a szolgáltatás minőségét díjazzák, hanem az egész szervezet tevékenységét az üzleti kiválóság elérésében. A Magyar Nemzeti Minőségi díj modellje megegyezik az EFQM üzleti kiválóság modelljével.

A minőségdíjak és az üzleti kiválóság elismertségét jelzi, hogy ünnepélyes keretek között a világon mindenütt valamely első számú vezető - elnök, kormányfő, királynő - adja át "a minőség Oscarját". Magyarországon a Nemzeti Minőségi Díjjal járó művészi kisplasztikát minden év novemberében - a minőségügyi világnapon - a miniszterelnök adja át a Parlament Kupolatermében. A   Díj értékének növelését és a minőségtudat fejlesztését kapcsolódó rendezvények (Minőséghét, Győztesek Konferenciája) és szervezetek (Minőségklub, Minőségi Körök) is segítik.

forrás: http://www.minosegportal.hu/main.php?menunev=A%20TQM&document=tqmbev.htm