Megjelent: 2010. január 23,
Kultúrpart
- A Vágtázó Életerő most projekt, vagy aktív zenekar? Mi a státusza? Aki VHK-t említ a Vágtázó Életerővel kapcsolatban, azt kijavítod?
- A Vágtázó Életerő, ahogy a
nevéből is ordít, a fékezhetetlen életerő, vagyis folytonos és embert próbáló
tevékenységben leli örömét. És mivel örömét meg is leli, ezért ez állandó,
hosszú távú zenekar, a VHK folytatása és egyben újrakezdés. Aki VHK-t említ,
ugyanazt teszi, amit az Életerőben mi teszünk: a VHK-t idézzük, a VHK-t
éltetjük, tartjuk fenn, folytatjuk, és újítjuk meg. A Vágtázó Életerőben hatan
játszunk, öt régi VHK-s, csak dobosunk, Szabó Kristóf új. Hat VHK-s játszik
itt, ha Szónuszt is beszámítjuk, aki a „Hunok csatájá”-ban csatlakozik hozzánk.
- Sűrű lesz a 2010-es esztendő a Vágtázó Életerő számára?
- Jelenleg csak két
koncertünk időpontja ismert: a február 5-ei lemezbemutatóé a Dürer-Kertben és
az április 23-ai Pécsi Egyetemi Napok-koncerté. Ünnep a számunkra minden próba
és minden koncert. Szerveződnek a további fellépések, keressük az alkalmat,
hogy kiszabadulhassunk a színpadra és átadhassuk magunkat az őrület termékeny
és felszabadító hatásának.
- A Forgószél című lemezen három új szám szerepel, a címadó Forgószél, a Távoli világok és a Holdvilág. Eltérnek-e ezek a számok a klasszikus VHK-daloktól? Miben mások? Milyen körülmények között fogantak? Hasonló módon születtek, mint a VHK-számok?
- A Forgószél! egy különleges tudatállapotban született pszichedelikus,
örömtől túlfűtött és egyszersmind tombolóan őrjöngő szám, ugyanazon a vonalon
fut, mint ami a VHK jellemzője volt. A Forgószél!-ben kitör az a vulkán,
amelyet kilenc éven át visszafogtak a körülmények. Megszenvedtünk érte, hogy
újra együtt játszhassunk, megtanultuk még jobban értékelni egymást és a
zenét, fejlődtünk, tisztábban és
megerősödve kerültünk ki a megpróbáltatásból. Az életemre rátelepedő lehúzó
hatásokat sikerült lerázni magamról, egészséges életmódra tértem át, és
tudatosan is követem az élet parancsát: képességeim fejlesztését, hogy képes
legyek az életem mélyén rejlő Világlélek kozmikus alkotóerejére ráhangolódni.
Közelebb kerültem az élet központjához, tisztábban ragyogó tüzeket látok, ennek
köszönhetőek a Távoli világok-ban és a Holdvilág-ban megnyilvánuló, megtisztult
tudatállapotban élő s virágzó világok. A számok ugyanúgy születnek, mint
korábban a VHK-számok: adott a szellemiség, a hozzáállás sem akármilyen,
gyakran én hozom az alapötletet, meglátást, a szám lényegét, és a zenekar
minden tagja hozzáteszi a magáét, ahogy csak ők tudják. Szárnyakat adunk
egymásnak, szikráztatjuk egymás agyát, és bevetjük magunkat az elhatalmasodó
látomásokba!
-Már nem húsz éves vagy, de ugyanannyit mozogsz a színpadon, mint korábban. Hogyan tartod magad edzésben?
GA- A mai világban
kikerülhetetlenek a civilizációs ártalmak, és hosszú távon törvényszerű a
testi-lelki-szellemi leromlás, ha nem állunk a sarkunkra. Én nem tudtam
belenyugodni a közérzetem romlásába, a modern életmód következtében fellépő
testi-lelki-szellemi mozgáskorlátozottságba. Soha nem adtam fel, és ennek
köszönhetem, hogy végül sikerült kitörnöm. Sikerült felfedezni az egészséges
életmódot, az Etka-jóga is sokat segített életem egészséges távlatainak
felfedezésében, hogy még teljesebben tudjak élni a korlátlan
testi-lelki-szellemi életerővel, a Világegyetem személyes és egyben kozmikus
alkotóerőivel. Folyamatosan fejlesztem az önfejlesztési terveimet is. Az, hogy
naponta tornázok, természetes. De az, hogy egészségesebben táplálkozok, már
határozottan eltér a modern életviteltől. Visszatérek az ősi, természetes
testtartáshoz, légzéshez és mozgáshoz, az ősi, természetes érzésvilághoz és
gondolatvilághoz. A Természetet túlcsorduló, végtelen életerő, tudásvágy,
tettvágy és boldogságvágy hatja át, sokkal emberibb, mint a fogyasztói
társadalom „szép új világa”. A zenélés, a koncertek óriási lehetőségek arra,
hogy belehajítsam magam a végtelen megtisztító, újjáteremtő, forró és égető
erőibe.
- Bár még csak most jelent
meg a Forgószél! című lemez, de talán
vannak már külföldi reakciók is. Lehet majd külföldön beszerezni? Fogtok
Németországban vagy esetleg Hollandiában fellépni?
GA- Éppen most jelent meg a
legtekintélyesebb holland napilapban egy egész oldalas ismertető a Vágtázó
Csodaszarvasról és a Vágtázó Életerőről. Németországban és Amerikában is
érezhető az érdeklődés a zenekar iránt. Sajnos, nincs megoldva a külföldi
terjesztés. Reméljük, hogy előbb-utóbb más országokban is be tudjuk mutatni ezt
a maga nemében páratlan zenét.
- Nem okoz gondot főleg a külföldi vagy akár a magyar koncertszervezőknek elmagyarázni, hogy ez nem a VHK, de majdnem az….
GA: Itthon sem tudja mindenki
követni, hogy a Vágtázó Csodaszarvas után vagy mellett létezik a Vágtázó
Életerő, és hogy melyiknek mi köze a VHK-hoz. De a koncertszervezőknek ez nem
jelent gondot, ők ismerik a zenekart, tudják, mit szeretnének.
- Mit szóltak a Vágtázó Csodaszarvas- rajongók a Vágtázó Életerő zenekar produkciójához? Van számukra átjárás a punkrockos világba?
GA: Vannak a Vágtázó
Csodaszarvas-rajongók között, akiktől távol áll az elektromos megszólalás, és
viszont. De nem annyira punkrockról van szó, mint inkább egy ősi, örök,
természetes életérzésről, olyan zenékről, amelyek mindig is léteztek és mindig
is létezni fognak. Nagyon megdöbbentem például, amikor 2004-ben a Zenetudományi
Intézet könyvtárában felfedeztem egy afganisztáni népzenét tartalmazó bakeliten
a „Shirin, shirin” című számot. Ez ugyanis az Aláírhatatlan Történelem c.
VHK-szám meghatározó motívumával kezdődik. És ahogy a VHK-számban a kezdő
motívum addig erősödik, amíg egyszercsak felcsap a magasba, feltárul egy kapu
és azon átzuhan az öröklét világába, ugyanúgy a Shirin-shirin-ben is eljut a
motívum a felerősödéshez, a felcsapáshoz, és akkor egyszerre sok hangszer
szólal meg, összezeng az ég a földdel, és átkerülünk egy másik világba. Aki
hallotta mindkettőt, azt mondta, ez nem lehet véletlen, és főleg nem lehet,
hogy a többszörös véletlen ennyire összejátsszon. Érdekes, hogy a „Shirin,
shirin” a heráti kádis hunok többezer éves népzenéje, az Aláírhatatlan
Történelem c. szám alapja pedig az 1990-es években Budapesten született meg
bennem. És ez az egyezés nem kivételes eset: a VHK „Tündérlány” c. száma a
jakut, illetve saját nyelvén szaka nép egyik ősi, szent népzenéjével egyezik meg,
ahogy azt Misha Maltsev jakut-szaka népzenekutató felfedezte. És vannak még
ilyen egyezések, sorolhatnám. Az érdekes az, hogy ezeknek a zenéknek a
megszületési helyét és idejét többezer kilométer, és többezer év választja el
egymástól. Nem lehet véletlen, hogy lényegében ugyanazeket a zenéket fedezem
fel a sejtjeimben élő érzékelés segítségével. Az Örökkévalóságnak léteznek
örökkévaló érzései, és ezeknek az örökkévaló érzéseknek léteznek örökkévaló
törvényei. A törvényszerű érzések érzéstörvényeket hordoznak magukban, ahogy a
törvényszerű, igazi népzene is, amit Bartók Béla fedezett fel először.
Nagyszerű és szinte hihetetlen csoda, hogy ilyen zenékkel ajándékozott meg az
élet. És ez egyben jó hír is, mert azt üzeni: a Mindenség él, és velünk van!
- Hogy érzed, fejlődtek egykori zenésztársaid, jobban játszanak, mint mondjuk 1995-ben? Ha így van, komplexebb dalokra lehet számítani a későbbiekben, olyanokra, mint a közel tíz perces Forgószél…
GA: Igen, úgy érzem,
mindenkiben több az energia, jobban odateszik magukat! A próbákon és
koncerteken nem egy 10-20 perc feletti szám is született, ráadásul nem
akármilyenek: mint például az Élő Világegyetem 2009-es változata. Ennek a
második fele lényegesen megújult, teljesen új részeket tartalmaz, ezek a
beleéléstől, a felvillanó látomásoktól születtek. Ez fejlődött: a belső
érzékelés! Ilyen a koncertkezdés, a Holdak Kelet Felé, de még a Rejtelmes Kert
is megújult: Fritz olyan szólót tett bele, mintha egy villám cikázna
körbe-körbe. A Holdvilágban Ádám basszusjátéka egészen rendkívüli, sorsszerű és
érzésteli, hozza a megdöbbentő élményt, ott él a varázserő a szemünk előtt.
- Nem tervezed közös koncerten felléptetni a Vágtázó Életerőt és a Csodaszarvast? Ennél nagyobb tripet nehéz lenne elképzelni….
GA: Már többen szóba hozták,
nekem is régi tervem, hogy több napon át játsszunk. Az ősidőkben a természeti
népeknél nem voltak ritkák a többnapos ünnepek. Előfordult, hogy véresre
dobolták a tenyerüket, hogy messze túljutottak az öntudat határain túlra,
valóságos közösségi expedíciót rendeztek a másvilág zenei központjaihoz. Lehet,
hogy eljön majd az ideje!
- Adott-e valami olyasmit a VCSSZ, amitől már másképp állsz a színpadon, amikor a VHK játszik?
GA: Úgy érzem, megmutattam, hogy képes vagyok egy másik jó zenekart is létrehozni! Sőt, a Csodaszarvas több is ennél: már a VHK előtt terveztem, hogy népzenészekkel hozom létre a zenekaromat! De aztán a baráti kör hamarabb elragadott, és belőlük alakult meg a VHK. A VCSSZ-ben a népzene erői még természetesebben szabadulnak fel, és ez emberi mivoltomban is felszabadító a számomra. A VCSSZ-ben az ország legkiválóbb népzenészeivel játszok együtt, sokat tanultam tőlük. Az is még jobban kiderült, hogy tényleg jó adag eurázsiai őszene jön belőlem. Arra is ráébredtem, hogy mennyire hiányzik a VHK, hogy mennyire pótolhatatlan még akkor is, ha ereje teljében él és virágzik a Csodaszarvas!