2009. augusztus, Maglód

1.) A Vágtázó Halottkémekből kilépésem után 5 évig készültem az

újrakezdésre. Egy olyan régi tervemhez tértem vissza, amit még a VHK

előtt határoztam el: ősi népzenei hangszereken játszani a magyar

népzene legősibb rétegét felelevenítve. És megérett az idő, az ország

legjobb nép- és dzsessz-zenészeivel sikerült összefognom, és így

alakult meg a Vágtázó Csodaszarvas.

2.) Nem könnyű besorolni, mert a saját utunkat járjuk, olyan népzenét

játszunk, és annyira más felfogásban, mint ahogy szokás,hogy ez egy

új műfajt jelent. Bartók Béla nyomán ezt nevezhetjük az "igazi

népzenének", amely minden külső befolyás nélkül, belső természeti törvények

hatására születik folyamatosan a színpadon, elemi erővel. Ez a mágikus

erejű népzene volt a hunok népzenéje, ennek nyomai megőrződtek Kínától

a Kárpát-medencéig, és én összegyűjtöttem ezeket a nyomokat, és

hozzátéve az ugyanilyen törvények által belőlem született zenét

alakult ki a Vágtázó Csodaszarvas zenéje. Lehet nevezni őserejű

világzenének is, mert őserővel elevenítjük fel az eurázsiai lovasnépek

ősi népzenéjét. Ezért vágtázó a zenekarunk - a sokezer éves lovasíjász

életmódban jöttek létre ezek a hihetetlenül ritmikus, energikus,

életerős népzenék.

3.) Azok az úgynevezett nemzeti rockzenét játszó zenekarok, amelyeket én hallottam, többnyire nyugati rockzenére építik a magyar motívumokat. Én úgy gondolom, a nyugati rockzene is alkalmas eszköz bármilyen üzenet közvetítésére, de a magyar népzenét mégis jobban kedvelem a nyugati rockzenénél. Szerintem egészségesebb, ha az ember saját nemzetének zenei anyanyelvén fejezi ki magát, különösen, ha nemzeti szellemiséget hordoz.