Toót-Holló Tamás, 2010. január 20. 

1. Ez egy stúdióalbum? (Csak azért kérdem, mert korábban arról volt szó, hogy koncertalbummal jöttök ki… Ebben a sajtóanyagban pedig ez nincs konkrétan így kimondva.) Ha viszont koncertalbum, akkor azt kérdezném, melyik koncertek felvételei szerepelnek rajta.

GA- Ez egy koncertalbum, a bemutatkozó, 2009. április 25-ei Petőfi Csarnok-beli koncert, és a 2009-es turnét záró A38-as hajón adott koncert felvételeiből állítottuk össze. Ezt a válogatást egészítettük ki a „Holdvilág” koncertfelvételével.

2. Mondtad a telefonban, hogy régi számok mellett új számok is vannak az albumon – és a régiek is valamelyest újraértelmezett változatban szólalnak meg. Akkor írj valamit, légy szíves, a régi számok újraértelmezéséről (és arról, hogy a régiek közül éppen miért azokat vettétek elő, amelyeket elővettetek). És valamit az új számokról. Hogy milyennek érzed őket – olyanoknak, amelyeket a régi VHK is megalkothatott volna, vagy ezek elválaszthatatlanok attól, hogy 2009-ben születtek.

GA- Ezen a lemezen három vadonatúj szám, és öt régi VHK-s szám feldolgozása hallható. Vannak olyan zenék, amelyek csak erősebbek lesznek az idők folyamán. Mi pedig minden próbán és koncerten nyitottan hagyjuk a számokat, egyiket sem tekintjük lezártnak, késznek: a lényeg, hogy lélegezzenek, elragadjanak bennünket, a többi már magától megy. Mivel az Életerő – ahogy nevéből is kiordít – a fékezhetetlen életerő, és ahogy írják, elsöprő lendülettel és élvezettel játszva csúcsformában van, a lemezre felkerült öt szám majdnem mindegyike jelentősen megújult, kiegészült: zene közben elkapja az embert az érzés, megnyílik a föld, az ég, látomások csapnak le és ragadnak el bennünket, röpülünk új világok felé. Hogy milyennek érzem őket? Sokan mondják, hogy az ember szinte nem hisz a fülének, mert egyik-másik mintha jobb lenne, mint az eredeti! A Fénysuhamlás, a Hunok csatája, az Élő Világegyetem, az Örökkévalóság úgy látom, teljesebb fényekben törtek elő most, mint valaha. A Halló, Mindenség! hangulata sem akármilyen. Bár rengeteg VHK-szám újult meg a próbákon, talán ez az öt szám lett a koncerteken a legjobb, ha a felvétel minőségét is figyelembe vesszük. Azt tapasztaltam, hogy az Életerő a VHK-s számokban időnként még messzebb, még mélyebbre merészkedik, még közelebb kerül a Világmindenség varázslatos törvényekben forgó, lélegző, végső bizonyosságához. Hosszabbak lettek az improvizációk, látomásosabbak, a látomások szervesebben fogják egybe a zene és a szöveg spontán kibomlását, ahogy azt az Élő Világegyetem második része is jelzi. Az új számok pedig szerintem végletesebbek, mint az várható lett volna: a Forgószél például egy elemi erővel kitörő öröm-szökőkút, őrület-roham, a lebírhatatlan őserő örömtől fickándozó, túlcsorduló érzés-árama; a „Távoli világok” szinte kamaszkori üdeségű különleges tudatállapotban megszülető világot követ megszületésétől időtlen virágzásáig; a Holdvilág egy rövid, négyperces stúdiófelvétel, kozmikus látomás a Hold csodálatos, kozmikus varázslat-emlékmű mivoltáról. Felmerült, hogy ebből lehet a lemez egyik sikerszáma. És mi a véleményem? Szerintem érezni a megújulást ezekben a számokban. Kilenc év a VHK nélkül óriási érzéseket, indulatokat mozdított meg bennünk, szinte emberfeletti erőkkel viaskodtunk. És megtisztulva, megerősödve kerültünk ki a megpróbáltatásból. Jó érzés hallani, amikor együtt zenélünk, érezni, hogy megtisztult a bennünket összetartó, éltető erő.

3. Két dolog tűnik fel a koncert beharangozásában. De ez a kettő egy és ugyanaz persze. Az egyik az, hogy hangsúlyosan a régi magyar hagyomány szerinti időszámítással helyezitek el a tér és az idő koordinátái közt a koncertet – miért fontos ennek hangsúlyozása? Hogy éppen Jégbontó Havának Taksony napján léptek színpadra? Milyen hagyományhoz, milyen ősi tudáshoz közelítitek magatokat ezzel?

GA- A Vágtázó Életerő az életerő teljének jegyében él és alkot. És életünk nem magányos élet: közösségi életünkben szárnyakat tudunk adni egymásnak. Hiszen el sem képzelhető, hogy ilyen zenéket képes lennék egyedül otthon így megjeleníteni – ehhez kell az a többlet, amit a zenekar, a közösség ad, és amit a koncerteken a közönség jelenléte ad ehhez. Sokan azért élnek-halnak, hogy mindig átélhessék a koncertélményt, a közönséggel kialakuló rejtélyes, de mindennél értékesebb lelki kapcsolatot. A koncerteken a közönség inspirálja a zenekart, a zenekar a közönséget: vagyis szárnyakat adunk egymásnak! Őrület, ha belegondolsz, hogy emberéletek ezrei kapcsolódnak össze, hogy szárnyakat adjanak egymásnak! És persze nálunk ezzel sincs vége, mert a lélekvilágban nincs fizikai határ, a koncerteken minden élet előjön, minden élet újra egymásra találhat, együtt ünnepelhet minden lélek, és ha a zene olyan, elér egészen a csillagokig, a Mindenség életközpontjáig, a Világegyetem zenei civilizációinak ütegei megszólalnak, megcsendül az öröklét rejtélye. Maga a Természet is megújul, erőre kap egy-egy istenigazából elkapott közösségi szertartáson, ahogy őseink élték életüket. Nagy érzés, amikor megmozdul bennünk a Természet, amikor őseink érzésvilága feltör belőlünk, és ráismerünk arra, hogy ezek az érzések mindig is élni fognak, ahogy mindig is éltek őseinkben. Az élet teljessége, közössége, épsége örök parancs, az elidegenedés csak hamis máz az emberen, amitől megtisztulva ismét egésszé, elemi erejű, a kozmikus mindentudásba beavatott lényekké válhatunk, bekerülhetünk őseink, az állatok, a növények és a csillagok életközösségébe. Akinek elege van a civilizációs ártalmakból, annak gyógyír lehet az Életerő koncertje: itt megidézzük a Nagy Egész ünnepét! Ehhez az ősi tudáshoz közelítünk, mert az örök életközösség teljességéhez őseink is hozzátartoznak, és velük összekapcsolódva tudunk igazán kiteljesedni.

4. Ugyanide tartozik a sárkányok megidézése is – különös tekintettel arra, hogy egyszerre tesztek említés a magyar népmesék és a kínai hagyomány sárkányairól. (A magyar népmesékben – például a Benedek Elek gyűjtötte Kígyó Darvitézben is - őrződik persze a „jó sárkány”, a döntően egyfejű Kígyókirály alakja, aki nem más, mint az ázsiai hagyomány szentnek tisztelt egyfejű sárkánya, de azért döntően a mi hétfejű (és persze néha még ennél is jóval több fejű) sárkányaink inkább negatív szereplők a meséinkben – lásd Kalamonát. Ti hogyan kapcsoljátok össze ezt a két hagyományt? Ti az emberekkel szemben félelmetesnek mutatkozó vagy a jóindulatú, segítőkész erők forrásaként idézitek meg a sárkányokat?

- Megdöbbentőek a népmeséinkben felbukkanó ősvallási elemek. Tele vannak a forgószél közepén utazó mesehősökkel! Érdekes, hogy Zarathusztra egy imájában ezt mondja: „a forgószél közepén utazó csend vagyok”. Hogyan értsük ezeket? Talán valósággal tudtak a forgószél közepén utazni? Talán annyira jóban voltak a Természet erőivel, hogy a forgószél hívásra odaröppent a mező közepére, felkapta a mesehőst, és oda röpítette, ahová a mesehős akarta? Vagy ezek az események a lélek valóságában zajlottak le? Az ősi ember belső erői a Természettel egybeforrva váltak elemi erejűvé. Micsoda életet élhettek! A népmeséket kutatva egyre valóságosabb összefüggésekben látom a mesevilágot. Ez a világ néhány ezer éve még létezett, itt a Földön! A sárkányok a lélekvilágban éltek, de ez a lélekvilág akkor még sokkal valóságosabb valóság volt számunkra, mint ma! A lélekvilág és a valóság sokkal szorosabban összetartozott. A sárkányok például elsősorban a Nap életerejének jelképei voltak, és aki lélekerőivel rácsatlakozott a Nap lélekerejére, a Napkapun keresztül, egy lélekutazás során, az valóságosan átélhette a Nap óriási, kozmikus viharként tomboló életenergiáját! A Napot őseink tüzes élőlénynek fogták fel, és a napfogyatkozáskor saját szemükkel látták, hogy a Nap testéből aranyló nyakak-fejek türemkednek ki, és ezek aztán tűzcsóvákat dobnak ki magukból – a napkitörések során! Valóság! A jó sárkány emléke az eurázsiai síkságon a Kárpát-medencétől Kínáig ma is él. Én ezt a hagyományt, ezt a szellemiséget meseszerűen csodálatos és valóságos viharként élem át, és ezt szeretném a koncerten is átadni.

5. És még ugyanide tartozik a forgószél felemlegetése is – ami lehet, hogy csak a koncertjeitek elemi erejét hivatott jelezni, de ha a magyar folklór hagyománya felől közelítünk rá erre a motívumra, akkor a sárkányokkal és a bikákkal viaskodó garabonciások és táltosok közeledtének jele is lehet. Az „imhol kerekedő” fekete felhőben érkező garabonciások és táltosok viadalai pedig ugye arról szólnak, hogy a sárkányokat rituálisan le kell győzni… Ez is benne van a képben? Vagy ti inkább sárkányokat szelídítetek? Vagy ti magatok vagytok azok a sárkányok, akiket ti magatok győztök le a színpadon?

GA- A Forgószél! című számunk az elemi erők ősi emberbarátságát, és az ősi ember érzésvilágának elemi erejét jelenti számomra. Igen, a garabonciás-hagyományban egyértelműen jelen van a sárkányjárás és a forgószél. A garabonciások nem népmesehősök, hanem valóságos személyek – de akkor hogyan tudtak sárkányokat lovagolni, forgószelet támasztani? Itt szerintem a lélek rendkívüli erejéről, képességeiről van szó, és éppen ezeket a lelki képességeket elevenítjük föl a koncerten! És ha sikerül, ha minden összejön, ha ég-föld összejön, akkor súrolni fogja a sárkányok hasa a Dürer-Kertet! És az nem mindennapi élvezet lesz, részesülni a kozmikus sárkányok röpítő erejében!

6. Olter Wanda rituális sárkánytánca hogyan került a színpadra? Ti kerestétek meg őt vagy ő titeket? Egyáltalán, hogy derült ki róla számotokra, hogy ő ilyesmire is képes? (Rákerestem a neten, a Megasztárban láttam táncolni – tehát elvben ő távol kéne legyen a ti világotoktól, miközben nem lehet távol tőletek, ha mégis magatokhoz szólítottátok őt…) És mit kell értenünk azon, hogy rituális sárkánytánc? (Bár ezt tőle is meg fogom kérdezni…)

GA – Már a Forgószél! c. számban is jelentkezett a Természet bűvös erőivel összekapcsolódás élménye, és ezt csak tovább erősítik azok az eurázsiai népzenei sárkányos elemek, amelyekkel mostanában a próbákon dolgozunk. Olter Wanda nem mindennapi hatású előadását Barcsik Géza – lemezborítóink, díszleteink készítője, aki ős-VHK-tagnak számít - látta, mégpedig sámánasszony-szerepben, hatalmas súlyú sámándobokat hajigálva, olyan érzéseket kavarva fel, mint a VHK Rituális Színháza. Ezért ajánlotta, és amit én láttam Wanda műsorairól, az is elég ígéretes volt.

7. És pontosan mit tisztelhetünk a pszichedelikus punk dj set körülírásban? Ami ugye az éjszakát zárná…

GA: Erre az alkalomra olyan dj-t hívunk, aki a punk és a pszichedelikus zenék határán, a vhk-hoz közelálló zenéket játszik. Ezt egészítjük ki a zenekar tagjainak kedvenc, kimondottan táncra perdítő számaiból álló válogatással. Én is összeállítok egy-két CD-re való tüzes talpalávalót!