Megjelent: KAPU, 2010. 09. 62-64. o.

Grandpierre Atilla:

Mit üzen a Világegyetem életünkről? 4. rész

(1. rész: KAPU 2009/06-07; 2.-3. rész: KAPU 2010/06-07, 08)

A változás láthatatlan, örök hajtóereje

Miért változik minden, ami látható? Változik az ég és változik a Föld, változik a Földön minden, ami látható, tapintható, folyamatosan átalakítja őket a változás. Mocorognak a tárgyak, nem tudnak megmaradni előző állapotukban, valami hajtja őket előre, szüntelenül. Ebben a hatalmas, mindent átfogó valóságban, ami mindig is fennállt, mert nem keletkezhetett a semmiből, a látható világban egyedül a változás az állandó. A változás nem történhet ok nélkül, da a változás hajtóereje nem látható, teljesen láthatatlan, mégis valóságos. Ha a változás állandó, és minden test a változáson úszik, minden testet a változás emel a magasba és nyel el újra magába, akkor a változás a valóság. Ha a minden testet átalakító változás állandó, a változás hajtóereje állandó, örök, mint maga a valóság, a világlényeg. És ha a változás hajtóereje láthatatlan, akkor a világlényeg láthatatlan. Titokzatos világban élünk, a titok ott dobog a világlényegben, mint egy hatalmas, égi szív.

Életünket bensőséges szálak fűzik a csillagok miriádjában pompázó Világegyetemhez

Mi a valóság? Ha valami van, aminek valóságos mivoltában nem kételkedhetünk, az a mi személyes létünk. Nem kételkedhetek abban, hogy létezem, mert tény, hogy azt gondolom, hogy létezem, és ha csak álmodom, képzelem, hogy gondolom, hogy létezem, akkor is létezem, mert ahhoz, hogy álmodni, képzelni tudjak, léteznem, élnem kell. De lehet-e minden valóság mércéje egyéni életünk? Nem, mert egyéni, földi életem véges idővel ezelőtt kezdődött, amikor megfogantam, megszülettem. Életem valósága visszafut szüleim, az ő szüleik végeláthatatlan sorához, a Homo Sapiens ember-alakra fejlődéséhez, a földi élet eredetéhez, a Mindenséghez. Életemet bensőséges, láthatatlan szálak fűzik bölcsőjéhez, a csillagok miriádjában pompázó Világegyetemhez. Bennem is a változás erői égnek, hajtanak át életemen, és ahhoz, hogy életemet virágba boríthassam, meg kell értenem az életemet tápláló kozmikus erőket, meg kell értenem, mivégre hoztak létre a változás évmilliárdok óta zajló grandiózus színpadán.

A változások két alaptípusa

Minden változik, és mindennek oka van, a változásoknak is oka van, és ezt az okot fel kell ismernem! Foglalkoznom kell a változásokkal, hogy megérthessem őket. A látható anyag változásaiban következetességet, törvényszerűségeket ismerek fel. Felismerem, hogy a testek egy csoportja úgy mozog, mint a kő, fizikai erők és más testek, hatására. A testek másik csoportja öntevékeny, magától mozog, változik, növekszik, mint a növény, az állat, az ember, és a csillagok. A változások nem esetlegesek, rend rejlik bennük, vagy fizikai, vagy biológiai törvények hajtják őket. Az élőlények látható viselkedése nem olyan együntetű, mint a tárgyaké, de ha meggondoljuk, hogy minden élőlény egyetlen célja a boldogság, az élet adta boldogság, felismerjük, hogy az élővilágot is egyetlen törvény, az életelv irányítja: az élet fenntartása, továbbadása, minél magasabbra emelése. A világtörvény számára tehát az élet a legmagasabb, egyetlen érték, az élet a maga teljességében, és ez az, ami a számomra is a legfontosabb: az élet, a boldogság, a maga teljességében. A látható világot mozgató láthatatlan okok ebben a két láthatatlan törvényben összpontosulnak. Ezek a láthatatlan törvények irányítják az egész Világegyetemet. A valóság tehát nemcsak hogy nem látható, de nem is véletlenszerű: határozott iránnyal bír, amely öröktől fogva adott. Bármilyen anyagból is áll egy test, ugyanazok a fizikai és biológiai törvények irányítják.

Az Élő Világegyetem három titka

A világ tehát végső soron nem testi, és nem véletlenszerű, hanem törvényszerű. De honnan erednek ezek a törvények? És miért éppen ilyenek, amilyenek? Lehetséges lenne más világ is? Elvileg igen, de akkor miért éppen ilyenek a természettörvények, amilyenek? Még a törvények kiválasztása sem véletlenszerű? Ha nem, ha rendszet van benne, ha a törvények egységes rendszert alkotnak, akkor léteznie kell egy még mélyebb irányítási szintnek, amely a törvények felett áll, amely képes létrehozni, áttekinteni, és összehangolni a világtörvényeket! Tudjuk, hogy a fizikában létezik ilyen még mélyebb szint, hiszen minden fizikai törvény leszármaztatható egyetlen elvből, a legkisebb hatás elvéből (Bíró Tamás Péter, 2010, Variációs elvek a fizikában. Typotex, Bp.). Az ilyen elveket a tudományban első elveknek nevezik. A fizikai törvények keletkezését persze nem az időben kell elképzelni, inkább egy logikai sorrendről van itt szó. A legelső létezők a Világegyetem logikai központjában jöttek létre, abban a létmódban, amelyben a logikai törvények és tételek léteznek. Másképp úgy mondhatjuk: logikai szükségszerűségi lánc második láncszemeként jöttek létre a fizikai törvények a legkisebb hatás elvéből. A biológiának ugyanígy megvan az első elve. Amíg a fizikai elv a fizikai tulajdonságokat irányítja, a biológiai elv a biológiai tulajdonságokért felelős. A biológiai elv a legnagyobb boldogság elveként fogalmazható meg (Grandpierre, 2010/11, On the first principle of biology and the foundation of the universal science, In: Astronomy and Civilization in the New Enlightement, in print). Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy az élőlények legalapvetőbb törekvése, hogy minél tovább minél jobban érezzék magukat, minél maradandóbb boldogságot éljenek át. Az értelemnek szintén van első elve, és ez azt fejezi ki, hogy az emberiség alapvető feladata az élet, a Világegyetem megértése és a boldogság kiteljesítése. Ez a három első elv alkotja a Világegyetem lényegét, legbensőbb titkát, központját, és ez a három elv végső soron egy: maga az Élő Világegyetem. Egyháromság!

A Világegyetem magasan szervezett kibernetikai szervezet

S ha ez így van, akkor a világ többszörösen rendezett, sőt, megszervezett, mégpedig több szinten egyszerre! Nem egyszerűen olyan rendszer, amelyben létezik egy mélyebb irányítási szint, hanem még emögött az irányítási szint mögött is létezik egy irányítási szint, amely ezeket a törvényeket létrehozza, fenntartja, összehangolja! Egy ilyen többszörösen, emeletesen szervezett és összehangolt irányítási rendszer messze meghaladja a legfejlettebb számítógépeket, robotokat, kibernetikai rendszereket. Ez valami olyasmi, mintha a számítógép működését irányító programot egy még mélyebb, belső irányítási rendszer, központ hozná létre, tartaná fenn, és hangolná össze! A törvények az irányító hatása megfelel a programok irányító hatásának. A mélyebb szintű irányításnak, a belső világközpontnak akkor a programok megírása felel meg. Mivel a programokat az emberi elme írja, ezért a Világegyetemet irányító mélyszintű irányítás megfelel egy világelmének. A változások mélyén, a személytelennek gondolt törvények mélyén tehát egy elme létére bukkanunk!

A törvények és az algoritmikus komplexitás

Minden faladat megoldása egy eljárás kidolgozását igényli. Ha nem tudjuk a feladatot egycsapásra megoldani, ahogy például egy ösztönös felismerés esetén, akkor az eljárás logikus kell legyen, célra irányuló és célravezető, lépésről lépésre a cél felé kell vezessen. A feladatmegoldó eljárások logikai lépéseinek sorozatát a matematika nyelvén algoritmikus komplexitással jellemezhetjük. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minél kevesebb lépéssel érhetünk el a célhoz, annál egyszerűbb feladatról van szó. Természetes ezért, hogy a fizikai törvényeket leíró egyenleteket megoldó legrövidebb matematikai program (vagyis az algoritmus) hosszával jellemezhető a fizikai törvények összetettsége, komplexitása.

Ha meggondoljuk, rendkívül figyelemre méltó, hogy a fizikai törvények algoritmikus (azaz célravezető eljáráshoz tartozó) komplexitással jellemezhetők! A fizikai törvények célravezető eljárást jelentenek! Valóban, amikor behajlítjuk a kisujjunkat, csak azt döntjük el, mi legyen a végállapot, a többi „magától megy”, a végállapot magvalósítása a feladat, és ezt könnyedén, erőfeszítés nélkül megoldjuk. De vegyük figyelembe, hogy ha ugyanezt a feladatot számítógépen szeretnénk megoldani, meg kellene határozni a kisujjunk összes molekulájának helyzetét, kémiai kötéseiket, és kiszámolni, milyen irányú és mekkora erővel kell az egyes izmokat összehúzni ahhoz, hogy a kívánt végállapot előálljon. Egy ilyen feladat megoldása meghaladja mai tudásunkat éppúgy, mint az elérhető számítógépi kapacitást. Magyarul: kisujjunk behajlításának könnyedsége mögött hatalmas szellemi teljesítmény áll. Hasonló, csak éppen számítható komplexitást jelent minden, a valóságban lezajló fizikai folyamat. A végállapotot a legkisebb hatás elve jelöli ki, amely kimondja, hogy az a pont lesz a végpont, amelyhez a legkisebb hatás tartozik. A hatás a felhasznált energia és idő szorzatának az egész folyamathoz tartozó összegzése. Ennek a kijelölt végpontnak az elérése a feladat. A fizikai törvények ennek a feladatnak a megoldására vezető általános eljárások. A fizikai törvények tevékenysége tehát jelentős szellemi teljesítményt is jelent, mégpedig a Természet részéről! A fizikai törvények algoritmikus komplexitása, általános érvényű célravezető eljárása a gondolkodással rokontermészetű, de a valóságban lezajló folyamat! Mivel a gondolkodás értelem nélkül nem képzelhető el, a gondolkodással rokontermészetű folyamat sem képzelhető el az értelemmel rokontermészetű valóság nélkül! Ráadásul az az emberi értelemmel rokontermészetű, de a kozmikus valóságban tevékeny értelemszerű valóság nem gondolatokat alakít, hanem magát a valóságot! Létezik tehát egy, a tudomány által nem is sejtett, de a tudomány legbensőbb lényegéből, a fizikai törvényekből következő kozmikus értelem! Ennek a kozmikus értelemnek a tevékenysége okoz minden változást a látható világban! És ha a fizikai törvények ennek a kozmikus értelemnek a megnyilvánulásai, az első elvek a kozmikus elme olyan mélységeiben tevékenykednek, amely annyival mélyebb a törvényekhez tartozó értelemnél, amennyivel a törvényekhezbtartozó értelem mélyebb a puszta jelenségeknél, ill. az őket jellemző észlelési adatoknál!

Minden a láthatatlan teremtőerőből keletkezett

Végső soron csak egy létező létezik: a Természet, a Mindenség. A mi személyes létünk csak viszonylagos önállósággal bír, és ezt a viszonylagos önállóságot is csak a Mindenséggel fennálló kapcsolataink tudják életben tartani. A Természet pedig végső soron egy. A végső színtér, az első elvek szintje, amely a változásokat irányítja. Itt található a világ kezdete és vége, alfája és omegája, kiindulópontja és rendeltetése.

Minden természeti folyamat ezekből az első elvekből indul ki. A természeti célok megvalósításuk során lebomlanak megoldandó feladatokra, ezek jellemezhetők algoritmikus komplexitással. Ahogy a természeti cél nem vezethető le részfeladataiból, alrendszereiből, úgy a generikus komplexitás nem vezethető le az algoritmikus komplexitásból. Ahogy a feladatkitűzés és megoldás nem vezethető le a megoldás egyes lépéseiből, ahogy a regény következő fejezete nem vezethető le az előző fejezetek betűinek anyagi tulajdonságaiból, ahogy a követező mondat, amit leírok, nem vezethető le az előző mondatok leírt betűinek fizikai tulajdonságaiból, úgy az algoritmikus komplexitás sem keletkezhet a jelenségekből. Ahogy a vállalat-irányításnál nem lehet levezetni a vállalati igazgatóság létét, hosszútávú tervező, célkitűző tevékenységét a konkrét, gyakorlati munkát végző munkások tevékenységét jellemző adatokból, éppen mert ez az irányító tevékenység a meghatározója a részfeladatoknak, és nem fordítva, ugyanúgy nem lehet levezetni a ttvek, elvek létét a jelenségekből, éppen mert az irányítási szint meghaladja a végrhajtási szintet, rálát, értelmi tevékenységével belátja, szélesebb összefüggések közé helyezi, értékeli, új felismerésekre jut, esetleg új célokat tűz ki, amelyek másfajta feladatok megoldását igénylik.

A Természet mély értelemmel bír

Talán lehet pontosítani: itt egy terv-feladat-anyagi jelenség hierarchiáról van szó. A terv egy átfogó, mély szintű, teremtő célt jelent. A feladatok rendszere a terv megvalósításából ered. Ha egy több szinten szervezett vállalat éves célja, mondjuk a termelés 20%-os növelése, vagy a gazdaságosság 20%-os növelése lehet egy cél, de egy ilyen cél a gyakorlatban megoldandó feladatok sokaságára bontható szét.

A Természetet átható mély értelem nemcsak a törvények (állandó összefüggések) értelemszerű tevékenységét jelenti, hanem egyben az elhelyezést a nagy egészben, hasonló viszonyban, mint a felismerés és a megértés viszonya: a felismerés egy összefüggés felismerése, a „megértés” az összefüggések eddigi rendszerében elhelyezés képessége. Hasonló a viszony közöttük, mint a stratégiai, hosszútávú cél, és a taktikai, rövidtávú cél között.

Ha a Természet mély céllal bír, amely túlmegy az algoritmikus komplexitáson, akkor a megértés képességével lehet párhuzamba állítani, vagyis értelemmel bír!

(folyt. köv.)