Megjelenik: Elixír, 2000 október

Sorskérdések

Sorsunkat a modern társadalomban egyre több erő cibálja, birkózza, igyekszik szolgálatába állítani, szolgasorba süllyeszteni. Nem csoda hát, hogy egyre több emberben egyre nagyobb szükségét érezzük az önálló életvezetés kialakításának. Ahhoz azonban, hogy képesek lehessünk sors-eroink közé lépni, hogy egész-szé és a Természettel összhangban állóvá tehessük életünket, tudnunk kell, miféle tényezok hatnak sorsunkra, és miben is áll sorsunk jelentosége.

A mai köztudatban, értelmezo szótárakban a sorsot kizárólag (vagy túlnyomórészt) a társadalmi hatások eredojének tekintik. Pedig ha meggondoljuk, tévedés, hogy csak a társadalmi erok alakítják sorsunkat. A társadalom ugyanis nem az egész világ. A világot a társadalom és a természet együtt alkotják. Vajon a természet nem játszhat szerepet sorsunk alakításában? De bizony, a természeti események igenis beleszólhatnak sorsunkba: elég egy vulkánkitörésre, vagy váratlanul kedvezo idojárásra gondolni - hiszen ezek emberéleteket olthatnak ki, vagy a bo termés éppen fordítva, több ember eltartását teheti lehetové. Csakhogy ezek a külso természeti hatások ismét csak függetlenek tolünk. Ha csak a természet és a társadalom alakíthatja sorsunkat, hol maradunk mi sorsunk alakításából?

Világos, hogy a természeten és a társadalmon kívül semmi sem létezhet, hiszen ketten kiadják az egész világot. Egyetlen lehetoség mégis marad: a "rajtunk kívüli világ"-on kívüli világ, ami nem más, mint saját belso világunk. És mivel ez a belso világ ismét csak a természeti-társadalmi világ szülötte, ezért önálló alkotóeroink között természeti és társadalmi erokre kell bukkanjunk. De hát mik is az emberi önálló alkotóerok? Honnan származnak? Értelmünk, belátásunk, döntési képességünk velünk született képességek, tehát a természettol kaptuk oket. Sot, nemcsak ezek a képességek születtek velünk, de mi magunk is megszületésünkkor a természet eroinek tevékenysége következtében jövünk a világra. Megfogantatásunkkor az ivarsejtek találkozását természeti törvények teszik lehetové, és természeti törvények szabják meg azt is, hogyan kapcsolódjanak össze a szüloi kromoszómák éppen a mi személyes génjeinkké. A természet tehát személyes alkotóerőnk, személyiségünk elsődleges megalkotója! És ez a személyes, de ugyanakkor természeti alkotóerő nem szunik meg tevékenykedni fogantatásunk után sem. Magzati fejlodésünket és megszületésünket is ez a természeti ero irányítja. Sot, érdemes meggondolni, hogy megszületésünk utáni szellemi érésünket, értelmünk nyiladozását, beszélni és járni tanulásunkat folyamatos belso, természeti késztetések serkentik elore. Ez a természeti ero munkál kíváncsiságunkban, mindent szétszedni, megismerni vágyásunkban. Ez a természeti ero irányítja gyermek és kamaszkorunkban is növekedésünket, biológiai és szellemi érésünket, tehát a közkeletu felfogással szemben a belso természeti ero nem csupán biológiai, hanem éppúgy szellemi ero is. Szellemiségünk tehát a természeti ero megnyilvánulása! Ahogy természeti ero irányította szellemi érésünk egyre jobban kibontakozik, megjelenik és egyre no önállóságunk birodalma. Emellett párhuzamosan megjelennek a társadalmi hatások is, eloször a család közvetítésével, késobb egyre több személy részvételével. Maga a nyelv, amit megtanulunk beszélni, gondolkodásunk elsodleges eszköze, eredeti természeti közösségünk, az osmagyarság természeti erok hajtotta közösségi szellemi eroinek eredménye, tehát természeti alapokon álló társadalmi együttmuködéssel született. Így ér össze belso világunkban a természet és a társadalom, és személyünk fejlodése során a világ e két fo erejének összekapcsolódása különös utódot hoz létre: személyiségünk önállóságának birodalmát. Szellemünk észrevétlenül kinyílik, a természeti és társadalmi világ összekapcsolódása virágot bont. Kibontakozik szellemiségünk, megismerésünk, egyedi életünk esemény-sorozatának elore haladásával egyre személyesebbé válnak a velünk történo természeti-társadalmi események, és egyre érettebbé válik a belso világunkban munkálkodó természeti-társadalmi alkotóero. És habár alap-tudásunk és tudás-szerzo képességünk a természeti-társadalmi erok ajándéka, de késobb már a mi életünk feladatává válik tudásunk kiszélesítése, megalapozása és tudás-szerzo, megismero képességünk fejlesztése. Így ez a két ero a tenyerén hordoz, felemel bennünket addig, amíg ki tudunk röpülni szellemi fészkünkbol, amíg önálló lényekké válunk. A kérdés most már csak az: merre röpüljünk?Hogyan, mifelé alakítsuk sorsunkat?

Vegyük észre, hogy vizsgálatunk során olyan új szempontra bukkantunk, ami kimaradt a mai köztudatból: sorsunk személyes alkotóeroi természeti alapokon tevékenykednek. Az új szempont - a sorsunkban szerepet játszó természeti és személyes erok léte - megköveteli a kibontást. Meglátjuk, hogy egy egész világ nyílik meg elottünk, vagyis új látásra tehetünk szert ezzel az új szemponttal. Kívül és belül is a Természetre bukkanunk. Ha sorsunkat ki akarjuk teljesíteni, akkor nem fordulhatunk szembe saját szellemiségünk hajtóeroivel. Sorsunk értelme és fo iránya tehát a természet szellemiségének, értelmének kiteljesítése felé mutat. Ahhoz, hogy sorsunkat ki tudjuk teljesíteni, ki kell alakítanunk a belso világunk legmélyebb sejtéseiben, sugallataiban jelentkezo értelemre figyelés képességét. A belso világ szava fel is szólít, hogy teljesítsük ki azt az életünket, amire születtünk, éljünk a mindannyiunkban élo természeti erovel, élesszük fel a figyelem csodaerejével belso sugallataink értelmét. Ezekkel üzen nekünk a Természet.

Belso világunk, elménk, személyes adottságaink is jelentos részben örökölt, vagyis természeti tényezok. Rajtunk csak a szerzett képességek és döntések múlnak. De ahhoz, hogy ezek rajtunk múlhassanak, szükséges, hogy lássuk: életünk felett nem elsosorban a társadalom eroi döntenek. A végso felelosök mi vagyunk, magunk. Nekünk kell tetteinkrol számot adnunk. Számot adni életünknek, lelkiismeretünknek, családunknak, utódaink jövojének, nemzetünknek és nemzetünk jövojének.

Ahhoz, hogy kezünkbe vehessük sorsunkat, látnunk kell az életet, a világot. Rá kell találnunk sorsunk eszméjére ahhoz, hogy igazán élni kezdhessünk. Mert sokan vannak a jobb sorsra érdemes emberek, sokan az elbukottak, akiket mélyen lehetoségeik alatti életre kényszerítettek az erre a célra kialakított társadalmi hatások. Sokan a sors-rontott emberek, akiknek sorsára csapást mért az élet, pontosabban: a mai világ, a társadalmi erok. Sokan az elzüllesztett emberek, akik saját egykori legbelsobb eszményeik elhagyására kényszerültek, vagy akik csak lelkükben ápolják egykori önmagukat, kifelé már felvették az álarcot. És ott vannak a küzdeni tudás magas szintjére is képes, de elkallódott, elromlott, elevenen eszük és lelkük elrothasztott emberek. Ott a sok jóhiszemu, akik gyanútlanul, puszta jóindulatból engedték át az életük felett rendelkezést az erre igényt formáló eroknek, a manipulátoroknak. Hányan vannak, akik felnott koruk küszöbén nem is gondolják, hogy a rossz egyáltalán létezik a világon. És hányan vannak, akik épp mert látják, mennyire általános a rossz a mai világban, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy a dolgok már eldoltek, nincs mit eldönteni! Nincs mit tenni, be kell állni a sorba, különben felkopik az állunk - halljuk gyakran. De akkor is be kell állni, ha a sor a rosszhoz vezet? Mi lesz így velünk? És utódainkkal? Gondoljuk meg, mit vesztünk, ha életünkkel a rossz mellé állunk! Elveszítjük legdrágább kincsünket: sorsunkat.

Talán bele se gondoltunk, milyen nagyszeru csoda, hogy egyáltalán bármiféle sorsunk lehet. Van-e sorsa egy konek? Van-e sorsa egy macskának, egy póknak? Lehet, hogy minden létezo részt vesz a világ sorsában. De egy ko, egy macska nem áll át a rossz oldalára! Ha egy ember átáll a rossznak szolgálni, ha feladja természetes ragaszkodását saját elveihez, rosszabb lesz, mint bármilyen macska, pók, vagy ko - tehát a világon a legrosszabb lesz. És ha átáll a jó oldalára - emberivé lesz, és megtanul emberül élni, küzdeni.

Gondoljuk meg, hogy végso soron sorsunkban a Természet akarata jut kifejezésre. Emberibb sorsra születtünk, jobb, szebb és igazabb életre. Ha (és amennyire) a mai világ rossz, úgy mindannyian arra születtünk, hogy emberibb sorsunkat a rossz körülmények dacára is kiteljesítsük. Vagyis mindannyian a mai világban küzdelmes sorsra születtünk, és keményen ki kell állnunk belso igazunkért. Ez a küzdelem elsosorban a szellem, a tudás mezején folyik. Mindannyian meg kell küzdjünk tisztánlátásunkért, mindannyian szellemiségünkért cselekvo lényekké kell változzunk. Meg kell látnunk, miféle belso akarat hajtja sorsunkat, és miféle kiteljesedésre. Sorsunk nem más, mint életünk rendeltetésének betöltése. Életünk rendeltetését pedig a Természet írja elo. A Természet tehát szellemiséget is hordoz! Értelmünk azért van, hogy ezt meglássa, hogy sors-alakítóvá váljon, hogy összekapcsolódhasson a természeti értelemmel. Sorsunk alapjait és irányát a Természet teremti meg, és hangulatainkban, érzéseinkben, belso indíttatásainkban a Természet súgja akaratát füleinkbe. És mivel sorsunk a Természet akarata, és mert mi magunk természeti lényekként születtünk erre a világra, ezért a Természet fel is ruházott bennünket sorsunk kiteljesítésének minden képességével. Sorsunk az általunk elérheto legmagasabban kiteljesedo életút. Sorsunkat ebben egy elemi ero támogatja, ami különösen akkor jön muködésbe, ha érzéseink megmozdulnak mellette. Sorsot vesztünk, ha nem figyelünk legmélyebb, legigazabb belso hangjainkra.

Sorsunkban testesül meg életünk eredeti rendeltetése. Sorsunk - életünk rendeltetése. Életünk végso értelme. Értelmünknek fel kell nonie a társadalmi és a természeti erokhöz, hogy sorsunk eldöntésében szerepet játszhasson. Sorsunk adja életünk igazi értelmét. Vállalnunk kell sorsunkat, és akkor mellénk áll a Természet, és belso világunk újra feléled. Sorsunkban ott áll mellettünk születésünk, és egész életutunkat a legmagasabb értelem vezérli, de csak akkor, ha ezen mi is teljes szívvel rajta vagyunk. Segíts magadon, és az élet is megsegít! Ez a Természet szava. Sorsunkban ott áll mellettünk minden lényegi adottságunk: génjeink, személyiségünk, képességeink, örökölt tulajdonságaink, és ami a legfobb: a Természet által teremtett emberi értelem. Ott áll mellettünk az a környezet is, amibe születtünk: az anyanyelv, a szellemiségünket felemelo, kigyújtó kultúra, és a nemzet, ami ezt a kultúrát élteti. Nem számkivetett sorsra születtünk, a Természet nem számuzetésbe küldött minket a Földre. A Föld a Természet szerint: maga az Éden. Az az ero, ami az Édenbol kiuzött, az küld bennünket itt a Földön számuzetésbe, ha hagyjuk. Az az ero, ami a Világegyetemmel, a Természettel, az élettel, a tudattal és az öntudattal megajándékozott bennünket, nem fordul maga ellen, ahogy a diófa levele sem arra született, hogy szembeforduljon a diófával. Sorsunk kigyújtására született küldöttek vagyunk! Sorsunk a Természet akarata, tehát túlnyúlik személyes életünkön, összeköt a közösségekkel, felemel a nemzet, az emberiség, a világ sorsához. Sorsunkban összefüggnek, összerendezodnek, kivilágosodnak a világ eszményei, és értelmet nyernek. Sorsunk összefügg nemzetünk sorsával, a Természet és a világ sorsával, a Világegyetem rendeltetésével. Sorsunkban a legnemesebbre, legmagasabbra hajtó ero akar feléledni.

Sorsunk emeletes fénypalota, csodahajó, amit várnak valahol. Ott ülünk a vezérlofülkében, kezünkben a kormány. Csak rajtunk múlik, hagyjuk-e, hogy eltérítsenek az eredeti úticéltól, és az is, hogy miféle rakománnyal érünk a túlsó partra. Lássunk csodát: rajtunk is áll, érzéseinken, gondolatainkon és szabad tetteinken, mivé változik át életünk üzenete, csodahajónk rakománya. Módunkban áll rakományunkat érzéseinkkel, gondolatainkkal felfrissíteni, üdévé, tisztává és igazzá tenni! Sorsunk csodahajó, mert akaratunknak engedelmeskedik. Olyan csodahajó, aminek alapjai kinyúlnak egészen a nemzethez, a Természethez, a Világegyetemhez, a végso titkokhoz. Csodaeronk üzemanyaga onnan érkezik. Bennünket egy eleven elemi ereju természeti ero támogat utunkon, az a csodaero, ami mindent létrehozott, és ami mindenben ott él.

A mai világban sorsunk olyan csodahajó, aminek kormányosára, az értelemre kalózok támadtak. Ne hagyjuk, hogy a kalózok bekössék szemünket! Ne hagyjuk, hogy elbutítsanak, mert utána még rosszabb világ jön! Ne hagyjuk, hogy homályba vonják értelmünk elol a világot! Gyújtsunk fényt, és a sötétben eros kalózok ereje megroppan. Az értelem ereje minden kalóz-eronél erosebb - mert aki nem született bunözo, az mind embernek született, nem haramiának. És addig vagyunk emberek, amíg szépre és jóra vágyó, a szépet és jót érvényre juttató akaratok vagyunk. Ha a kalózok érdekszövetségbe tömörültek ellenünk, fogjunk össze mi is, és együttes fényünk erejétol a jelentéktelenségbe hullik a kalózság csak a sötétben eros hatalma.

Sorsunkért felelosséggel, személyes elszámolással tartozunk lelkiismeretünknek, legbelsobb mivoltunkban, legmélyebb énünknek. De nemcsak személyünkért felelünk: önmagunkon kívül családunkért, gyermekeink jövojéért, szeretteinkért és jövoikért, hazánkért és közös jövonkért. Nemzetünkért és nemzetünk jövojéért. Életünkért, eszmélésünkért tartozunk annyival, hogy vonzódjunk szerelmes életörömünkhöz, hogy kiteljesítsük élet-szerelmünket, hogy visszaadjunk a világnak valami lényegeset abból, amit tole kaptunk. Életünk legbensobb ereje értelmet, világosságot követel. Életünk értelmet kell kapjon. Be kell kapcsolódjunk sorsunkba, sorsunk, jövonk önálló alakításába. Be kell kapcsolódjunk az átfogóbb, felemelo létkörökbe, a közösségi életbe, a nemzet életébe - mert rajtuk kívül nincs, aki éltethetné, aki megvédené közös érdekeinket, élet-értékeinket, nincs, aki védené és felemelné életünk értelmét, életünk vállalt ügyét.

Életfontosságú felismernünk, hogy e tudati felismerések életfontosságúak. Szembe kell szállnunk a századok óta divatozó, uralkodó szemlélettel, miszerint sorsunkat a maga teljes egészében a külso erok, a társadalmi-hatalmi erok szabják meg, mivel ez a felfogás tehetetlenít, felment a személyi felelosség alól. Nem igaz, hogy teljes egészében a sors vak, tehetetlen bábjai vagyunk. Ez nem más, mint a tunya beletörodés kényelmes, de végzetes álláspontja. Képességeinkkel, akaratunkkal és foleg tudatunk erejével, megtisztításával, fejlesztésével igenis sokat tehetünk. Emellett látnunk kell a társadalmi erok alapveto szerepét is sorsunk alakításában. Éppen ezért nem lehetünk közömbösek a társadalom állapota iránt sem. Sorsunk legmélyebb ereje szólít minket a közösségi élet, közös sorsunk jobbítására. Cselekednünk kell, hatnunk kell a társadalomra, hogy az emberek, népünk javára változzon. Ne adjunk felmentést magunknak! Összpontosítsuk képességeinket, akaratunkat, tudásunkat mind a két tényezo alakítására!

Perzseljük meg kicsit életünket természetes kíváncsisággal, kitartó figyelemmel. Elalvás elott, felébredés után, amikor még nem köt minket járomba a mindennapos kényszerek serege, engedjük magunkat élni, gondolkodni, eszméinket élni, eszmélni.

Ön, kedves olvasó, felismerte-e sorsát, élete rendeltetését, és ha igen, hogyan? És ha nem, hogyan ismerheti fel?

Segíthet a következo feladatsor: (külön keretben, ha lehet!)