Megjelent:
A Magyar Kulturális Hét a Sanghaj-i Művészeti Fesztiválon kiadványában.
Kultúrpont Iroda, Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008-8, 46-47. o.
Grandpierre Atilla:
A kínai és a magyar népzene
hasonlóságáról
Kína
a pentaton zene egyik legősibb hazája. A kínai zene múltjának mélyén, úgy
tűnik, moll-pentaton dallamokat találunk („Yü-Csou” skálarendszer). A jelek
szerint a régi „Si King”-hez nagyszámú moll-pentaton dallam tartozott. A kínai
hagyomány szerint Huang Di egyik bölcse, Ling-Lun az i.e. 3. évezred első
felében északnyugatról hozta a pentatónia ezen természeti elvű zenei
rendszerét. A moll pentatónia magyar jellegű, a dúr pentatónia mongol-török
jellegű. Régóta ismeretes, hogy a kínai és mongol zene legrégibbnek látszó
rétege közeli kapcsolatban állhat a Volga-vidéki és magyar dallamokkal. Jang
Jin-Liu, a pekingi Zenetudományi Intézet vezetője valószínűnek tartotta, hogy a
moll jellegű pentatónia (a „lá-módus”, ahogy ő nevezi) északnyugatról sugárzott
ki erősebben a kínai zenébe. Az északnyugat-kínai zene stílusát „kanszui
zenedialektus”-ként jelölték. A kínai népzene magyaros dallamai ennek egyrészét
teszik. A félhang nélküli pentaton a Kárpát-medencében, az orosz síkságon és
Kínában honos (Du Yaxiong). A lá-pentaton nem található meg másutt, csak
Amerikában, Észak-Kínában, Közép-Ázsiában a Volga völgyéig és Magyarországon
(Du Ya Xiong). Érdemes szem előtt tartani, hogy a kínai és japán népzene
rokonságánál a kínai-magyar népzene rokonsága sokkal erősebb (u. ott). Lü
Hongjiu megállapította, hogy az ordoszi népzene gyökerei a hunoktól erednek. A
kínai hagyomány szerint az Ordosz vidék zenei rendszere 5000 évvel ezelőtt már
ismert természeti elvű elméleti rendszeren alapszik. Ezt erősítik meg az újabb
kutatások. Ornitológusok kimutatták, hogy a madárdal nem kizárólagos, de
kiemelkedően gyakori jellegzetességei: a moll-pentaton skála, a kvintváltás, az
ereszkedő dallamsor, a pontozott ritmus (choriambus). Érdekes, hogy a magyar és
a magyaros kínai népzene fő jellegzetességei ugyanezek, vagyis tényleg
természeti elven nyugszanak.
A
pentatónia kialakulása a legújabb kutatások szerint az íjas népekhez vezethető
vissza. Az íj az istállóskői és felvidéki régészeti leletek szerint legalább
40 000 éves. Az egy-bélhúros íjból alakult ki a kéthúros, majd a többhúros,
zenélő íj, a hárfa. Az első hárfák íjalakúak voltak. Az íjat használó népek
elsődleges lakóhelye a Kárpát-medencétől Kínáig terjedő övezet, megegyezik a
sámánizmus elsődleges körzetével. A legújabb, kilenc kultúrára kiterjedő
adatbázist feldolgozó számítógépes elemzések számszerűen és részletekbe menően
kimutatták, hogy valóban ugyanazok a zenei elvek építik fel a Kárpát-medence, a
Volga vidéke és Kína zenei rendszerét. E kilenc kultúra közül a kínai zenének
közvetlen kapcsolata csak a magyarral állt fenn. A Volga vidéke és a kínai
népzene közös dallamtípusait kisugárzó zenekultúra a magyar népzenében maradt
fenn a legteljesebb formában. A magyar népzene kínaival való rokonsága nem
marad el a Volga vidékiektől. A kínai és magyar népzenék vizsgálatából bebizonyosodott,
hogy a magyarok őseinek egy jelentős csoportja huzamos időszakon át Kína
szomszédságában élt. Mindezen tények együttesen arra utalnak, hogy a magyar és
kínai zenei kapcsolatok sokezer éve fennállnak.
Erre utal az a tény is, hogy az ősi Kínában a
zene lényege nem a hang, hanem egy szellemi erő. A kínai hagyományban a zene
ereje tartja fenn az Egyetemes Harmóniát a hangokat létrehozó mágikus erő
révén. A zene a lélek állapotának a megnyilvánulása, és így más lelkek
állapotának befolyásolására éppúgy alkalmas, mint a Természet minden
jelenségének befolyásolására. Ez pedig azt jelzi, hogy az ősi Kínában az egész Természetet
egy kozmikus lélek megnyilvánulásának tekintették, vagyis az élő Világegyetem
világképben gondolkoztak. Hasonló világkép nyomait hordozza a magyar néphagyomány.
A „Júlia, szép leány” székely népballadában „mennyei harangok huzatlan es
szolnak/ mennyei pohárok tőtetlen megtelnek/ s a mennyei gyortyák
gyútatlan meggyúlnak.” A gyújtatlanul meggyulladó mennyei gyertyák a
születőfélben levő csillagok, amelyek a mennyei zene túlcsorduló
érzésáradatának indíttatásából születnek. Más szóval, a Világegyetem
kozmológiai fejlődését a kozmikus érzésvilág törvényei irányítják. Hasonló
zenei kozmológiát őriznek a palóc pásztorok, akik mikor a hangszert kezükbe
veszik, először mindig szabadon rögtönöznek („bejátszás”), és mikor agyuk már
elég tiszta, és már két órát el tudnak maguknak zenélni, akkor kezdik a megírt
zenét, a nótákat játszani. A dudások zenélése hasonló módon „keresés”-sel
indul, egy-két ütemes motívumból álló, a végtelenségig játszható, improvizatív
zenei folyamattal, amit „duda-cifrának” is neveznek, aminek nincs konkrét
tartalma, és ezután következhetnek a szöveges dallammal bíró strófák. A magyar
zenevilágban szereplő cifráról kimutatták, hogy a végtelent is magába foglaló
fogalmi jelentése van. Kimutatták azt is, hogy Bartók népzene-felfogása is a
zene kozmológiai jelentőségén alapszik. Bartók szerint ugyanis „a népzene a
természet tüneménye…ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a
természet egyéb élő szervezetei: a virágok, az állatok stb…az igazi parasztzene
a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti
erő átalakító munkájának eredménye”. A zene az ősi és a bartóki felfogás
szerint a Világegyetem legmélyebb titkát, alkotóerejének legtisztább formáját
hordozza magában. Hasonlóan, minden jel szerint Kína egyedi mértékben tekinti a
rituális zenét a Világegyetem harmóniája szabályozójának.