Megjelent: A Magyar Kulturális Hét a Sanghaj-i Művészeti Fesztiválon kiadványában. Kultúrpont Iroda, Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008-8, 46-47. o.

Grandpierre Atilla:

A kínai és a magyar népzene hasonlóságáról

Kína a pentaton zene egyik legősibb hazája. A kínai zene múltjának mélyén, úgy tűnik, moll-pentaton dallamokat találunk („Yü-Csou” skálarendszer). A jelek szerint a régi „Si King”-hez nagyszámú moll-pentaton dallam tartozott. A kínai hagyomány szerint Huang Di egyik bölcse, Ling-Lun az i.e. 3. évezred első felében északnyugatról hozta a pentatónia ezen természeti elvű zenei rendszerét. A moll pentatónia magyar jellegű, a dúr pentatónia mongol-török jellegű. Régóta ismeretes, hogy a kínai és mongol zene legrégibbnek látszó rétege közeli kapcsolatban állhat a Volga-vidéki és magyar dallamokkal. Jang Jin-Liu, a pekingi Zenetudományi Intézet vezetője valószínűnek tartotta, hogy a moll jellegű pentatónia (a „lá-módus”, ahogy ő nevezi) északnyugatról sugárzott ki erősebben a kínai zenébe. Az északnyugat-kínai zene stílusát „kanszui zenedialektus”-ként jelölték. A kínai népzene magyaros dallamai ennek egyrészét teszik. A félhang nélküli pentaton a Kárpát-medencében, az orosz síkságon és Kínában honos (Du Yaxiong). A lá-pentaton nem található meg másutt, csak Amerikában, Észak-Kínában, Közép-Ázsiában a Volga völgyéig és Magyarországon (Du Ya Xiong). Érdemes szem előtt tartani, hogy a kínai és japán népzene rokonságánál a kínai-magyar népzene rokonsága sokkal erősebb (u. ott). Lü Hongjiu megállapította, hogy az ordoszi népzene gyökerei a hunoktól erednek. A kínai hagyomány szerint az Ordosz vidék zenei rendszere 5000 évvel ezelőtt már ismert természeti elvű elméleti rendszeren alapszik. Ezt erősítik meg az újabb kutatások. Ornitológusok kimutatták, hogy a madárdal nem kizárólagos, de kiemelkedően gyakori jellegzetességei: a moll-pentaton skála, a kvintváltás, az ereszkedő dallamsor, a pontozott ritmus (choriambus). Érdekes, hogy a magyar és a magyaros kínai népzene fő jellegzetességei ugyanezek, vagyis tényleg természeti elven nyugszanak.

A pentatónia kialakulása a legújabb kutatások szerint az íjas népekhez vezethető vissza. Az íj az istállóskői és felvidéki régészeti leletek szerint legalább 40 000 éves. Az egy-bélhúros íjból alakult ki a kéthúros, majd a többhúros, zenélő íj, a hárfa. Az első hárfák íjalakúak voltak. Az íjat használó népek elsődleges lakóhelye a Kárpát-medencétől Kínáig terjedő övezet, megegyezik a sámánizmus elsődleges körzetével. A legújabb, kilenc kultúrára kiterjedő adatbázist feldolgozó számítógépes elemzések számszerűen és részletekbe menően kimutatták, hogy valóban ugyanazok a zenei elvek építik fel a Kárpát-medence, a Volga vidéke és Kína zenei rendszerét. E kilenc kultúra közül a kínai zenének közvetlen kapcsolata csak a magyarral állt fenn. A Volga vidéke és a kínai népzene közös dallamtípusait kisugárzó zenekultúra a magyar népzenében maradt fenn a legteljesebb formában. A magyar népzene kínaival való rokonsága nem marad el a Volga vidékiektől. A kínai és magyar népzenék vizsgálatából bebizonyosodott, hogy a magyarok őseinek egy jelentős csoportja huzamos időszakon át Kína szomszédságában élt. Mindezen tények együttesen arra utalnak, hogy a magyar és kínai zenei kapcsolatok sokezer éve fennállnak.

Erre utal az a tény is, hogy az ősi Kínában a zene lényege nem a hang, hanem egy szellemi erő. A kínai hagyományban a zene ereje tartja fenn az Egyetemes Harmóniát a hangokat létrehozó mágikus erő révén. A zene a lélek állapotának a megnyilvánulása, és így más lelkek állapotának befolyásolására éppúgy alkalmas, mint a Természet minden jelenségének befolyásolására. Ez pedig azt jelzi, hogy az ősi Kínában az egész Természetet egy kozmikus lélek megnyilvánulásának tekintették, vagyis az élő Világegyetem világképben gondolkoztak. Hasonló világkép nyomait hordozza a magyar néphagyomány. A „Júlia, szép leány” székely népballadában „mennyei harangok huzatlan es szolnak/  mennyei pohárok tőtetlen megtelnek/  s a mennyei gyortyák gyútatlan meggyúlnak.” A gyújtatlanul meggyulladó mennyei gyertyák a születőfélben levő csillagok, amelyek a mennyei zene túlcsorduló érzésáradatának indíttatásából születnek. Más szóval, a Világegyetem kozmológiai fejlődését a kozmikus érzésvilág törvényei irányítják. Hasonló zenei kozmológiát őriznek a palóc pásztorok, akik mikor a hangszert kezükbe veszik, először mindig szabadon rögtönöznek („bejátszás”), és mikor agyuk már elég tiszta, és már két órát el tudnak maguknak zenélni, akkor kezdik a megírt zenét, a nótákat játszani. A dudások zenélése hasonló módon „keresés”-sel indul, egy-két ütemes motívumból álló, a végtelenségig játszható, improvizatív zenei folyamattal, amit „duda-cifrának” is neveznek, aminek nincs konkrét tartalma, és ezután következhetnek a szöveges dallammal bíró strófák. A magyar zenevilágban szereplő cifráról kimutatták, hogy a végtelent is magába foglaló fogalmi jelentése van. Kimutatták azt is, hogy Bartók népzene-felfogása is a zene kozmológiai jelentőségén alapszik. Bartók szerint ugyanis „a népzene a természet tüneménye…ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, az állatok stb…az igazi parasztzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye”. A zene az ősi és a bartóki felfogás szerint a Világegyetem legmélyebb titkát, alkotóerejének legtisztább formáját hordozza magában. Hasonlóan, minden jel szerint Kína egyedi mértékben tekinti a rituális zenét a Világegyetem harmóniája szabályozójának.