Hipnózis és elektromágnesesség

 Varázserejű agy-magnó

 Az élőlények élő mivolta, egységes lény-mivolta egységes szervezettségüket fejezi ki. Az az egységes szervező tényező, amely az élőlény életét, cselekedeteit irányítja, éppúgy szabályozza a vegetatív biológiai folyamatokat mint az egyéni viselkedést. Ez az egységes szervező erő tehát életfenntartó, életirányító tényező, tehát, ha úgy vesszük, nemcsak biológiai, hanem egyben tudati tényező is. Az élet és a tudatvilág egyszerűen nem választható szét természeti alapon - csak akkor, ha természetellenesen a tudat szembekerül saját életfenntartó tényezőjével. De ha a tudat biológiai alapú, és a biológiai folyamatokat az elektromágneses terek irányítják, akkor a tudatnak is elektromágneses természetűnek kell lennie, tehát tudatállapotaink változásait ki kell tudjuk mutatni elektromágneses mérésekkel. Tudjuk, hogy agyunk elektromágneses hullámokat bocsájt ki, s ezek jellemzőek éppen fennálló tudatállapotunkra. Kérdés, hogy ugyanezeket a hullámokat felvéve és egy alkalmas pillanatban lejátszva, képesek-e ugyanezek az EEG alfa, béta, delta, teta hullámok kiváltani az elalvást? S ha igen, akkor előttünk áll egyfajta agy-magnó: ha nem is egyes gondolatainkat, de agy-állapotainkat képesek vagyunk felvenni, s lejátszani - de ez az agy-magnó varázserejével képes bennünket álomba is juttatni. Tudtommal mindmáig nem merült fel efféle kísérlet terve, pedig technikai akadálya ma már nincs.

 Leonard J. Ravitz amerikai pszichiáter volt az első, aki Harold Saxton Burr-ral együttesen megmérte az agyi elektromosság alapszintjének változásait hipnózis előtt, közben és alatt. Ahogy azt ‘bioelektromosság’ sorozatom előző cikkeiben megmutattam, ez az elektromos alapszint teljesen más jellemzője a szervezeteknek, mint amit az elektroenkefalogram (EEG) vagy elektrokardiogram (EKG) vagy az elektromiogram (EMG) mér. Az EEG, EKG és EMG a gyors, másodpercen belüli változásokat méri, az EEG pl. agykéreg váltóáramának feszültségkimenetét, míg az elektromos alapszint hosszabb távon változik, és az egyenáramú komponenssel kapcsolatos. Ez az egyenáramú komponens az, amely az analóg ‘gondolkodást’, egységes rendszerré szervező tevékenységet az élő és élettelen rendszerekben biztosítja (lásd a sorozat előző cikkét). Ravitz 57 páciens elektromos alapszintjét mérte, mégpedig hónapokon át. Méréseinek eredménye, hogy az elektromos alapszint nagymértékben stabil, mind intenzitásban (ez Ravitz E paramétere), mind polaritását tekintve (ez Ravitz H paramétere) pár hetes időszak alatt. A polaritás állandóbb az elektromos alapintenzitásnál, hosszabb időskálán változik. A polaritás a testi, szomatikus jellemzőkkel áll szorosabb kapcsolatban (lásd később). Érdekes módon a krónikus, kórházban fekvő betegeknél a stabilitás jóval nagyobb fokú, mint a kontroll-csoportban. Ennek oka az lehet, hogy a kórházban nem fekvő páciensek sok különféle csoportban fordulnak meg, és a csoporthatásra eltolódnak alapszintjeik, és így saját régebbi állapotukhoz képest gyakoribb változásokat mutatnak (lásd I. Táblázat). Érdekes, hogy a kórházban fekvő betegek egy hónappal azelőtti értékeikkel 80-90%-os egyezést mutatnak, aminek valószínűsége, ha a változási intervallum egészében véletlenül lépnének föl a változások, egy ezrelék és négy százalék közötti, tehát emögött valódi fizikai folyamat kell álljon. Ez a fizikai folyamat pedig a mért E és H elektromágneses jellemzőkkel függ össze. Ravitz megállapította, hogy a testi panaszok különösen a H (polaritás, vagyis irányítottság) értékével mutatnak szoros együttváltozást, korrelációt, és rendszerint magas negatív E értékkel járnak együtt. Erősen negatív E értékek különösen a pubertáskor előtt és az idősebb felnőtt korban fordulnak elő. Így például a páciensek, akiknél periodikusan gennyes fekély lép fel, egész évben a polaritás skála negatív végén állnak, és tüneteik fokozódnak azokon az évszaki, kéthetenkénti és napi periódusokban, amikor a feszültségek lecsökkennek a legmagasabb negatív értékekre.

A testi rendellenességek és az érzelmi zavarok, függetlenül attól, hogy külső vagy belső eredetűek, ugyanarra a mérhető értékre vezetnek: a törzsfejlődés ősi agyközpontjainak természetes energiájához, amelyet objektíven, reprodukálhatón, számszerűen mérni lehet. Így például a pszichotikus állapot abban különbözik a pszichoneurotikus állapottól, hogy a fejlődéstanilag érettebb homloklebenyhez kapcsolódik. Minden viselkedési rendellenesség, amely valóban az, és nemcsak a társadalom hamis normái minősítik annak, az agy ősi és új részeinek egyensúlyvesztésével kapcsolatos, az agytörzs és az agykéreg kapcsolatában fellépő torzulással. Ravitz kimutatta, hogy az elektrosokk az agy természetes elektromos változékonyságának lecsökkenését idézi elő, legalábbis átmenetileg, és így túlnyomórészt káros a személyiségre. Az életkor előrehaladásával a felnőttek elektromos feszültségértékei csökkennek úgy, hogy átmennek a pozitív tartományból a negatív értékekig. A tipikus kaukázusi férfiak a kamaszkorban és korai felnőttkorban hajlamosak mérsékelten magas értékeket mutatni majdnem kizárólag pozitív polaritással. A kaukázusi nők változékonyabb polaritásúnak tűnnek ugyanabban az életkorban, és jóval hamarabb futnak át a negatív tartományba a férfiaknál. A kutatások azt jelzik, hogy az egyéni alkati jellemzőkön túl, az örökölt faji tulajdonságok jelentősek lehetnek az életkor szerinti intenzitás, polaritás és változékonyság tekintetében. Így egyes keleti népek több mínusz értéket látszanak mutatni mint az azonos korú kaukázusiak, ugyanakkor viszonylag több néger népcsoport mutatott nagyobb pozitív felerősödést.

Harmincas éveikre a legtöbb kaukázusi nő tartósan belép a negatív tartományba, míg a harmincas éveikben levő férfiak felerészt pozitív, felerészt negatív értékeket mutatnak. Ötven éven felül pozitív polaritást csak mindkét nem 10 %-ában találtak. A feszültség változékonysága is csökken az öregedéssel, habár vannak kivételek - s így a nők erősebb elektromos változékonysága finomabb érzékenységüket, kifinomultabb vitalitásukat jelzi. Érdekes, hogy a kortól függetlenül, azok a személyek, akik rendszerint a negatív tartományban vannak, ha viszonylag gyorsan jelentős kitérés lép fel a pozitív irányba, zavart és nyugtalanságot mutatnak. Fordítva, eltekintve az egyes testi panaszok hatásaitól, hirtelen negatív kitérés azoknál akik rendszerint a pozitív tartományban vibrálnak, rendszerint jóleső nyugalommal, lelassulással vagy mély fáradtsággal párosul. Ha huzamos ideig lép fel viszonylag kis változékonyságú mínusz érték ezeknél a pozitív tartományban vibráló alanyoknál, az rendszerint fáradtságot jelent. Úgy tűnik tehát, hogy a fiatalság életereje, változékonysága, labilitása, sok heves megjelenése úgy tekinthető, mint elsődleges okok következménye. Ez a labilitás, rugalmasság, hevesség vezethet skizofréniához, migrénhez, agyvérzéshez. Az a tény, hogy bizonyos betegségek eltűnnek egy kor fölött, a bioelektromos terek tulajdonságaira vezethető vissza.

Nyilvánvaló, hogy az élő anyag életciklusai tér-jellemzőkben is kifejeződnek, amelyek az először emelkedő, majd kisímul pubertáskor után, s lecsökken középkorban és öregkorban. A términtázatok hangsúlyozottan egyéni jellegűek, s a szervezet energetikájának kifejeződései. Az eredmények alapot adnak a kórházba jelentkezők számának megjóslásához, testi és érzelmi változások előrejelzéséhez.

 Hipnózisbeli elektromos térjellemzők

 Ravitz és munkatársai az amerikai Yale Egyetem orvosi iskolájában (1949) a kísérleti alanyokról éber állapotban 5-10 perces méréssel meghatározták az elektromos intenzitás és polaritás értékeit. Az éber állapot kacskaringós fotoelektromos nyomvonala a hipnotikus állapot felléptével kisimult, és egyes energiaváltozásokkal összefüggő ugrásoktól eltekintve egy általában egyenes vonalat mutatott, általában lefelé mutató irányban. Az éber állapot nyomvonala folytonos lassú változásokat mutat, általában sokkal magasabb feszültség-szinten. A különböző pszichotikus szerek és eljárások vagy az alvás is mérhető. Ha a kezdeti feszültségszint alacsony, a hipnózis által előidézett változások nem elegendőek ahhoz hogy mérhető változásokra vezessenek a test felszínén. Nagy intenzitású erős változékonyságú állapotokban levő személyeket nehezebb hipnotizálni, ezekben az állapotokban az önhipnózis is megnehezül, különösen izgatott állapotokban. Bizonyos szerek, mint például a barbiturát narkózis ( a az úgynevezett ‘igazságszérum’) feszültségben csak minimális változást okoznak, de maximálisan megváltoztatják az változékonyságot. Hasonló a helyzet az izgató- és nyugtatószerekkel, mint pl. a koffein vagy az alkohol. Bizonyos nyugtatók lecsökkentik a fezsültséget és csak minimálisan változtatják meg az EEG-t. Az ilyen szerek huzamos használata a feszültség lecsökkenéséhez és a polaritás megfordulásához vezet. Régóta ismert, hogy bármely szer hatása jobban függ az egyéb egyidejűleg ható erőktől mint a szer állítólagos fiziológiai hatásától (Wolf). Végeredményben, az elektromos és klinikai bizonyítékok azt mutatják, hogy a hipnózis az agytörzs és az agykéreg egyensúlyi állapotának eltolódását jelenti, amelyben az egész szervezet térszerű jellemzői érintettek.

A hipnózis alatti minden változás közvetlenül detektálható a feszültségváltozás mérésével. A hipnózis mélységének klasszikus meghatározása még bonyolultabb jelenség felléptén alapszik, mint pl. a negatív hallucináció, adott zavaró tényező figyelmen kívül hagyása. A klinikai vizsgálatok szerint azonban sok személy mély hipnózisban és megzavarható kis zavar által, és néhány, aki nem, csak könnyű transzot él át. A feszültségmérésen alapuló hipnózis-mélység meghatározás ezzel szemben teljesen megbízható, objektív eszközt ad a kutató kezébe. A hipnózisban felvett feszültség-görbe egyenletes süllyedése a hipnózis kiváltása után nem változik se álmok jelentkezése alatt, se hallucinációktól, viszont erős érzelmektől vagy energetikai változásoktól, amelyek pl. viszketéssel vagy köhögéssel, tüsszentéssel kapcsolatosak, igen.

Jól ismert, hogy bizonyos biológiai folyamatok különböző, kevésbé bonyolult élő rendszerekben ellenőrzés alá vonhatók egyszerűen megfelelő külső terek egymásra ültetésével (lásd Lund, Marsh, Beams, Anderson, irodalom megadva: Ravitz, 1963). Figyelemreméltó, hogy hipnózisban sok alany képes különböző testi és érzelmi jelenséget létrehozni ideiglenesen azáltal, hogy E és H értékeik megváltoznak.

Ravitz és munkatársai évtizedek munkájával mérték élő rendszerek elektromágneses tereit, az egysejtűektől az emberig, sőt a Föld légkörének elektromos potenciálváltozásaiig. Olyan látszólag különböző jelenségek elektromágneses jellemzőit mérte, mint a tüszőrepedés vagy a gyűlölködés, az élő rendszer különböző pontjain és tőle jelentősebb távolságban. Az ilyen meghatározások a rendszer egészére vonatkozó jellemzőket adnak, és mivel ezek az elektromos jellemzők jelen vannak a megtermékenyítetlen petében, változásuk megelőzi az osztódást, előrejelzi a fejlődést, és eltűnik a szervezet halálakor, ezért ezek nem eredhetnek másodlagos kémiai folyamatokból. A polarizált tér fellépte nem köthető egy helyi körzethez sem az idegrendszer speciális elrendeződéséhez. Ezért a hagyományos mechanika nem képes erről a térről számot adni, habár az E és H változók periférikusan mérhetők, és energiakvantumokban kifejezhetők. Ezen elmélet alapján az idegrendszer kifejlődésének egy megbízható elmélete alakítható ki. Eszerint nem funkcionális követelmények alakították ki az idegrendszert, hanem a teljes tér mintájának dinamikai erejének hatása a sejtcsoportokon. Az idegrendszer szervezettebbé fejlődése az állapotváltozások térerősség-változásával jár együtt, ami bizonyítékot ad az agyalapi mirigy és a megfelelő agyközpont dinamó-hatására: egy ősi, közbenső raktár ez ami ahhoz kell hogy rendelkezésre bocsátsa azt az energiát mely az agykéreg tevékenységének aktivizálásához szükséges energiaszintet elérhetővé teszi.

 Irodalom: L. J. Ravitz, 1962, Studies of Man in the Life Field, in Main Currents

in Modern Thought, Vol. 19, No. 1, 13-23.

L. J. Ravitz, 1963, History, Measurement, and Applicability of Periodic Changes in the Electromagnetic Field in Helath and Disease, Annals of the New York Academy of Sciences, Vol. 98, 1144-1201.

(folyt. köv.) Grandpierre Attila