Kozmobiológia és bioelektromágnesesség

 A bioelektromágnesesség fogalma, úgy tűnik, lassan bevonul a köztudatba. Nemrég a magyar televízióban jelenleg sugárzott BBC sorozat (Test-részek) 23. része “ Áram a testben” címmel félórán keresztül taglalta bioelektromosság jelenségeit. A jelenségek alapvetőek, kétségbevonhatatlanok, mérhetők, leellenőrizhetők - úgy tűnhet, nincs semmi baj, ez kétségtelenül a hagyományos tudomány egy újabb biztos területe.

De ha végigvesszük röviden, miféle hatásokat idéz elő az elektromágneses tér, elámulhatunk. Ha van a biológiának központi rejtélye, erre bizonyára jó eséllyel pályázhat az élőlények fejlődését vezérlő tényező mibenlétének kérdése. Márpedig, amint azt Ravitz és Burr évtizedes kutatómunkái megmutatták, a bioelektromosság az a tényező, amely a tölgy magjából kinövekvő tölgyfa fejlődését vezérli. Az elektromágneses tér határozza meg, melyik tengely mentén fog a békapete idegrendszere növekedni. Azt is láttuk, hogy az elektromágneses (röviden: EM) tér változásai megelőzik a fizikai és mentális tényezők változásait. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az EM tér az a tényező, amely megszervezi és irányítja az élőlényt mint egységes rendszert. Az elektromágneses tér az a tényező, amely biztosítja és fenntartja egyediségünket, és amely annak dacára, hogy testünkön milliónyi különböző és változó fajtájú, mennyiségű anyag szalad át, mégsem változunk meg ennek függvényében egyszer ilyenné, máskor olyanná, hanem ugyanaz a személy maradunk. A kémiai anyagcsere szerepe csak annyi, hogy energiával látja el a szervezetet, amelynek döntő, hosszú távú viselkedését, fejlődéstörvényeit, sorsát az elektromos tér mintázatai tartalmazzák, ahogy az EM tér határozza meg, hogy ugyanabból a magból ugyanaz a növény fejlődik ki egész más talajon és klíma mellett is. Ha mindezeket a tényeket, mint bizonyított, tudományos tényeket elfogadjuk, kérdésem csak a következő: honnan tudja mindezt az elektromágneses tér? Hogyan képes az adott magban úgy jelen lenni, hogy annak változásai közben egységes maradjon, ráadásul képes legyen a magnak hatalmas átváltozásban értelemszerű, sőt emberi értelmet is messze meghaladó, csodaszerű segítségre? Ha ennek az elektromágneses térnek a forrásai magában a magban jelenlevő töltések, ezek az egyszerű fizikai, élettelen töltések hogyan képesek úgy rezegni, helyüket úgy változtatni, hogy a mégoly hatalmas, sok nagyságrendnyi változás közben, a szakadatlan töltéscsere, anyagcsere közben az élő rendszer önazonosságát és vezérlő elvét e szüntelen változásban változatlanul, anyagilag képviselhessék? Hogyan képes a mégoly gyenge elektromos tér a töltések egymáshoz képesti viszonyát úgy befolyásolni, hogy eközben gondoskodhasson a rendszer egészét jelentő, össz-elektromos tér-mintázat változatlanságáról, sőt, a rendszer fejlődésével együttváltozásáról, a rendszer fejlődésével együttjáró értelemszerű együttváltozásról?

Mindez elképzelhetetlen az elektromágneses tér újfajta, eddig nemigen tanulmányozott viselkedése nélkül. Az elektromágneses térnek az élő rendszerekben képesnek kell lennie az egyes töltések helyének folyamatos összegzésére, és az összegzés előző értékéhez viszonyított változás befolyásolására. Az elektromágneses tér tehát képes kell legyen a nála jóval robusztusabb, nagyobb energiát jelentő részecske-halmazt egészében irányítani, tehát csodamód a kisebb energiájú, jóval gyengébb tényező irányítja, vezeti a jóval súlyosabb, nagyobb tényezőt, azt a tényezőt, amely maga a gyengébb tényező forrása is egyben. Itt a rejtély! Hogyan válhat szét a részecske-szülte tér, és válhat ezen eredő-térből saját forrásainak rendező-elvévé?

A létkör fogalma, az egységes szervezettség feltételezi, hogy egy értelmi tényező gyakorlati hatókört tud biztosítani magának. Ahogy a mélytudat szerveződése tisztán pszichikai, úgy az anyagi létkör szerveződésében is egy tudati tényezőnek képesnek kell lennie felütni fejét, áttekinteni a létkör elemeit, elhatározni, mit csinál velük, milyen kapcsolatot létesít köztük, és ezt gyakorlatilag kivitelezni.

A mágikus világrendszerben az emberi belső világ aktív, cselekvő, és hatni képes a világ lényegére. A világot meg lehet változtatni, ha mágikus módon hatunk a világra, ha mindenki egy irányban hat a világra.

Az aktív, cselekvő tényező szükségképpen elvisz a lélek mindenhatóságához. Az energia, az energiát hordozó erőterek aktivitásuk elnyerésekor - pl. csatolás által plussz energiára tehetnek szert- szükségképpen önálló döntőtényezők, tehát pszichikus tényezők.