A Világegyetem fogalmába minden létezőt beleértünk. A mai materialista tudomány azonban csak anyagi létezőket ért a Világegyetem fogalma alatt, a szervező és tudati tényezőket másodlagosnak, mellékjelenségnek minősíti. De ha a szervező tevékenység kiterjed a Kozmosz egészére és minden nagyobb egységére, a galaxisokra, a Naprendszerre, a Földre, a bioszférára, akkor ez a szervező tevékenység még lényegesebb, mint a létezők anyagisága, pillanatnyi adottságai. Ha felnézünk az égre, a csillagok miriádját látva egy pillanatfelvételt kapunk a Világegyetem egy szeletéről. Értelmünk számára lényeges tudni, hogyan fejlődik, változik az idők során ez a világ, miféle természetű a benne működő szervező tevékenység. A Világegyetem egészének, mivoltának a benne működő és tettenérhető szervező tevékenység a mélyebb lényege. Az, hogy miféle fogalmat alkotunk a Világegyetem természetéről, vak erők vagy egy szervező tevékenység által irányítottnak, élőnek vagy élettelennek tartjuk, és hogy belső világunknak és az emberiségnek látjuk-e kozmikus rendeltetését - mindezek alapvető kérdések, amelyek meghatározó szerepet játszanak életünk egészének alakításában.

Gondolkodásunk végső kereteit a Világegyetemről és az Emberről alkotott fogalmaink határozzák meg. Ha az Univerzumot egy élettelen, passzív anyag halmazának tartjuk, akkor életünk csak a Kozmosz lényegtelen mellékjelensége, amely önmagában egyfajta illúzió. Ha az anyagot élettelennek tekintjük, a materialista világkép következetes végiggondolása nem hagy helyet a szabad akaratnak, a gondolat öntevékenységének. És mivel a materializmus mai meghatározásában az anyagfogalom az élettelen létezés szinonimája, ezért ha a Világegyetem élettelen, ha a tudat működése általa befolyásolhatatlan folyamatok által meghatározott, akkor nem érdemes gondolkodnunk, hiszen gondolataink csak objektív, tőlünk független folyamatok és törvényeik következményei. A következetes materializmus sugallata szerint tehát tetteinkért sem lehetünk felelősek. De ezt az érvelést megfordítva, a rosszat a javunkra fordíthatjuk: ha felelősek vagyunk tetteinkért, a materializmust nem fogadhatjuk el!

Az élettelen anyag fogalmának helytálló mivolta külön kérdés. Mi van akkor, ha az anyag valójában aktív, öntevékeny, önszervező és önfejlesztő képességekkel rendelkezik, és ha mi ezekkel a képességekkel akaratunkkal vagy akaratlanul rendelkezünk, és ha mindezt a tudomány mérésekkel is bizonyítani tudja? De lehet-e az anyag valójában aktív, nemcsak puszta filozófiai, a valóságtól elvont tétel mondja ezt?

Világos, hogy ha az anyagot mint a külső érzékszerveink által érzékelt testi, tárgyi valóságot fogjuk fel, akkor az anyag olykor élőnek (pl. oroszlán), olykor élettelennek (pl. szikla) tapasztalható. Azonban még az élő anyag is megközelíthető egy teljes alávetési, akaratunknak alárendelési szándékkal, ami minden önálló aktivitást igyekszik kiiktatni. Ez az abszolút hatalom alá rendelés, ha elsődleges és uralkodó szemponttá válik, a külvilágot már élettelennek fogja fel. Ez az alárendelő szemlélet a követ, a hegyet, a felhőt, az esőt és az oroszlánt is élettelennek, csupán szilárd, gáznemű vagy súlyos anyagtömegnek, tárgynak, gépezetnek fogja fel. A tárgy fogalma megegyezik a mai fizika valóságtól elvont “zárt rendszer” fogalmával. Zárt rendszer alatt értünk egy olyan rendszert, amelyet belső folyamatai határoznak meg, és amelyen a külvilág hatásai egyenként, modell-szerűen, próbatestként vizsgálhatók. Zárt rendszerről tehát csak akkor beszélhetünk, ha a rendszer és a külvilág két különálló jelenségkörként vizsgálható, amelyek között csak egyes, egymástól elkülönített csatornákon áll fenn kölcsönhatás, és ebben a kölcsönhatásban a ‘külvilág’ az aktív, a zárt rendszer a passzív fél. Valójában azonban ilyen tulajdonságokkal rendelkező zárt rendszerek alig léteznek, ezek is csak bizonyos megközelítésben és bizonyos pontossággal tekinthetők zárt rendszereknek, tárgyaknak, gépeknek. Jól példázza ezt, hogy a “tárgy” és a “gép” fogalma ma is elsősorban az ember által konstruált mesterséges objektumok világát jelöli, és a természeti világ öntevékenysége, egymásra hangoltsága még ma is szembeötlő. Fordítva: nem a zártság, elkülönültség, hanem a széleskörű összefüggés, kapcsolatban állás, lényegi kölcsönhatás a jellemző a természeti rendszerek között, a testvériség, nem pedig az eddig uralkodó szemlélet szerinti idegenség, hatalmi alárendeltség.

Minél szűkebb, kézzelfoghatóbb, anyagibb, pillanatra leszűkítettebb jelenségkörben vizsgálódunk, annál inkább élettelennek nevezhetünk egy rendszert, hiszen a vizsgálódás körének leszűkítése egyben a jelenségek egyre nagyobb körének kirekesztését is jelenti. Bármilyen rendszert, akár az embert is, ha pillanatfelvételként vizsgáljuk, akkor minden tudati és biológiai tevékenységétől eltekintünk, kimerevítjük, mint egy fényképet. Viszont minél teljesebb, átfogóbb vizsgálódásunk köre, annál aktívabbnak, élőbbnek találhatjuk ugyanazt a vizsgált rendszert. A legátfogóbb rendszer, a Világegyetem, a kozmikus anyagfogalom kell tehát a legaktívabb, legélőbb legyen, ha a jelenségvilág egészét figyelembe vesszük!

Az élet az elektromágneses terek segítségével fejlődik ki a magból, és így a kozmikus anyag aktivitásáért is részben az elektromágneses terek felelősek. Zárt rendszernek tekinthető-e az elektromágneses tér? Egyáltalán nem, ugyanis minden töltés elektromágneses tere kiterjed a Világegyetem egészére. Passzívnak tekinthető-e az elektromágneses tér? Egyáltalán nem, mert minden töltés elmozdulása az összes többi töltés elektromágneses terében azonnal elektromágneses teret hoz létre. Ez az elektromágneses indukció jelensége. Ha ilyen jelenség létezne a tárgyak világában, akkor az egyik tárgy elmozdulása azonnal tárgyakat hozna létre az összes többi tárgy környezetében, egy szék elmozdítása székeket hozna létre a fürdőszobában, az előszobában, a szomszédnál, és az egész Világegyetemben. Az elektromágneses tér tehát szélsőségesen aktív, maga a megtestesült öntevékenység. Ha meggondoljuk, hogy a részecskék végső soron az elektromágneses tér fókuszai, és energiájukat nem belül, hanem kívül, az elektromágneses tér egészében hordják, akkor ez az aktivitás mindjárt érthető lesz - hiszen a részecskék eszerint nem befelé forduló, bezárkózó erőhatásokat jelentenek, hanem elsősorban kifelé forduló, kint hordott energia-mezőt.

Az ilyen aktív, öntevékeny terek kutatása a mai tudomány izgalmas, új fejezete, olyan újabb tudományágak megjelenéséhez vezetett, mint pl. az új energiák kutatása, vákuumfizika, skalár-elektromágneses tér-fizika, stochasztikus elektrodinamika, a szabad akarat biológiája, kollektív tudati erőterek fizikája - tudományágak, amelyek átfogóbb képet adnak az emberről és az Univerzumról az iskolában tanultnál. Az ember lényegénél fogva összekötött a természettel, és az emberiség rendeltetése, hogy a Természetet, a Kozmoszt emberi kitejesedéssel tegye élőbbé, egésszé, hogy az Ember és a Természet egész-sége a belső és a külső világ között élő, fényes kapcsolatot jelentsen.

Internet címek:

Institute for New Energy: http://www.padrak.com/ine

Elektromagnum: http://nucleus.ibg.uu.se:80/elektromagnum/physics

Tom Bearden: http://www.hsv.com/writers/bearden/tommenu.htm

Dr. Grandpierre Attila
a fizikai tudomány (csillagászat) kandidátusa

Irodalom:

Grandpierre Attila: The Physics of Collective Consciousness. World Futures. The Journal of General Evolution. 1997, Vol. 48, pp.23-56.