Vágtázó Csodaszarvas: Tiszta Forrás
Tiszteletadás Bartók Bélának
Petőfi Csarnok, 2005. december 3, 20 óra
Zenekari tagok:
Grandpierre Attila, ének (VHK)
Bese Botond, kecskeduda (Magyar Dudazenekar, Beste)
Balogh Kálmán, cimbalom (Balogh Kálmán és a Gypsy Cimbalom Band)
Benke Félix, dob (Zurgó, Szigony, Fanfara Komplexa, Tatros, Zuboly)
Benkő Róbert, bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi - MAKUZ, Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Ektar)
Bolya Mátyás, koboz (Sebő Ferenc, Palya Bea, Szokolay Dongó Balázs, Balogh Kálmán, Szvorák Kati, Kiss Ferenc, Kerényi Róbert, Kárpátia zenekar, Dorombér, Etnofon Zenei Társulás, Odessza Klezmer Band, Zurgó)
Geröly Tamás, dob (Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Szabados György formációi, Berecz András vezette „Háry Emlékzenekar”)
Márton Bernadett, ének
Molnár Krisztina, hegedű
Róka Szabolcs, koboz (Somos, Beste, Tatros, Fanfara Complexa, Yava, Évkerék Színtársulat)
Szokolay Dongó Balázs, fúvósok (Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Magyar Dudazenekar, Vasmalom, Dongó és Barátai)
Látvány és grafikai
arculat: Barcsik Géza (Naplegenda, Vágtázó
Halottkémek, Szörényi Levente, Lajkó Félix, Dresch Quartet, Nikola Parov, Kaláka…)
motívumainak felhasználásával: Bartha András (Mitsoura)
Hangosítás: Bartha András (Mitsoura)
Mottó: „Az igazi népzene…minden külső befolyástól mentes, szerves szabadsággal fejlődik, mint a virágok, állatok…a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő teremti” (Bartók Béla: A népzenéről, 1925)
Az egész estét betöltő bemutatkozó előadáson a magyarság és az emberiség történelem előtti, eddig szinte teljesen ismeretlen zenéiből és ezekkel szerves egységben született saját zenékből összeállított egységes zenei anyag szólal meg óriási tér-és időívben, többezer éves zenéktől a máig: őserejű, varázslatos hatású népzene mai hangzással, tánccal, látvánnyal. Az Európa és Ázsia lovas népeinek fergeteges, ősi tánczenéjére kiterjedő több évtizedes kutatómunka eredményeinek, éltető erejének, és ez ebből a forrásból születő saját és VHK zenéknek bemutatása Bartók Béla népzenei felfogásának jegyében, Barcsik Géza díszleteivel és festményeivel. A koncert tiszteletet és új életet ad Bartók Béla népzene-felfogásának, a lovas népek zenei magaskultúrájának és az ezt továbbvivő első Vágtázó zenekar, a Vágtázó Halottkémek munkásságának.
„A ló a legnagyobb adomány, amivel a kultúra az embert megajándékozta.” (Klatte, 1814, Aphorismen über die Pferdezucht)
Régi arab mondás szerint a Paradicsom a földön a ló hátán, a könyv lapjain és az asszony ölelő karjai közt található meg.
A szanszkrit és a zend nyelvekben a Nap, a fény és a magasztos fogalmak azonosak a lóval. Csodálatos tulajdonságokkal bírt az ősmagyarok táltosa is.
Az első valóban lovas nép Európa történetében: a hunok.
A ló hátán az ember felülemelkedett a dolgok megszokott rendjén: felfedezte a sebesség mámorító érzését, azt a mámort, amely azóta is jellemzője a mind magasabbra törő embernek (Vecseklőy József: Ló és ember, 1983, a szerző kiadása).
Az a lovas nép, amely évezredeken át a ló hátán töltötte napjait, a vérforraló ritmussal és szédítő sebességgel az örömteli végtelenbe röpítő ló hátán, elképesztően gazdagabb zenekultúrával bír a gyalogos népek zenéjénél, nem szólva az ülő népek megrendelésre kiizzadt zenéjéről. Az emberiség első lovasnépe évezredeken át Kínától Indiáig, Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig síkságokon, fennsíkokon (Etelköz, minuszinszki medence, Ordos, Herát, Yunnan, Radzsisztán, stb.) máig élő, hihetetlenül felvillanyozó népzenéket hagyott maga után. Ideje, hogy világszerte felfedezzük a lovas zenekultúra kincseit, az emberiség zenei világörökségének eddig elérhetetlennek hitt csodáit. Egy ma már teljesen szokatlan, varázslatos, életteli kultúrába pillanthatunk be, amely egyszercsak megelevenedik előttünk és bennünk, és átéljük, hogy mindig is élt bennünk, ezredév óta lappangva, de ott élt mindig mindannyiunk minden sejtjében, lappangva, várt, csodára várt, arra, hogy feléledhessen. És eljött az idő!
Grandpierre Attila
Vágtázó Csodaszarvas, ének
Bartók Béla: A népzenéről. Gondolat, Bp. 1981.
„A népzenék az illető nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői” (1925, 1981/9).
„A népzene a Természet tüneménye...minden kulturális befolyástól mentes. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a Természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok...bámulatba ejt a forma tömörségével és kifejezésteljességével s az eszközök gazdagosságával, frissességével és közvetlenségével...A népi stílus tisztasága egyáltalán nem vész el az újszerű harmóniák használatával. Csak aki saját nemzete lelkébe, legelrejtettebb titkaiba mélyed, csak az alkothat olyan muzsikát, melyben kifejezésre juthat a népzene. Ha elég tehetséggel rendelkezik, műveiben ezt teljességre tudja vinni…A népzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye.” (1931, 1981/30).
Vágtázó Halottkémek/VHK/Rasende Leichenbeschauer/Galloping Coroners
Szemelvények a világsajtóból
New York Times, 1990 February 28
A VHK zenéje alapvető, elementáris, telített megszállott, felvillanyozó szenvedéllyel.
The Melody Maker, September 26, 1992 és October 10, 1992
Ahogy az énekes pörög benn a banda delejező vudujában, s ordít mint egy keringő dervis, a hatás majdnem hipnotizáló. Hihetetlen. Látva őket Kölnben játszani, izgatott lettem, nemcsak a zenekar előadása miatt (amely csodálatos volt) hanem a közönség tomboló reakciói miatt.
NMI Messitsch, német fanzine, 08/92
A VHK határozottan a legjobb Keletről. A Halottkémek egy zenei zabolátlanság, 50 perc transz. Ők őrült dobok, végletekig srófolt gitárok, sikoltó sámánok. Ők egy álom. Hallgasd extrém hangosan. Vessz el benne. Ne gyere vissza soha többé.
Various Artists német fanzine, 12/92
Ez egy sámánisztikus etno-punk. De ez több mint zene. Ez egy utazás a negyedik dimenzióba. Csukd be a szemed, érezd át a Világegyetemet és ott fogod találni magad a szenvedély végtelen mélyrétegében újra. Elfelejted neved, mindennapos gondjaidat, nemedet és egész biztosan, rációdat. Ami még mindig számít, az az ősi ösztön. Itt most kiélheted. Pszichoterápia vinilen. Egy zenekar túl minden normán és konformitáson. Egy mestermű!
VOLT-magazin, 1994
A VHK talán az egyetlen magyar banda, amelyik katartikus zenei attackot képes produkálni.
Bananafish, San Franciscan fanzine, 1995, No. 10
Minden alkalommal amikor egy új VHK felvételt hallgatok, újraélem ezt az atavisztikus álmodozást - ez olyan mint újra visszatérni az anyaméhbe. A VHK annyira valószínűtlen, olyan csodálatos és mégis olyan láthatólag szükséges (ha nem léteznének ki kéne őket találni), hogy ők úgy funkcionáltak számomra mint kedvenc gyermekkori tündérmeséim melyeket kisgyerekkoromban hallgattam…ez a csodálat ma is velem van. A VHK úgy hangzik mint egy más világból és más időből való zenekar.
Moshable, dán fanzine, 1995
Ez a banda néhány éve turnézik és majdnem mindenhol játszottak már Európában de még mindig egyike megmaradtak Európa legféltve őrzöttebb titkainak. Ez az egyik legérdekesebb banda amelyikre ebben az évben ráakadhatsz.
Új Magyarország, 1997 március 26
Jómagam, aki bevallottan távol állok a pop minden emberit, egyénit bekebelező, uniformizáló zeneőrületétől - lenyűgözve hallgattam frissen megjelent korongjukat, „Az Éden Visszahódítását”. Grandpierre Attila és zenekara ősi ritmusok „hátán” vágtázik, mintha az egyén és a magyar közösség valamikori tudatalattijából hívná elő az indulatokat. Mondhatni, mágikus hatással.
Magyar Narancs, 1997 március 27
Nyílegyenes, törhetetlen vonal a VHK története, magasan az úgynevezett rockzene fölött, egy kompromisszumok nélküli, ösztönös világszemlélet, önálló hatalom. (...) „Az Éden visszahódítása-1” meghallgatása után kivédhetetlenül megkérdőjeleződik félvállról vett életünk igazsága. A Vágtázó Halottkémek évtizedek óta a magyar zene lelkiismerete és bűntudata, egy megkerülhetetlen példa, hogy igenis lehet üzleti szempontok és pitiáner megfontolások nélkül dolgozni ebben a jobb sorsra érdemes országban.
Budapest Week, 1998 Szeptember
Ha olyan zenét keresel, ami különleges és ugyanakkor jellegzetesen magyar, nehezen választhatsz jobbat mint a VHK-t...
Mancs, 2000 Január 20
Minden alkalommal, amikor egy-egy VHK-lemez hallgatása közben átkerülök oda, ahol az igazán lényeges dolgok történnek, hajlamos vagyok azt hinni, hogy sikerül megkapaszkodnom a lét felszínén, megtapasztalni az igazi életet, és hogy ez most már így is fog maradni mindörökre...Ezért is ünnep, amikor egy VHK-lemez megjelenik, mert legalább 74 percre olyan lénynek érzem magam, amilyennek minden egyes rohadt napon kellene.
www.vonarndt.de/musik.htm 2004
"A VHK minden idők legjobb sámán-punk bandája."
Hammer World, 2005 február, 34. oldal
A Vágtázó Halottkémek az egyik legizgalmasabb hazai zenekar volt, amíg létezett…A VHK zenéjét érezni, hallani kell. Számomra örök élmény, hogy az első lemez megjelenését követő tíz év alatt tucatnyi alkalommal is láthattam őket élőben, ahogy élmény minden egyes perc is, amit az utánuk maradt hat album hallgatásával tölthetek.
Wan2 Magazin, 2005 március, A 25 legjobb magyar rockfazon
A VHK a legismertebb turnézó magyar társulattá vált Amszterdamtól Berlinig.