Buza Enikő vagyok, a Forever Siberians kennel alapítója. Székesfehérváron lakom, családommal egy nagy kertes házban. Már kiskorom óta vonzódom a kutyákhoz, legfőképp a huskyhoz.


Első kutyám, Bucky, törzskönyvi nevén CH Buck Boss of the BIS from ANDREA’S 1999 nyarán került hozzám. Mindig vele voltam, így nagyon hozzám nőtt, elszakíthatatlan barátok lettünk. Csodálatos jelleme, kedves természete és sugárzó lénye által teljesen beleszerettem s ezáltal a fajtába is. Vele kezdtem el kiállításokra járni, ahol számtalan győztes címet szerzett. 2002-2003-2004 Év Kutyája, többszörös Champion címek birtokosa. Már csak ritkán járunk kiállításokra, akkoris csak veterán osztályba.

Nem volt megállás, egyre jobban kezdett tetszeni a tenyésztés gondolata. 2002-ben megvettük Myra-t, teljes néven: CH Love of Wolf FORTUNA-t. Jó döntés volt, mivel o egy tündéri, kedves kislány. 2006 nyarán egy sajnálatos eset történt, az első alom születése előtt Myra méhgyulladást kapott és ivartalanítani kellett.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtünk kiállításra járni, felfedezeztem a fiatal felvezetők versenyét. 2002-ben kezdtem versenyezni, amit kisebb-nagyobb kihagyásokkal 2008-ig folytattam. Az első években csak Buckyval indultam, késobb sok új fajtát kipróbáltam. Azóta egyre többen kérnek meg, hogy mutassam be kutyájukat a ringben is. Sokszor álhattam a dobogó valamelyik fokára és pár kimagasló eredményt is sikerült elérnem. 2006-os poznani Világkiállításon finalista lettem valamint még ugyanabban az évben sikerült elso helyet szereznem a Champion kiállításon, ezzel Év Junior Handlere 2006 lettem és kvalifikációt kaptam a 2007-es Cruft's International Junior Handling World Final-ra. Junior handler pályafutásom alatt szeretném profi handlerré és kozmetikussá képezni magam, hogy majd később is megálljam a helyem a kutyás társadalomban.

Végezetül szeretném megköszönni a sok segítséget, türelmet és támogatást, néhány embernek, akik segíttetek, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Ők a barátaim, állatorvosunk és a családom akikre mindig számíthatok. Külön köszönet anyukámnak aki nélkül ez az egész nem lenne lehetséges.
Viszont mindenekelőtt szeretném megköszönni kutyáimnak, hogy ekkora örömöt okoznak nekem az életben és hogy ennyire szeretnek!
A jövőben is bízom mindenki támogatásában, s abban, hogy segítenek eljutni oda, hogy méltó legyek a Szibériai Husky tenyésztő névre.

Buza Enikő, 2008 december