Somoska

2007 augusztusban résztvettünk a somoskai faluhéten, egy interneten meghirdetett utazáson. Ezt a rendezvényt a csángó kultúra megtartásáért elkötelezett magyarországi művészek, Somoskáról elszármazott, Magyarországon élo népzenészek és a helyiek közösen szervezik. Hozzájuk lehetett csapódni, mint mezei résztvevő. Somoska (vagyis román nevén Somusca) a Kárpátok túloldalán található Románia Moldvának hívott részén, Magyarországtól nagyon távol, majdnem 1000 kilométerre. A legközelebbi város Bákó. Soha nem volt Magyarország része, a román környezetben tehát itt csoda, hogy a magyar nyelv egyáltalán fennmaradt ilyen hosszú időn át. Szegény vidék. Viszont más magyar nyelvű közösségektől eltérően itt sok a gyerek (áltag 4-5 van egy családban). Somoskán 400 körüli család lakik. Ami a beszédet illeti: teljesen vegyes nyelven beszélnek. Az idősebbek beszédében a magyar, a fiatalabbakéban a román dominál, hiszen az iskolában is ezen a nyelven folyik az oktatás. A magyar nyelvük szép és régies. Élvezet hallgatni. Olyan szép szavakat használnak, amit ismerünk, de egyáltalán nem használunk a hétköznapi nyelvben pl. serény. Identitásukat tekintve magukat katolikusként definiálják. Ezáltal különböztethetők meg az egyébként ortodox románoktól. Használják még a csángó elnevezést magukra. Úgy hallottuk, nagy bánatuk, hogy vallásukban nem használhatják anyanyelvüket. Magyar nyelven siratót a pap nem enged énekelni, pedig állítólag csodálatos siratóénekeik és imáik vannak. Az utóbbi időben a viselet hordásáról is lebeszélik oket. Többször kérték a pápától és egyéb vallási potentátoktól, hogy a misézés legyen anyanyelvükön, de mindig elutasították. Az egész tehát egy időutazás vissza valahová... A templomot nemrég újították fel. Furcsa látvány a sok kis régi ház mellett a katedrális-szerű épület. Teljesen magángyűjtésből történt, a falubeliek adták össze és külföldi magánszemélyek, mivel a román állam csak az ortodox vallást támogatja. Belülről nem lehetett megnézni, az a pap birodalma. Vissza a kezdőoldalra