Történetét legendák sora övezi,, de ezekben, mint általában a legendákban sok a túlzás. A szakkönyvek úgy emlegetik, mint valamennyi hegyikutya közös ősét.
Annyi bizonyos, nagyon régen háziasították, már a Ninive és Babilon romjai alól előkerűlt relíefeken is szerepeltek ezek a kutyák. Arisztotelész pl. így ír róluk:
”Az emberek azt tartják, hogy a kutya és a tigris kereszteződései”.
S valóban, harciassága, vakmerősége, méretei ha nem is hihetővé, de legalább is érthetővé teszik az ókori bölcs megállapítását. Jóval később- a XIII. sz.- ban –
Marco Polo is megemlít egy szamár nagyságú kutyát, melyet Mongóliába látott, és amelynek leírásából a tibeti masztiffra lehet ismerni. Egy ennyire ritka fajtából meglehetősen nehéz pontos leírást adni. Annyit tudunk róla, hogy igencsak vad, idegenekkel szemben bizalmatlan állat, Harci kedve enyhén szólva figyelemre méltó.
Kitűnő pásztor és őrző- védő kutya. Tibeten kívül tulajdonképpen sehol nem honosodott meg.
