Dilisek vacsorája (Le diner de cons)
Az egyik leghúzósabb francia komédia, amit valaha láttam. Igazság szerint többször kell megnézni, ízlelgetni, átélni minden egyes idióta poénját, mert az egész film idióta, éppen ezért imádom. Mondjuk én már első alkalommal is az asztalt csapkodtam és fuldokoltam a röhögéstől (szem könnybe lábad, hamarosan csuklik az ember), de ezt többször kell átélni.
A filmet Francis Veber rendezte (ő forgatta a Pofa be! és a Madárfészek című remeket is), és egy gazdag emberről szól, aki hétről hétre olyan vacsorákra jár, ahová mindenki visz egy dilist magával, hagyják őket kibontakozni, és közben kiröhögik őket, a végén meg díjat osztanak, hogy ki vitte a leghülyébbet. Nos, a főhős (Thierry Lhermitte) megtalálja a tuti befutót Francois Pignon (Jacques Villeret) személyében, aki tényleg nagy lúzer, viszont egy váratlan idegbecsípődés folytán mégsem tudnak elmenni, a kis idiótának azonban sikerül felforgatnia vendéglátója életét. Óriási helyzetkomikum (eredetileg színpadra írták), a két főszereplő parádézik, és mindehhez hozzájön Kern András és Mikó István szinkronhangja, ami nélkül az egész nem is lenne olyan ütős. Legalábbis szerintem. A legjobb az, hogy már anélkül is reszketve röhögök a filmen, hogy újra megnézném. De megnézem újra...