% jel szerepe a kiíratásokban

Amikor a printf utasításban (és a hozzá hasonló utasításokban) % jelet használsz, akkor arra utasítod a fordítóprogramot, hogy oda helyettesítsen be valamit. Ezt a valamit a szöveg után sorolod fel vesszőkkel elválasztva.

A legegyszerűbb példa, amikor két egész számot írunk ki egy printf utasításban:

...
printf("a=%d b=%d",a,b);
...

Az általános formája a következő:

% [jelzés] [hossz] [precízió] [méretjel] típus

Igaz, ennek az 5 adtnak a felét sem fogod használni remélhetőleg. De néhányuk egész hasznos.

Jelzés:

A kiíratás módját adja meg.

Jelzés	Jelentés
-	balra igazítja kimenetet a mezőben.
+	számok elé mindig kirakja az előjelet. Akkor is, ha pozitív a szám.
#	alternatív formában írja ki a szöveget. (Nem sűrűn használtam még.)
(semmi)	pozitív számok elé nem ír plusz jelet. A negatívok elé ugyanúgy kiteszi a mínuszt.

Több is megadható közülük.

Hossz:

Azt adja meg, hogy milyen hosszú mezőbe írja ki a szöveget

Megadás módja	Jelentés
n	Legalább n db karaktert kiír, ha kiírott szöveg ennél rövidebb, akkor a maradék helyet szóközökkel tölti fel. Alapértelmezés az, hogy a mezőn belül jobbra igazítja a szöveget. Ha a - jelzés meg van adva, akkor balra igazít.
0n	Ugyanaz, mint előbb, csak az üres helyeket nullákkal tölti ki, és mindig baloldalon.
*	A string utáni paraméterek adják meg a kiírandó szöveg hosszát.

Ha a szöveg hosszabb, mint a megadott mezőhossz, akkor a szöveg egyszerűen ki fog belőle lógni.

Precízió:

A kiírandó tizedes jegyek számát határozza meg:

Precízió megadási módja	Jelentés
(semmi)	Alapértelmezés Nincs tizedesjegy a d, i, o, u, x, X típusoknál. 6 tizedes jegy az e, E, f típusoknál. Minden értékes jegy a g, G típusoknál. Nincs hatása a c típusra
.0	Nem ír ki tizedeseket.
.n	Megadott számú tizedes jegyet ír ki.
.	Az egyik paraméter fogja megadni, hogy hány tizedes jegyet kell majd kiírni.

Méretjel:

A paraméter méretét adja meg, ha a paraméter mérete más, mint amit a típusjel feltételez.

Méretjel	Milyen típusjelekkel használatos	Jelentés
F	p, s, n	Távoli pointer (4 bájt)
N	p, s, n	Közeli pointer (2 bájt)
h	d, i, o, u, x, X	Rövid egészszám (2 bájt) (short típus)
l	d, i, o, u, x, X	Hosszú egészszám (4 bájt) (long típus)
l	e, E, f, g, G	Dupla pontosságú valós szám (8 bájt) (double típus)
L	e, E, f, g, G	Kiterjesztett pontosságú valós szám (10 bájt) (long double típus)

Típusjel:

A szöveg megadásakor közölnünk kell a géppel, hogy milyen típusú adatként kell értelmeznie a megadott paramétert. Ezt a típusjellel adjuk meg.

Típusjel	Várt adattípus	Jelentés
Számok:
d	int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	Előjeles egészszámot ír ki.
i	int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	Előjeles egészszámot ír ki.
o	unsigned int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	8-as számrendszerben írja ki a számot.
u	unsigned int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	Előjel nélküli egészszámot ír ki.
x	unsigned int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	16-os számrendszerben írja ki a számot (10 fölötti számjegyekhez abcdef betűket használva)
X	unsigned int (16 bites rendszer: 2bájt; 32 bites: 4bájt)	16-os számrendszerben írja ki a számot (10 fölötti számjegyekhez ABCDEF betűket használva)
f	float (4 bájt)	Valós számot ír ki tizedesponttal [-]ddddd.dddddd alakban. Pl.: 34.35446
e	float (4 bájt)	Normálalakban írja ki a számokat. [-]d.dddddde[+/-]ddd alakban. Pl.: -4.34444222223e+03
g	float (4 bájt)	A kisebb számokat rendesen. A nagyobbakat pedig normálalakban írja ki.
E	float (4 bájt)	Ugyanaz, mint az e, csak itt nagy E betűvel jelöli az exponenst
G	float (4 bájt)	Ugyanaz, mint a g, csak itt nagy E betűvel jelöli az exponenst, ha normálalakban ír ki.
Szöveg:
c	char (1 bájt)	Karakterként írja ki a számot.
s	char * (2, 4 bájt memóriamodelltól függően)	Karakterláncot ír ki. A szöveg a 0-ás kódú karakterig tart.
%	-	A % jel kiíratására szolgál.
Pointerek:
n	int * (2, 4 bájt memóriamodelltól függően)	A megadott pointer által mutatott memóriacímre eltárolja, hogy eddig hány karaktert írt ki. Kiírást nem végez.
p	void * (2, 4 bájt memóriamodeltől függően)	A pointer memóriacímét írja ki. XXXX:YYYY formátumban, vagy YYYY formátumban, ha közeli pointer.

A teljesség igényével mindent feltüntettem.

De igazából ezekből nem sokat használunk, a leggyakoribbak ezek:

%d	Egy egész szám kiírása
%g	Egy valós szám kiírása
%-0.2f	Egy valós szám kiírása két tizedesre kerekítve
%c	Egy karakter kiírása
%u, a hozzátartozó paraméter pedig: (unsigned)(unsigned char)karakter	Jó módszer, ha egy karakter ASCII kódját akarod kiírni
%s	Karakterlánc kiíratása
%-0.2Lf	long double típusú valós szám kiíratása
%ld	long típusú egész szám kiíratása
%lu	unsigned long típusú szám kiíratása
%02d	Jó módszer, ha egy órát akarsz kiíratni. Két karakter mezőszélesség, elé egy nulla, ha tíznél kisebb. Tökéletes módszere a perek és a másodpercek kiíratásának.