Kameramozgás
A szem gyorsabban veszi észre a mozgást, bizonyos színeket, emberi arcot. A kameramozgás egyhelyűséget és egyidejűséget fejez ki, s csak dramaturgiai okból lehet használni Csak egyenletesen. A néző, hallgató a kameramozgás, minden döccenését, megtorpanását érzékeli, főként ha a kocsizás egyébként egyenletes és folyamatos. Fontos, hogy a mozgás finoman induljon, és ugyanilyen finoman, ne hirtelen, kemény fékezéssel fejeződjön be. A kamera remegése, a mozgás döccenői jobban észrevehetők, ha a kamera közelít a témához, vagyis a kép egyre szűkül, amikor távolodik tőle, ezáltal a kép egyre nyitottabb lesz. Van olyan eset, hogy nem tudunk kézből forgatni, a kamerát állványra kell tennünk, viszont nem akarjuk, hogy a beállítás statikus legyen. A jól megtervezett kameramozgás nagyban hozzájárul a filmszerűséghez, bevonja a nézőt a jelenetbe, a folyamatosság és a mozgalmasság hatását kelti. Bizonyos kameramozgások rögzített állványról is végrehajthatók, más mozgásokhoz speciális felszerelés kell.
Az úgynevezett svenk két formája, a panorámázás (vízszintes svenk) és a döntés (függőleges svenk), ez a két legtöbbet használt kameramozgás még a legegyszerűbb állvánnyal is megoldható. A döntéskor az állvány fejének függőleges föl-, illetve lefelé billentését kell állítanunk. Ilyen lehet pl.: a lift emelkedése és süllyedése, illetve ha egy épület homlokzatát svenkeljük végig az aljától a tetejéig vagy fordítva. A panorámázás az állványfej vízszintes forgatását jelenti pl.: azért, hogy a kameránkkal kövessük az elhaladó személyt vagy tárgyat, vagy olyan tájrészletet mutassunk be, amely optikánk legtágabb képébe sem fér bele. Mid a két fajta svenkeélsnél minden döccenő jól látszik a képen, ezért próbáljuk meg a kamera mozgását könnyű kézzel, finoman és egyenletesen irányítani - az a legjobb, ha folyadékcsillapítású állványfejet használunk. A svenkelés sebessége befolyásolja a film hangulatát. A lassú panorámázás nyugalmat, kiegyensúlyozott hangulatot kelt, a gyors, rántott svenk viszont sietséget, sürgetést, nagy izgalmat érzékeltet. Ha a svenk lassú, fontos, hogy legyen valami izgalmas a felvételen, ami leköti a néző figyelmét, valamint magát a kameramozgást is megindokolja.
A fahrt, magyar kifejezéssel kocsizás a kamera sínen történő mozgását jelenti a fahrtkocsi segítségével, amely lehet egyszerű sík lap, alul kerekekkel, fölül a kamera állványával, de lehet komolyabb szerkezet is, amelyen a kamera és az operatőr is elhelyezkedik. Könnyebb kamera esetén olcsóbb és egyszerűbb, könnyű alumínium sínen futó fahrtkocsit használni. Az előre- és hátra kocsizás a zoomolás, azaz variozás (ráközelítés, kinyitás) alternatívája is lehet. Míg a zoomolás, azaz az optika gyújtótávolságának változtatása során a képelemek tényleges helyzete változatlan marad a képen, a kocsizó kamera mozgása változtat a perspektíván, erős térérzetet kelt, minthogy az optikához közelebb elhelyezkedő képelemek gyorsabban mozognak, mint a távolabbiak. Ha oldalirányban, a mozgótémával párhuzamosan kocsizunk, anélkül vonjuk be a nézőt a jelentbe, hogy (a szemközti előre-, illetve hátrakocsizásnál gyakran jelentkező) voyeur hatást, a leselkedés érzékét előidéznénk. A kocsizás sokkal inkább a cselekmény részesévé teszi a kamerát, mint a rögzített állványon végrehajtott svenk. A sínrendszerbe egyébként ívet, kanyart is beépíthetünk.
A kar, azaz jib, és a daru, másnéven krahn lényegében ugyanazt a feladatot látja el, csak különböző szinten. A hosszúkarú daruval magasba emelhetjük a kameránkat, és onnan látványos totálképeket mutathatunk, illetve a magasban, pl.: egy kémény szájánál zajló eseményekhez felemelkedve is készíthetünk felvételeket. Ezt a hatást növelhetjük egy nagylátószögű lencse felhelyezésével. Léteznek könnyű, kifejezetten digitális videokamerákhoz méretezett, a szabványos állványfejre csatlakoztatható daruk. A daruzó kamera képét nem látjuk, ezért külön monitorra lesz szükségünk, ha látni szeretnénk a magasból fölvett képeket. A jib jószerével ugyanarra használható, mint a daru, csak rövidebb a karja, ezért kisebb magasságig lehet vele emelkedni. Persze nem ez a lényeg: már háromméteres magasságból is hatásos jeleneteket forgathatunk. A jib rövid karját, normál szemmagasságból, sőt alsógépállásból forgatott jelenetekhez is használhatjuk: a kar lebillentésével igen alacsonyra süllyeszthetjük a kamerát anélkül, hogy ez a kezelhetőség vagy a kép rovására menne.
Ha a daru, a fahrt kiépítése hosszadalmas vagy nem lehetséges, netán összetettebb mozgásra van szükség, az egyenletes mozgást a speciálisan képzett szakember testére csatolható Steadicammel oldják meg. Ez a szerkezet nagyon drága, kezeléséhez pedig komoly gyakrolat és fizikai képesség szükséges. Működési elvét viszont alkalmazzák egy olcsóbb, kifejezetten a DV kamerákhoz kigondolt képstabilizáló eszközben, amelynek lényege, hogy a kamera egy kis rúdon ül, és a mozgását szabályozható súly egyensúlyozza ki. A steadicam hátránya, hogy nehéz, ezért a vele való forgatás fárasztó.
A kameramozgások egyik leghatásosabb válfaja, ha a mozgó téma a kamerához viszonyítva nem mozdul el, azaz a kamera pontosan vele együtt halad. Jó példa erre az atlétikai futószámok közvetítése: a pálya mentén hosszú sínszakaszt építenek ki, amelyen a kamera a futókkal együtt roboghat, végig követheti és a képben tarthatja az élen haladó versenyzőket. Vagy ennek a vízi változata, amit az úszóversenyeken figyelhetünk meg.
Ez a kisvideó a kameramogzások, svenkek gyakorlati bemutatását tartalmazza.