Napraforgó
Sárga tányér kerek arccal
Hunyorít az égre
Felhők közt a napkorongot
Meglátja-e végre
Amerről az izzó sugár
Az égről lecsordul
Ezer társa hű szolgaként
Arrafelé fordul
Ám egyszer csak felhőbojtár
Ostorával egyre
A szétszéledt felhőcsordát
Terelgeti egybe
Hosszú nyakát jobbra-balra
Nyújtja,mint ki ráér
Tekergeti sárga fejét
Rémülten sok tányér
Kérdésére egy se tudja
Válaszul majd mit kap
Mit tegyen egy napraforgó
Olyankor,ha nincs nap?
Amint ezen töprengenek
Ezerszemű-lények
Göndör-bundás felhők közül
Kibújnak a fények
Ellenállni egy se tud a
Varázslatos fénynek
Mint egy sereg kiskatona
Egyirányba néznek
Napnyugtától lógó fejjel
Halkan szundikálnak
S reggel újra köszönnek az
Első napsugárnak