Aranysárga-piros
mesebeli madár volt, amelynek teste tiszta napsugarakat bocsátott
ki. A lény legalább ötszáz évig
élt, és Arábia földjein vándorolt,
balzsamolajon és tömjénen élt. Halálakor
egy testéből egy teljesen fejlett új Főnix született,
és szülőjét azonnal mirha tojásba zárta,
majd Heliopolisba, a nagy egyiptomi nap templomába vitte.
Van egy másik szentmadár is, amelynek neve Főnix.
A madár ritkán jár Egyiptomban: ötszáz
évente egyszer, ahogy a heliopolisi emberek mondják.
Úgy tartják, hogy a Főnix akkor jön el, amikor
az apja meghal. Ha a kép valósan mutatja méretét
és kinézetét, tollazata részben aranysárga,
részben vörös. Alakjában és méretében
leginkább a sashoz hasonlít. Azt mondják, hogy
amíg Arábiából a Helios (nap) templomáig
repülve apját viszi mirhába zárva, és
a Nap templománál eltemeti. Egy olyan nehéz
mirhatojást önt, amelyet elbír, aztán
megpróbálja felemelni, miután pedig megpróbálta,
kilyukasztja a tojást, és beleteszi apját,
majd a tojásnak a lyukát, amibe az apját tette
megint mirhával betapasztja. Ennek a súlya megegyezik
a benne fekvő apjáéval, aztán bezárva
elviszi őt a Nap templomába, Egyiptomba.
Ezek a lények mind a hozzájuk hasonlóktól
származnak. De csak ez az egy madár az, ami feléled
és újjászületik, az Asszíriai Főnix,
amely nem magokon vagy zölden él, hanem balzsamolajon
és tömjéncseppeken. Ez a madár, miután
az életből öt hosszú évszázad eltelt,
tiszta karmaival és csőrével fészket épít
a magasban egy kiemelkedő, ringó pálmán, majd
a fészket kibéleli kassziával, nárdussal,
arany mirhával és fahéj töredékkel,
majd jól elhelyezkedve és fûszerillatba borulva
bevégzi életútját. Azt mondják,
hogy akkor apja testéből újjászületik
egy kis Főnix, hogy ugyanilyen hosszú évekig éljen.
Amikor idővel megerősödik, hogy felemelje a súlyt, felemeli
a fészket – a fészek az őbölcsoje és
apja sírja – a magas pálmáról
és addig viszi az égen, amíg el nem éri
a Nap nagyszerû városát (az egyiptomi Heliopolist),
és a Nap szen temploma előtt leteszi.
A Főnix a többi idejében azonban Indiában repked.
Különleges, mert napsugarat bocsát ki. Fészken
ül, amelyet ő készített a Nílus forrásánál
fûszerekből. Az egyiptomiak róla szóló
történetét, miszerint elmegy Egyiptomba, az Indiaiak
is tanusítják, az utóbbiak azonban megfûszerezi
a történetet azzal, hogy a Főnix, amelyet fészkében
fogyasztanak, gyászénekeket énekel magának.
Ugynanígy tesznek a hattyúk is azok beszámolói
szerint, akik olyan okosak, hogy megértik őket. |