Feederbotos horgászat
Ilyenkor koratavasszal
a legeredményesebb horgászmódszerek egyike a feederbottal
- való horgászat. A módszer lényege abban rejlik, hogy a botra akár 20-as
főzsinórt és 16-os előkét is felrakhatunk, mégsem szakad el, mivel a kapás érzékelésére
szolgáló spicctag rendkívül lágy. Így a halak, a vékony előkének köszönhetően,
ellenállást nem is érezve vehetik fel a horogra tűzött csalit.
Én egy 3.6 méteres feederbottal
horgásztam, aminek a végébe az érzékenyebb spiccet illesztettem. Ilyenkor azért
érdemesebb az érzékenyebb spiccel próbálkozni, mert a halak a hideg vízben
nagyon gyengén kapnak, és a spicc ezeket a finom
kapásokat sokkal jobban közvetíti a horgásznak.
A szerelék tört gubancgátlóval és erőgumival kombinált. Az erőgumi: 0,65 mm-es Drennan Power Gum. Az erőgumi azért
fontos, mert így a vékony előke még véletlenül se szakad le, egy termetesebb
hal kirohanásakor sem. Az etetőkosár 35 grammos drótos rakétakosár. Ezt
teletömve etetőanyaggal, könnyedén el lehet dobni akár 70 m-ig is. Ez azért is
jó, mert ha beszakad, nem dobtunk ki 200 Ft-ot az ablakon. A főzsinór 20-as Kamasaki Euro Match.
Az előke ugyanez a márka csak 16-os méret. Szerintem ez egész jó damil és
mindamellett, hogy jó az ára kedvező, elég sokat is bír. A horog 10-es. Én a
kerek, öblösebb horgokat szeretem, mivel ezek sokkal több "húst"
fognak, mint a hosszabb szárúak.
Az etetőanyagom Katus
Ponty. A csali mindig nagy dilemmát okoz a horgászoknak, mivel ezen áll vagy
bukik a horgászat eredményessége. Én csontit, gilisztát és csemegekukoricát
választottam. Az élő fehérje dús csalikat kell ilyenkor, előnyben részesíteni
/csemegekukoricára egyetlen kapás sem volt /, mivel a hal is ezeket
a táplálékfajtákat fogyasztja előszeretettel.
A hely kiválasztása
során, fontos szempont az időjárás. Ez főleg tavasszal fontos, amikor a halak a
sekélyebb és mélyebb vizű helyek között vándorolnak, az időjárás
változékonysága miatt. Mivel a horgászat előtti napokban erőteljes lehűlés
volt, egy kb. 2m-es vízmélységű helyet választottam ki. A horgászat megkezdése
előtt és a szerelék elkészítése után, az etetés következik. Az etetőanyagba
kevert élő anyaggal /ez esetben csontival és gilisztával / fokozni lehet az
etetőanyag hatékonyságát, mivel az etetésre érkező halak több időt töltenek
itt.
Ha közelre horgászok,
kézzel dobok be 5-6 gombócot. Messzebbre csak annyi amennyi az etetőkosárral
bemegy. Az etetés után nagyon lassan indultak be a halak. Délelőtt alig volt
kapás majd délután, amikor elkezdett esni az eső, egyre gyakoribbá váltak a
kapások. Először a kisebb halak jelentkeztek, majd egyre nőtt az átlagsúly. A dévérek kapása egy-két pöccintés után, egy kisebb húzás
volt Ha erre a húzásra bevágtam, mindig nagyon jól akadt a horog, viszont ha
erre nem tudtam bevágni, általában már mélyre is nyelték. Volt néhány
határozott botgörbítés is, amire "heves" ellenállás volt a válasz. A
tettes egy kb. 30 dkg-os bodorka. Ezután váltakozva
jöttek a kisebb dévérek és a bodorkák,
ami nagyon élvezetessé tette a horgászatot. A horog mindig tökéletesen akadt.
Sajnos az egész horgászat ideje egyetlen komolyabb hal se akadt horogra,
viszont szép számmal akadt dévérkeszeg az apróbbakból valamint néhány
termetesebb bodorka és ezüstkárász.
A halak, a horgászat
ideje alatt elég furcsán kaptak. Volt, amikor le se tudtam tenni a botot az
állványra, mert egyből kapás volt. Másik bedobás alkalmával pedig, el kellett
telnie 4-5 percnek, hogy kapás legyen. Átlagban 3-4 percenként fogtam egy
keszeget, bár volt, hogy 10 percre is leállt a kapás. Ilyenkor kicsit arrébb
húztam az egész szereléket. Az ilyen mozgatás hatására egyből volt kapás. Ennek
oka valószínűleg az lehetett, hogy lesüllyedt a csali
az iszapba vagy esetleg vízinövény takarta el a felcsalizott horgot a halak
elől. Persze ezt csak akadó mentes helyen lehet
alkalmazni, mert biztos, hogy egyből leakadna az egész szerelék. A ráetetést
nem tartottam fontosnak, hiszen az etetőkosárral is kellő mennyiségű
etetőanyagot tudtam bejuttatni, amit a "folyamatos" kapás is igazolt.
Ahogy egyre kezdett sötétedni, úgy ritkultak a kapások, míg végül teljesen
leállt. Ennek az lehetett az oka, hogy az etetésen tartózkodó
halak teljesen kipucolták azt, így már nem volt semmi, ami ott tartaná őket,
tovább álltak. De nem is baj, hiszen már úgyis sötét volt és eljött az ideje a
távozásnak.
Az
eredmény végül