Emlékek 2. rész


A srác az oldaláról újra a hátára fordult, aztán fejét feltámasztva a tévé felé fordult, s miután bekapcsolta a készüléket, a műsort kezdte figyelni, ám hiába kapcsolt egyik csatornáról a másikra, gondolatai teljesen másfelé jártak, így nem is tudta őt lekötni semmi, ami odáig vezetett, hogy tini éveinek élményei egyszerre megrohanták…

Tizenkét éves volt…

Nyár volt, rekkenő meleg, s a fiú a nagymamájával kettesben volt otthon, mert a szülei dolgoztak. A srác csak ténfergett a hőségben, hol kint volt az udvaron… hol bent a hűs szobákban… először sokáig nem találta fel magát… aztán ahogy a polcokat böngészte, meglátta a könyvet: „Dr. Szendei Ádám – Orvos a családban” olvasta a címet, s azzal kiemelte a szürkéskék színű, keményfedeles könyvet, amit kíváncsian lapozgatni kezdett.

A lapok kényelmesen fordultak át, az oldalak lassan tűntek elő: csontok, izmok, vérkeringés, különböző betegségek… aztán…

A fiú megdöbbenve nézett maga elé, mert a könyv soron következő fejezete a női és a férfi nemi szervekről, a terhességről, a szülésről, a nemi betegségekről és nagy vonalakban a csecsemőápolásról szólt, ami mind újabb és újabb ismereteket hozott számára, ugyanis szüleivel ilyen kérdésekről – ugyan maga se tudta, hogy miért nem, de – soha az életben még nem beszélt. Valahogy a társalgás e fajtája mindig elkerülte a családot, s mivel ő nem hozta fel a dolgot, nem kérdezett, ezért anyja és apja is úgy gondolta, erről nem kell beszélni, felesleges e kényes kérdésekkel „megbolygatni” a kellemes családi békét.


Igen, a fiú a nagy szülői ágyon végignyúlva egyre nagyobb érdeklődéssel olvasta a fejezetet, szerencsére hosszú órákon keresztül senki se zavarta meg őt, s igazából azon a napon tudta meg, hogyan épül fel saját (leendő férfi) teste, hogyan néz ki egy lány (leendő asszonyi) teste, s pár perccel később már csak arra figyelt fel, hogy ágyéka magasságában az a feszítés újra hatalmába kerítette őt. Ó… jaj… az a feszítés… hogy is hívják… itt volt… igen, itt volt az előbb… a hímvessző merevedése… igen… igen… latinul erekció!

A fiú nem bírta tovább, így nadrágját bokáig tolva lemeztelenítette magát, s akkor pénisze a tőle már megszokott módon úgy csapódott fel a mennyezet felé, mint egy keljfeljancsi…

            A srác az átélt emlékek hatására halkan felsóhajtott, s miután kikapcsolta a tévét, szemeit lehunyva megint az oldalára fordult; nem kellett sok, csak egy fél perc, és ábrándozása ott folytatódott, ahol egy kis időre megszakadt…


A srác ott feküdt az ágyon, s mialatt olvasott, önmagát simogatta; a fiú puha tenyere lassan és gyengéden becézte karcsú combjait, aztán az onnan a pelyhesen szőrös herezacskón és ágyékon keresztül a hímvesszőre kúszott, hogy azt a tövétől a hegyéig simogassa végig, végül a kéz visszatért a combokhoz, hogy onnan kezdje újra az útját. Igen… a simogatás kimondhatatlanul kellemes volt a fiú számára, s a feléledt nemi szerv is hálásan remegett az ujjak között…


Az ágyban fekvő srác hirtelen arra eszmélt, hogy feltörő emlékei hatására iszonyatos merevedése támadt, így egy pillanatig sem habozva ágyékához vonta a kezét, s ahogy tenyerébe fogta, és gyengéden megszorította péniszét, testén kéjes hullámok söpörtek végig. Hát, igen… az elmúlt évek során a szerzett tapasztalatok meghozták gyümölcsüket, a férfias, ám mégis gyengéd tenyér és az ujjak játéka addigra már megszámlálhatatlanul sok kellemes percet hoztak neki, s így volt ez akkor is, mikor ott az ágyban a nemi szervét immár ujjhegyei közé fogva kezdte önmagát ingerelni. Persze az a simogatás egyáltalán nem akadályozta meg, sőt, még jobban fokozta a srác képzelgéseit, így szokása szerint „lelki szemei” előtt más párok és saját szeretkezései jelentek meg, aztán vágya a végén olyan magasra csapott, hogy már-már alig bírt magán uralkodni…

Az olvasó kisfiú keze lágyan simogatta a fütyijét, ami keményen felmeredve ott ágaskodott az ujjai között…

Hirtelen közeledő léptek csoszogása hallatszott a közelből, mire ő riadtan, kapkodva kezdte a ruháját felhúzni; bár a nadrágját helyenként felszakadó varrással, nagy üggyel-bajjal sikerült ugyan magára rántani, ám ennek ellenére az utolsó pillanatban még így is el kellett fordulnia, mert „önállósított” testrészét nem sikerült a ruha alá préselve elrejtenie.

– Itt vagy… aranyom? Gyere enni, kész az ebéd… – hallotta a nagymama hangját, mire ő csak pár perccel később követte az idős asszonyt, mikorra már némiképp le tudott nyugodni izgalmából…



folyt. köv.