A fiú úgy, teljesen ruhátlanul ment végig a házban, némán élvezve ezzel a meztelen szabadságot, s miután a fürdőszobába ért, a WC kagylóra ülve kisdolgát kezdte végezni, ami (halk, de hosszantartó csorgással) kellemes megkönnyebbülést hozott számára. Nem sokkal később a karcsú alak – a pisiléssel végezve – felemelkedett ültéből, aztán maga mögött a WC-t lehúzva a világoskék mosdóhoz lépett, ahol alaposan kezet mosott, s miután ágyékát előretolva hímvesszőjét is a mosdókagylóhoz igazította, nemi szervét tövétől a csúcsáig gondosan megtisztogatta. Csupán egy bő perc kellett ahhoz, hogy a fiú végezzen, aztán a csapot elzárva, és megtörölközve visszaindult, hogy ágyába lefeküdve kicsit még ábrándozzon magában, azonban ahogy a fürdőből kilépett, egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a szoba felé fordult balra, hanem a tőle akkor jobbra lévő előszobafal felé, mely mellett hosszú, majdnem a padlóig érő tükör volt a falra csavarozva. Habár a srác sohase volt életében öntelt vagy nagyképű, azért ennek ellenére akkor elégedetten kezdte magát tetőtől talpig nézegetni…

A fiú egészen pontosan százhetvenhét centi magas, átlagos és arányos testalkatú volt a maga körülbelül nyolcvan-nyolcvanöt kilójával, ami magasság és súly aránya férfias külsőt kölcsönzött neki. Persze a férfias külsőt más is hangsúlyozta, így szembetűnő volt a fiú koromfekete haja, kissé borostás és kerek arca, erős karjai és izmos lábai, mely hatást csak fokozta sötét testszőrzetének jelenléte, ami szőrzet gusztusosan göndörödött a mellén, a hasán, két lábán és persze ott az ölén. Az ölén… igen… azon az ágyékon, amelynek szőrös közepéből a tömegvonzásnak engedelmeskedve, s a combok között lelógva akkor éppen puhán és lágyan bukkant elő a srác pénisze… az a nemi szerv, ami már oly sok örömet okozott neki és női partnereinek!

            A tükör előtt álló fiatal alak jól ismerte saját testének minden négyzetcentiméterét, ennek ellenére oldalra fordulva boldogan nézegette magát tovább, melynek alkalmával felülről haladt lefelé: karcsú nyak… széles vállak… domború mellkas, rajta kicsi, piros mellbimbók… kerek köldök… és alatta a lapos has… aztán megint az ágyék… s az ágyék közepén a lelógó hímvessző! Ó, a hímvessző, a pénisz… ami – tudta jól, hiszen más fiúhoz hasonlóan ő is többször megmérte – nyugalmi állapotban nyolc, izgalmi állapotban pontosan húsz centiméter volt, s ami mögött és a combok között most ott lógott a ráncos és ernyedt herezacskó az apró herékkel. Ó, jaj… az a nemi szerv!

A fiú szinte meghipnotizálva nézte tükörképét, aztán a keze már önkéntelenül mozdult, ami célba vette, és meg is fogta izgalomtól enyhén duzzadt férfiasságát; a pénisz köré fonódó ujjak egy határozott húzással szabadították meg a nemi szerv végén ülő makkot a hímvessző fitymájától, és ahogy az előbőr az érzékeny péniszcsúcsról a makk mögé gördült, a srác testét átjárta a kéj, amitől újra megrohanták őt az emlékek…

Az ebéd utolsó falatját lenyelő kisfiú már alig várta, hogy az asztaltól felállva újra visszatérhessen a szobába, hogy olvasását és játékát ott folytathassa, ahol azt az ebéd előtt megszakította, s miután vágya valóra vált, és megint egyedül volt, az ideiglenesen eltett könyvet újra elővéve, s nadrágját újra letolva kezdte magát simogatni. Hát, igen… az a simogatás most is éppen olyan jól esett, mint délelőtt, különösen ott fent, a hímvessző tompa csúcsánál, amit az a kis „bőrsapka” takart, ám akkor egyszerre az a simogatás nagyon kevés lett…

„Valami még kellene… igen, még valami… de mi?” – futott át a fiú agyában a gondolat, aztán az ágyon felülve, hátát megtámasztva kísérletezni kezdett.

A fiú kényelmesen felhúzta és széttárta a lábait, aztán két kezét teljesen csupasz ölére ejtve baljával átfogta herezacskóját, illetve mutató és hüvelykujja közé fogta a péniszét annak tövénél, közben jobbjának enyhén szétnyitott ujjait mintegy ernyőként a vessző fölé emelte, amit aztán leengedve úgy kezdett vízszintesen mozgatni a bőrrel fedett makkon ide-oda, mintha gitározott volna. Csupán párszor kellett így a kéznek mozdulnia, a kisfiú testét máris egy addig még sohase érzett, földöntúli elégedettség járta át, ami percről percre csak egyre jobban fokozódott, és nem sokkal később a vesszőt fent a végében összpontosuló furcsa, de kellemes zsibbadás töltötte el, amivel egyszerre a makk csúcsa átnedvesedett.

„Ó, jaj… jaaaj… mi volt ez?” – kérdezte magában és saját magától a kisfiú, s ő nedvességtől síkos kezét törölgetve döbbenten nézett maga elé…

A tükör előtt álldogáló srác mosolyogva gondolt a múltra, közben lehajtott fejével maga elé nézve azt figyelte, hogy pénisze – mind a húsz centiméterével – kissé lefelé görbülve meredt előre. Igen… a fiú jól emlékezett önkielégítése kezdeti szakaszára, amikor éppen férfiasodó hímvesszőjét azzal a tökéletesnek éppen nem mondható módszerrel ingerelte, habár erre csak valamivel később jött rá, amikor jobb kezének ujjai már több helyen fájdalmasan kidörzsölték őt, arra kényszerítve ezzel, hogy a mind jobban szeretett időtöltésében egy kis szünetet tartson. Hát, igaz… nem volt éppen kellemes a makk alatt az a kis seb, ami – méretéhez képest talán túlságosan is – fájt és égetett, mire ő napokon keresztül kénytelen volt igazgatni magát a nadrágjában.

A fiú szemei újra a tükörképét keresték, s ahogy tekintetét önmagára szegezte, áhítattal nézte a testénél valamivel barnább bőrű hímtagját, amelynek hátrahúzódott fitymája akadálytalanul látni engedte szabályosan kerek makkját, ami nedvesen csillogott az ablakon beszűrődő napfényben, s ő akkor nemi szervét megfogva lassan, kényelmesen kezdte magát ingerelni.

„Van kalapja… nincs kalapja…” – jutott eszébe a kissé idétlen mondás, amit később olyan sokszor hallott gyerekes barátaitól, s húzogatás közben a fiú péniszével a tükör felé, ezzel egyszerre magával pont szembe fordult. A srác elégedetten nézte a vessző csúszkáló előbőrét, ami alól a hímtag vége hol szépen kibukkant, hol meg éppen „elrejtőzött” alatta, s azokat a felettébb kellemes rángásokat még tetézte a húzogatás ütemére ide-oda himbálódzó herezacskójának üdítő látványa is.

– Azt hiszem, most ennyi elég lesz ebből… – dünnyögte maga elé a srác, aztán nemi szervét elengedve tényleg a szoba felé indult, ám csak pár lépést tudott megtenni, mert megszólalt a telefon, melynek metszően éles csengése szinte pengeként hasította a levegőt.
A fiú felvette a kagylót, és illedelmes köszönése után bemutatkozott.
– Halló… te vagy az, kisfiam? – hallatszott a vonal túlsó feléről.
– Igen, én – felelte a srác, és szokása szerint elátkozta a felesleges kérdéseket.
A fiú kicsit unottan hallgatta anyja fontoskodó szavait, melyek az ebédre, s a majdani, délutáni bevásárlásra vonatkoztak, ám nem tudott mit tenni, ezt le kellett tudnia maga mögött.
– Egyébként… felébresztettelek? – kérdezte az asszony.
– Nem… egyáltalán nem… már fent voltam… – lehelte a srác, és arra gondolt, vajon szülei mit szólnának, ha így meztelenül, izgalomtól duzzadt pénisszel látnák telefonálás közben.
– És… mivel vagy elfoglalva… így… a szabadságod alatt? – kérdezte a fiú anyja, mire neki hatalmasat kellett nyelnie.
– Á… semmivel! Olvastam… – nyögte, s habár igyekezett, a hangja elcsuklott.
– Hogyan… olvastál? Az jó… nagyon jó dolog… – felelte a nő, aztán folytatta: – Jól van… most le kell tennem… sok a dolgom… majd délután jövünk apuval haza… szia, Rolikám!

A fiú motyogott valami köszönésfélét, aztán hívójával szinte egyszerre tették le a telefont, ami után újra magával kezdett foglalkozni. Habár telefonálás közben izgalma ismét teljesen elmúlt, egy pillanatig se aggódott, inkább szobája és ágya felé indult, hogy elnyúljon a hűvös lepedőn, mely aztán így is történt, s egy perccel később Roland már a hátán fekve élvezte a nyújtózkodás minden örömét, miközben lábait megint szélesre nyitotta. A fiú nemi izgalma könnyen és minden gátlás nélkül tört a felszínre, amit nem is próbált ő megakadályozni vagy késleltetni, és ahogy akkor érzéki ábrándjai visszatértek hozzá, a keze is visszatért a már oly alaposan ismert területre. A srác boldogan tapogatta végig immár harmadszorra megmerevedett hímtagját, ami akkor már szinte sírva könyörgött a kielégülésért, és Roland ujjai készséggel láttak munkához…

Az ágyon fekvő kisfiú sziszegve tapogatta magát, mert puha pénisze egy ponton már napok óta borzasztóan érzékeny volt; a srác óvatos, lassú mozdulattal húzta le a vékonyka hímvessző makkjáról annak bőrét, aztán a hímtagot lágyan megcsavarva az előbőr rögzítő keskeny bőrlebenyét, a fitymaféket kezdte vizsgálni. Ott… igen, ott volt az a kis pirosodás, ami égett, mint a tűz… ráadásul jól tudta azt is, hogy miért van ott az a pici, érzékeny seb…

– Nem… ma nem lehet… – nyögte bánatosan, de a legjobban tulajdonképpen az a gondolat bántotta, hogy tudta, ha nemi szerve meg is gyógyul másnapra vagy talán harmadnapra, az a seb újra elő fog jönni.

Hogy honnan tudta? Tapasztalatból!

A kisfiú kicsit elszégyellte magát, amikor eszébe jutott, új játéka mennyire kitöltötte napjait, de aztán úgy érezte, igazából nem tehet róla, hiszen olyan jó volt. Igen, az elmúlt két hónapban naponta akár háromszor-négyszer is félrevonult, hogy teljesen egyedül legyen, olyankor mindig az volt az első, hogy nadrágját és alsóját letolta, sőt, ha elég bátor volt, le is vette magáról, aztán meg jött a simogatás, ami nem is kellett mindig, mert merevedése gyakran már a meztelenkedés gondolatától bekövetkezett, amit meg a játék követett. Igen, az a játék, ami abban a két hónapban nem változott semmit, s amely egyre kellemesebb, és kellemesebb lett, ám az ujjak rezgése rendre kidörzsölte őt, mely fájdalmak azért némiképp beárnyékolták élete kielégüléstől oly mámoros perceit…