Emlékek 4. rész


      

Roland a fejét felemelve magára pillantott; a fiú úgy érezte, hogy nemi szerve mindjárt szétrobban a benne uralkodó feszültségtől, s ahogy egy újabb mozdulattal megint visszahúzta pénisze előbőrét, eszébe jutott első „igazi” önkielégítése…

Tizenhárom éves volt…

A kisfiú alig várta, hogy rokonlátogatásukból hazaérve megfürödhessen, és ágyba bújhasson. Szeretett volna egyedül lenni, már nagyon unta a napot… de szerencsére felgyorsultak az események: érkezés haza… pakolás… vetkőzés… fürdés… pizsama… aztán irány az ágy…


     A srác (életében először!) teljesen meztelenül feküdt a takaró alatt, mert még pizsama kabátját is levette magáról azon az estén, és miután gondosan betakarózott, nehogy lebukjon szülei előtt a „kis malackodás” alatt, ahogyan ő nevezte azokat a perceket, a fal felé, a bal oldalára fordult. Nem kellett sok, sőt, igazából semmi sem kellett, hogy fiatal teste az izgalmakra válaszoljon, mert pár pillanat elég volt  ahhoz, hogy pénisze már kőkeményen meredjen a lábai között előre, és ő elégedetten és boldogan kezdte simogatni magát, mert pár napos kényszer-önmegtartóztatása alatt nemi szervének apró, szokásos sebe is teljesen begyógyult.


     A takaró alatt meghúzódó alak keze óvatos mozdulatokkal siklott a péniszén le-fel, ami jóleső érzéssel töltötte el őt; a fiú ujjai a hímvesszőt csak simogatták, mert szerette volna a „zsibbadás” előtti időt minél jobban kiélvezni, s ez az egész oda vezetett, hogy végül az a hímtag már-már pattanásig feszült. Jó tíz perc telt így ezzel, amikor a fiú testhelyzetet változtatva a hátára gördült, s abban a pillanatban, ahogy ágyéka a felette lévő takaró felé fordult, amivel egyszerre tenyere a péniszcsúcsot végigsimítva véletlenül hátragyűrte a makk mögé az izgalomtól nyirkos előbőrt, testén hihetetlenül kellemes, kéjes hullám szaladt végig.

– Aaahhh… ez jó… nagyon jó volt! – szaladt ki a fiú száján az elégedett nyögés, s miután megáldotta a sorsot, hogy a szobában még egyedül volt, és így nem leplezték le hangos, önkéntelen sóhajtását, már csak arra gondolt, vajon miként ismételhetné meg azt a nagyszerű pillanatot? A srác a következőkben – lassan kísérletezve – egy óvatos mozdulattal húzta fel a pénisz bőrét a makk csúcsára, amitől egyből megborzongott, mert ugyanaz az érzés járta át, mint az előbb lefelé… aztán a kéz önkéntelenül lendült mozgásba: fentről le… majd megint lentről fel… le… és fel… le… fel… és abban a pillanatban ösztönösen megérezte, hogy megtalálta az igazit!

Csak két-három perc kellett, mert az előzetes simogatás és az új technika megtette hatását: a fiú teste megrázkódott, és makkjának nyílásán pár cseppnyi síkos váladék buggyant ki, amit ő az alatta lévő lepedőbe törölt…


    Roland képzelgése és kezének mozgása a tetőfokra hágott, s abban a pillanatban már nem tudta, de nem is akarta magát tartani: a srác oldalra fordult, s ahogy kicsit előregörnyedve és péniszét az arca felé fordítva tekintetét a makk csúcsán lévő kis nyílásra szegezte, hagyta, hogy vágya átlendítse a holtponton, amivel egyszerre izmai megfeszültek, s akkor már csak egy pillanat kellett, hogy a megszokott csoda bekövetkezzen. Igen, a csoda… az a különös és kellemes bizsergés… ami a herék mélyéről indult, aztán betöltötte az egész ágyékot, hogy végül a pénisz makkjában teljesedjen ki, s végül az a robbanás… az a forróság… mindenhol! A fiú kezének mozgása a következő másodperctől teljesen lelassult, s ő szinte őrjítően kényelmes ütemben húzogatta fitymáját, ami leírhatatlanul kéjes érzéseket okozott a hímtag hegyén; Roland ismerte magát nagyon is jól, és tudta azt is, mi kell akkor… neki… hogy…


    Az ágyon fekvő alak teste még egyszer, utoljára megrándult, izmai hosszabban, keményebben feszültek meg, mint akkor reggel korábban bármikor, és ahogy a meztelen ágyék előrelendült és a hímvessző előbőre a makkról megint hátracsúszott, a pénisz csúcsán lévő kicsi nyílás feltárult, melyből aztán több hosszú sugárban lövellt ki a hófehér ondó, ami ezüstös fénnyel sűrűn, már-már szinte kocsonyásan ott remegett a fiú arca előtt a lepedőn.


    Roland lecsillapodva fordult a hátára, s bár a fiú kezének mozgása lassan elnyugodott, azért tenyerét nem vonta vissza öléről, amit lágyan, elégedetten simogatott tovább; a simogatás bejárta a srác egész ágyékát, legfőképpen a heréket és a hímvesszőt kényeztette, s bár a pénisz makkja (szokás szerint) most is érzékeny volt, azért nem tudta megállni, hogy a fitymán ne húzzon egyet-kettőt, ami kimondhatatlanul kellemesen hatott testére…


folyt. köv.