Emlékek 5. rész


    Az ágyon fekvő srác fejét oldalra fordítva a mellette lévő nedves foltot nézte, amitől emlékezetében egyszerre felötlött, fiatal fiúként mennyire is szégyellte magát az anyja előtt, aki pedig hűen, egyetlen szó nélkül cserélte alatta mindig az összekent ágyneműt. Igen, az asszony sohasem szólt, sohasem tett megjegyzést, s úgy látszott, megértette a fiát, aki hálás is volt ezért, és ahogy telt az idő, és ahogy tökéletesedett a technikája, úgy lett mind gyakrabban foltos az a lepedő, mert Roland a végén naponta már többször is boldogította magát. Naponta többször is… igen… mert a fiú hirtelen ráeszmélt, hogy eme új „húzogatós” játékstílus sokkal kellemesebb volt, mint a korábbi, ráadásul – és ez nagyon nagy öröm volt számára – elmaradt a kidörzsölés.

    Az ágyban végignyúló Roland előtt felötlöttek azok az esetek, amelyeket még kisfiúként, vagy serdülőkorban lévő fiúként véletlenül, esetleg éppen szándékosan élt át, s ami helyzeteket leginkább az élet hozta, megajándékozva ezzel őt, hogy egészséges férfivé érhessen. Ó… valóban… mily izgatóak is voltak azok a kalandok, amelyeket olykor idegen nőkkel, olykor meg épp a családtagjaival élt át, s ahogy azok az emlékek egyszerre életre keltek, izgalma azzal a lendülettel visszatért


Négy éves lehetett…

Nyár volt, igazi kánikula, s a kisfiú édesanyjával otthon kettesben a lakásba visszahúzódva védekeztek a tűző napsugarak ellen.

– Menjünk strandra… van kedved? – állt elő az anya a szokatlan ötlettel, s a fiúcskának egy másodpercig sem volt ellenére a javaslat.

Elég későn, ebéd után érkeztek, így már nem kaptak külön öltözőt; nem volt mit tenni, a közös, nagy női öltözőhöz kellett menniük.

– Nem örülök annak, hogy ide akarja bevinni a fiút… – dohogott az öltöző ajtajában ülő idős asszony, aki (szerinte) fontos munkakört töltött be. – Igazából át kellene mennie a gyereknek a férfiakhoz! – tette még hozzá, mire az anya kérlelni kezdte a szigorú tekintettel bámuló nőt, aki végül is engedett. – Nem bánom… de legközelebb nem engedem be… – biccentett az izzadó matróna, s a fiatalasszony és a fiú boldogan sietett tovább.


Az anyuka először őt öltöztette át, majd mikor rákerült a kis úszónadrág, az asszony a ruháját felkapva az egyetlen belső fülke felé vette az irányt, így volt néhány perce nézelődni…

Még sohasem látott nőt meztelenül: karcsú testek… különböző méretű és alakú keblek… izmos combok… és azok a kis szőrös háromszögek…

Igazából fel sem fogta, hogy mit lát…

Roland elmosolyogta magát; habár régen volt, még mindig maga elé tudta idézni azt az öltözői képet ott a strandon… vagy a másikat, amikor anyját látta meg fürdés közben…

Tizennégy volt… már javában önkielégített…

A srác a szüleivel egy öreg, világháború előtt épült családi házban lakott, amiben akkor még – az akkori szokásoknak megfelelően – nem volt fürdőszoba, így mindenki a konyhát használva fürdőként, ott tisztálkodott…

A fiú az előszoba padlóján fekve pihengetett, amikor halk vízcsobogásra ébredt; a srác a fejét felemelve a konyhaajtó felé nézett, ami az előszobából nyílt, és akkor hirtelen a bejárattól balra lévő gáztűzhely sütőajtó üvegében mozgást vett észre, ami felkeltette érdeklődését. Óvatosan húzódott feljebb, s az ajtóhoz mind közelebb, és amikor meggyőződött arról, hogy nem leplezik le, belesett…

Roland szinte elszédült, mert bent a konyha padlóján kiskádban az anyja fürdött, aki teljesen meztelenül a kád fölött guggolva éppen alul mosakodott; bár az alkalmi „tükör” nem volt tökéletes, azért jól látszott az asszony két fedetlen keble, a melleken ülő két barna mellbimbó, de jól látszott a két comb között göndörödő dús szőrzet is, ami azt a még sohasem látott, oly érzéki területet takarta gondosan…

    Roland ábrándozva nézett maga elé, melynek során kissé sajnálkozva ismerte be, hogy aztán évekig nem volt hasonló látványban része, ám megérte a várakozás, mert később rengeteget tanulva, és sok könyvet elolvasva lépett első nemi kapcsolatába…