Egy tóparton





Egy nyáron, mikor tombolt a kánikula a barátnőimmel elutaztunk hétvégére egy tóhoz. Ott sátrat vertünk a szálláshoz. Még este is nagy volt a forróság. Nem tudtunk aludni, ezért lementünk a tópartra és ott üldögéltünk.

Egyszer csak sikongatásra kaptuk fel a fejünket. Egy pár rohant kézen fogva a tó felé. Látszott rajtuk a boldogság. Aztán egymás után vágtattak bele a vízbe. Felcsaptak tőlük a hullámok. Szerintem ők észre sem vették, hogy figyelik őket, hisz egy bokor takart minket, de azért mi elláttunk az ágak közt.

Majd a lány kacérkodni kezdett. Erre a fiú egy csapással arcába fröcskölt. Ezt a lány nem hagyta annyiba és visszacsapott egy tenyérnyi vizet. Egy darabig így játszadoztak. Majd egy hirtelen mozdulattal a srác megragadta partnere kezét és magához húzta, az nem is ellenkezett.

Ekkor elcsattant egy csók, melyet újabb csókok követtek. Közben nem láttuk mit rejtenek a hullámok, de gondoltuk, hogy nem tétlenkednek a kezek sem.

Egyre mohóbban falták egymást. Ekkor már nem akartunk pofátlanok lenni és elfordítottuk fejünk. Közben lehetett újabb kacajokat hallani. Nem tudom a többiek, hogy voltak vele, de bennem nagyon égett a kíváncsiság mi történhet lenn a mélyben. Aztán mikor ritmikus csobogást hallottunk, akkor már mindannyian odakaptuk ismét a kobakunk. Nem volt nehéz kitalálni mi történhet. Olyan felszabadultak voltak, nem is néztek körbe. Gondolhatták, hogy már mindenki az igazak álmát alussza és nem is mertek arra gondolni, hogy kíváncsi szemek kukkolják őket. Igen, ott a hullámok közt lettek egymásé. Öröm volt nézni őket. Látni ahogy egymás karjaiba fonódnak és ahogy átadják magukat az élvezetnek. S végignézni ahogy közelednek a csúcs felé, majd amikor a fellegek felé szállnak. Ekkor irigyeltem őket, de ugyanakkor örültem az élvezetüknek.


<<< Vissza a történetekhez