5 nap Cipruson 2009. november 10-15

2009. november 10-én, este 23:20-kor indultunk a Budapest-Larnaka Malév járattal Ciprusra.	A menetidõ 3 óra volt, helyi idõ szerint hajnali 3 után (ez Budapesthez képest egy órával több) landoltunk Larnakában.	A reptéren már várt minket az autókölcsönzõs cég képviselõje és egy kisbusszal elszállított minket a néhány km-nyire lévõ telephelyükre, ahol némi adminisztráció után megkaptuk kicsi terepjárónkat. Még akkor hajnalban elindultunk, hogy párórányi alvás erejéig megfelelõ sátorhelyet keressünk... Petinek eleinte meg kellett szoknia a baloldali vezetést:-) Öt nap alatt a sárgával bejelölt útvonalatt tettük meg, ez összesen több, mint 1000 km volt.
Ciprus egy durván 5000 km2-es sziget (ez kb. egy magyarországi megyének felel meg), melyen mintegy 800 ezer fõ lakik. A sziget délnyugati felét a Troodosz-hegység uralja (vulkanikus eredet, rézlelõhelyek), északi szélén a Kiréniai-hegység húzodik, a kettõ között pedig a Mesaoria alföld fekszik.	Elsõ nap reggel: A mi autónk: Suzuki Jimny. Cipruson a bérelt autók megkülönböztetõ jele a piros rendszám. Amúgy kb. 15-20 fok volt:-)	Elsõ állomásunk Pirga kis faluban volt: egy 15. századi Királyi kápolna (mely a település középontjában, a modern székesegyház árnyékában húzza meg magát).
A piros nyíl mutatja a kis falut.	A kisméretû (6*4,5m alapterületû) gótikus kápolna belsõ falát több sávban diszítõ, és sok helyen sajnos elmosódott freskók Krisztus és Mária életébõl ábrázolnak jeleneteket.	A lelkes, angolul is beszélõ (bár ez Cipruson nem meglepõ) kápolnaõr bemutatta a kis templomot a freskóival. Ezen a képen a bácsi az építettõ, Lusignan János király (francia származású) címerét mutatja be.
A középsõ ablak alatt, a keresztrefeszítést ábrázoló freskón térdeplõ helyzetben láthatjuk magát I. János királyt és második felelségét, Charlotte de Bourbont.	A keleti boltíven Krisztushoz kapcsolódó freskók díszlenek: Lázár feltámasztása, Utolsó vacsora, Jeruzsálemi bevonulás.	Lázár feltámasztása.
A nyugati boltíven a bácsi lelekesen mutogatja hosszú pálcájával a Mária életét megelevenítõ freskókat.	A kis kápolnát õre bezárja és visszatér - az útikönyv szerint - a közeli tavernába.	Ezután a közeli Sztavrovuni-kolostorhoz indulunk, mely a 668 m magas, azonos nevû hegyen székel (Sztavrovuni, azaz Kereszt-hegy).
A hegy csúcsán magányosan álló kolostor alapítása a hagyomány szerint Szent Ilona, Nagy Konstantin (bizánci császár) édesanyja nevéhez fûzõdik. 327-ben Krisztus és a bûnbánó lator keresztfájával tért vissza a Szentföldrõl, amikor viharba keveredett és kénytelen volt Cipruson partra szállni. Isteni sugallatra kolostort alapított felajánlva Jézus keresztfájának egy darabját. A kolostort lakó szerzetesek állítják, hogy még ma is meg van a kersztfa kis szilánkja. Ma mintegy 20-an lakják a kolostort.	A piros nyíl mutatja a kolostort.	A kolostort szigorúan csak férfiak látogathatják! (de sajnos Peti sem tudott bemenni, mert ép áhitat idején érkeztünk).
Bámulatos kilátás a déli tengerpart felé.	A kolostor elõtti parkoló.	Turista utakat jelzõ táblák, a háttérben bánya (feltehetõen rézbánya).
A bánya kicsit tisztábban.	Még a parkoló bejáratánál álló kõfalat is kis szentképek diszítik.	A kolostorral szemben egy apró, modern kápolna áll, melyet bárki látogathat.
A kis kápolna díszes ikonosztáza.	Nagy Konstatin és Szent Ilona.	A kupola freskóján Krisztus.
A kápolnából kifelé tekintve a kolostor.	Visszapillantás a Kereszt-hegyre.	A kolostor után találomra elindultunk kisebb földutakon, mely kaland egy-két órás tereprally-ra sikeredett
Helikopter leszállópálya a kolostor közelében.	Méhkaptárak.	Az utak jó minõségûek, de ugyanakkor komoly labirintust is képeznek.
A távolban még mindig látszik a hegycsúcson a kolostor. Az elõtérben vasoxid tartalmú talaj.	A tájat mediterrán növényzet, kis cserjék, fûvek jellemzik.	Nagy nehezen kikeveredtünk a betonútra.
majd hamarosan az autópályára is. Utunkat a déli tengerparton Limaszol irányába vettük.	Novemberben is virít a szép mediterrán bokorfa!	Ciprus sziget makett:-)
Helyi hüllõ.	Amathusz: a szigetország egyik legõsibb poliszkirályságának feltárt maradványai. Az egykori agóra.	Limaszol külterületén fekszik Amathusz. Az egykori település a római idõk elõtt is fennállt már (Herkules fiának tulajdonítják az alapítását), de akkor tartományi székhellyé emelkedett és fontos gazdasági, közigazgatási centrum volt. A kereszténység megjelenését követõen rövidesen püspöki székhely lett. A 7-8. században osztozott a többi tengerparti város sanyarú sorsában: a földrengések, a sorozatos arab támadások nyomán lassan elnéptelenedett. A 19. század végén, a brit uralom idején bukkantak rá a város maradványaira. A kövek egy részét a Szuezi-csatorna építéséhez hordták el.
Egykori vízvezetékrendszer maradványa.	Az ásatási terület madártávlatból.	A bejárat melletti parkolóban a piros rendszámtáblás (bérelt) autók dominálnak.
Elõtérben Amathusz, a háttárben a Kormányzói tengerpart, illetve legtávolabb feltûnik egy cementgyár is.	Limaszol (250 ezer fõ), Ciprus második legnépesebb városa. A történelmi városmagban áll a bizánci alapokon nyugvó Lusignan-kori (középkori) erõd.	Az Akrotiri-félszigettõl keletre fekszik Limaszol.
A belváros szûk, zegzugos, sok kis bolttal, mûhellyel teli utcái.	Kami Kabir, azaz a Kabir dzsámi: a hajdan volt török negyed (habár lakói többsége 1974 után elmenekült) központja.	Fügekaktusz az utcán.
Ajia Napa katedrális (19-20. század fordulójáról).	Bevásárló-sétáló utca karácsonyi diszítéssel 20 fokban.	Bevásárló-sétáló utca karácsonyi diszítéssel 20 fokban.
Szépen rendben tartott fák.	A tengerparti sétány szépen gondozott virágágyásai.	Famaguszta török kézre kerülése óta a szigetország legjelentõsebb kikötõje itt található, érkeznek a tengerjárók.
A tengparti sétány pálmafái.	Tengerjáró teherhajó darukkal.	A tengerparton rengeteg a kóbor macska. Amúgy Ciprus egy macskaparadicsom, rengeteg van belõlük az utcákon!
Egy taxis hirtelenjében rámbízta egyik ügyfelének kisgyermekét megõrzésre, amíg õ odébb állt.	Sötétedéskor búcsút intettünk Limaszolnak és irány északnyugat! Pár órás autózás után megérkeztünk az északi tengerparthoz.	Polis belvárosa még este. Ez a város az Akamasz-félsziget bejáratánál fekszik.
Az északi tengerparton sátraztunk az elsõ, teljes éjszakán. Reggel egy forró kávéval indult a nap.	Reggel hatkor keltünk, ekkor érkezett az elsõ halász is, persze terepjáróval.	A mûholdfelvételen a sátorjel mellett látszódik egy fehér autó, feltehetõleg azé a halászé, akivel mi is találkoztunk!
A tengepart napfelkeltekor	Potami Csiflik törpe településnél ér véget az Akamasz-félsziget belséjébe vezetõ aszfaltút, illetve innen indulnak az Aphrodité és Adonisz nevû gyalogösvények. A képen egy Karobfa látható	itt pedig egy pisztácia fa.
Aphrodité fürdõje: a sziklákból fakadó forrás egy kis tavacskát formáz. A mítosz szerint Aphrodité istennõ rendszeresen ide vonult vissza, hogy magányos fürdõt vegyen.	Technikai segítséget igénybevéve kerestünk egy autóval is járható utat, mely a félsziget belsejébe vezet.	Neo Chorio kis falu mellett az út mentén állt egy kis kápolna. A bejárati ajtó nyitva volt, egy kis elõtérbe értünk, de sehol egy lélek. (a belsõ ajtó már zárva volt)
Az Akamas-félsziget mintegy 155 km2 kiterjedésû, hegyes, változatos domborzatú.	A félszigeten a térkpen látható útvonalat jártuk be. A félsziget Ciprus nyugati partjainál, hegyes szögû háromszögként, 6-8 km mélyen nyúlik be a Földközi-tengerbe.	A valamikor fõként törökök által gyéren lakott körzet mára szinte teljesen elnéptelenedett, így Ciprus egyik, ha nem a legérintetlenebb terülén járunk Amúgy a Cipruson álomásozó brit csapatok lõtérként használják (bár mi ezt nem tapasztaltuk)
Jó minõségû földút szerpentinezik le a hegyekbõl a (déli) tengerparthoz.	Egy-egy mûtárgy néha megzavarja a csodás természeti környzetet.	Leereszkedtünk a (déli) tengerpartig.
Habár hivatalosan õsz van, a virágok mégis most nyílnak, hiszen ez jelenti az esõs évszakot is a nagy szárazság után.	Megcéloztuk a félsziget legnyugatibb csücskét, Akrotiri Akamaszt.	Újra az északi tengerpartnál járunk, illetve a háttérben messze az északi parton futó Kiréniai-hegység látszódik elmosódva.

Váratlanul egy kecskefarm bukkant fel a dombok között	Szegény kecskék egymás hegyén-hátán tömörültek a kerítés mögött.	A kiréniai-hegység most jobban kirajzolódik.
Abráziós (pusztuló) tengerpart.	A tengervíz a mészkövet rendesen megcsippkézte!	Virágszõnyeg.
A mészkõ alkotta terület karsztos felszínét gyér növényzet borítja	Az a durva Cipruson, hogy ahol gyalogösvényt várnánk, ott autóval járható földút van, ahol pedig földút lenne elvárható, ott aszfalt van	Bemerészkedtem a tengerbe is:-)
Még az autóvezetéssel is megpróbálkoztam:-)	Egy újabb mûtárgy ékesíti a tájat	Sziklaszirtek és a tenger
Természetes vagy mesterséges üreg (barlang)?	Csodálatos színe vana tengernek!	Peti:-)
Orsi:-)	Homokos tengerpart az Avgas szurdok kijáratánál.	Víz (és szél)erózió csippkézte sziklák.
Quadosok, illetve a háttérben tengeri üledékek szépen retegzõdnek sziklafallá.	Citrom ültetvény messzirõl	és közelrõl.
A karobfa termése közelrõl.	Egy olajfa (Oiea Europaea) maradványa.	A piros nyíl jelzi, hogy merre van a Avgas-folyó. Ez a folyó egy mély szurdokvölgyet vájt ki magának, ebben indultunk el befelé.
Tanösvényszerûen kiépített ez a szurdok, több helyen is kis táblák mutatják be az érdekességeket: Ez a mészkõ.	A sziklából táplálkozó fa!	A szurdok néhol igen turistabarát.
Akamaszi búzavirág (Centaurea akamantis).	A szurdokban.	Leányhaj (Adiantum capillus veneris).
A mûholdfelvételen is jól látszik milyen mély völgybe ásta be magát a folyó!	Ahol már igazán összeszûkül a járat	Az Avgas most kis patakként csörgedezik, de egy nagyobb esõ után feltehetõleg jelentõsen felduzzad.
Növények itt már csak elvétve fordulnak elõ.	Itt már szinte barlangszerûvé válik a szurdok. Oldalt a magasból aláhulló kicsiny forrás táplálja a patakot (zuhanyfürdõt lehet venni belõle:-)	Csodálatosak a színek is! Szinte rózsaszínben játszanak a sziklafalak!
A kõrõl kõre ugrálva, a patakot kerülgetve tovább haladunk.	Ismét kezd kissé szélesedni az árok.	Felfelé tekintve
Visszatekintve a járat összeszûkülésére.	Ismét több zöld tûnik elõ.	Itt a tavasz :-)
Nyílik a ciklámen.	Egy újabb példa a sziklánélõ fára.	Kb. 1 órát mentünk a szurdokban, persze még közel sem értünk el a végébe. Innen aztán visszafordultunk és ismét kiértünk a tengerpartra. Újjabb szép rétegzõdés, illetve a távolban egy kis sziget.
Egy banánültetvény.	Egy újabb citrusültetvény.	Peti kinézett magának egy óriási felduzzasztott tavat, de véletlenül egy másikhoz - egy kisebbhez - navigáltam:-)
A felduzzasztott tó mûholdfelvétele.	Jó erõnlétben lévõ (tippelésünk szerint) amerikaiak	A háttérben pedig kecskék vonulnak.
A kecskék.	Naplementekor érkeztünk Páfoszba, a nyugati patvidék fõvárosába. A 30 ezer fõs város fokozatosan Ciprus elsõszámú idegenforgalmi centrumának címére pályázik, ezzel lassan lekörözve az eddig vezetõ Limaszolt. Miután szerencsésen belógtunk a szabadtéri múzeumba elsõként a Szaranda Kolonesz-vár romjaihoz jutottunk. A 8. századi bizánci alapokra épült Lusignan-erõd nevének jelentése 40 oszlop.	A várat 1222-ben, nem sokkal felépülte után, földrengés döntötte romba.
Eredetileg a négyszögletes belsõ várat	8 különbözõ formájú toronnyal erõsített, 3 m vastagságot is elérõ külsõ fal és vízesárok övezte.	Elõtérben a római kori odeion (melyet a '70-es években rekonstruáltak), ahol nyaranta zenei és színi elõadásokat rendeznek. Mögötte az egykori agóra.
Az ásatási területek a tengerbe benyuló kisebb félszigeten találhatóak, e terület neve Kato Pafos, azaz Alsó-Páfosz.	Modern kori világítótorony.	Az ásatási terület legnagyobb látványosságai azonban a Földközi-tenger keleti medencéjében egyedülálló szépségû és mûvészi értékû késõ római mozaikok, melyek 1980 óta UNESCO világörökségi védelmet is kapnak. Az ún. Aion-ház mozaikja.
A Kr.u. 2-3. század tájékán készült páfoszi mozaikok magas technikai színvonalú kivitele, némelyikének igazi mûvészi értéke, tematikája egyértelmûen a római igazgatás alatt álló város egyik-másik polgárának mesés gazdagságára, fényûzõ és dekadens életvitelére utal.	A római proconsul palotájának tekintett Thészeusz-ház mozaikja. A 2,2 m átmérõjû kör alakú kompozíció központi alakja Thészeusz athéni királyfi, amint éppen leteríti a knosszoszi palota labirintusában elrejtett vérengzõ szörnyet, a félig ember, félig bika Minotauruszt.	A Thészusz-ház egy másik mozaikja.
A kikötõi erõd távolról. Az épület a velenceiek által lerombolt, kiterjedt Lusignan-kori vár egyik tornya.	A megmaradt tornyot a törökök helyreállították, s néhány ágyúval is felszerelték. Az építményt, restaurálásáig (1935) a britek sóraktárnak használták.	Ismét a Thészeusz-mozaik. Ariadné fonalát a kompozíciót keretezõ, egymásba fonodó vonalakból álló geometrikus, ún. gillos-mintázat jelképezi.
A kikötõi erõd közelebbrõl. Innen még a város keleti felébe is átsétáltunk, majd pedig utunkat észak-kelet felé vettük, a Trodosz-hegység nyugati szegélyén haladva.	Még egy állomásunk volt ezen az estén: a Hriszorojatisza-kolostor, azaz az Aranygránátalmás Szûz Mária-kolostor, mely 1770-ben épült.	A kolostor udvarán fõztük éppen a vacsoránkat, amikor kinézett két hölgy és beinvitáltak bennünket. Megmutatták a templomot; illetve kaptunk még ajándékba egy marék óriásdiót is!
Éjszaka még elég soká bolyongtunk a hegyekben, míg végül egy földút kiszélesedõ peremén vertünk sátrat. A harmadik napon reggel.	Ilyen szép kilátás fogadott bennünket!	Ilyen magasságban már jóval zöldebb, erdõsültebb a táj.
A hegyoldalba vájt szerpentín úton utaztunk tovább.	Egy hegyi kis falu, Kampos.	Jellemzõ, hogy a településeket egy lenti, aszfalt úton, illetve több fenti, földúton is meg lehet közelíteni.
Jól látszik, hogy milyen kanyargós az út. Közeledünk a török területek felé	A mi kis Jimny-nk!	Erdei út.
Egy mély völgy oldalában haladva közeledünk észak felé.	Zöldellõ hegyek.	Kissé kopárabb táj.
A török rész felé tekintve.	A mûuttól sokszor ledózerolt földutak vezettek a meredek hegyoldalakhoz. Ennek oka, hogy tûz esetén egyfelõl akadályozva legyen a terjedés, másfelõl könnyebben megközelíthetõ legyen a tûzoltóknak.	Itt is jól látszanak a tûzvédelmi sávok.
A hegyoldalakon szépen sorjéznak a telepített örökzöldek.	Itt is út, ott is út.	Újra alább ereszkedünk, itt már kopárabbak a dombok.
Hegyi kecske.	Innentõl merõlegesen mentünk a völgyekre, majd az eredetivel párhuzamos völgyön keresztül tovább közeledtünk észak felé.	Kanyargó utak mindenfelé.
Lépcsözött hegyoldal.	Közeledünk a határhoz: Vigyázat, török megszállas alatt álló terület -hirdeti a tábla.	Visszatekintve a Trodosz hegyeire.
A háttérben már látszik a Mesaoria alföld.	Az utolsó görög falu, Astromeritis.	A határátkelõ görög oldala.
Háborús emlékmû a határnál.	Búcsúzás az Európai Uniótól	ENSZ-es õrhely a határon.
Az átkelõ török oldala.	A határon nem az útlevelünkbe, hanem egy külön kis papírra pecsételtek.	Isten hozta az Észak-Ciprisu Török Köztársaságban. -csak Törökország ismeri el
Güzelyurt (Morphou). Több keresztény templom is van itt.	Egy szép autóbusz.	Morfu környéke - részben jelentõs felszín alatti vízkészleteinek köszönhetõen - hagyományosan a sziget legtermékenyebb környékei közé tartozik.
A város köztpontjában.
A komplementer zászlók.	A török oldalon különösen sok helyen kiteszik a lobogókat.	Háborús emlékmû.
A nagy mecset, illetve nem messze tõle	az Szent Mamasz templom és síremlék (az illettõ az adócsalók védõszentje).	Ma múzeumként mûködik az egykori ortodox templom, de sajnos ottjártunkkor zárva volt.
Az óváros kanyargós utcáin botlottunk bele ebbe a szép kis kemencébe.	Innen utunkat kelet felé vettük. Útközben ismét feltûnnek a páros lobogók.	A háttérben már a Kiréniai-hegység vonulatai látszódnak.
Óriás zászló a hegyoldalban.	A Mesaoria alföld termékeny vidéke.	Jimny a szántásban:-)
Az alföldrõl felkapaszkodtunk a Kiréniai vonulatra. Útközben egy hadi kiképzõ központ mellett haladtunk el.	A török katonai bázis szögesdrót kerítése	és kiképzõ pályája I. ...
kiképzõ pálya II. (megállni, fényképezni szigorúan tilos!:-)	Szent Hilarion vára.	A Kiréniai-hegység gerincén áll a vár.
A szigetet hajdan észak felõl õrzõ három Lusiganan-kori erõdítmény közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt építménynek számít.	A vár felé közeledõ utast lenyûgözi a festõi tájékból kiemelkedõ kisebbfajta hegy egyenlõtlenségeihez alkalmazkodó, csipkés párkányzatú épületek, tornyok együttese.	Kilátás a tengerpart felé.
A táj Szent Hilárionról, a Kr .u. 7. században élt remetérõl kapta a nevét.	Kilátás kelet felé, a hegy lábánál Girne.	Girne (Kyrenia) kikötõje.
A katonai kiképzõ pálya felülrõl.	A bizánciak építettek itt elõször várat, amely 1192-ben a Lusignanok birtokába került. Ezt követõen évtizedeken át bõvítették, erõsítették falait. Késõbb a velenceiek magára hagyták a várat.	Az alsóvárban berendezett kis kiállítás.
Egy mendemonda szerint Walt Disney Szent Hilarionról mintázta a Hófehérke és a hét törpe c. rajzfilmjének lovagvárát.	Alagútszerû folyosón át jutunk a középsõvárba.	A turistákat lelkes kóbor kutyák kísérik.
Üdülõövezet a hegy lábánál.	Jó sok lépcsõt kell megmászni a felsõvárhoz.	Útban a fellegvárhoz.
Szép kilátás kelet felé, jól látszódik a Kiréniai-hegység éles hegygerince.	A vár legmagasabb pontján (732 m).	Kilátás nyugat felé.
A felsõvár.	Kilátás dél felé (a parkoló felé).	A bástya beleolvad a sziklába.
A hegylábfelszínen nyaralók százai.	Örökzöldek a sziklákon.	A hegylábfelszínen nyaralók százai.
A felsõvár. A vártól búcsút véve elindultunk a fõváros felé.	A hegységlábánál üzemelõ kõbánya.	A bánya közelrõl.
A Mesaoria alföld.	A háttérben már elõtûnik a fõváros.	Jimny a szántásban II. :-)
Óriás török felirat a hegyoldalon	és zászló.	A Pentadaktilos (öt ujj) hegyen mintegy 450 m szélességben és több, mint 4 futball pálya nagyságban látható a zászló.
Ha közelrõl nézzük még kis égõk is láthatóak a zászló körül!	Zászló és Jimny.	Zászlók és Jimny.
Egy bácsi épp vet.	Utolsó kép az óriás zászlókról.	Érkezés Észak-Nicosiába (Lefkosia)
	Nicosia centruma: az Atatürk Meydani tér. A török uralom idején is ez volt a központ, itt állt a török kormányzó palotája.	A téren álló szürke gránitoszlopt (18 m) a velenceiek szállították ide Szalamiszból, a törökök ledöntötték, de a britek újra visszahelyezték.
Angol hangulatú házak és egy minaret.	Németország újraegyesítése és Libanon belsõ békéjének megterentése óta Nicosia a világ egyetlen kettéosztott fõvárosa. A tûszüneti- más néven az ún. Zöld Vonallal hermetikusan elválasztott két városrész mûködése szerves egészként gyakorlatilag megszûnt.	Nicosiai tekergés
Elhagyatott házak a zóna mentén.	Parkolni tilos	Szellemjárta kilakoltatott házak.
Szemétlerakó a város közepén a fal mentén.		A túl oldalt görög zássló leng.
A Chekpoint közelében.	A szembenállás szimbóluma -zászlók jelzik a határ két oldalát.	Az egyetlen gyalogos átkelõ a két városrész között.
A kilakoltatott házakat vidám lepel takarja el.	A határfolyosót elzáró kapu.	Emlékmû a görög oldalon.
Az utolsó kettéosztott fõváros a Világon.	Lidras sétáló utca elegáns üzletekkel. Dél-Nicosia: külvárosaival együtt kb. negyedmilliós. Velenecei erõdfalak övezte óváros (Nicosia intra muros).	D'Avila bástya. A velencei városfalak és bástyák: közvetlenül a török támadás elõtt épült (1567-70) velencei várfalak az északi városrészben kevésbé látványosak, mint a déliben.
Parkolóként hsznosított egykori vizesárok.	Ömereye-dzsámi: a 14. században épített Mária-templomból alakították ki a 16. században.	Odabent hófehérre meszelt falak - vajon mi rejlik alattuk?
	Gótikus boltívek a mecsetet körbezáró falakon
Az érseki rezidencia.	Az érseki rezidencia elõtt Makariosz kicsiny szobra - a régi, nagy szobrot felvitték a Trodoszba.	Az Ajiosz Joanisz o Teologosz-katedrális (Szent János) kis méretei ellenére Nicosia hivatalos székesegyháza.
Itt szentelik fel hagyományosan Ciprus érsekét.	Vissza a falhoz! Homokkal teli fémhordók, roncsok és szögesdrót alkotta barikád. Mindkét oldalán katonák állnak õrt. -A kettõ között pedig ENSZ-esek
A görög lobogó színeivel befestett hordók és szögesdrót
Õrbodé a görög oldalon.	Araplar-mecset - eredetileg a 16. században épült keresztény templom.	Visszatérve az északi - török - részre: a Büyük Han egykori fogadó (1572). A négyszögletes udvart kétszintes árkádos építmény veszi körül. A 68 emeleti szobában ma kiállítások, apró üzletek találhatóak.
A Selimiye-dzsámi, eredetileg Szent Zsófia katedrális: a Lusignan-királyok hajdani koronázótemploma.	A szobrokat eltávolították a bejárat feletti gótikus boltívbõl.	Hófehér falak odabent
Muszlim feliratok	A két, 50-50 méteres minaret egész jól illeszkedik a katedrálishoz.
Csipkés mintázatú ablakok.		Az óriás zászló ismét felbukkan
	ezúttal kivilágítva, hogy még éjjel is emlékeztessen mindenkit a török jelenlétre.	Éjjel még elvezettünk a Karpaz-félsziget elejéig és egy olajfaligetben táboroztunk le.
A hegyes-dombos félsziget az ókorban és a korai bizánci idõkben sûrûn lakott, termékeny vidék volt. Az 1974. évi tragikus történések elõtt is lényegesen többen lakták, mint manapság. A régi dicsõségre antik városmaradványok, elhagyatott és romos ókeresztény, bizánci templomok, bazilikák, kápolnák emlékeztetnek.	Induljon a negyedik nap!	Útközben egy elhagyatott ortodox templom
Ez a templom azért szerencsésebben járt: átalakították mecsetté (Pamukla).	Ez sem ritka erre: mecset és teplom egy faluban (Kumyali). -bár a lakosság ma már nem keveredik ennyire. Itt a templom van használaton kívül.	Ismét valmilyen török katonai központ (Yenierenköy).
Dipkarpaz központja. Elõtérben egy menetrendszerinti járat a fõvárosba - ilyet is ritkán látni.	Dipkarpazi ortodox templom	és mecset és még egy traktor is.
Van itt minden: Coca-Cola, Pepsi és nemzeti identitás!	A félsziget legkeletibb csücskében érkezünk meg Szent András apostol kolostorához.
Alapítása András apostolnak - Jézus legelsõ tanítványainak egyikének - csodatételéhez kapcsolódik. A kolostor tágas és díszes 19. századi katholikonja.	Óriás viaszbábuk.	Az 1974 után lezárt kolostort a közelmúltban újra megnyitották a látogatók elõtt.
Kilátás az igazi csücsök felé!		A hagyomány szerint a hajón, mellyel András utazott, fogytán volt az ivóvíz. Õ megjelölte a közeli Cipruson azt a partszakaszt, ahol ivóvizet vételezhettek. A kapitány késõbb hálája jeléül elhelyzte András képmását a vizet adó kútnál. E fölé azután kis kápolnát emeltek a hívõk, ami a késõbbi kolostor magja lett.
		A part menti, 15. századi kis kápolnában kõlap fedi a ma is vizet adó csodatévõ kutat.
A világvégi földúton még én is kipróbáltam a vezetést!:-)		A félsziget levált darabjai
Itt is nemzeti lobogók tudatják, hogy hol járunk.	A szárazföld legkeletibb pontja.
A távolban felderengenek a török partok		Mocsári gólyahír-szerûség

A félszigetet északon és délen is több csodálatos homokos patszaksz szegélyezi és itt még viszonylag érintetlen a természeti környezet.
	Újra a Kiréniai-hegyek felé vettük utunkat. Útközben egy kis falusi templom (Büyükkonuk).
Gyönyörû fenyõkkel szegélyzett út.	Istállónak használt kápolna?	Míg végül megérkeztünk Kantara várához. A Kiréniai-hegység három vára (Szent Hilarion, Bufavento, Kantara) közül az utóbbi van a legjobb állapotban.
Fekvése vetekszik a másik kettõével: a fokozatosan szelídülõ hegylánc keleti végében, a Kárpáz-félsziget tövében fekszik, ahonnan mind északi, mind déli irányban rálátni a tengerre. A környezetébõl meredeken kiemelkedõ sziklacsúcsra épült vár csak keleti oldaláról közelíthetõ meg.	Rálátás a Karpaz-félszigetre.	Dél felé az alföld.

	Az erõdítményt a Lusignanok építették a genovaiak elleni védelmi volnal részeként.


		Búcsút vettünk a vártól, majd a hegyekbõl lekacskaringózva
	megérkeztünk Szalamiszhoz: Famagusztától északra egy hatalams ásatási terület. Teukrosz, a Pireuszi-öbölben fekvõ Szalamisz-sziget uralkodójának fia alapította. A régészeti leletek - a mükénéi típusú sírkamrák, a görög istenek pl. Zeusz korai kultusza - igazolják a városalapítók görög eredetét. Kr. e. 8. századtól a Kr. u. 7-8. századig a sziget egyik legjelentõsebb gazdasági centruma volt; valamint kulturális központ is. A Kr. u. 4. századtól pusztulásáig Constantia néven hivatalosan is a sziget közigazgatási központja, érseki székhely volt.
Feltehetõleg a képrombolás idején megcsonkított késõ római szobrok.		Töredezett márványpadlózat.
A gümnaszion (tornacsarnok) palaisztrája (égre nyitott küzdõtere). A teret négy oldalról sztoa (oszlopcsarnok) övezi. (Kr.e. 3. század)	Fürdõmedence.	Latrina, azaz köz-wc, melyet akár 44-en is használhattak egyszerre.
Ide kellett ülni:-)	Fürdõmedence.	Ez itt a therma, azaz egy bizánci fürdõ, számos helyiséggel. A tágas középsõ csarnok a tepidarium (langyos vizû medence).
Egy szépen megmaradt kora keresztény freskó.		Ez lehetett a caldarium (meleg vizû medence).
Töredékes mozaikkép.		E mozaikon Eurotasz folyamisten, Léda és egy hattyú látható.

Odeion.	Még egy pillantás a küzdõtérre.	Kövezett és oszlopsorral szegélyezett út vezet az impozáns színházhoz.
Az Kr. e. 1. század végén épült hatalmas színház orkhesztrájának átmérõje 27 méter, nézõtere 14 ezer nézõ befogadására alkalmas.		A nézõtér és a szkéné mészkõtömbjeit részben felújították.
És mégegyszer a tornacsarnok!
Egy szépen megmaradt út.
	Aijosz Epifániosz ókeresztény bazilika.	Az óriás (58*42 m), héthajós bazilikát a város püspöke, Epifániosz építtette a 4. század végén.
Bizánci víztároló medence, ciszterna.
		Szalamisz közvetlen szomszédságában is több régészeti lelet található. Például a Királysírok, melyek a város késõ bronzkori és archaikus kori nekropoliszát jelentik.

	Mintegy 150 , Kr. e. 8-7. századból való sírt tártak fel ezidáig.

Egy ló maradványai.
Barnabás apostol kolostora (18. századi épület).
Este még betértünk Gazimagusába (Famagusta). 1489-tõl, a velencei uralom alatt fõváros volt. A törökök elleni védelem részeként 9 m vastagságú és 15 m magasságú falak övezik a várost.	Az egykori Szent Miklós székesegyház	A szárazföldi kapu és a Rivettina bástya.
A volt velencei kormányzói palota.	Szent Péter és Pál templom - ma színház.	Hangulatos sétálóutca.
A székesegyház ma Lala Mustafa pasa dzsámi. Eredetileg a Lusignanok második koronázótemploma.	Gyönyörû rózsaablak.

Háromszintes homlozat.	Kecses boltívek és meszelt templombelsõ.
		A templom hátulja is szépen kidolgozott.
		Búcsút intve Famagustának indultunk tovább dél, azaz Larnaca felé
ahol beértünk a brit felségterületre, egy katonai támaszpontra: Sovereign Base Area of Dhekelia. Itt britek ellenõrizték az útlevelet és fonttal is lehet fizetni a boltban.
Éjszaka elevezettünk még egy darabon, hogy másnap minél közelebb legyünk a Troodosz-hegységhez. Végülis ennek keleti lankáinál találtunk szálláshelyet ismét egy oljfa ligetben.	Ébresztõ! Jönnek a helyiek madarakat lõni.
Az utolsó napon a Trodosz vár minket!	Igen szerpentines volt az út.	Elsõ úticélunk: a Maherasz-kolostor.
Maherasz a brit gyarmatosítók elleni nemzeti ellenállás egyik kegyhelye.
A közeli domb barlangjában húzta meg magát 1957-ben egy kis csapat görög partizán (EOKA). A britek megadásra szólították fel õket, egyedül Grigoriosz Afxendiu állt ellen. Három napi ellenállás után gyújtóbombával végeztek vele az angolok. Ez az õ emlékszobra.
Grigoriosz Afxendiu, a hõs ellenálló.


A kolostor temploma.
Majd tovább haladtunk nyugat felé	Kis hegyi falu.	Bányagép.
Feldúzzasztott folyó (Palehori).		Palehori, õsi hegyi falu.
	Megváltó színeváltozása kápolna (UNESCO világörökség).
		Emeletes település.
	Anyácska szobor.
	Tovább haladunk a kanyargós utakon.
Agros, az 1000 m-en fekvõ óriás falu.
Kakopetriától (gonosz kõomlás) nem messze fekvõ Tetõvel fedett Szent Miklós templom. 11. századi, egykupolás, kereszt alaprajzú templomot egy évszázaddal késõbb bõvítették (narthex és kupola), majd a 15. században kapta a második (nyereg)tetõt. (Unesco világörökség)	A belsõben csodás freskók: az evangélisták.	A Keresztrefeszítést a Nap és a Hold allegórikus alakjai megkönnyezik.
	Naiv stílusban készült kompozíció Krisztus születésérõl (egy második csecsemõ Krisztus is feltûnik a képen).
	Letekintve Kakopetriára.
	Galata kis falu modern temploma. Azonban a falu nem errõl híres, hanem arról a 7 középkori kiskápolnáról, melyek ma mind a Világörökség részét képezik.
Egy szép fenyõ	Panajia Poditu kápolna. (16. század eleje)	az ikonosztáz.
A következõ, mintegy 100 m-re lévõ kiskápolna: Mihály arkangyal templom (1514) ikonosztáza.		A képen látható az építettõ, ortodox hitre áttért velencei patrícius család sarja (kezében a templom), illetve vele szemben felesége, aki viszont - kezében rózsafüzér - valószínûleg megõrizte katolikus hitét.

	Iszlám is hagyott nyomot a freskón.	A Mihály arkangyal templom kívülrõl.
		Pedulasz (1100 m), cseresznyéjérõl híres falu.
		Mutulász (750 m) falucska teploma a Panajia tu Mutula (1279). Ez a legrégebbi nyerges tetõvel fedett kápolna.

Érkezés a Kikkói-kolostorhoz (1500 m).	Aleksziosz Komnészosz bizánci császár nevéhez fûzõdik.
		A kolostor a sziget függetlenségéért vívott küzdelem emlékhelye: itt nevelkedett Mihail Muszkosz, aki III. Makariosz néven (1913-77) Ciprus érseke, majd a független köztársaság elsõ államfõje lett.
Ezek a freskók és mozaikok nagyon szépek, de sajnos modernek, azaz kultúrtörténeti értékük (ezidáig) csekély.
A teplombelsõ.	Az ikonosztáz.	A Szent Lukács kezemunkájának tartott csodatévõ Mária-ikont 350 évvel ezelõtt befedték ezüsttel, nehogy a látványától a hitetlenek megvakuljanak.
		A kolostorból 2 km-es út vezet fel a Kikko-hegyre, ahová felszállították Makariosz óriás szobrát Nicosiából.
	A hegy csúcsához vezetõ út
	A csúcson emlékhely Makariosznak.	Talán ez volt az egykori érseki szék?
		Az érsek kivánságának megfelelõen itt helyezték örök nyugalomra testét. A kripta jellegû mauzóleum elõtt nemzeti gárdisták állnak díszõrséget.

		Még egy dolgot mindeképpen meg akartunk nézni az utolsó napon: a sziget legmagasabb pontját!
	Sífelvonók.	A legmagasabb pont az Olimposz-csúcs (1952 m).
	Egy brit katonai radárállomás dominálja a csúcsot.



	A hegyekbõl leérve még tettünk egy látogatást a tengerparton. Vasilliko cementgyára.	Még Larnaca belvárosára is volt idõ. Szent Lázár-temploma.

		Büyük-dzsámi.

A török erõd a középkori Lusignan-vár átalakításával 1625-ben épült.
Tengerparti sétány.
	A reptéren. Fél 5-kor indult a repülõ vissza.

5 nap Cipruson 2009. november 10-15

Created by MOP