Légrádiné Nagy Klára vagyok, Budapesten, Újpesten élek.Köszönöm, hogy ellátogattál oldalamra!
Légrádiné Nagy Klára vagyok, Budapesten, Újpesten élek.
Az oldal világra jöttéhez elsősorban a gyerekeimnek és fiam barátnőjének (aki szintén a gyerekem, annyira „belopta” magát a családba) bíztatása kellettt. Ők sokszor bíztattak, hogy mutasam meg másoknak is, amiket készítek.. A kicsit talán nagyképűnek tünő clara-art elnevezés is egy családi beszélgetés során merült fel. És persze az is nagyon fontos, nélkülözhetetlen, volt, hogy a fiam vállalja a segítséget a technikai megvalósításban is, amiért itt és most is egy óriás KÖSZ!!!!
Világéletemben szerettem kézimunkázni, kikapcsolódást, pihenést, szórakozást jelent számomra.
Réges-régen kalocsai és keresztszemes terítőkkel kezdtem, aztán gyermekeim születésekor a kötéssel folytattam. Sok-sok kabátka, kis sapka, pulóver kisérte növekedésüket. Közben persze jöttek a lányom Barbie babái is, akik szintén sk pulóverekben pompáztak. Mielőtt a legelsőt megkapta, én heteken keresztül lestem, mikor alszik el végre és akkor én „babáztam”, Karácsony estére egy doboznyi kötött „csoda” is került a fa alá.
Időközben rákaptam a gobelin és keresztszemes képek készítésére is, van néhány igazán sikerült darabom.
Aztán pár éve jött a nagy szenvedély, a horgolás. Először csak kisebb-nagyobb terítők, aztán függöny a konyhaablakra, sálak, kendők, húsvéti és karácsonyi díszek, virágok – minden, ami elképzelhető.
Idén pedig – minek is szépítsük a dolgot – elbuktam. Az egész egy ártatlan képpel kezdődött: egy gyöngyből készült rózsa volt rajta. Meglátni, megszeretni egy pillanat volt. Először csak nagyon tetszett. Aztán a Kis Ördög elkezdett duruzsolni: „Szerintem ezt te is meg tudod csinálni. Naaa, igazán! Próbáld meg!” Mint tudjuk, „a csábítást csak úgy tudjuk legyőzni, ha engedünk neki” /Oscar Wilde/, tehát engedtem a kisértésnek. És azóta készülnek a rózsák és egyébb virágok, az ékszerek, és azok variációi (a dobókockás lánc már a negyedik változatban is elkészült és került gazdához). És mindig találok új és újabb mintát, ötletet, amit ki kell próbálni.
Mivel már annyi elkészült „mű” van, hogy lassan a kutyát is csipkébe lehetne burkolni, elhatároztam: ha valakinek valamelyik megtetszik, szívesen megválok tőlük (hogy helyette újat csinálhassak). A csipkékből, főleg a nagyobbakból csak egy-egy darab van, de a kisebbeket és a gyöngyöket nagyon szívesen elkészítem annak, aki kéri.
Tehát nézelődj, mond el a véleményedet, és ha valamelyik megtetszik, vedd fel velem a kapcsolatot!
