A földfelszín alakulása:

A földkéreg, az osóceán (Paleotethys) és az oslégkör kialakulása. A homérséklet csökkenésével megszilárdult a földfelszín. Amikor a homérséklet 100°C alá süllyedt, a vízgoz lecsapódásával kialakult az osóceán. Az oslégkör ún. redukáló légkör volt: oxigént nem tartalmazott, fo összetevoi: ammónia, metán, vízgoz, szén-dioxid. Az elso, még felismerheto hegységképzodési idoszak (Katarchai).

Az élet fejlodése:

Kémiai evolúció: Az oslégkörben a szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektromos kisülések (pl: villámlás) hatására szerves molekulák jöttek létre (pl: cukrok, aminosavak), melyek aztán bemosódtak az osóceánba; Biológiai evolúció – Az osóceánban a szerves molekulákból élo rendszerek jöttek létre kb. 3,5 milliárd éve. Az elso prokarióta sejtek (baktériumok és kékbaktériumok) kb. 2,9-3,0 milliárd éve alakultak ki. Az osi fotoszintetizáló kékbaktériumok a vízben oldott CO 2 felvételével meszet válaszottak ki, ezekbol épültek fel a sztromatolitok (gömbhéjas szerkezetu kozetgumók). A legrégibb sztromatolitok Dél-Afrikából (Bulawayo-csoport) kerültek elo (2,9 milliárd évesek).

Előidő(proterozoikum)

2600-570 millió évvel ezelott.

Az osidot és az eloidot együtt prekambriumnak (azaz kambrium elotti kornak) nevezzük.

Éghajlat:

Általában meleg, de legalább négy jégkorszak nyomai fedezhetok fel: 2300, 1200, 900 és 700 millió évvel ezelott.

Földfelszín alakulása:Több hegységképződésis lezajlott, az ekkor keletkezett oshegységek lepusztult maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képezo osmasszívumok (pajzsok). Az eloido végére négy oskontinens alakult ki:

1. Észak-amerikai tábla (Laurencia) – Kanadai pajzs és Grönland, közöttük a Japetus-óceán

2. Kelet-európai tábla (Fennoszarmácia) – Balti pajzs és Ukrán pajzs, közöttük az Uráli-óceán

3. Szibériai tábla – Angara pajzs

4. Gondwana – az osi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz.

Az élovilág fejlodése:

Eukarioták megjelenése az óceánokba kb. 1,4 milliárd évvel ezelott (endoszimbionta elmélet). A mitokondrium kb. 2 mrd., az ostor kb. 1,5 mrd., a plasztisz kb. 1 mrd. éve jelent meg. Nem sokkal késobb a többsejtuek is megjelentek. Az eloido leggazdagabb élovilágmaradványa az Ediacara-fauna (Ausztrália). Kora 680-580 millió év. Foleg csalánozók, gyűrüsférgek és ízeltlábuak alkotják.

Óidő (paleozoikum)

570-235 millió évvel ezelott.

Tagolása: 6 idoszak: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm.

Éghajlat:

Az élovilág hatására gyorsan no a légköri oxigén mennyisége és kialakul az ózonréteg. Az éghajlat változatos, az északi félgömbön meleg, viszonylag kiegyenlített, a déli félgömbön két jégkorszak is elkülönítheto (az ordovíciumi 450, a permokarbon pedig 250 millió évvel ezelott).A karbonban a variszcidák mentén a trópusi éghajlat kedvezett a koszénképzodésnek.A földfelszín alakulása:

Az óidoben két jelentos hegységképzodés zajlott.

1. Kaledóniai-hegységképzodés (ordovícium – szilur – devon idoszakban, kb. 500-350 millió éve)
laurencia és Fennoszarmácia ütközése során egységes kontinenssé forrt össze: Laurencia-Fennoszarmácia. Az ütközés vonalában húzódott a Kaledoniai-hegység rendszer, amelynek tagjai a kaledonidák. Maradványaik ma Skandina nyugati részén, Skóciában, Éeszak-Írországban, Kelet- Grönlandon és az Appalache északi részén figyelhetok meg.

2. Variszkuszi- (Herziniai) hegységképzodés (karbon – perm idoszakban, kb. 400-230 millió éve)
A variszkuszi hegységképzodés során két ütközés zajlott le, közel egyidoben:
a. Laurencia-Fennoszarmácia és Angara ütközésével kialakult laurázsia.
b. Laurázsia és Gondwana ütközésével pedig kialakult az egyéges szuperkontinens, a pangea, körülötte az egyéges óceán, a Panthalassa.Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer, amelynek tagjai a variszcidák. Maradványaik: az Appalache déli része, Dél- Anglia és Franciaország hegységei, a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. (A variszkuszi hegységképzodés kimutatható még Ausztriában: Nagy Víz Választó-Hegység, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában is.)

Az élovilág fejlodése:

kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz, a kambrium végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebbol az idoszakból a trilobiták (háromkaréjú osrákok). ordovícium: a zátonyképzo korallok elterjedése;

szilur: megjelentek az elso szárazföldi növények;

devon: a szárazföld meghódítása a növények (osharasztok) és az állatok ( ízeltlábúak) által. Megjelentek a halak.

karbon: az északi félgömbön mocsárerdok foleg fatermetu harasztokból (maradványaikból keletkezett a földi koszénkészlet jelentos része). A kétéltűek elterjedése.

perm: a nyitvatermök és a hüllök elterjedése.

Az óido végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt.

középidő (mezozoikum)

235-65 millió évvel ezelott.

Tagolása: 3 idoszak: triász, jura, kréta.

Éghajlat:

Meleg, jégkorszak nem volt.

A földfelszín alakulása:

A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta idoszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdodik a ma ismert kontinensek elkülönülése. triász: nyugodt idoszak, tengeri üledékképzodés;

jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni – Pacifikus – lemez ütközése Amerikával és Ázsiával);

kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó tethys-óceán bezáródása és üledékének felgyurodése).

A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart.

Az élovilág fejlodése:

növények: a nyitvatermok (fenyok) virágkora (jura idoszak), a zárvatermok megjelenése és elterjedésének kezdete (kréta idoszak);

állatok: a gerinctelenek közül jellemzoek az egysejtu likacsoshéjúak (Foraminiferák), a puhatestuek (csigák, kagylók, ammonitesek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). A gerincesek közül a kétéltuek virágkora a triászban, a hülloké pedig a jura és kréta idoszakban volt. A madarak (Archeopterix=osmadár) a jura idoszakban, az emlosök a triász és jura idoszak határán jelentek meg.A középido végén az állatvilág jelentos része kihalt.

Újidő (kainozoikum)

65 millió évvel ezelottol máig.

a) harmadidőszak (tercier) 65-2,5 millió évvel ezelott:

Tagolása: 5 kor: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén.

Éghajlat:

Lehulés és felmelegedés váltakozása.

A földfelszín alakulása:

A lemezmozgások folytatódtak, a harmadidoszak végére a kontinensek nagyjából mai helyükre kerültek. A középidei hegységképzodések folytatódtak, ekkor volt a Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fo idoszaka.A Pacifikus-hegységrendszer tagjai: Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán hegységei, Kordillerák, Andok. Az Eurázsiai hegységrendszer tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Pontus (Észak-anatóliai-hegység), Toros, Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Himalája.

Az élovilág fejlodése:

zárvatermok elterjedése;

emlosök elterjedése (adaptív radiációja).

b) negyedidőszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelottol máig

Tagolása: 2 kor: pleisztocén , holocén

Éghajlat: A pleisztocén korban eljegesedés az északi félgömbön. Okai elsosorban Földön kívüli, csillagászati eredetuek: például a Föld pályájának módosulása – az ekliptika és a Föld forgástengelye által bezárt szög változása. A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km², átlagos vastagsága 2000-3000 méter. A jégtakaró Európában a London – Köln – Krakkó – Kijev vonalig (Alpok – Kárpátok vonaláig), Észak-Amerikában pedig kb. az északi szélesség
40°-áig húzódott. A pleisztocén korban több hidegebb (glaciális=jégkorszak) és enyhébb (interglaciális=jégkorszakköz) idoszak különböztetheto meg. Az Alpokban 6 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Biber, Donau, Günz, Mindel, Riss, Würm. Észak-Amerikában 4 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin. (Közöttük interglaciálisok voltak.) A jégtakaróval határos, de jéggel nem borított térségek éghajlatát, felszínformáló eroit és élovilágát a jégtakaró erosen befolyásolta, ezek a jégkörnyéki=periglaciális területek (például Magyarország). A jégkorszak idején csökkent a tengerek vízszintje, mert a víz jelentos része fagyott állapotban volt.Az utolsó jégkorszak kb. 10 ezer éve ért véget, azóta a jégtakaró visszahúzódott a mai helyére.A holocén korban általános felmelegedés tapasztalható (interglaciálisnak is tekintheto).A földfelszín alakulása:A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló ero a jégtakaró és a gleccserek pusztító és építo munkája. A periglaciális területeken lösz képzodött. A holocén legfontosabb felszínformáló eroi a folyóvizek.

Ősidő (archaikum)

4600–2600 millió évvel ezelott.

Éghajlat:

A felszíni homérséklet csökkent.

A földfelszín alakulása:

Az élet fejlodése:

Előidő(proterozoikum)

2600-570 millió évvel ezelott.

Az osidot és az eloidot együtt prekambriumnak (azaz kambrium elotti kornak) nevezzük.

Éghajlat:

Általában meleg, de legalább négy jégkorszak nyomai fedezhetok fel: 2300, 1200, 900 és 700 millió évvel ezelott.

Földfelszín alakulása:Több hegységképződésis lezajlott, az ekkor keletkezett oshegységek lepusztult maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képezo osmasszívumok (pajzsok). Az eloido végére négy oskontinens alakult ki:

1. Észak-amerikai tábla (Laurencia) – Kanadai pajzs és Grönland, közöttük a Japetus-óceán

2. Kelet-európai tábla (Fennoszarmácia) – Balti pajzs és Ukrán pajzs, közöttük az Uráli-óceán

3. Szibériai tábla – Angara pajzs

4. Gondwana – az osi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz.

Az élovilág fejlodése:

Óidő (paleozoikum)

570-235 millió évvel ezelott.

Tagolása: 6 idoszak: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm.

Éghajlat:

Az óidoben két jelentos hegységképzodés zajlott.

Az élovilág fejlodése:

kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz, a kambrium végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebbol az idoszakból a trilobiták (háromkaréjú osrákok). ordovícium: a zátonyképzo korallok elterjedése;

szilur: megjelentek az elso szárazföldi növények;

devon: a szárazföld meghódítása a növények (osharasztok) és az állatok ( ízeltlábúak) által. Megjelentek a halak.

karbon: az északi félgömbön mocsárerdok foleg fatermetu harasztokból (maradványaikból keletkezett a földi koszénkészlet jelentos része). A kétéltűek elterjedése.

perm: a nyitvatermök és a hüllök elterjedése.

Az óido végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt.

középidő (mezozoikum)

235-65 millió évvel ezelott.

Tagolása: 3 idoszak: triász, jura, kréta.

Éghajlat:

Meleg, jégkorszak nem volt.

A földfelszín alakulása:

A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta idoszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdodik a ma ismert kontinensek elkülönülése. triász: nyugodt idoszak, tengeri üledékképzodés;

jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni – Pacifikus – lemez ütközése Amerikával és Ázsiával);

kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó tethys-óceán bezáródása és üledékének felgyurodése).

A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart.

Az élovilág fejlodése:

növények: a nyitvatermok (fenyok) virágkora (jura idoszak), a zárvatermok megjelenése és elterjedésének kezdete (kréta idoszak);

Újidő (kainozoikum)

65 millió évvel ezelottol máig.

a) harmadidőszak (tercier) 65-2,5 millió évvel ezelott:

Tagolása: 5 kor: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén.

Éghajlat:

Lehulés és felmelegedés váltakozása.

A földfelszín alakulása:

Az élovilág fejlodése:

zárvatermok elterjedése;

emlosök elterjedése (adaptív radiációja).

b) negyedidőszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelottol máig

Tagolása: 2 kor: pleisztocén , holocén

Az élovilág fejlodése:

A jégkorszakok során a melegkedvelo fajok jelentos része kipusztult vagy dél felé vándorolt, a többiek alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz (például mamut, gyapjas orszarvú, barlangi medve). Az ember evolúciója: Neander-völgyi ember – jégkorszaki ember (pleisztocénben).