Alex Ferguson nem volt különösebben jó játékos. Végigjárt pár csapatot, játszott a Harmony Row-ban, a Drumchapel Amateursben, a (glasgowi) Queens Parkban, aztán a St. Johnstone-ban, Dumferlineban, rövid ideig a Rangersben, aztán a hetvenes évek elején játékos menedzserként a Falkirkben. De valljuk be, nem váltotta meg a világot - bár eljutott a ligaválogatottságig. Nyilvánvaló, a Rangers volt a klubjai közül a leghíresebb, de a kékek olyan periódusban szerepeltek, hogy szinte mindent a Celtic nyert meg.

Javára szóljon, nem is erőltette sokáig a futballt, és hamar visszavonult. A hetvenes évek elején kis kihagyás után edzősödni kezdett az Ayr Unitedben, de akkoriban a családi élete állt még a fókuszban. Másfél év különbséggel megszülettek fiai. Előbb Mark, majd az ikrek, Jason és Darren. Alex az akkor azt élvonalban szereplő Ayr United csapatánál dolgozott félállásban, majd 1974-ben néhány hónap erejéig az East Stirling gárdáját vezette. Elcsábította őt a St. Mirren.

Tulajdonképpen ott, 33 éves korában kezdődött "igazi" edzői pályafutása. Három idényt töltött a tulajdonképpeni második vonalban, majd 1977 nyarán felhozta a csapatát az akkor tíz csapatos élvonalba. Mi több, bent is tartotta az egyre szebb játékot mutató legénysége. De a St. Mirren már nem vele indult a bajnoki dobogó felé, Fergie-t ugyanis 1978 nyarán leszerződtette az Aberdeen.

Az argentínai világbajnokság nyarán mind a három skót sztárklub új menedzser után nézett. A Celtic Billy McNeill, a Rangers John Greig személyében a korábbi legendás kapitányt kérte fel a posztra, az Aberdeen azonban a hozzájuk képes jelentéktelen múlttal rendelkező, ám a St. Mirrennel feltűnést keltő Alex Fergusonra tett. S bár a következő évben a protestánsok nyerték az FA- és a Ligakupát, a katolikusok a bajnokságot, a következő évek bebizonyították, hogy az Aberdeen csinálta a legjobb vásárt. Ugyanis már a piros-fehérek nyerték a bajnoki címet, holott akadt olyan szakasza a bajnokságnak, hogy a Celtic már tíz ponttal vezetett. Ám az "urak" (Dons, ez az Aberdeen beceneve) áprilisban a legnagyobb riválisának otthonában is nyerni tudtak, így 25 év után újra bajnoki címet szereztek a klubjuknak.

Fergusonék sikere óriási visszhangot váltott ki Skóciában. Azt megelőzően 1965-ben fordult elő legutóbb, hogy nem a Celtic vagy a Rangers nyerte a bajnokságot. Ezzel a sikerrel kezdődött az Aberdeen aranykorszaka. A csapat - Alex Ferguson irányításával - összesen tíz címet nyert el. Háromszor lett bajnok (1980, 1984, 1985) négyszer nyerte el az FA- (1982, 1983, 1984, 1986), és egyszer a Ligakupát (1986), egyszer a KEK-t (1983) és egyszer az európai szuperkupát (1983). A piros-fehérek a nyolcvanas években Ferguson távozásáig csak 1986-ban végeztek a második helynél hátrébb a bajnokságban.

A hazai frontok uralása mellett az Aberdeen a KEK elhódításával jelezte, Alex Ferguson keze alatt valóban Európa egyik legjobb együttese formálódott. A negyeddöntőben például az egy esztendővel később BEK-döntős Bayern Münchent győzte le a skót gárda. A bajorok negyedórával a vége előtt idegenben vezettek 2-1-re és biztos továbbjutónak tűntek, de Alex McLeish és John Hewitt góljával fordított az Aberdeen. Vajon eszébe jutott-e ez a meccs Franz Beckenbauernek vagy Kalle Rumeniggének Barcelonában?

A belga Wattenschied kiverése után a Real Madriddal vívta az Aberdeen a döntőt. Aligha kel ecsetelni, nem esélyesként. De a mély talajon, a szakadó esőben sokat ért a skótok hatalmas harci kedve, akarása. Eric Black gólját még Juanito kiegyenlítette büntetőből, de aztán John Hewitt történelmi találatával a futballtörténelem harmadik skót együttese lett nemzetközi szinten bajnok. Fél évvel később az Aberdeen megmutatta, hogy korántsem véletlen volt a győzelem. Az Athénban a Juventus ellen a BEK serleget megnyerő Hamburger SV is kapitulálni kényszerült a Pittodrie Parkban. Az idegenbeli döntetlen után a skótok otthon 2-0-ra verték a német gárdát. Ferguson a következő két és fél évet még uralta hazai fronton, pedig a sikerek hatására egyre több játékosát környékezték meg gazdag klubok. Elveszítette a Manchester Unitedhez távozó Gordon Strachant is, s akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan sokára életük újra találkozik, de már az Old Traffordon.

Előtte még egy megbízatása akadt Fergusonnak. Már 1985-ben felkérte a skót FA, hogy segédkezzen John Steinnek a válogatott mellett. Minden idők legeredményesebb skót edzőjének akkoriban már sokat rakoncátlankodott a szíve, ráfért a segítség. Stein 1985 szeptemberében a cardiffi Ninan Parkban szívinfarktust kapott a Wales-Skócia mérkőzésen, és már nem tudták megmenteni. Ferguson vette át tőle a válogatottat, az 1986-os világbajnokság végéig.

A cardiffi mérkőzés után a skótoknak még két interkontinentális selejtezőt kellett játszaniuk az ausztrálok ellen. Bár a csatárjátékot rengeteg kritika érte, Glasgowban Cooper és McAvennie bekotort két gólt. Ez meg elég is volt az üdvösséghez, miután a visszavágón az auszik nem tudtak még gólt sem rúgni. Skócia sorozatban negyedszer jutott ki a világbajnokságra, s első három alkalommal nem élte túl a csoportmérkőzéseket sem. Ferguson remélte, hogy a rendkívül szerencsétlen sorsolás (Dánia, NSZK, Uruguay) dacára most megszakad a rossz sorozat. Tévedett. Főleg azért, mert nem számított arra, hogy a 270 perc alatt egyetlen gólt sem tudtak rúgni a csatárai.(A skótok egyetlen gólját a németek ellen Gordon Strachan lőtte). Hiába játszottak Hiába játszottak 89 percen át emberelőnyben képtelenek voltak a kapuba találni és kiestek.


Olvasd tovább...