Lidércek

Az élet, és halál határmezsgyéjén lakozó teremtményeket gyűjtőnéven lidérceknek nevezzük. Nehéz ellenfelek, mivel a hagyományos penge nem tesz kárt bennük, és ha akarják láthatatlanná is tudnak válni, ám hátrányuk a szenvedés, mivel minden perc fárasztó számukra. Ezek a lények sajnos leggyakrabban a Sötét Úr soraiban tűnnek fel, és az ő akaratának bábjai.

A leghírhedtebb lidércek, a Gyűrűlidércek. Nazgul = Nazg (gyűrű) + Gul(lidérc). Ez a kilenc kegyetlen gyilkos eredetileg kilenc ember-király volt, akiknek a Sötét úr gyűrűket ajánlott. Ész nélkül belementek a titkos paktumokba, és lassan fogyatkozásnak indultak. Félelmetesek, mivel sötétben sok olyat látnak, amit egy halandó nem, ám érzékszerveik a déli nap hatására lebénulnak. Kegyetlen, és félelmetes szolgák, ám Sauron még így is feltétlen engedelmességre tudja fogni őket, mivel teljes egészében Ő uralkodik rajtuk. Hátrányuk az, hogy teljes egészében Sauron sorsától függnek, valamint betegesen irtóznak a fénytől, a tisztaságtól, és a tűztől. A tünde Urak ugyancsak nagy hatással vannak rájuk, és ha láthatatlanul kóborolnak, a félelem már mérföldekkel előre jelzi jöttüket, így nehéz titokban utazgatniuk. Mindezen hátrány ellenére kevesen vannak, akik meg mernek mérkőzni velük. Tetteik legfontosabb periódusa a Gyűrűháború alatt volt, folyamatosan üldözték a Gyűrűhordozót, és kísérőit, valamint annak rendje, és módja szerint feldúlták a Megyét, legyilkolták a Megye határait őrző kószákat. A bruinen gázló-i kudarc után szárnyas hüllőket kaptak, ám Legolas az egyik ilyet lelőtte a Sarn Gebirnél való átkeléskor. Ezután fis folyamatosan kutatták a Gyűrűhordozó nyomát, ám mivel nem találták, Sauron harcászati szerepeket osztott ki rájuk. Szerencsére Frodó többször is kicsúszott a karmaik közül, de Minas Tirith ostrománál igen fontos szerepük volt a morál lerombolásánál, illetve a hírszerzésnél, kémkedésnél. Végül Urukkal együtt elpusztultak a Fekete Kapu előtt vívott csatában. Vezérüket mindenki rettegte, mivel még életében varázsló volt, Angmar gonosz birodalmának Ura. Ő volt felelős az Északi Dúnadán Királyságok bukásáért, és azért, hogy Sauron, mikor a Fehér Tanács megtámadta Dol Guldurt, visszaszökhetett Mordorba. Az Angmari Boszorkányúr végül a Pelennori csatában pusztult el (Trufa levágta a fejét), ám előtte még Gandalf útját állta Minas Tirith kapujában. Gandalf nem csak Sauron, hanem a gyűrűlidércek ellenfele is volt, több ízben is megfutamította őket, mivel erősebb volt náluk, mivel Ő maia szellem volt. Lakhelyük többnyire az általuk, a másodkorban meghódított, és megrontott Minas Ithil (Minas Morgul) volt. Legtöbbször Fekete Lovas képében mutatkoztak.

A másik legfontosabb lidérc típusú lények serege a Dwimorberg hegy alatt élő szellemek voltak. Ezek is emberek voltak, ám ezeket gyávaságuk miatt Isildur elátkozta, és felszólította őket, hogy majd teljesítsék esküjüket, ha örököse egyszer azt parancsolja. Ezt az esküt végül Aragorn hajtotta be rajtuk, és ők teljesítették is (megverték a haradi – kalóz – délvidéki sereget Pelagirnál), mire Aragorn elbocsátotta őket. Egyetlen gyilkosságuk ezen kívül az volt, amikor megölték Brego fia Baldort, aki az intések ellenére bemerészkedett a Tiltott ajtón, a birodalmukba. Gyakran látogatták az Erech kövét, amire anno az esküt tették, ezért a völgylakók halálosan rettegtek tőlük.

Ezen kívül csak említések szólnak lidércekről, mint a sötét Úr szolgáiról. Egyesek azt rebesgették, hogy a Holt Láp környékén is lakoztak, ám mivel erről nincs írásos bizonyíték, nem tudunk biztosat mondani.

Vissza