(a színes változathoz mutass a képre)

I. rész: Démonok érkezése

Az embereket, és orkokat teljesen leköti az egymás között vívott harcok sora. A Horda új életre kelt, és hála Thrallnak, a volt rabszolga-gladiátor orknak, aki az emberek között nevelkedett, visszatért az egészséges sámánizmus útjára, és ebből erőt merítve kitörtek az emberek fogságából. Léguraföld királya Terenas éppen tanácsot ül, amikor egy idegen, a rejtélyes próféta megjelenik, és összefogásra, illetve egy kalimdori útra szólítja fel, népével együtt. A király nem hisz neki, szinte kidobatja, és az út helyett elküldi a frontra a saját fiát, és a legendás harcost, Uthert, a Fényhordozót, mindkettőt mint paladint persze. Ezzel egy időben Thrallnak is víziója támad, ám ő hallgat az okos szóra (vízióra), és miután kiszabadítja régi barátját, Pokolsikoly Grom-ot az emberek fogságából, az emberek hajóival átkel a tengeren. Épp időben, ugyanis az idő lejárt, és az infernalok titokban potyogni kezdenek az égből. A Lángoló Légió visszatért.

II. rész: Arthas bukása

Mint tudjuk Arthas a frontra kerül, és első küldetésénél máris fél-kudarcot vall, mert mire odaér Strahnbrad védtelen városába, a Blackrock Clan (Fekete szikla klán) orkjai már kifosztják, és a lakosság egy részét már elvezetik a zöldbőrű rémek. Arthas visszahozná őket, de parancs jön Uther felől, így nincs mese, otthagyja a várost, és Uther bázisára utazik. Itt ismét megütközik az orkokkal, ám új bajok árnya jelenik meg. Az orkok vezére nem puszta élvezetből öli meg az embereket, hanem a démonoknak mutat be áldozatot. Bár Arthas kisebb kitérőkkel (levadászik egy sárkányt, Serainox –ot), megöli a vezért, még Uther sem képes kiverni a fejéből a hallottakat, és Arthas Androhal vízi vidékére utazik. Itt találkozik össze a szépséges mágusnővel, Jaina Proudmoore-ral, akivel együtt folytatják a küldetést. Itt találkoznak felderítés közben az élőholtakkal. Besegítenek a harcba, és így éppen találkoznak a romlás idézőjével, a nekromanta Kel’Thuzaddal. A lény elmenekül, így természetesen követik. Kiderül hogy a romlás a magtár-mérgezések útján szóródik szét, és így ételként fertőzi a népet. Arthas végül Androhal mellett leszámol a nekromantával, de az még halála pillanatában figyelmezteti a paladint, hogy tette nem sok jelentőséggel bírt a történetben. A paladin és a mágusnő eléri Hearthglen városát, ám ott már harcban állnak a gonosz lényekkel,, és a rossz étektől páran már zombivá is válnak. Arthas elküldi Jainát Utherért, és vállalja a védelem lebonyolítását. Már épp elveszne a csata, mikor Uther befut, és lovagjaival szétveri az élőholt seregeket. Ezután az első nagyobb városhoz utaznak, Bár még Stratholme-ba való érkezése előtt Arthas figyelmeztetést kap a prófétától, hogy hagyjon fel küldetésével. Arthas apjához méltóan elutasítja a tanácsot, és jól összeveszik Utherrel. Uther nem hajlandó ugyanis kiirtani a fél várost, puszta ételmérgezés miatt. Utherrel együtt Jaina is otthagyja a paladint, aki egyedül száll szembe majd a történet első dread lordjával, a kegyetlen, és ravasz Mal’Ganissal. A brutális démon a város lakóiból szervezi seregét, így Arthasnak tényleg egyedüli megoldásként az marad, hogy előbb írtja ki a lakosságot, mint a démon. Bár Arthas győz, a démon nem ütközik meg vele, hanem Northrendre (Északvég?) távoli fagyott kontinensére invitálja hősünket. Arthas még összefut Jainával, és ráhagyja hogy szóljon Uthernek, a távozását illetően. Uther kiborul, és elkezdi átgondolni, hogyan hiúsíthatná meg Arthas értelmetlen küldetését. Eközben Arthas partot és, és egy nem kevéssé veszélyes erdőút során megtalálja a törpök kolóniáját, akiket a változatosság kedvéért most is az élőholtak terrorizálnak. Arthas itt is győzelmet arat, a törp Bonzszakállú Muradinnal az oldalán. Ekkor azonban megjön Uther szava, és hazahívja a hajókat, és velük az embereket. Arthas zsoldosokat fogad fel, és velük, na meg Muadinnal elpusztítja a hajókat. Ám baljós jelként, a hajók pusztulását a zsoldosokra keni, és átengedi őket a csalódott és dühös katonáknak, akik le is ölik őket. Ezután végső célként megkeresi Muradinnal a híres rúnapengét, a legendás kardot, a Dérgyászt (Frostmourne), ám annak kiszabadítását ellenzi a törp, mivel rájön, hogy a penge átkozott. Arthas szokás szerint csak magára hallgat, és kiszabadítja a kardot, ami szabadulása pillanatában végez szerencsétlen Muradinnal. Arthas persze ezt se tárja fel teljesen a katonáknak, de az új fegyver meghozza a győzelmet. Mal’Ganis reménykedik, hogy a kard igazi ura szolgaságába kényszeríti a paladint, de nem így történik, és a démon is felveszi a „néhai” nevet. Arthas ezután hosszú ideig kóborol Északvég fagyos pusztáin, és megadja magát a kard Igazi Urának, és mentálisan megkínozva tér haza, ahol első szerepléseként rögtön lemészárolja apját, és a király nélkül maradt országra ráereszti az élőholtakat. Ezután eltűnik, és Lordaeron sorsa is meg is pecsételődött ezáltal.

III. rész: A Korbács tombolása

Arthas nem sokkal később visszatér, de nem paladinként, hanem a titokzatos Lich King halállovagjaként. Első munkáját a szintén Dread lord Tichondriustól kapja meg. A démon felszólítja a mérgezés (Cult of the damned) újrakezdésére, és az elrejtőzött akolitusok kimentésére. Arthas meg is teszi, ám ezután visszatér Androhal földjére, ahol is meg kell találnia Kel’Thuzad sírját, és elszedni valamely őrizőtől az apja urnáját. Arthas ismét találkozik hát a nekromanta szellemével, és kutatása közben összehozza az út Utherrel is. Arthast nem tartja vissza semmi a paladin legyilkolásától, ám az amúgy is átkozott lovagot Uther is megátkozza, és Arthas elragadja tőle apja urnáját is. Arthas épp jelentést tesz ezután Tichondriusnak, ám Kel’Thuzad megsúgja, hogy a dread lordok megbízhatatlanok. Arthas ezután elutazik a magas elfek ősi királyságába, ugyanis utasítása szerint, a tünde birodalom szívében leledző Napkút energiáit felhasználva kell visszahoznia a nekromantát az élők világába.  Arthas ezután behatol az országba, ám a védők vezetője nem adja könnyen már az első kaput sem, a másodiknál pedig a halállovag szeme láttára a központi hidat is megsemmisíti. Arthas dühöng, de talál más utat, kihasználva az átjárókat. Előkeríti mind a holdkulcsokat, amelyek jelentősen megkönnyítik a behatolást a tünde birodalom szívébe. Ezután ostrom alá veszi az elővárost, mire Sylvanas futárokat küld a fővárosba, de a futárokat leöldösi a repülő rémek, a gargoyleok segítségével. Elpusztítja Sylvanas bázisát, majd a hős tündenőből is élőholtat kreál, megfosztva a dicső haláltól. Ezután behatol a fővárosba, és elpusztítja a hatalmas gólemeket, a kút őrizőit. Ezután visszahozza Kel’Thuzadot, és porig rombolja a magas elfek fővárosát. Ezután a Dalaran melletti hegyekbe utaznak, ahol egy démonkaput kell feloldaniuk a Feketeszikla klán orkjainak blokádja alól. A harc előtt a lich Kel’Thuzad felvilágosítja Arthast, hogy amit tett, csak a takarítómunka volt, hogy megkönnyítse a dolgát annak, aki majd vezetni fogja a Lángoló Légió invázióját. A Lich king eközben elküldi Arthashoz a sárkányainak egy példányát, így a halállovag már masszívabb légierőre is szert tudott tenni a repülő rémek szaporításával. Ezután sorba megöli a klán hőseit, és lerombolja a bázisokat, és hatalmába keríti a kaput. A lich bőrbe visszatért nekromanta tárgyalni kezd a démonúrral, aki meghagyja nek az instrukcióit. Tehát a kompánia Dalaran ellen vonul, ahol azonban Antonidas, Jaina mestere, már várja őket, és egy különleges, anti-élőholt aurával kedveskedik az érkezőknek. Arthas ismét dühöng egy sort, majd a lich tanácsára leöldösi a mágusokat, lerombolandó a kártékony aurát. Harc közben kiszabadít néhány ott raboskodó varázslényt, és segítségükkel szétverik a védelmet, és egy rövid „na ugye hogy megmondtam” dialógus után Arthas lemészárolja Antonidast is, és megszerzi a démonúr által követelt idézőkönyvet. Még aznap délután Kel’thuzad nekilát az idézésnek, de mivel ez komoly munka, Arthasnak ki kell tartania, amíg a démonúr megérkezik, illetve amíg az átjáró elkészül. Arthas vállalja a feladatot, és kitart a kemény támadások ellen, és nem kevés veszteség árán, de visszaveri a végén ellene felvonuló egyesült erőket. Az idő letelik, és súlyos tüzek, és villámlások kíséretében átlép erre a világra Archimonde, a démonúr, aki a Lángoló Légió hajdani alkotójának, és urának, a titáni Sargerasnak, egyik hadnagya. Archimonde úgy dönt, a továbbiakban leejti a Lich királyt, és a szolgáit, és saját szakállára kezd dolgozni. Ennek jeleként megvonja a figyelmet Arthastól, és Kel’Thuzadtól, és a dread lordokba helyezi bizalmát, így nem más kapja az al-stafétabotot a kezébe, mint az öntelt, és arrogáns Tichondrius. Arthas dühöng ismét, de a lich nyugalomra inti, és eltűnnek a városból, mivel másnap a démonúr Dalaran városát a földel teszi egyenlővé.

IV. rész: Az orkok kalandjai

Valljuk be, Thrall számára a Kalimdorba való érkezés nem volt zökkenőmentes, ugyanis egy tengeri vihar szétszakította a flottát, és a parthoz csapta őket, így a Horda Ura keresgélni kezdte szétszóródott fiait. Út közben találkozott néhány klán harcosával, ás Pokolsikolyt mintha a föld nyelte volna el. Egy sziklacsúcson észrevesznek egy valóságos kentaursereget, és mintha ez ómen lenne, belefutnak egy tauren karavánba. Figyelmeztetik a bikaszerű lényeket, mire azok hazatérnek. Thrall úgy dönt megsegíti őket, és együttes erővel szanaszét verik a támadókat. A taurenek vezére úgy dönt, elvándorol nyugodtabb vidékekre, amiben az orkok segítenek is. A karaván sok viszontagság és harc után eljut a végső oázisba, és itt Carnie, a tauren vezér számot ad tudásáról, és a földet megrepesztve elzárja az üldözői elől az utat, így a bika-lények letelepedhetnek. Thrall szolgálataiért értékes információkat szerez az orákulumról, akit meg kellett keresnie. Ráadásul a horda Kodo bestiákkal is gyarapodott. Eközben javában folyik a lordaeroni invázió, és a démon Tichondrius felkeresi az éppen vagdalkozó Mannorothot, akinek elújságolja az orkok hollétét. Mannoroth volt ugyanis az a démon aki megfertőzte, és szolgaságba vetette az orkokat, és úgy tűnik, most sem mond le a tervéről. Már épp indulna, amikor a főnök nyakon csípi, és kiadja az ukázt, hogy amíg nem hasznos az orkok népe, addig nincs semmiféle mérgezősdi. Thrall összefut végre a Csatadal klánnal. Thrall nem akarja bántani az embereket, de Grom sorra támadja meg a településeiket, és az emberek pedig egy kalap alá veszik Thrallt, és Pokolsikolyt, így a Horda ismét szétverni kényszerül az emberi fajt. A harcok végén Thrall ledorongolja Gromot, aki bár bánja tettét, érezni véli a démonokat, és az ő hatásukra fogja az indokolatlan mészárlást. Thrall fél, hogy megnehezíti a küldetését, ezért Gromot az Ashenwale erdőhöz küldi... fát vágni. Mondani se kell Grom elégedetlenkedik, és fakitermelés közben felkelti a hatóságok, az éjelfek figyelmét, akik megtámadják az orkokat. Pokolsikoly felveszi a harcot, és elpusztítja az őrszemek bázisait. Nem sokkal később megérkezik Mannoroth, és Tichondrius, hogy Mannoroth végre megmérgezhesse az orkokat. Ezért a Pit Lord belecsöpögteti az átkozott vérét a forrásba, majd harsányat hahotázik művén. Ezután Gromot lerohanják az éjelfek vezérének, a Világ fa, és Ashenwale főparancsnokának és védelmezőjének, Cenariusnak a seregei. Bár visszaverik a támadókat, Gromnak nincs sok esélye Cenariussal szembe. Márpedig a Demigod elég komoly probléma az orkok számára. Ám az egyik varázsló megérzi egy kút energiáját, amiben nagy erő lakozik. Grom se szó, se beszéd beront a kúthoz, és legázolva a védőket, iszik belőle, a harcosokkal egyetemben. Ez volt Mannoroth kútja. Grom ismét átkozott lesz, akárcsak azelőtt, és a kút ismét brutális, és ugyanakkor hatalmas erőhöz juttatja az orkokat. Az új erővel eltelve Pokolsikoly Grom és csapatai lerohanják az éjelf városokat, és elpusztítják Cenariust. A győzelem után megjelenik Mannoroth, akinek épp ez volt a célja, hogy Cenarius halott legyen, és a piszkos munkát elvégeztette az orkokkal. Ezután kontroll alá vonja Gromot, és az egész klánját. Thrall eközben eléri az orákulumhoz vezető barlang bejáratát őriző hegyekhez. Itt ismét emberekbe ütköznek, pontosabban Jaina embereibe. Rengeteg griff védi a csúcsokat, így újabb nehézségek árán légi bestiákat kell keríteni. Hála az égnek, Carnie és taurenjei megérkeznek, hogy segítsenek, és a tauren törzsfő mondja el hogy a közelben lakó Wyvern kolónia segítségükre lehet. Bár könnyűnek ígérkezik, később a légi egységeket csapdába ejtik a hárpiák, akik magukat a csúcsok jogos urainak/úrnőinek tartják. Thrall, és Carnie legyőzi a hárpiákat és kiszabadítja a wyverneket. Ezután támadást indít a csúcsok és a bázisok ellen. Miután elpusztítják a bázist, behatolnak a végtelennek tűnő barlangrendszerekbe, és egy elágazás miatt később különválnak. A végén, sok harc után ismét találkoznak, és Jaina csapatával egy időben érik el az orákulumot, aki nem más, mint Medivh, a titokzatos, és nagy hatalmú őriző. Elmondja,hogy az összefogás az egyetlen lehetséges túlélési módja a harcnak. Azt is elregéli, hogy Grom a démon befolyása alá került, és ki kell őt szabadítani. Ezután Jaina, és Thrall összefog, és így az emberek próbálnak kitartani a rohamok ellen, míg Thrall, és Carnie elindul hogy „elrabolja” Grom lelkét, és így őt magát is. Idővel Infernalok kezdenek potyogni az égből, hátráltatva a küldetést. A két hős sikerrel jár, és sikeresen el is érik a kijelölt helyet, ahol az ork és ember mágusok kiszabadítják Gromot a befolyás alól. Az ébredés után Grom sajnálatát fejezi ki, majd elmondja Thrallnak, hogy Mannoroth vár rájuk a kanyonok mélyén. A két ork hős megkeresi a démont, aki alaposan el is veri Thrallt. Mannoroth felajánlja a csatlakozást Gromnak, aki a démonra támad, és lemészárolja. Ám a démonból áradó tűz, és a harc a végletekre taszítja Pokolsikolyt, aki még megtisztul Thrallal való beszélgetése közben, majd meghal, Thrall pedig átadja magát a gyásznak.

V. rész: A végkifejletek

A történetünk következő állomása az Ashenwale erdő, Kalimdor tengerentúli földjén. Az orkok, és az emberek szövetsége a próféta tanácsára letáboroztak a határerdőkben. Itt azonban nem a próféta, hanem a fiatal papnő, Tyrande hercegnő az uralkodó. A hercegnő eléggé zokon veszi a tolakodást, pláne, hogy őket gyanúsítja Cenarius lemészárolásával, és önfejűen meggyilkolja az első csapatokat vezető paladint. Ekkor azonban tűzeső kíséretében beállít a Légió, és megkezdi itt is érdemi munkáját. Ezután a papnőnek menekülnie kell, ám így sem tudja elkerülni a démonúrral való beszélgetést. Kísérőit lemészároltatja, ám a papnő elmenekül, és kisebb-nagyobb veszteségekkel elérte Shandris nővére bázisát, ami szintúgy lángban áll. Tyrande úgy dönt, hogy felébreszti a valaha élt legnagyobb druidák egyikét, Furiont aki ezeréves álmát alussza. A papnő megütközik az orkok egy osztagával, a kürt őrizőivel, és még idejében felébreszti a druidát, aki mérhetetlen haragjában rászabadítja a fél erdőt az élőholtak egy bázisára, mely a lakhelyét fenyegette. Ezután Furion vezetésével nekilátnak hogy felébresszék a természet szunnyadó harcosait, a többi druidát, mindenek előtt a levegő urait. Ehhez azonban át kell vágniuk az ember - ork - élőholt csatamezők között. Itt megtalálják az elvándorolt Furbolgokat akik megvadultak a démoni hatalomtól. Aztán át kell vágniuk az erdőn, amit viszont megrontott egy lidércúr, így őt is meg kell semmisíteni. Tyrande, és Furion elszántan küzd a célért, és végül megtisztítják a ligeteket a Gonosztól. Itteni útjuk utolsó szakaszán azonban kénytelenek szembenézni a Satyrok, és Megrontott fák seregeivel. Ám veszteségek árán, de sikerül felébreszteni a druidákat. Ezután következtek a föld druidái, a hatalmas medvévé váló Karmok druidái. Ő értük viszont be kell merészkedniük a századok óta lezárt alagutakba. Itt az óriáspókoktól nyüzsgő labirintusban Furion feléleszti a föld druidáit, míg Tyrande, Furion ellenzése ellenére kiszabadítja a druida testvérét, az árulásért bebörtönzött Illidant.  Illidan égve a bizonyítási vágytól, hallgat a halállovag, Arthas szavára, és elragadja a démoni relikvia, a Gul'Dan koponyájának nevezett erőforrás energiáját, és újdonsült démoni hatalmával legyilkolja az Inváziót felügyelő Tichondriust. A győzelem pillanatában azonban  betoppan a dühödt testvér, Furion, és száműzi Illidant, annak démoni lénye miatt. Furion és Tyrande ezután találkozik Thrallal, és Jaina Proudmooreral, akik a próféta hívására érkeztek. Ekkor a próféta felfedi magát, és kiderül, hogy ő nem más mint Medivh, a halottnak hitt mágus, aki betekintést enged előző életére, amikor démoni uralom alatt áthozza Lordaeron földjére az orkokat. Szövetségre szólítja fel a három népet Archimonde, a Démonúr hatalma, és közeledése miatt. Eleinte elég széthúzó a csapat, de a veszélyre összeforrnak, és immár egy unióban néznek szembe az utat törő Légióval. Eljön a nagy nap és a druidák, és az összes mágus összegyűjti az energiáit, míg az ork, és ember seregek kétségbeesetten állnak ellent a démonlordok (Winterchill, Azgalor, Algammon), és persze Archimonde támadásaival. A terv beválik, és mikor Archimonde mikor eléri a Világ Fát, aminek energiáját elszívva elpusztíthatná az éjelfeket, és a szabadság utolsóreményét is, felkel a nap, Furion hadba hívja az összegyűlt energiákat, amik napfelkelte percében darabokra tépik Archimondeot, és egy apokaliptikus robbanással ugyan letarolja a fél vidéket, de eltűnik ebből a világból. Ezután Medivh "leteszi a lantot", és békében elvonul, átadva a gondnokságot a három faj kezébe.

És a történet folytatódik...

VI: Rész: Az üldözés

Miközben az éjelfek megnyerik a Nagy Csatát, Maiev Shadowsong, az egykori Őriző fanatikus lelkesedéssel kutat egykori foglya, Illidan után, és a nyomára akad a Maelstrom szigetek egzotikus világában. Itt kiszabadítja börtönbe zárt testvéreit, elpusztít néhány megvadult rémlényt. Az éjelfek itt kerülnek szembe először a Nagák különös (leginkább nedves) fajával. Egy gyors csata közben Illidan meglép, és további útra kényszeríti az egyre zabosabb Őrizőt. Maiev rájön, hogy fegyence a titáni lény, Sargeras sírjába kíván látogatást tenni, és amint ez kiderül, senki sem úszta meg épp bőrrel eddig. Sargeras volt egyébként a Lángoló Légió alkotója, és Ura, Archimonde, és Kil'Jaeden főnöke. Illidan behatol, Maievvel a nyomában, aki egy kellemetlen barlangtúra után meg is leli kedvenc üldözöttjét, ám rémes igazságra derül fény: A Naga faj nem más, mint az éjelfek bálványának, Azshara istennőnek a fortélyának a végterméke, és a két fajnak igenis közös a múltja, de most jön a bosszú, és elverik a port az éjelfeken, de rendesen. Illidanról kiderül, hogy Sargeras szemének nevezett démoni ereklyével akar erőt meríteni minden bizonnyal szentségtelen céljára. Maiev okoskodása barlangomláshoz vezet (az is igaz, hogy Illidan is elszúrta a ceremóniát, túlságosan hamari volt). Ezután kanyarodik a történet, és a szerelemben tobzódó Furion, és Tyrande kerül előtérbe, és siet Maiev segítségére. Ezután Tyrande vállal egy utazást a feltűnő Vérelfekkel (lásd: később), ám a híd tartása közben Tyrande vízbe hull, mire Maiev ismét nekiáll a kis személyi bosszúhadjáratának, a betoppanó Furion teljes letargia közepette hiúsítja meg tévelygő testvére ceremóniáját, ám Illidan elkottyantja magát: Tyrande nem halt meg. Ezután Furion iszonyatos haragra gerjed Maiev irányába, mivel rájön: nem azért akart az Őriző háborúzni, hogy bosszút álljon Tyrandeért, hanem hogy elkapja a fél-démon szökevényt.  Végül Furion, és Illidan, az Éjelf, és a Naga faj együttes erővel legyilkolják a folyóközben megtelepedő élőholtakat, és megmentik Tyrande bőrét. Ezután a két testvér kibékül, ám Illidan a Külső földre menekül, Maiev meg utána. A két személy és csapatainak távozása után elhatározzák, hogy igenis ideje lepihenniük, újabb párezer évre.

VII. rész: Vér és Pokol

A helyszín Dalaran, a Korbács pusztítása után. Ugyan Archimonde az első felvonásban romba döntötte, az emberek nem haltak meg mind, és felkészültek rá, hogy felvegyék a kesztyűt. Felbukkan az új faj, a Vérelfek kompániája. ezek a romba döntött Quel'Thalas romba dőlt világának elfjei, akik belerokkantak szeretett világuk pusztulásába, és most bosszúra szomjaznak. Vezetőjük, Kael'Thas herceg készen, időben megérkezik, ám a felsőbbrendű Lord Garithos, a Szövetség jelenlegi katonai vezetője csak annyit bíz rájuk, hogy javítsák meg az elromlott szenzorokat. A herceg elvégzi a feladatot, és közben szövetségre kényszerül Lady Vajsh Naga boszorkánnyal. Ez a szövetség hasznos lesz, amikor az élőholtak lerohanják Dalaran külvárosát, ám emiatt Lord Garithos árulónak kiáltja ki a Vérelfeket, és halálra ítéli az egész bandát. Ezután a Naga boszorkány válaszút elé állítja Kael'Thas herceget, szövetégre lép a két faj, így kiszabadítja a bitóra váró harcosokat, és egy őrült ámokfutás, és rengeteg harc után elmenekülnek azon a kapun, amelyen keresztül egykoron Archimonde lépett a színre. Ezután a Külső Földön találják magukat, az orkok őshazájában, Draenorban, ami az itt tomboló mágikus erők, és apokaliptikus robbanások darabokra téptek. Itt megmentik a begyűjtött Illidant, majd végleg szövetségre lép a két faj. Kiderül, hogy Illidan Ashenwale erdei gyászos szereplése után még ott találkozott egykori urával, a démonvezérrel, Kil'Jaedennel, aki paktumot ajánlott neki, aminek lényege az volt, hogy életben hagyja, és talán meg is jutalmazza, ha elpusztítja az áruló Lich királyt (minő ironikus, hogy éppen Kil'Jaeden teremtette őt is...). Tehát ezért akarta ellopni a démoni ereklyét, hogy távolból pusztítsa el a Fagyott Trónt, ám ezt az éjelfek vakon megakadályozták, így most Illidannak menekülnie kell, és egyetlen reménye, hogy uralma alá hajtva ezt a vidéket, elbújhat a démonvezér haragja elől. A Vérelfek, mágia fejében, sikeresen bezárják a démoni kapukat (amik a torz alvilágba vezetnek, és amik folyamatosan ellátják a Külső Föld kegyetlen zsarnokát katonákkal), és közben a káosz orkokkal is megütköznek, többször is. Harcok után eljutnak a Fekete Citadellához, a Külső Föld despotájának, Magtheridon Pit lordnak fellegvárához. Még ezelőtt szövetséget kötnek a dréneikkel, a misztikus, félig láthatatlan néppel, akik a többszörös túlerővel szemben több száz évig kitartottak. Tehát a hármas szövetség megtámadja a Fekete Citadellát, és a végén Illidan kivégzi a zsarnokot, így ő lesz az új fejedelem, ezen a pokoli földön, ám a győzelmi ünneplésre Kil'Jaeden is betoppan (apokaliptikus vihar, és zene kíséretében), és ismét válaszút elé állítja Illidant (de csak azért, mert elismeréssel adózik a zsarnokdöntés iránt, és lát fantáziát a hármas szövetségben): Szépen elutazik Északi Vég fagyott földjére, és szemtől-szemben elpusztítja a Lich királyt, kerül amibe kerül, vagy mindjük érezni fogja az örök haragjának nem túl kellemes érzékiségét. Természetesen az utazás mellett voksolnak, és felkészülnek a Végső háborúra.

VIII. rész: Hideg-háború

Már hónapok teltek el azóta, hogy Archimonde elbukott, de Lordaeron földjén még az élőholtak az urak. A Dread Lord triumvirátus, a Nathrezim éppen megbeszélést tartanak, mikor a király visszatér, és Arthas követeli trónját, ám ezt a Nathrezim nem hagyja jóvá. A démonok elmenekülnek, ám Arthasnak több dolga is akad, mivel meg akarja akadályozni, hogy a menekültek elhagyhassák a vidéket, és a hegyekbe meneküljenek. Ez sikerül is, és Arthas lemészárolja a megmaradt Paladinok nem egy legjobb harcosát, és legyűri a szövetséges népek többi ragyogó hősét. Ezután rohama támadt, amiben a Lich King magához rendeli északra. Engedelmeskedik mesterének, de miközben átkel a városon, a Nathrezim megmerényli, és csaknem meggyilkolja a királyt. Ezután újabb atrocitás következik, ezúttal Lady Sylvanas, az egykori tünde hercegnő, akiből mostanra egy vizihullára hajazó rémség lett, csakugyan Arthas életére tör, de a hős hűséges tanácsadója, a Lich Kel'Thuzad megmenti Arthas életét. Ezután Arthas átkel a tengeren, és kiköt Northrend partjainál. Itt észreveszi, hogy nagy a baj, hiszen az eddig ismeretlen Vérelfek állnak az útjába. Ezen a hideg tájon felbukkan a nerub behemót, Anub'Arak, a titokzatos Crypt Lord, akit maga a Lich King küldött el Arthasért. Felmérve a helyzetet, úgy döntenek, a rövidebb, de sötétebb utat választják, és bemerészkednek Ajzol nerub sötét ajtaján. Eközben a sötét Lady, megbomlasztja a Nathrezimet, és maga mellé állítja Varimathrast, és első lépésben megdöntik Detheroc rémuralmát, felszabadítva a Human Lord Garithos a démon bűbája alól. Újabb lépésként pedig kétfrontos támadást indítanak a Nathrezim feje, Balnazaar ellen. A fődémon hevesen védekezik, a démon kapun keresztül előhívja újabb, és újabb harcosait, de végül a Forsaken triumvirátus legyűri, és Balnazaart maga Varimathras gyilkolja meg, csakúgy mint Lord Garithos tábornagyot, aki kellemetlenné vált Lady Sylvanas további terveihez. Miközben Sylvanas kis háborúit vívja, Arthas, és Anub'Arak az Inner Kingdom sötét labirintusaiban megöli az ottani törpök vezetőjét, és behatolnak Ajzol Nerub háló szőtte romjai közé. Itt a Crypt Lord leszámol a renegát nerub harcosok maradékaival, és a duó megütközik az Arctalanok (Faceless Ones) förtelmes fajával, és a központi lépcső előtt  leszámolnak egy ősi, és rettegett kreatúrával a Forgotten One (Elfeledett) misztikus faj egy egyedével. Ezután a Lich király erőingásai közepette beomlik az alagút, és Arthasnak egy ideig magányosan kell boldogulnia, de egy járatban megtalálja elveszett harcosait, és a mostanra hű szövetségessé érett Anub'Arakot.  A felső járatokban egyszer, és utoljára megütköznek az arctalanok helyőrségével, majd kimenekülnek a szabad ég alá, mielőtt a barlang végleg ismét elfeledetté válna... Ezzel a kurtítással még éppen megérkeznek a roppant IceCrown Glecier (Jégkorona Gleccser) talapzatához. (Ez az a hely, ahova a szörnyű tortúrával Liché változtatott ork sámánt, Ner'zhult visszadobták ebbe a világba. ) Itt megnyitják a négy hatalmas obeliszk által generált főkaput, és Arthas végleg leszámol Illidiannal. Behatol a jeges trónterembe, kiszabadítja a mesterét, és így a két lény eggyé válik, és a Lich King / Arthas démon leomlasztja a jégtetőt, hogy mindenki láthassa, ki az új hatalom a világon...

a színes változathoz mutass a képre