Felemelkedés II.


 

Írta: Brad Wright; Robert C. Cooper

Rendezte: Martin Wood

 

Sheppard és Teyla visszafelé rohan a barlangból, amikor a bokrok között furcsa mozgó árnyakat látnak. Sheppard tüzelni kezd, mire Teyla figyelmezteti: amit lát, az csak illúzió, de ha lõ, akkor rájuk találnak. Eközben Sumner ezredes és csapata próbál harcba szállni velük, de a legtöbb katona ijedten menekül az árnyak elõl. Az egyik gépet azért sikerül leszedniük. A támadók egy különös sugarat bocsátva felszívják az embereket a hajóikba, majd elmennek. Sumner ezredest és Teylát is elviszik. Ford leolvassa a tárcsázó jeleit, mielõtt az ellenség távozna. Sheppard megtalálja a lezuhant gépet, amiben egy még mozgó leszakadt kar mászik. Beleereszt egy sorozatot, majd a megmaradt csapattagokkal és a falu túlélõivel velindul vissza Atlantiszra.

Eközben az Atlantiszon maradtak kétségbe esve várnak. A város a saját darabjait áldozza fel, hogy tovább tudjanak maradni. Már azt tervezik, hogy egy véletlenszerû címre elmennek Sheppardék nélkül, ekkor érkezik meg az õrnagy a falusiakkal. Weir enyhén kikészül, ekkor azonban a város megremeg és emelkedni kezd. Az energia elfogy, a pajzs kikapcsol, a város pedig a vízfelszínre emelkedik, hogy megvédje magát és a csapatot. Az emberek megkönnyebbülnek, bár energia nélkül a felszínen védtelen célpontok lesznek bárkinek.

A Ford által megjegyzett cím egy olyan kapuhoz vezet, ami az ûrben van, egy bolgyó körüli pályán. Sheppard megpróbálja vezetni az õs hajókat, az ugrókat, ami sikerül is neki, ezért mentõakciót szerveznek. A hajó gondolatokkal mûködik, az irányítását még út közben sem sikerül teljesen megfejteniük. A hajóban találnak egy érzékelõt, ami észleli az életjeleket. Bejutnak a lidércek bázisára és gond nélkül megtalálják a foglyokat, de Sumner ezredest már elvitték a lidércek.

Eközben Sumner ezredest kihallgatják a lidércek, akikrõl kiderül, hogy emberekkel táplálkoznak. Valamilyen telepatikus képességgel is rendelkeznek, mert királynõjük könnyedén kiszedi Sumnerbõl, hogy a Földrõl jött és azt is, hogy mennyien laknak a Földön, ami igen csak felkelti az érdeklõdésüket. Azt viszont nem tudják kiszedni belõle, hogy hol található ez a Föld, ezért kínozni kezdik. A királynõ az életerejét szívja el a mellkasán keresztül. Ekkor érkezik meg Sheppard és tüzelni kezd a királynõre, aki azonban Sumner életerejébõl begyógyítja sebeit. Sumner ezredes ekkor már vénséges öregember. Sheppard a királynõ kézfejére céloz, átlõve azt és így megölve Sumnert is. Egy másik lidérc közben Sheppard mögé lopakodott és elkábítja egy bénító lövedékkel.

Sheppardot is kihallgatják, még kevesebb sikerrel, miközben Ford a segítségére siet és megmenti. Megölik a királynõt, aki közli velük, hogy hatalmas hibát követtek el, mert õ csak vigyázott a többi lidércre, akik most fel fognak ébredni. Az érzékelõn ekkor vagy ötven életjel jelenik meg csak ebben a teremben. Sheppard, Ford és a kiszabadított foglyok az ugróhoz menekülnek, miközben lidérc vadászgépek üldözik õket. Az ûrbe érve látják, hogy a kaput egy csapatnyi lidérc vadász védi. Elcsalják a lidércek egy részét és visszajönnek, miközben a tüzelés titkára is rájönnek. Az ugróban három õs rakéta van, melyekkel két lidérc vadászt ki is iktatnak.

Végül sikerül visszaérniük Atlantiszra. Az Athosiak nagyon hálásak és dr. Weir is elégedett, azonban Sheppard egyáltalán nem boldog, hogy le kellett lõnie Sumner ezredest. Az epizód végén egy érdekes kérdés merül fel. Mivel Sumner ezredes meghalt, Sheppard a rangidõs tiszt és ki kell választania, hogy kik legyenek a csapata tagjai.


képek ebbõl a részbõl: