Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Jézust elragadja a Lélek negyven nap és negyven éjre a pusztába, ahol ezt az időt böjttel és imádsággal az Atya jelenlétében töltötte, felkészítve önmagát a tanítói és megváltói küldetésére.
A sátán iszonyatos erejű kísértéseit kellett legyőznie, de Mesterünk felvértezte magát a böjt és az imádság fegyverével és azzal a vággyal, hogy teljesítse annak akaratát, aki őt küldte,s így sikerült a hármas kísértést legyőznie.
Erre hívott meg bennünket is az egyház, hogy a böjt és az imádság fegyverével készüljünk a húsvéti szent ünnepekre és ezt az időt használjuk ki arra, hogy minden eszközzel az Úr szerető közelségébe olvadjunk. Ha majd a feltámadás örömhíre felragyogtatja bennünk a feltámadt Krisztus győzelmes szeretetének heves tüzét, amely ellen a sátán nem tehet semmit, akkor leszünk képesek arra, hogy ezen a keskeny ösvényen előre haladjunk, amely az egyetlen út, igazság és élet, azaz Krisztus, aki által az üdvösségre juthatunk.
Hiszen csak a szeretet képes a rosszat legyőzni és megváltoztatni a világot. A változás először is bennünk kell, hogy végbemenjen. Nyitottá kell tennünk magunkat Isten szeretetének befogadására, mert csak ezt tudjuk közvetíteni embertársaink felé.
Isten maga a szeretet, de ennek a szeretetnek méltó helyet kell készíteni a lelkünkben, hiszen a mi lelkünk is, miként a természet, sóvárogva vágyakozik a tavaszi zápor után, hogy megöntözze a frissen vetett földet, és a mag, melyet belé vetettek, életre keljen, úgy vágyakozik a mi lelkünk is arra, hogy isteni életre keljen.
Hogyan kelhet a mi lelkünk isteni életre?
Bűnbánattal tisztítsuk meg magunkat a bűneinktől, és készítsük fel magunkat a szent negyven nap eltelte után, a húsvéti bizonyosság ígéretében elmélyülve, életünk megváltoztatására. Szigorú önvizsgálattal készüljünk a húsvéti szentgyónásra, melyben teljes bűnbánattal tegyük le bűneinket Isten elé.
Hisszük és valljuk, felemel bennünket a porból és meggyógyítja lelkünk sebeit. Ezáltal képessé tesz bennünket egy megszentelt élet folytatására, mert az életszentség nem csak a szentek kiváltsága, hanem a mi Teremtőnk mindannyiunkat meghívott erre. Mindez csak akkor lehetséges, ha mi is készek vagyunk áldozatokat hozni és akarjuk nap, mint nap, hogy ez a vágy, ez a szeretet egyre jobban erősödjék és fűtsön bennünket.

Kedves Testvéreim!

Ez az egyetlen módja és lehetősége annak, hogy az ember a bűntől teljesen szabaddá váljon. Ez az egyetlen út, amelyen haladva eljuthatunk az örök üdvösségre, az örök életre, saját elhatározásunk és önfelajánlásunk alapján Krisztus, a mi Urunk által. A történelem már bizonyította, ahogyan a hétköznapi életünk is, a "szemet szemért, fogat fogért" életfelfogás nem hozza meg a szívünk békéjét és nyugalmát. Csak a szenvedő és feltámadt Krisztus példája az, amely a szívünket felemeli a földhözragadottságból, isteni erények képességére és hordozására teszi földi életünk minden napját alkalmassá.
Ezért könyörögjünk a Mindenható Istenhez, hogy a szent negyven napban szentséges Fiának keresztjét, Cirenei Simon példája alapján, de nem kényszerűségből, hanem mint Jézus édes igáját, odaadó szeretettel vegyük a vállunkra. Alázatosan kérjük Istenünktől, hogy a szeretett Fia kereszthalála és dicsőséges feltámadása által, egy új, minőségileg megszenteltebb életformát öltsünk magunkra és miként az égő fáklya, úgy a mi lelkünk is világítson az emberek számára, hogy Krisztushoz ők is eljussanak.
Amen.

Gál József
kiskunhalasi káplán atya