Katarina Frostenson verseiből

Cseke Gábor:

Még semmit sem tudtam Katarináról, amikor két versének nyersfordítását már sikeresen átfésültem.
Magam sem értem, miért tettem. Hiszen egy kukkot sem tudok svédül.
Egymilliomod százalék annak a valószính űsége, hogy Zsolt nélkül egyáltalán belebotlom ebbe a sosem látott, furcsa nőbe.

Hegedűs Zsolt:

2002 december 9-én, Kertész Imre Stockholmban a Svéd Akadémián mond köszönetet a Nobel-díjért. Az Akadémia agg tagjai között egy fiatal arc, Katarina Frostenson költő.
Tíz évvel korábban, negyven évesen választották be az agg tollforgatók gyülekezetébe. Másnap este, a Nobel-banketten, néhány méterrel odébb, az akadémikusok és családjaik számára fenntartott asztalnál ült. Mialatt a hússzelettel viaskodtam, azon töprengtem, vajon hogyan ír, gondolkozik az, aki ilyen fiatalon beleszólhat abba, hogy ki kapja a világ egyik legrangosabb kitüntetését? Szégyellem, de nem olvastam tőle semmit.
Közben faltam, rágtam a húst, telt az idő...
Másnap az interneten rákerestem: Katarina Frostenson.
Nem sokat találok. Életrajz. Meg hogy költő, (mono)drámaíró. Két rövid vers. Általános vélemény: versei "nehezen érthetők". (A vájtfülűek értik, de azok a lovakkal is tudnak beszélni, tehát nekik nem kunszt.) És egy tanulmány arról, hogy "nem is olyan lehetetlen OLVASNI"!
Magyarul nem jelentek meg a versei.
Szokásom szerint benéztem Andrassew Iván lapjára is, a Milos naplójába. Katarina Frostenson - a francia becsületrend viselője - versei magyarul. Nem is hangzik rosszul. Írok Gábornak, hátha érdekli.
Addig is lefordítom a két megtalált verset.

Cseke Gábor:

2003. április 24-én jött a kérdésforma üzenet Stockholmból: emlékszem-e még az alábbi levélváltásunkra?
"Segítséget-tanácsot szeretnék kérni. Írogatok a svéd életről, rövid szövegeket fordítgatok svéd klasszikusoktól - na nem Strindbergtől, hanem egy kevésbé ismert, de szenzációs humoristától, Hass Zetterströmtől, és Astrid Lindgrentől.
A múltkoriban, amikor épp a Kertész Imre Nobel-díjáról tudósítottam, találkoztam a Svéd Akadémia egyik tagjával (a 18-ból), Katarina Frostenson költővel. Az a hirtelen ötletem támadt, lefordítom néhány versét, aztán szólok neki, hátha megengedi, hogy kitegyem az Internetre. Ha anyagias, lőttek az egésznek, mert önkéntes munkáért nem jár - igaz, sok másért sem - fizetség.
Mindennek a teteje az, hogy verset nem hogy írni, de megjegyezni sem tudok. Ami miatt mégis nekifognék a versei fordításának, az az, hogy modern költő. A rímmel tehát nem kell bajlódnom."
Emlékeztem

"Ide azokkal a versekkel.
Nagyon szívesen!"

Hegedűs Zsolt:

Köszi a választ.

Mors spår

hon går på vägen och sjunger
hon går på vägen och sjunger
hon går på vägen och sjunger

grässträngen

Hon vänder sig om
och slår ut
mitt i vintern

mitt i vintern slår hon ut
snökristallansikte

hon vänder sig bort från mig ett tag för alltid

Anyám nyoma

megy az úton és énekel
megy az úton és énekel
megy az úton és énekel
fűszál

Megfordul
és kihajt *(ő- azaz az anya)*
tél közepén

tél közepén kihajt *(ő- azaz az anya)*
hókristályarc

kicsit elfordul tőlem (mind)örökre

A *-ok közötti rész kommentár... Nem tudom, hogy az "ő" szükséges-e vagy sem....

Cseke Gábor:

Félóra alatt elkészültem a válasszal:
"Szóval, akkor vegyük sorban: 1. én nem tudok svédül; 2. nem tudok angolul.
Ez nem erény, de tény.
Minden, amit meg tudok állapítani, az az, hogy amit fordítás gyanánt kapok, az vers vagy sem, illetve hogy a pontosan kapott nyersfordítás alapján mi az a határ, ameddig a magyarításban el lehet menni.
Demonstrációként vegyük az első verset. Feltételezem, a szövegfordítás helyes, hiszen ahogy látom, lapidáris, szikár szöveg, alig használ szavakat, viszonyszókat még kevésbé.
Ennek alapján a következő változatot javasolom:

megy az úton és énekel
megy az úton és énekel
megy az úton és énekel

fűszál ő

(vagy: fűszálam, vagy fűszálam ő) ezzel lehetne helyettesíteni azt, hogy lejjebb a kihajt mellett hangsúlyoznunk kellene azt, hogy róla van szó, így egyszer s mindenkorra tisztáztuk: a fű az anya

Megfordul
s kihajt
tél derekán

tél derekán kihajtó
hókristályarc

kicsit elfordul tőlem (mind)örökre

A kihajtó azért kellene, hogy nyelvileg illeszkedjen a magyar nyelv gondolatmenetébe, s az ismétlés ellenére árnyalatnyi új stilisztikai információt is hordozzon.
Gondolom, ez így jó lenne. Tovább magyarítani, színesíteni fölösleges, mert az már nem ugyanaz lenne.
Holnap jelentkezem a másodikkal, de addig is kérem figyelembe venni az elején leszögezetteket."

Hegedűs Zsolt:

Röst

Monstrum, lägg dig runt mig, vad är det jag skall
känna Stort och oförklarligt stumt, ett hästars
täcke Öga, näsa, panna lob, kinden täckes     min mun,
varför är du övergiven     Ett strå sticks in, en smak av
mineraler, sälta     Foten vandrar upp den trånga gången,
vit och okänd i mig, draget kommer     Och luften är
stark, och kall, och svart och hög     Nu betar jag
världsgräs

Hang Szörny, fogj körül, ez az, amit érezni fogok (vagy: ezt érezzem?)     Nagy és
megmagyarázhatatlanul néma, egy lópokróc (lótakaró)     Szem, orr
homloklebeny, arc beborítva     szám, miért vagy elhagyatott     Egy
(fűszál szúródik be, ásványíz, sós A láb fellépked a szűk
ösvényen, fehér és ismeretlen bennem, a huzat jön És a levegő
erős, és hideg, és fekete és magas     Most világfüvet legelek.

Megszereztem a vers angol fordítását, de abból sem lettem okosabb. (Alább idézem.) Arra gondoltam, ha alkalom akad, megkérem Katarinát, üljön le velem - de vajon illik-e? vajon megsértődik? - és beszéljük meg, hogy pontosan mire gondol. Sokféleképpen lehet ugyanis értelmezni. Például a homloklebeny-t
Ha lóról van szó, akkor hátha lóverseny szakszó? Nem könnyű.

Voice

Szavamnak álltam, s másnapra elkészültem a második vers átfésülésével.
Zsolt levelében az alábbi támpontokat találtam...

Monstrum, lie round me, what am I to
feel     Large and inexplicably mute, a horse
blanket     Eye, nose, forehead lobe, cheek covered     my mouth,
why are you abandoned     A grass stem thrust in, taste of
minerals, salt     A foot wandering the narrow path,
white and unknown in me, the draught comes     The air is
strong, and cold, dark and high     I now graze
the grass of the world

(Fordította Joan Tate)

Cseke Gábor:

Kedves Zsolt, a második vers már kacifántosabb. Próbáltam kevéske rudimentáris angol tudásommal értelmezni a nyers fordítást és valamiképpen ezt a variánst ötöltem ki. Bonyolultabb viszonyrendszert kell benne kifejezni, ezért a szavak egyszerű egymás mellé dobigálása itt nem válik be. Mondom, az enyém csak variáns, amelynek néhány elemét talán lehet hasznosítani egy szikárabb megoldás esetén is...
Tulajdonképpen nem is volt sok dolgom: a versek annyira eszközteleneknek tűntek első látásra, hogy a sokat megtapasztalt szerkesztő rutinjával, szinte két napi feladat között csináltam rendet kisszámú alkotóelemei között.
Zsolt kérését játékra vettem, tét nélküli kihívásnak, akár el is utasíthattam volna azzal, hogy éppen nem érek rá ilyesmivel foglalkozni, ma sem vagyok benne biztos, vajon nem ez lett volna a legbecsületesebb válasz, amit végül is elszalasztottam, nem mertem megtenni - valami azt súgta, szárnyát szegném Zsolt lelkesedésének, amit szokatlannak és furcsának találtam. Most meg bumerángként tért vissza a nem várt folytatás...

Hegedűs Zsolt:

...Megírtam a hölgynek, hogy miben sántikálunk. Azt is, hogy én nyersen fordítok, amit te verssé tolmácsolsz aztán. Két-három hónap eltelt, és a tegnap válaszolt: nagyon szívesen hozzájárul ingyen és bérmentve. S szeretné megkapni a verseket magyarul, a közlés előtt vagy után. Szerintem ez egy óriási dolog.
A minap valami punk költő, bizonyos Sandell műveit fordítottam, és olyan depresszió tört rám, hogy a Zasszonynak kétszer is figyelmeztetnie kellett, hogy takarítanom, mosnom és mosogatnom kellene... Amellett ez kész felüdülés.
Szerinted le lehetne közölni? Ha igen, írjak egy rövid életrajzot? Hát fotó kell-e róla (az Interneten van egy képe...)
Ha úgy döntesz, hogy folytatjuk, igyekszem a legjobb tudásom szerint fordítani neked, s a bizonytalan részeket svéd nyelvtanár ismerősömmel tárgyalom meg. Miccólsz?
A városi könyvtárban megkerestem Katarina Frostenson köteteit. Hármat találtam: Korallen (A korall), Tankarna (A gondolatok) és a Samtalet (Beszélgetés).
Hazafelé a metrón lapozgattam bennük. Szomszédom lopva belenézett, mit olvasok.
Azért sem magyarázkodom...

Cseke Gábor:

Zsolt levele a napi munka sűrűjében talált, igazából át se gondoltam, mit válaszolok: azon voltam, hogy még postafordultával jelezzem: kapható vagyok a legnagyobb esztelenségre.
"...ennek nagyon örvendek, akkor gyürkőzz, magyar, mert jön a tatár.
Várom az újabb nyerseket, így fordítjuk a verseket!
A másik is jöhet, minden jöhet, az özönvíz is.
Most még néhány órányi robotom van, azért vagyok ilyen zavaros."
Aznap már nem is gondoltam Zsolt ajánlatára: a válasszal sikerült elodáznom azt, hogy szembenézzek egy számomra teljességgel ismeretlen feladattal.
Ez vagyok én: a napilap lélekszecskázó üteme rászoktatott, hogy mindig csak látótávolságon belül töprengjek, tisztázzam a tennivalókat. Úgyis eljön mindennek az ideje

Hegedűs Zsolt:

Tegnap havazott, kitűnő időjárás verset fordítani. Mellékelem a kikínlódott mesterművet.
Igyekszem követni a svéd eredetit: Nagybetűvel kezdett sorokat ugyancsak nagybetűvel kezdek. Ritka a mondat végén a pont. A számozott helyeken megjegyzést teszek. Rengeteg szó, kifejezés kétértelmű, a hölgy nagy mestere a kavarásnak...
U.i. Katarina kedves volt, amikor azt írta, hogy válasszak nyugodtan a verseiből, főleg azokból, amelyeket le lehet fordítani. Remélem, sikerül nyélbe ütni egy találkát, akkor majd a fejére olvasom a bűneit.

Cseke Gábor:

A munka napján, május elsején megizzadt a gatyám, először is bent a szerkesztőségben, mert lapot csináltunk. Aztán a versek mellett, mert azért a mai napot sem akartam veszendőbe hagyni.
Itt van mindjárt a sorrendben első Kép (Bild). Javasolnám a Táj(kép) címet, mert én úgy érzem, a Bildben ez is benne foglaltatik, legalább is ilyen vonatkozásban...

Hegedűs Zsolt:

Nagyon jól esnek a becsöppenő remekművek. Mivel nyersen fordítok, vagyis hát robotolok, elcammog mellettem a vers... Amikor visszaérkezik hozzám, ámulva ízlelgetem az ismerős szavak megszépült értelmét.
Hölgyünk nem jelentkezett még, addig is írtam róla egy kis bemutatót. Megspékeltem innen-onnan lopott jellemzéssel. Találtam egy képet is róla, a Svéd Akadémia honlapján.
Itt, Stockholmban közben kitavaszodott - egy héttel ezelőtt "már" 12 fokig kúszott a hőmérő -, tegnap kiálltunk a mezőre és bámultuk azt a nagy, fényes égitestet...
Egykori svédtanárnőm - mert a magunkfajta menekülteket beterelték egy terembe, aztán svédül gagyogtunk - ma is tartja velem a kapcsolatot. Azt hiszem, ma sem tudja felfogni, hogyan tanultam meg hat hónap alatt svédül. Néha találkozunk az uszodában, olyankor el-elbeszélgetünk. Gyakran megkérdi mostanában, mi a fenét találok Katarina verseiben, hogy úgy odavagyok... Biztosan azért kérdezi, szoktam mondani, mert még nem olvasta magyarul...

Cseke Gábor:

Amíg Zsolt lelkendezett, a szerkesztőségben beborult fölöttem az ég: Katarinát egyszerűen félre kellett sepernem. Egyik kollégánk megbetegedett, komolyan ágynak dőlt, s nem kevés munkáját kalákában végeztük, cipeltük tovább egyik napról a másikra. A verssel való bíbelődés pedig olyan: ha kiesünk az üteméből, a folytonosság áramköréből, bottal üthetjük a múzsa nyomát.
Aztán jött az üzenet: Zsolt pár napja Budapestre utazott, de előtte még ellátott munícióval...

Hegedűs Zsolt:

Nálunk zuhog (két nap kánikula után), jobb dolgom nem lévén, elővettem Katarinát. Hosszabb versbe kezdtem, épp most bánom. Két csésze kávé talán még változtatna a véleményemen... (Amikor ilyesmiket írok, akkor tudd mindig, hogy a felén már túl vagyok.) A fordításhoz napos időnek kell lennie, legalább is nálam. A tegnapi verset még kedvenc tengerparti sziklámon napozva fordítottam - a szótár kétszer is nekiindult a víznek...

Cseke Gábor:

Amíg odajártál, mintha valami hiányzott volna. És aztán rájöttem, hogy a mi Katarinánk. Valahogy olyan megszokott, ismert, közkedvelt személy lett körünkben, s azt is észrevettem, hogy miután együttes erővel legyűrtük annyi szövegét, egyre kíváncsibb vagyok: mi lehet a többiben? No, ne ijedj meg, nem gondolkodom én összes versekben, de mi lenne, ha már megpihentünk kissé a babérokon, másznánk még egy emeletet, s ha majd lehet, tán még egyet? Az első kötélhosszat jól vettük. Most még erőben vagyunk. És talán több Katarinával már komolyabban vehetjük magunkat...
Vedd fontolóra és ne feledd: Isten és az olvasók előtt tökegyenlők vagyunk, mert nélküled én nulla, nélkülem te nyersfordító vagy. A tyúk és a tojás problémája ilyeténképpen nálunk megoldódott.

Hegedűs Zsolt:

Szia, hát ez a vers, a Csatorna kemény dió volt. De végigrágtam magam rajta. Bevallom, főleg azért, hogy lássam a csodát, amit művelsz vele.

Cseke Gábor:

Tegnap úgy megörvendtem a küldeményednek (Csatorna), hogy eltátottam a számat és elfelejtettem visszajelezni. Már a hét végére gondolok, amikor leülhetek melléje - meg a korábbi mellé. Addig kóstolgatom, este, a fürdőkádban, nyakig hideg vízben.

Hegedűs Zsolt:

Kis bibi van, ugyanis nem hagyott békén a lelkiismeretem, elmentem a könyvtárba, és egyeztettem a szöveget. Képzeld, amikor Katarina (svéd) verseit szkennelés helyett "gépbe írtam" elvétettem a "bongó harangos" részt. Jól emlékeztem, csak egyszer szerepel, méghozzá emígy:

Var i något, i käkens leder, i kinden
där det sticker. Yrsnö tidigt, allting tumlar om
i sinnet. Kalla nypon, snöbär, klockor ljuder -
munnen samlar i sig kring ämnet som försvinner

azaz

Volt(am) valamiben, az áll ízületeiben, az arcban
ahol szúr. Korai hófúvás (1) minden kavarog
a tudatban. Hideg csipkebogyó, hóbogyó (2), harangok szólnak -
a száj összegyűl az eltűnő anyag körül

Tehát: minden kavarog

Cseke Gábor:

Július 9-ikén elkészült a Csatorna.
A víz tova úszik
... és a Csatorna is.
Tökéletesen eláztam, vele együtt. De megérte. Most aztán megérdemlem a pihenést, egy darabig.
Várom véleményed.

Hegedűs Zsolt:

Megérdemled a pihenést! Még egyszer átolvasom, elsőre pazar. Közben északi útra készülök, Linné 1732-es lappföldi beszámolóját olvasom. Légy jó, s bele ne ess a Csatornába...
Közben Stockholmban beállt a kánikula, 30 fok árnyékban. Pihegnek ám a svédek, alig vonszolják magukat. Munka után megállok a tengerparton, úszok egyet a kacsákkal...
U.i. Mondtam-e már, hogy rajtakaptam a máskülönben vers-allergiás Zasszonyt, amint a Katica verseit olvasgatja? Persze, magyarul...

Cseke Gábor:

Hetek óta karöltve járkálok Katicával s próbálom termékennyé tenni, hagyná magát, meg nem is. Mert jó, hogy mi lefordítottuk azt a teméntelen képtelen képét, de annak a története, vagyis hogy mi vett rá téged egyáltalán, hogy ezeket a verseket előkapard, és mi vett rá engem, hogy egy ilyen abszurd helyzetben elvállaljam a bekötött szemű műtős szerepét, azt még föl kell fejtenünk...
Szerintem aranyrög van a kezünkben, csak meg kell találnunk azt a foglalatot, amiben bárkinek kiveri a szemét...

Hegedűs Zsolt:

Azt írod: "...nem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra született meg benned, erre te valamiképpen elhivatott voltál - legalább is annak érezted magad - és most csak cselekvésbe öntötted azt, amire mindig is vágytál."
(Gábor, te tulajdonképpen azt kérdezed: miért kezdtem ki a szegény emberrel, vagyis Katicával és veled?)
A válasz egyszerű. Egymás (tudása) nélkül egy ilyen tervnek-gondolatnak kudarc a vége. Manapság úgy is lehet súlyos esetet operálni, hogy a felvevő kamera a páciens hasában van, és a tettre kész kollegát képernyő fölé hajló szakorvosok irányítják - több ezer kilométerrel arrább.
A mi tervünk sokkal egyszerűbb, a sikeres együttműködés feltétele pedig a (zökkenőmentes) kommunikáció lehetősége, az Internet.
(Megjegyzem: Vissza kellene fordulni fiatalkorunk álmaihoz... Azokhoz, amiket rég feladtunk.)
U.i. Az én feladatom a tartalom és a hangulat hű, és főleg mérnöki tolmácsolása volt. Kutatómunkához szoktam, soha nem csüggedtem, amikor lefordíthatatlan, svéd értelmező szótárban sem szereplő szavakkal-sorokkal találkoztam. Magamban hordoztam őket, amíg megvilágosultak. Másrészt tudtam azt is, hogy ha megfelelően körülírom, akkor Te mindig ráérzel...