Kolozsvár, 1968. jauár 14., vasárnap:

 Ma alighogy felébredtem, ide jött Losonczi [1.]. Számtanoztunk. Ebédre volt többek között krémesbéles és dobostorta. Találtunk a patikában mentolt [2.] a "cigarettámba" [3.].

Délután 5 órakor bulin voltam a 10-es iskolában [4.]. (13 szendwicset [Sic(!)] ettem) [5.]. (Nem táncoltam). Itthon tanuétam románt. (A perselyemben 63 lej van).

[*]

[1.] Losonczi Károly [* Kolozsvár, 1933.XII.2--1983.IV.23., Kolozsvár †] "Losoonczer", "Losi", "Klekk" édesanyám kollégája volt a 10-es számú iskolában, a Horea úton. Kitűnően tudta elmagyarázni az iskolás szintű matematikát, ezért hosszú éveken keresztül ő készített elő minket matematikából, algebrából, mértanból, de a fizikát is elmagyarázta. Magántanárunk volt. Órák után gyakran lőttünk célba, vagy beszélgettünk hosszan érdekes dolgokról Apjukkal, Lacival és vele. Jelenléte jótékonyan katalizálta ezeket a parttalan, nemegyszer tudományos-fantasztikus témájú beszélgetéseket, amelyek elmaradtak volna, ha Karcsi nincs jelen. Úgy tudom, egy időben a műhelyórákat is ő tartotta a 10-esben. Kitűnő amatőr fényképész volt és fotószakkört is vezetett az iskolában. Osztálytársát, KAUPERT Renée-t vette feleségül; leányuk, Anikó 1958-ban született.

[2.] Mentolkristályt.

[3.] Vettem egy szipkás cigaretta alakú műanyag csecsebecsét. Mentolkristályt kellett helyezni bele és mentolos levegőt lehetett szívni vele. "Nagyon helyes" -- mondta apám ezúttal száraz humorral -- "eleve úgy kell kezdeni, mintha az ember leszokna róla". [Amikor ezt a lábjegyzetet írom, 49 éves vagyok, de még soha sem dohányoztam]

[4.] A 10-es iskola a vasútállomás felé vezető Horea út páros oldalán volt. Édesanyám többnyire itt tanított; néha meg az ezzel srégen szemközti 14-es általános iskolában, (a hídelvei zsidó templom mellett); tanított még az én iskolámban, az ekkori 3-asban meg egy magyar osztályt is működtető györgyfalvi-negyedi (új) iskolában. Ezalkalommal édesanyám (1954-ben született) osztályának volt az ünnepélye. [A részleges névsort lásd 1968.I.7-énél, NIEBEL Márta megemlítésénél!]

[5.] A szendvicsek aprók voltak, (nyilván az ekkor kapható "Bucureşti" zsúrvekni vékony keresztmetszetének megfelelően...), így sikerült 13-at befalnom belőlük.

[*] Az 1968. január 14-i naphoz kötődik egy ezekben a napokban (a trafikból) vett türelemjáték: színes alkatrészekből kellett összeállítani egy kb. 3 cm-es átmérőjű golyót. Azt hiszem, ezt is magammal vittem az osztályünnepélyre. [2004.V.12-i helyreigazítás: NEM: EZT A JÁTÉKOT CSAK MÁSNAP VETTÜK!].

Anyuk ekkori véleménye szerint, tanítványa, KRÉMER Laci nagyon hasonlított hozzám.

(Hórihorgas fiatalember lett belőle; 193 cm-re nőtt meg 1973-ig, mikor is, -- emlékezetem szerint -- legutóbb találkoztunk a '70-es évek elején a 3-asban, egy "elvtársi összejövetel", >azaz iskolai buli alkalmával. Emlékszem: jöttünk lefelé a lépcsőn; kérdem: "Hány centi vagy?"; mondja: "Százkilencvenhárom"; megjegyzem: "Szép teljesítmény!").

Emlékszem, hogy KRÉMER Laci 1968.XII.31-én valami miatt nálunk írja meg a történelemdolgozatát(!)...

Laci félhangon megjegyezte Anyjuknak, hogy az öltözködéséről meg tudja állapítani, hogy melyik magyar és melyik román tanuló, (a 10-es iskola ugyanis vegyes összetételű volt).

Ekkor(tájt) ismerkedtem meg GERGELY István rajztanárral, aki később feleségül vette TŐKÉS Erzsébetet, a nagyváradi református püspök nővérét, aki -- fiatal korában -- kémia- és fizikatanárnőm volt a '70-es évek elején. GERGELY Pista ekkor még kissé bohém és nonkonformista művészegyéniség volt; emlékszem, Ness-kávéval kínálta édesanyámat egy ujjával kimosott, kívül fehér, belül kék, aranyfülű csészéből, (amilyen nekünk is volt meg még sokaknak); mutatta nekem, úgymond tehetséges gyermekművésznek az absztrakt festményeit és magyarázta nekem, hogy "Itt én utánzom a természetet" -- (mutatott egy figuratív képre) -- "itt meg a természet utánoz engem" -- (ekkor meg egy nonfiguratív festményére utalt). Ezt Anyjuk itthon úgy kommentálta Kemának, hogy "mi, művészek" nagyszerűen megértettük egymást.

Kolozsvár, 1968. január 15., hétfő:

 Még ágyban voltam, amikor Apjuk és Kemá kikérdezett a román irodalomból.

Az iskolában Papnétől [1.] kaptam egy 8-ast és Neufeldnétől (angol-) [2.] egy 9-est.

Amikor hazajöttem, Anyjukkal és Apjukkal elmentünk a könyvesboltba egy olyan golyót [venni] 7 lejért, amelyiket szét lehet szedni és össze[lehet]rakni, (műanyag-) [3.].

Itthon tanultunk fizikát és történelmet.

(Vásárhelyről [4.] érkeztek orvosságok. [A Dr. LINZMEYER Erzsébet által felírt gyógyszerek] [5.]).

[1.] PAPP [Béláné (...)] Mária romántanárnőm V-VIII. osztályban, azaz az 1966/67-es tanévtől az 1969/70-es tanévig, 11-15 éves koromban; ahogy Erdélyben mondtuk: a "középső ciklus"-on [TRS]. Szigorú tanárnő volt. Lacit is tanította 1962-1967 között. Gyermekkoromban Béluka volt a becenevem; az ő, nálam mintegy 3-4 évvel fiatalabb fiát is Bélukának becézték. Más "Béluká"-t nem ismertem azóta sem.

[2.] NEUFELD [Györgyné (...)] Ágnes angoltanárnőm volt V-X. osztályban, azaz az 1966/67-es tanévtől az 1971/72-es tanévig, nyugdíjba vonulásáig, 11-16/17(?) éves korom között. Annyit tudok róla, hogy Aradon született; családjának nagy része a fasizmus áldozata lett. A férje dr. NEUFELD György röntgenológus volt. Két fia volt. Egyikük, Andris [nem ismertem személyesen] 1966-ban fehérvérűségben meghalt. Egyszer említette a szüleimnek, hogy látja, hogy amikor az osztálytársaim futballoznak, én félrehúzódom, s erről eszébe jut, hogy az ő Andriskája, (aki velem nagyjából egykorú volt), mennyire szerette rúgni a labdát... Egyszer tanultuk a különböző vallások templomait angolul... (Church = keresztény templom; shrine = buddhista templom stb.)... "... és a zsidó-?..." -- kérdezte HARTH Bercitől, aki jó angolos volt. Úgy vettem észre, ekkor könny szökött a szemébe. Utoljára 1984 őszén találkoztam vele; járókára támaszkodva sétált, idős barátnőivel a sétatéri Magyar Színház előtt, egy előadásra várakozva.

[3.] Ez a tény kizárja, hogy előző nap nálam lett volna ez a türelemjáték édesanyám VII.-eseinek osztályünnepélyén, de emlékezetem már összemosta a +/- 1 napot 35 év távlatából. (Leírását lásd 1968.I.14-énél).

[4.] Marosvásárhelyről [Târgu Mureş / Neumarkt], édesapám és nagynéném szülővárosából...

[5.] A Kolozsváron történetesen nem kapható francia és román gyógyszert édesapám Marosvásárhelyen élő első unokatestvére, dr. HENTER Kálmán szemorvos (1910-1983) révén szereztük be. Kálmán bácsi fiatal korában Észak-Koreában is dolgozott meghívott szakorvosként. Kemá elmondta, hogy egyszer azt álmodta, hogy Kálmán levelet ír neki Koreából, amelyben beszámol róla, hogy ő most olyan távol-keleti kék ruhát visel, amilyent Európában nem vehetne fel. Ez az álma -- csodálatos módon -- betűről betűre megvalósult egy napon. Jött a levél Észak-Koreából, amelyben az unokatestvér leírja szokatlan kék ruháját, amellyel alkalmazkodnia illett ottani környezetéhez...(!) Csak parapszichológiai magyarázat lehet rá... Gondolatátvitel...? Bizonyára már az álom időszakában megfogalmazódhatott a fentebb említett beszámoló rokoni levél.

Kolozsvár, 1968. január 16., kedd:

Reggel korábban keltem fel, mert azt hittem, hogy eljön Barzu [1.] De nem jött el, ami várható is volt, mert Barzu csak románt és mértant tanulni (jött) jön, ilyen óra pedig ma nincs.

Kemá sütött málés tésztát [2.]

Az iskolában 6 óránk lett volna, de csak 4 órát ültem [3.] (vműhely-műhely) [4.], mert "vettünk valamit", azaz elmentünk [este] 7-től 9-ig megnézni A fekete párduc c. filmet [5.].

Este tejáztunk. [Sic(!)]

[1.] Ejtsd: /bárzu/. (Lásd 1968.I.12-énél).

[2.] Málés tészta = kukoricalisztből készült, sárga, Erdélyben gyakori egyszerű, akkoriban olcsó sütemény. A málé a kukorica székelyföldi neve, a tészta pedig a sütemény erdélyi változata, (míg annak, amit Magyarországon tésztának neveznek, Erdélyben általában laskát mondanak). [TRS]

[3.] Ülni -- az erdélyi köznyelvi szóhasználatban: (el)időzni, <huzamosabb ideig tartózkodni valahool>. Pl.: "Ne ülj sokat!" -- intik az erdélyi szülők a vendégségbe induló gyermeküket. [TRS]

[4.] Számítógépen nem utánozhatom azt, hogy eredeti naplóban egy nagy négyzetgyökvonás-jel felső szára alá helyeztem a két technikai gyakorlati órára utaló (műhely-műhely) szókapcsolatot.

[5.] A sorokból kiderül, hogy a szüleim elkéreztettek MÁTÉFFI Miklós műhelytanáromtól, (akit nagyon kedveltem). Ide azért egy kis kegyes füllentésre volt szükség; tanári szempontból ugyanis elfogadhatóbb kifogás mondjuk egy ruhavásárlás, mint az a tényálladék, hogy a tanulót a szülei moziba viszik...

Kolozsvár, 1968. január 17., szerda:

Reggel felzavart Gabi [1.], aztán visszaaludtam[2.].

Az iskolában természetrajzból feleltem [3.].

Amikor hazajöttem, itt volt Adrienne [4.]. Utána jöttek "Öreg-Gyuláék" [5.]. (Ittunk). [6.]

Este tanultam történelmet és fizikát. A magyart Kemá írta [7.]

Anyjuk, -- akárcsak az elmúlt napokban -- ecsetelte a torkomat [8.]

[1.] KOVÁCS Gábor osztálytársam.(Lásd 1968.I.2-ánál).

[2.] Azt hiszem ekkor történt, hogy, -- mint gyermekkoromban sokszor -- reggeli alvásra a hálószobából kimentem Kemá ebédlői kék díványára, [amely az 1967 tavaszán történt kárpitozás óta már barna volt, de nevét megőrizte], s ekkor hívott fel Kovács Gabi; emberileg alkalmas időben, de hát a napirendem már akkor eltolódott az éjszakázás irányába. Gabi valamit kérdezett a leckével kapcsolatban, [bizonyára hiányzott], én meg behunyt szemmel és nem egészen tiszta fejjel beszéltem vele. Emlékszem, hogy egy adott pillanatban, -- Kemától kérve segítséget -- Gabinak ezt mondtam a régi típusú, fekete kagylóba: "Gabi, add csak ide a könyvemet!"

[3.] Nem tudom, miért felejtettem el megemlíteni és mulasztottam el beírni, hogy hányast kaptam. A természetrajzot V-VII.osztályban SZABÓ [Lajosné RHOTARIDESZ] Éva tanította, aki értékelte a valószínűleg anyai nagybátyám, KISS J. Botond ornitológus [* Magyardécse, 1940.VIII.3-) vérvonalán örökölt természettudományos érdeklődésemet, (amely azonban csak hamu alatt parázslott bennem 1966 őszéig, mikor is SZABÓ Éva bevezetett minket a növénytan rejtelmeibe. Emlékszem, mekkora felfedezés volt számunkra a hosszúgyökerek szerkezete, a fa- és háncsedények, a növényi, (majd állati) sejtek szerkezete; felfedeztem, hogy a murok [TRS] / sárgarépa [H] is élőlény, s a sárga répa krómsárga közepe valamint narancssárga széle más-más funkciót tölt be; (a faedények felszívják, a háncsedények leadják a talajvizet a tápanyagokkal stb.).

 SZABÓ Éva, aki felső cikluson [TRS], [IX-XII. osztályban; 15-19 éves koromban; az 1970/71-es tanévtől az 1973/74-es tanévig] osztályfőnöknőm is volt. Amikor nagyobbak lettünk, bevallotta, hogy észrevette, hogy a tanulók gátlásosan felelnek a szaporodásra vonatkozó tananyagból, ezért a hím- és női ivarsejtekkel, közösüléssel, utódhozással kapcsolatos részletkérdésekből rögtönzést szokott íratni. Valóban, visszaemlékeztem arra, hogy az első növénytanból szerzett 9-esem egy rögtönzés volt egyes vízinövények szaporodásáról. Visszaemlékszem, milyen gátlásosan és sután írtam körül, hogy "az anyag feljut a víz felszínére"... Különben mindig biológiából voltam a legjobb; általános volt, hogy növénytanból [V. és IX. osztályban], állattanból [V! I. és X. osztályban], anatómiából [VII. és XI. osztályban] valamint általános biológiából [VIII. és XII. osztályban] 10-est hozzak haza.

[4.] VEÉR Adrienne. Szebb napokat látott, többszörös özvegyasszony volt, magányos kolozsvári "macskás néni", aki XIX. századi, apródos öltözékben szokott mutatkozni; arcpirosítót használt; szőke parókát viselt. A parafenomén Jolán néni, (BETEGH Gáborné) [lásd 1968.I.12-énél] révén ismertük meg a '60-as évek elején, és néha meglátogatta Kemát. Élénk érdeklődését a fiatalemberek iránt matrónakorában sem veszítette el és általában ragaszkodott hozzá, hogy a bátyám, [jóképű, kamaszkorból kinövő fiú] kísérje haza. Nagyon közel lakott hozzánk, talán nem egészen száz méterre kellett csak kísérni; a Kossuth Lajos utca † [1965-től: bulevardul Lenin, 1990-től: bulevardul 22 Decembrie 1989] unitárius templommal szemközti oldalán lakott, igen! közel a "Diszpenzárhoz", [Dispensarul Sanitar (...)], vagyis a körzeti betegsegélyzőhöz, ahol például a védőoltásokat kaptam, vagy ahol néha Mitrea doktornő készséges és lelkiismeretes segítségét szoktuk igénybe venni.

Dr. Mitreát 1979. augusztus elején láttam utoljára, mikor is utolsó útjára kísérte ismerősünket a X. emeletről 1979.VIII.1-én, [történetesen KISS János Botond nagybátyám és VERESS Bíborka házasságának napján] magát alávető Nina Sandu ACHIM pszichiátriai asszisztensnőt. Ekkor tudtam meg, hogy a valamikori körzeti orvosnőnk istenhívő ember. (A férje, Mitrea ismert kolozsvári tájkép- és csendéletfestő művész volt).

 Visszatérve VEÉR Adrienne-re: Laci szerint valóságos életveszély volt őt hazakísérni, mert sosem hagyta magát a zebrán átvezetni; mindig a cikázó autókat kellett vele kerülgetni. A kifürkészhetetlen sors úgy hozta, hogy 1970-ben trolibusz ütötte el... éppen akkor, amikor (megmagyarázhatatlan módon) éppen szabályosan kelt át a zebrán(!)... †

[5.] H. SZABÓ Gyula szülei: Gyula bácsi és [SZENTIMREI] Judit néni, (SZENTIMREI Jenő költő és az ekkor még élő FERENCZY Zsizsi énekesnő leánya).

[6.] Bizonyára engem is megkínáltak mondjuk egy piccolo-pohárnyi sörrel. Nálunk nem volt tabu gyermekek számára a szeszesital => sosem lettünk zugivók.

Visszaemlékszem, hogy vagy négy évvel korábban, körülbelül kilenc éves koromban vendégeink jöttek Vásárhelyről: idősb CSIPKÉS Zoltán, a felesége Ilon néni, [leánykori neve CSEKME törökül forrást jelent] és talán a legidősebb fiúk, Zoltika [* Marosvásárhely, 1940.II.12-), Kemá pedig sört töltött a poharakba. Nekem enyhén szólva derogált, hogy csak kis, piccolo-pohár jut és elég ingerülten szóltam a nagynénémre, hogy "... Te csak osztod nagy igazságtalanul...!"

[7.] Sokszor fordult elő, hogy Kemá írta meg a házi feladataimat. Nagy rutinnal tudta utánozni gyermeteg kézírásomat. Élcelődött is Anyjuk, hogy Kemá a "titkárnőm"...

[8.] Egy Pioctanin nevű, lilás reflexű, kék oldattal, amely közeli rokona volt a metilinkék [TRS] nevű fertőtlenítőszernek. Egyéb, -- Magyrországon ismeretlen, ám Romániában általánosan elterjedt -- fertőtlenítőszerek még a hipermangán [TRS], <amely szép, lila tintává oldódó szilárd granulátum volt; aztán a teljesen átlátszó oxigénes víz [TRS], a hidrogén-peroxid(?), amelyet ha sebre töltöttek, sisteregve habzott, s úgy tudtuk, hogy olyankor pusztulnak a gennykeltő baktériumok; a sárga, ragacsos, csak sebészeten használt Rivanol, (amellyel a sebészek gyakran leukoplaszt nélkül ragasztották bőrfelülethez kötés alatt a gézt); valamint -- nem utolsó sorban -- a kékszesz ! [TRS] (spirt sanitar). A metilinkékből vagy a pioctaninból ha egy kiskanálnyit véletlenül lenyelt az ember, különösebben nem ártott, de zöldre festette a vizeletet(!)

Egy évvel korábban, 1967 késő őszén dr. MAGYARI Bertalan orr-fül-gégész [fül-orr-gégész(?)] szakorvos idült garatgyulladást állapított meg, azaz krónikus faringítiszt diagnosztizált és hetekig ecsetelt Gomenollal, mentollal, metilinkékkel; csepegtetett az orromba, majd orromon keresztül valami mentolos, illetve antibiotikum-tartalmú port szívatott fel velem elmés kis kanálból, mint egy homlokán lyukas, kerek tükröt viselő, nagyhangú varázsló. A szó belgyógyászati értelmében ez a faringítisz határozta meg 13 éves kori betegségtudatomat, s valóban: ha a házunk előtt bakanccsal a pocsolyába léptem, hiába cseréltem zoknit otthon másodperceken belül, másnapra már begyulladt a torkom, nehezen nyeltem; ágynak dőltem és nem tudtam iskolába menni... 

Kolozsvár, 1968. január 18., csütörtök:

Reggel Apjukkal átvettük a fizikát. A számtant Losonczival [1.] vettük át.

Kemának ma van a neve napja [2.].

Ami előtt hazajöttem, -- (1 órával hamarább engedtek ki) -- Kemának vettem két tálcát (kerek és szögletes) [3.] és egy nóteszt.<.

Itt volt Oriold, Schuster és Szalma [4.]. Játszodtunk. Ami után elmentek, megtartottuk a "pótkräcilát" [Sic(!)]. Kemá is kapott valamit. Én társasjátékot [5.] és tolat [6.].

[1.] LOSONCZI Károly -- (Lásd 1968.I.14-énél).

[2.] Piroska volt, de senki se szólította keresztnevén; a legtöbb ismerőse Babának hívta.  (kb. 1956-ig dr. RUSZTHI Károlyné CSELÉNYI Piroska). Férje, RUSZTHI Károly marosvásárhelyi ügyvéd, 1968-ban telepedett át Magyarországra. 2000. április 6-án halt meg. 1968 még abba az időhatárba esett, amikor nem igen tartottuk vele a kapcsolatot; a '70-es évek második felében éledt újjá a két ex-sógor, édesapám és "Dádó" (= dr. R. K.) barátsága. 1999 karácsonyát követően, hogy édesanyám telefonon beszámolt Dádónak, -- a bátyám keresztapjának -- Apjuk haláláról, Dádó rezignáltan, mint egy berepülő pilóta, csak ennyit tett hozzá: "Most én következem". És... sajnos -- egy negyedévre rá -- igaza is lett...

[3.] Kicsi, olcsó, talán, sárgaréz-színűre galvanizált alumíniumtálcák voltak ezek. Minden trafikban lehetett ilyeneket kapni. Poháralátétnek szánták. Ami a noteszt illeti, rá volt írva a fedőlapjára, hogy "Carnetul cooperatorului", amit úgy lehetne lefordítani, hogy "a t.sz.-tag jegyzettömbje"... A vonalas címért cserében lehet, hogy volt egy-két fölösleges nyomtatott oldal is benne. Mindhárom ajándék kitelt egy 10,- lejesből.

[4.] EZ FANTASZTIKUS VÉLETLEN! ORIOLD István, SCHUSTER Andris és SZALMA Jóska... -- PONT EZEK ÉS (tudomásom szerint) CSAKIS EZEK AZ OSZTÁLYTÁRSAIM ÉLNEK AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN! Micsoda korreláció!!!

SZALMA Jóskáról még nem beszéltem. 1955 őszén, szeptember 15-e után született (Désen), úgyhogy, -- noha 7 év volt az iskolakötelezettség határa -- Jóskát 6 éves korában adták iskolába, (vagyis, akár KOVÁCS Gabi vagy VAJDA Zsuzsi, a későbbi színésznő, valamivel fiatalabb volt az osztály átlagánál). A Dózsa György utca 7. szám alatt laktak. Édesapja kazánkovács volt. Véletlenségből a szülei hasonlítottak a Pif le chien képregénysorozat két hősére, Cézárra (Tonton) és Agathára (Tata). Volt egy körülbelül 2 évvel idősebb bátyja is, István. Kezdetben sokat verekedtem "Szalmá" -val, de kamaszkorunkra jóbarátok lettünk; a '70-es évek legelején a szombat esti krimiket rendszeresen Szalmáéknál néztem meg, mert a Brassai utcai lakásunkban nem volt televíziónk; (1973-ban vagy '74-ben kaptunk ajándékba egy használt, szovjet televíziót, [ekkor még csak fekete-fehér műsorok és készülékek voltak Romániában] édesapám szatmári hadifogolytársától, BALOGH István fodrásztól. Jóska apja sajnos korán meghalt, valamikor a '70-es évek közepe felé; ekkor Szalma néni azt mondta, hogy "A fiúk dobozba tették a televíziót", mert, -- legalább is a heveny fiúi gyász időszakában -- nem volt kedvük többet azt a szórakozást űzni, amelyet atyai társaságban szoktak meg. Azóta nem voltam Szalmáéknál. Jóska nagybátyját tapasztalatcserére kiküldték az Amerikai Egyesült Államokba, de onnan nem jött haza, sőt, jó pár évre rá kivitte az egész családot. Úgy emlékszem, a Szalma család 1983-ban vándorolt ki. Az 1971-72-es télen megirigyeltem Jóska élénk színű, vékony, tarka, szabálytalan csíkos amerikai hosszúujjú ingét, amely egy lefúvódott, tipikusan amerikai, színes csíkos léggömböt idézett. Sok jópofa beköpése volt hitvány, gézengúz Szalmának; rendre valamennyire ki szeretnék térni...

[5.] A társasjátékra nem emlékszem, s nem tudom, miért nem említettem meg a nevét. (Az is információ lett volna, ha odaírtam volna a játék nevét: azt a román termékmegnevezést, amellyel forgalomba hozták).

[6.] 13 éves koromban töltőtollal írtam; csak az ezt követő években szoktam rá a golyóstollra, amelyet Erdélyben ekkor még csak pasztástollnak [TRS] hívtak a magyarok. Festékanyagát ma is pasztának nevezem és nem festéknek. "Pasztástoll" már a '60-as évek legelején is volt Romániában. A legelső golyóstoll-típusok átlátszóak voltak, minden tetszetős rugós szerkezet nélküliek, kék kupakkal. Akkoriban úgy tartották, hogy a golyóstollak festékanyaga nem tartós, ezért például az osztálykönyvbe csak tintával volt szabad bevezetni a jegyeket, s egy időben az évharmadi dolgozatokat sem lehetett golyóstollal, csak tintával írni.

[A bátyám e-mail-megjegyzése 2004.V.12-én:]

Akkoriban volt egy kis ellenállás a golyóstoll iránt, mint minden új iránt... Az volt pl. a rögeszme, hogy tönkreteszi az írást, a kalligráfiát.

A 13 éves koromban használt töltőtollam aránylag kisméretű volt, sötétzöldes-kékes-barnás fröccsentett mintás karosszériával, csavaros szivattyúval; a kupakján egy piros alapú, átlátszó félgömb-fejű műanyagcsavar rögzítette a rézből való csíptetőt. 1968-as naplójegyzeteimnek talán az egészét, ezzel vagy egy ilyen töltőtollal írtam.

Kolozsvár, 1968. január 19., péntek:

Ahogy felkeltem, már hozzá is fogtam a tanulnivalókhoz. 1-re kellett menjek.

Itthon ettem: flekkent, ugorkát, veknit, limonádét, halvát [1.], dobostortát.

Az iskolában nem történt semmi különös.

Itt volt Oriold és Schuster. Megvadultak az utóbbi jóvoltából [2.].

Megtanultam Apjuk vázlata szerint [3.] a földrajzot és az állattant.

Lacitól kaptam 2 Pifet [4.] (pótkr) [5.].

Ma bontottuk le a karácsonyfát.

[*]

[1.] halva -- török és balkáni eredetű, [régebb] szezámmagból vagy [ma már] napraforgómagból [is] készített, homokszínű, homokkő gyanánt, szálkásan töredező, nagy cukor- és olajtartalmú édesség, amelyet ömlesztve is árultak, de igen gyakori volt például a bolgár csokoládés halva is, gusztusos, sárgaréz-fényű, vörös-arany-fekete, az orosz mintákra emlékeztető, népies díszítésű, kerek fémdobozban. Arra az volt írva bolgárul, hogy TAHAN HALVA.

     -- Vajon mit jelenthet az, hogy TAHAN HALVA? -- kérdezte egyszer édesanyám.

     -- Biztosan azt jelenti, hogy ASZTALI HALVA -- vélekedtem az "asztali bor" analógiájára.

     -- Nincs értelme annak, hogy "ASZTALI HALVA" -- gondolkodott helyettem anyám.

     (A másik -- Magyarországon fel nem lelhető -- tipikus román édesség szintén török-balkáni eredetű: a RAHÁT. AA görög rahát dobozára -- többesszámban -- LUKUMIA (loukoumia) van felírva. Leginkább a zselére emlékeztet, de jellemző, hogy gyakran keserűmandula-ízű és -- az előbbitől eltérően --, mindig csak porcukorral szórják be, sosem kristálycukorral. Szép, színes, áttetsző, sörélesztő-nagyságú sárga, zöld és halványpiros kockák... (Nagyapám egy hatalmas skatulya rahátot vett a szövetkezetből, amikor Décsébe mentünk...)

VOLT SZINTE LILA IS. AZ SEM VOLT FINOM,  AKÁRCSAK A ZÖLD. A SÁRGA ÉS A HALVÁNYPIROS FOGYOTT EL ELSŐKÉNT -- [emlékezik vissza a bátyám 2004. május 14-én].

[2.] SCHUSTER Andris szeretett vadulni. Például elbújt a fotel mögé és onnan ordított ki: 

(((((( -- Cserényi!! Cserényi!! WOÁÁÁÁÁ!!! ))))))

     Máskor meg azt találtuk ki, hogy leseggelünk a földre és úgy rúgdosódunk két lábbal. A Szívek harca analógiájára Totó ezt úgy nevezte el, hogy a Lábak harca.

[3.] IV. elemi osztályban nehezen tanultam az elbeszélő tantárgyakat: Románia földrajzát, a természetismeretet és Románia [azon belül természetesen Erdély] történelmét. [*] [Ide kívánkozik a bátyám nyomatékosító kiegészítése, amely természetesen egybevág az én felfogásommal, de úgy véltem, hogy az olvasó mindvégig folyamatosan tudatában van az orwelli helyzetünknek, így külön nem fejtettem ki tanítósan, hogy a Romániában az 1965/66-os tanévben 10 éves magyar nebulóknak szánt Románia-történet nem vág egybe a budapesti és külföldi történészek Erdélyre vonatkozó ismereteivel:] 

[*] AZON BELÜL TERMÉSZETESEN ERDÉLY - ROMÁN ÉRTELMEZÉSŰ/FERDÍTÉSŰ TÖRTÉNELMÉT. EZT TALÁN A TUDATLANOK MIATT ÉRDEMES HANGSÚLYOZNI, KÜLÖNBEN AZT HIHETIK, HOGY MI NORMÁLIS ERDÉLY-TÖRTÉNELMET (S AZON BELÜL MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELMÉT) TANULTUK...

Édesapám sajátságos módszert dolgozott ki: a lecke értelmesen összefoglalt lényegét lerajzolta...(!). A képregénytől eljutott a hieroglif ábrázolásig. Emlékszem arra, hogy olyan konkrét ábrázolásokon kívül, mint mondjuk a karóba húzások Vlad Tzepeş idején, voltak egészen elvont fogalomjelek is, mint például:

    

     felfelé ívelő, két dimenziós nyíl = FEJLŐDÉS;

     tányérsapka = MUNKÁSSÁG;

     háromszögű kalap = PARASZTSÁG;

     cilinder = NAGYPOLGÁRSÁG;

     árvalányhajas kucsma = NEMESSÉG;

     téglás gyárkémény = IPAR;

     egy pénzeszsák = GAZDASÁG;

     búzakalász = MEZŐGAZDASÁG;

     két kard keresztben = HÁBORÚ, HARC, CSATA;

     cilinder / (törtvonal) / (alatta) tányérsapka = A TŐKÉSEK ELNYOMTÁK A MUNKÁSOSZTÁLYT;

     gyárkémény / (tőle balra) / felfelé ívelő, vastag nyíl = AZ IPAR FEJLŐDÉSNEK INDULT;

     pénzeszsák / (tőle balra) / lefelé mutató, vastag nyíl = A GAZDASÁG HANYATLANI KEZDETT... stb.

 

"Középső ciklusban"[TRS] én is megtanultam és további hieroglifákkal egészítettem ki. Például:

    

     (sárga) téglalap nyolc sugárral = ÚJ;

     egy óralapból szaggatott vonalú nyíl mutat balra = MÚLT; <MÚLTRA UTALÁS>; RÉGI;

     egy óralapból szaggatott vonalú nyíl mutat jobbra = JÖVŐ; <JÖVŐRE UTALÁS>;

     egy féltérdre ereszkedő, egyiptomi vonalrajz felfelé tárt vízszintes tenyéréből három sugárnyaláb = ALKOTNI;

     egy hosszúnyakú gázlómadár = MINŐSÉG; TULAJDONSÁG;

     a "nagyobb mint" matematikai jel tompa felén egy pont = NAGY;

     a "kisebb mint" matematikai jel hegyes felén egy pont = KICSI;

     három "nagyobb mint / kisebb mint" jel és pont a megfelelő helyen = LEGNAGYOBB / LEGKISEBB;

     egy fejből két vízszintes hullámos vonal = GONDOL(KOD)NI;

     egy fejből egy vízszintes hullámos vonal, a végén csillaggal = ÖTLET; ESZME; GÉNIUSZ;

     egy alul ferdén satírozott, vízszintes vonal mögül egy ember felsőteste egy súlyzóhoz hasonlatos tárgyat emel fel két pálcikakézzel = FELFEDEZNI; MEGTALÁLNI; RÁJÖNNI;

     <=, azaz egy balra mutató matematikai következtetés-jel = MERT;

     lúdtoll = IRODALOM vagy KÖLTÉSZET; (az utóbbi jelentést esetleg egyértelműsítheti párpapírtekercsre rótt keskeny sor)...

 

(Néhány fogalomjelemen tettenérhető a GRäTZER József rejtvényiskolájának "indián titkosírásá"-ból való inspiráció).

 

     AZ EGÉSZ XII. OSZTÁLYOS BIOLÓGIAKÖNYVEMET -- MONDATRÓL-MONDATRA -- ÍGY RAJZOLTAM LE 8 db (NYOLC DARAB) A/5-ös SPIRÁLFÜZETBE, AMIKOR LÉLEKTAN-FELVÉTELIRE KÉSZÜLTEM. [Ez a módszer persze csődöt mondott az egyetemre való felvételizés során].

    

    Előttem áll most is, hogy 1966-ban a bátyám egyik osztálytársnőjétől vettünk két darab, 4-4 színnel író francia vagy Franciarszágból származó fémgolyóstollat. Az egyik ezüst-, a másik aranyszínű volt. (Emlékszem, hogy a 66 mm-es kék betét enyhén lilás reflexű, indigós árnyalattal írt). IV. elemiben, a II. évharmadban Apjuk egy vastag A/5-ös méretű, vinilinfedelű, simalapú füzetet szinte telerajzolt a negyedikes történelemkönyvem leckéivel. A verseket csak ezzel a módszerrel tudtam megtanulni. (Sosem volt erős oldalam az idézgetés).

[4.] Vagyis antikváriumból vett Pif című képes gyermek-hetilapot. Ekkor még nem voltak benne "gazsé"-k [= gadget = <meglepetés>]; a Pif 1969 tavaszán változtat az imázsán: kétszer olyan vastag lesz; fedőlapja fényes, krétázott, valamivel keményebb; innentől kezdve fóliában árulják, apró meglepetésekkel --, ám tartalma felhígul: a nagyobb oldalszám nem jár több képregénnyel; megszaporodnak a reklámok: Clairfontaine<-tanfelszerelések; Adesine ragasztórúd; Adidas sportfelszerelések; távvezérlésű autók, talky-walky-k, aktuális Pif poche-ok, (azaz zsebkönyvek, [nem csak Pif kutyáról és Hércule macskáról...]) stb. Pocket Coffee koffeintartalmú csokoládé színes hirdetései...

     "J'ai mon Pocket Coffee!" -- (kérkedik az élénk diáklány álomszuszék kolléganője mellett; ő bezzeg tud figyelni a profra; könnyű neki, hiszen élénkíti őt elmés zsebkávéja)... [2004. május 16-i töprengő betoldás: Lehet, hogy a Pocket Coffee-reklámot már egy korabeli Paris Match-ban láttam, amelyet ekkor még /pári mecs/-nek ejtettünk...(?)] 

    Ekkor, (1968-ban) még rendes, "normális", klassszikus, puhakötésű, 24... esetenként 48 oldalas, A/4-es Pifek voltak...

[5.] Pótkarácsony, "pót-cräcilä", "pótkräcsilä" stb. Nyilván azért rövidítettem, hogy elkerüljem a törvénytelen szócsinálmánnyal kapcsolatos helyesírási dilemmáimat. (A rövidítés végéről azonban kifelejtettem a pontot).

     Az alábbiakban teret nyújtok a bátyám -- esetleg jogos -- aggodalmának, miszerint nem tűnik ki világosan, hogy mi otthon kifogástalan magyarsággal beszéltünk.

AZT HIHETI VALAKI, HOGY MI FÉLIG-MEDDIG ROMÁNUL BESZÉLTÜNK... HAHA. a MOS KRÖCSILÖ EGYÉBKÉNT SZÁNDÉKOS ÉS SZELLEMES SZÓTÉVESZTÉS VOLT, A MOS CRACIUN ÉS A MOS GERILA ÖSSZEVONÁSÁBÓL, MÉGHOZZÁ AKKOR, AMIKOR MÁR NEM VOLT SZABAD A KARÁCSONYT HIVATALOSAN EMLEGETNI, MEGÜNNEPELNI AZ ATEISTA ROMÁNIÁBAN. EZT ÍGY KELL MAGYARÁZNI A RÉGEBBI NAPLÓJEGYZETEDBEN. ANYJUK IS VISSZAIGAZOLTA. CETERUM OTTHON NEM ROMÁNOSAN EJTETTÜK, HANEM VALAHOGY ÍGY: PÓTKRECSILLA... VAGY: PÓTKRÖCSILLA. AZ ELSŐ ROMÁN "Ö" MÉG CSAK-CSAK ELHANGZOTT, DE A VÉGE ABSZOLÚT MAGYAROS VOLT.

     Valóban szépen beszéltünk, de a (")cräcilä(") szónál mindig tudatában voltunk a kétszeres idézőjelnek: egyrészt, hogy ez egy "román vendégszöveg", idézet egy idegen nyelvből, másrészt pedig, hogy ez a szó a románban sem létezik; édesanyám egy román kolléganőjének szóvétéséből ered, mintha teszem azt egy magyar ember az angyal szép fehér szakálláról beszélne.

  Ez egyébként megtörtént eset. Valamikor a '80-as években Marius TABACU barátunk [* Tóti, 1952.I.13-) gyermekes családnál járt látogatóban. December lévén, a gyermekek várták az Angyalt [Erdélyben a katolikusoknál is inkább csak az Angyal jár; ritkán emlegetik a Jézuskát]. Tréfásan/félkomolyan szóba került, hogy Marius találkozott az Angyallal. Kérték a gyermekek, mondja el, milyen volt, mire Marius kezdte ecsetelni szép fehér szakállát, minthogy a románoknál nincsen Inger(aş), azaz Angyal, csak Moş Cräcuni [mos kr(ö)csuny]...

[*] Ismét szólnom kell a digitális naplóvezetés interaktivitásának előnyeiről. Jött egy visszajelzés a bátyámtól, hogy naplóm olvasását lényegesen megnehezíti, hogy gyakran élek a tudományos szakmunkákban gyakori

[Sic(!)]

jelöléssel. Úgy döntöttem, hogy teljességgel ugyan nem mondok le róla, de a legtöbb helyen mindössze a betű méretének növelésével fogok utalni gyermeteg hüjeségeim-re vagy a kor / a helyzet nyomatékosabb anakronizmusaira, bizarréniáira, abszurditásaira.