Cselényi Béla 1998 I-III.


SZÍNES NAPERNYŐ

tilos és fülledt betlehem
fenyőeszencia-szagú betlehem
szemforgató betlehem
becsületes betlehem
derék magyar betlehem
meghurcolt betlehem
apácapárti betlehem
trianoni betlehem
kisz-gyűlésen kettétört betlehem
hazafias egységfront-betlehem
a párttagokért is kereszthalált halt betlehem
a seggberúgottakért is kereszthalált halt betlehem
tilos és fülledt betlehem

nem tudok sírni előtted
nem tudok kacagni előtted
be tudok venni 1 quarelint előtted
be tudok venni 1 seduxent előtted
nem tudok utálkozni előtted
nem tudok gyönyörködni előtted

betlehenem én nem téged akartalak
betlehenem én nem jászolt akartam
betlehenem én nem mirhaszagú királyokat akartam
betlehenem én nem sajtszagú pásztorokat akartam
betlehenem én nem közelkeleti kismamát akartam
betlehenem én nem karácsonyi ácsmestert akartam
én nem akartam
betlehenem
hogy két elhalt LATORt LETÖRjenek a szegről

én csak egy felhúzható
pléhbohócot szerettem volna karácsonyra
sebesen pörgő színes napernyővel

Budapest, 1998.I.1.




ROM

Felidézek gyermekkoromból egy csokoládét.
A neve: R o m . Jelentése: rum.
... ahogy van „Romania”, van „Rumania” is...
Hosszúsága mintegy másfél gyufahossz.
Magassága mintegy fele a gyufásdobozénak.
Szélessége úgy kétujjnyi lehetett.
A hármas tagolású,
nyugati nyelv szerint már
kissé bárdolatlan ízű
keserűcsokoládét
sztaniolos papírban,
akörül meg
rőtbarna,
bronzszínű,
sötétkék sávokra osztott
papírban forgalmazták,
minden sávon a márkanév
egy-egy kontűrös betűjével.
A rőtbarna-bronzszín-sötétkék
félreérthetetlen utalás volt a nemzeti színekre,
de nem volt piros, mint a zászló,
hanem rőtbarna volt, mint a tűzálló tégla;
nem volt sárga, mint a zászló,
hanem bronzszínű volt, mint a csésze füle;
a sötétkék árnyalat meg
a trikolór kékjénél is zordabb,
komorabb volt.
Nem volt márkás nyugati termék;
további fenntartására sem igény,
sem pénz nem volt,
csak én,
bozgor,
gondolok rá,
akár egy Lenin-szobrot gyűjtő nemesember.

Budapest, 1998.I.2.




EGY LENGYEL FILM VÉGE

A lengyel filmnek vége,
s a szombatnak is.
Rövidnadrágom alatt
fahangon vigyázzba billen
a csúnya, barna ülőke.
Kitámolygás tömegben
a szlávos háttérzene,
s a duplavék, cé-zé-k emlékével.
Fekete-fehér katonák
nagyon távoli világa
csukódik lágy fedőlapok közé,
de az a nyári szombat este
távolabb van már,
mint tőle a háború...

Budapest, 1998.I.3.




PINOCCHIO BOLDOGSÁGA

Pinocchiót szerette az Isten.
Tudta:
egyre közelebb lesz Giepettóhoz,
de sohasem éri el.
Tudta ezt Pinocchio is
és szépek voltak a sziesztái.
Nőt sosem ismert.
Amikor székelt,
akkor volt a legboldogabb.

(Budapest, 1998.I.4.)




A LÉNYEGI CSEND
(vers mondanivaló nélkül)

mikor megérti
a medve e haikut
azaz örökké

Budapest, 1998.I.20.




MONICA VITTI FUSCO-ÁRIÁBAN*

háromszor láttam a vörös sivatagot
s a tragédia egyre kisebbedik
lassan lassan
ahogy az őrület alvadéka felszívódik
míg a téboly fala elveszti rugalmasságát
tízévenként egy-egy vörös sivatagot veszek be
mint jódtablettát a sivár csapú tájon
giulia lelkén a nemespenész
egyre arankább
egyre megfoghatóbb
de csúcspontja
cserepes ajkú sikolya
egyre késik
mert dalba kezd a szirén
s a hallószerv ókori gyönyörétől
mindig kialszik az alhasi öröm
giulia kisétál a vászonból
mint az évtized határőre
mindig jobbra
és sohase felénk

Budapest, 1998.II.4.
*Az előzetes feliratok tanúsága szerint:

MUSICA ELECTRONICA
PAR
GIOVANNI FUSCO




SZERVUSZ KARLA!
Karla Faye Tucker
1960.X.28-1998.II.3./4.

Servusz Karla! Az Isten veled van a gyémántüveg tulsó oldalán. Szervusz, gyilkos! Szervusz, apáca! Szervusz,
ex-gyermekprostituált. Ott mosolyogsz szikáran az utolsó keresztény riporternő előtt; vár rád a karod öles lécével kibővített(,)
kárpítozott vasalódeszka, kényelmes, vízszintes női kereszt(,) több mint egy tucat biztonsági övvel; lefüggönyözött, tiszta
szállodaszobna. Guggoltál letolt gatyájú, izadt potentátok felé hajolva, s most, utolsó aktusodnál, csak a karod lesz meztelen.
Hová fásult, Istenem a világ!
A kormányzó piros átlóval húzza át zilált kézírásodat(,) az i-k
fölötti pikáns köröcskékkel, s most tollkabátban szónokol valahol a haza vigyorgó Miska-kancsóinak.
Hol vannak Milos Forman
unalom-szülte megváltói?
Ki énekel ma életedért
angolvörös szongot sárga pillangókkal?

Ott sajogsz örökké lelkem ismeretén, de a kormányzónak nem jutsz eszébe az agkori dűlmirigy fájó perceiben sem. Rád
hajpántos, magas Krisztus vár, s a kormányzóra mirigydaganat, férfirákfene egy hosszú, dolgos élet után.

Budapest, 1998.II.5.




DACKORSZAK
- Köszönj szépen István bácsinak! - unszolta karonülő fiát Kőből
Való Mária, mikor a király, - díszes seregével - elhagyta a templomot.
- Nem! - mondta összeszorított szájjal a Kisded, s a Vazul fülébe
öntött sistergő ólomra gondolt.

(Budapest, 1998.II.8.)