Cselényi Béla1998 X-XII.

 

KÍNAI VENDÉGLŐ

A szakács sovány ember:
praktikusan vékony:
ez fürgévé teszi
és optikailag meghosszabítja.

Szürke garbóban hozza az italt,
fehér tornacipőben.

Csak lampionok díszelegnek,
sehol egy fasárkány
mélyen aranyozva.
A fasárkányok robbannak
jugoszláv repesztől.

Egyszer nyakkendős kínai vendégei voltak,
ő meg mosolyogva,
alsóingben tárgyalt velük.

Lehet, hogy szóba került
KARVÁGÁS...

Budapest, 1998.X.5.



OSZKÁR

Oszkár, a vak zongorista
meghalt.
Előtte feketeség volt az élet,
utána feketeség volt a halál.
Én nem is tudom,
hogy’ vette észre...

Budapest, 1998.XI.1.



A RIZS SZÁMA

Egy óbudai kisvendéglőbe betért egy ember. Minthogy törzsvendég volt, észrevette, hogy a pincér törve is alig beszéli a
magyart, ezért nem is rendelt magyarul, csak kimásolt egy számot az étlapból. Ilyenformán, ha mondjuk azt írta: «17», a pincér
tudta, hogy vegyeszöldségsalátáról van szó; ha azt írta: «22», már kapta is a kukoricalevest, de ha történetesen kacsasültet
kívánt, aligha volt egyéb dolga, mint papírra vetni, hogy «92». Tetszett ez a pincérnek, s úgy tűnt, emberünk is élvezi a dolgot.
Történt pedig egyik nap, hogy a törzsvendég egy kis rizset kívánt volna a curris csirkéhez, így papírra vetette, hogy «33», majd,
- minthogy az étlapon külön nem jelölték - olvasható, nagy betűkkel mellé írta: «RIZS».
- Nem tudom a rizs számát... - magyarázkodott a pincérnek, akinek fehér fogú mosolya diszkrét, torokhangú kacajba fordult:
- Ön nem tudja, mi a rizs s z á m a ; én nem tudom, mi a rizs
s z á m a ; én tudom, mi a r i z s .

Budapest, 1998.XI.1.




KIKÖLTÖZHETETLENSÉG

Testem, akár egy korhadt magasles,
nyikorog mások viharában.
Kár, hogy máshonnan
nem filmezhetek.

Budapest, 1998.XI.2.

VILÁGHÁLÓ

Ha befúrom fejem, mint a pondró,
hátam mögött sík lesz a világ.
Álmodom-e otthon?
vagy éjjel, a munkahelyen...?
Mintha balkonon lennék vagy heverőn...
Ilyenkor Alfában
minden csak Alfára emlékeztet,
s kemény deszka csupán
hátam mögött a Föld.

Budapest, 1998.XI.3.

TŰZELHALÁS


Gróf Batthyány Lajosnak, kérlek szépen,
1849. october 6-án, pénteken reggel
47,9 °R sebláza volt, öregem.

"Egy lázas állat levágása
eredményezhet egy kevésbé
jó kivérzést."

Debreczeni Sándor(?),
Kossuth Rádió Budapest,
1998. november 26., csütörtök,
10 óra 16-17 perc körül.


Budapest, 1998.XI.26.

 

 

HARMADIK ÉVEZREDI ISTENTISZTELET

Öt ember érkezik sötétszürke kezeslábasban,
dominó-ötös alakzatban.
Megállnak egy szürke korongon.
A négy szélső egy fekete nyakkendős,
fehér partedlit segít feltenni
és hátul összekapcsolni
a középső alaknak.

Gazdagabb vagy központibb fekvésű eklézsiáknál
kis gallérutánzatra is futja.


Budapest, 1998.XII.1.

 

ROMÁN ÉVEK


Nagyapám a román években halt meg bilin.
Édesapám szeme könnybe lábad, ha erre gondol.
Nem tette le az esküt --,
akkor NEM volt karácsony.
Aztán LETETTE az esküt --,
akkor egy darabig megint VOLT karácsony.

Halála elôtt egy nagy kolbászhegyrôl álmodott.
Abból kellett neki ennie.
Máig nem tisztázott,
hogy egybefüggô,
hatalmas,
hegy nagyságú kolbászról
vagy pedig arasznyi hurkák
sziklányi tömegérôl álmodott-e nagyapám,
aki a román években halt meg bilin.


Budapest, 1998.XII.21.

 

KARÁCSONY UTÁN


A hófoltos, macskaköves sikátoron
dobozhéjat lenget a szél:
kívül arany, belül ezüst
fémes fényű fóliát.
Két mókus jár arra.
Szagolgatják, pofozgatják.
-- Mi volt benne?
-- Megégett kávémag volt benne.


Budapest, 1998.XII.30.