Cselényi Béla 1998 IV-VI.

 

(ÖREG SZÍNÉSZNŐ, PLAKÁT.

KÜLÖNBEN RÉG NEM ÍRTAM)

A líra rég nem látogat,
csak egy óriáshirdetés színes fényképe
juttatja eszembe A és B között,
hogy majdnem két hónapja hallgatok.

Az óriásfényképen szánkón csúszik
egy piros kabátos, fehér nadrágos nő
és egy zöld kabátos, fekete nadrágos férfi.

Tökéletes optikai összhang
fehér alapon.

A fiatal nő
egy öreg színésznőhöz hasonlít,
aki gyermekkoromban volt
önfeledten kacag(ni is tud)ó*
fiatal színésznő.

A világ megváltozott
és nagyon szűk,
nagyon villanásnyi blendenyílás
láttatja már csak az óvilágot.

Munka és otthon,
otthon és munka között
csak ez az óriásplakát juttatja eszembe
a másfegyelmű, szelíd biztonságot.

Budapest, 1998.IV.4.
* Olvasd: „önfeledten kacagó...,
pontosabban:
önfeledten kacagni is tudó”.




(ÍR NYELVŰ HÍREK AZ INTERNETEN
VISSZHANGOSÍTOTT KIEMELÉSEKKEL)

tengere-fere junion hull.
nekik a köd - FOGG.
a FÁK-on túl hol nincs egyél-s-egyél nagy tajga rian. s hó hull kies-kietlen kilensz-kilensz; hol halkan pap fog fohászni; előtte
cseremisz „godess”. s akkoron vót enni, s kaja lett.
hol micraImi hull, hol icraEli. ma h’ara, ma fát, oszt’ hebrjú hebihaal.
s csengess schengenen, „tompa tóra hull”*.
itteni hamis iratai, azaz áj-ár-Éi. vár „mortual punish”, ül galván elemen.
íreket mondtunktunktunk.

* Átvétel: József Attila: „Medáliák” című verséből

Budapest, 1998.IV.4-6.




KÖTÉL ÉS KÖPET

pcö HAAJ pcö HAAJ kufaraIM!!!!!

Budapest, 1998.IV.10.




QUIÉBECI SZTRIPTÍZ

me tzëtzëtzë dö tzützü ppa

Budapest, 1998.IV.11.



HEROINISTA LÁNY

csontfájva eltotyog a cigarettapénzzel
meg lá tod ha ma ro san visz sza a dom
árad egy hang az űrből
mely lehetett volna mondjuk
nagy gulyás piroska*

(Budapest, 1998.IV.12.)
(* fiktív név)



AKIK AZ EBÉDET GÖRDÍTIK

akik az ebédet gördítik
most egy hatalmas cipőt
tolnak a targoncán

középen összecipzárolt
friss bőrszagú bőr vár
konyhányi kis felvonószobára

az irdatlan nagy cipő orrán
elől átnyomul
két
egymással tompaszöget bezáró
hegyes orrú női cipő

Budapest, 1998.IV.12.




BALKÁNI KÖRTÁNC

trl t trl trl
trl t trl ngga
trl t trl trl
trnga trnga

Budapest, 1998.IV.26.




KIÉGETTSÉG

egyszer megszondázták a nagybátyámat
azt mondta utána
nagyon üresnek érezte magát
így nem tudok most kimerülten
élvezhető szöveget írni
csak tandorizgathatnék tindi-tanda
mint nekisuvadt avítt irodagép
a líra csomóit a hivatali munka
egyenként kioldja névértékűsíti
prózába ránt a számítógép
az orrvérzésig nézett világháló
s a tündér combja másnak löki majd ki
a furcsa új világba való tölteléket

Budapest, 1998.V.13.




NYÁRI DEPRESSZIÓ

a toronyházból kidől
egy tükör-dobókocka
jön egy választékos
zöldhajú fiatalember
csuromvéresek a moziszékek buzi a király
füstölög az aszfalt s japán kecses kislány
zsebtelefonja csörren ugyanakkor
fekete léghajó lebeg s vasálarcban
orff-zenére lejt néhány térítő
s a mozgólépcső alján
egy habzó szájú indián
csuklójára
homlokára
sípcsontjára
lép egy-egy ember
míg hörög mint a sátán és
éppen bombariadó van

nem találok semmit
ami otthonom lehetne
s az orvosom

a gumikalapácsos
elment
nyaral
nyaralni van

Budapest, 1998.VI.9.





A FOGORVOS MAUZÓLEUMA

a mezővécei temetőben
a mezővécei templom
egy az öthöz léptékű
kicsinyített mása tornyosul

a mezővécei fogorvos
mauzóleuma

Budapest, 1998.VI.11.




TÖRÖKFÖRDŐ ’97 NYARÁN

lázra láz
hangra hang
a kupola tenyérnyi
színes ablakaiból
naívhalmazelméleti*
piros-kék vonalak metszik át
a dantei poklok legkisebbikét

hangok vörösrézben
apró csúsztatásokkal
mint mikor ugyanazt a szöveget
húzod le kétszer ugyanarra a lapra
s úgy érzed
megőrült a szemed

a törökfürdő bágyadt férfihangjai
a lázálom érzetét keltik
ha hőemelkedésedet
éppen ott kezeled

Budapest, 1998.VI.12.
- Én még Frédérique PAPY svájci matematikus
munkái alapján tanultam elemi halmazelméletet
Kolozsváron az 1967/68-as tanévben. Csak később
tudtam meg, hogy nagyszerű folyamatábrái,
új szimbólumai (&c.) túlhaladottak.





BERKESI

A téren elővettek egy zászlót.
Középen lyukas volt.
Berkényi elvtárs görcsösen kapaszkodott férfiasságába.
Az is lyukas volt a közepén.

Budapest, 1998.VI.13.




LOMTALANÍTÁS

Világbajnokság van.
Mirindát iszom.
A boltokban felgyűlt
az 1/43-as méretű
bordó Porsche 911-es.
Ömlesztve hevernek az élelmiszer-rézleg
tágas kosaraiban,
eladhatatlanul sokan,
akár a költők.
Hármat adnak hatszáz forintért.
Egyiket kipingálom:
az leszek én;
a másik kettőt hiába kínálgatom,
a kéregető kisdednek de kell,
hiszen nem azért koldul,
mert makettre se telik neki...

Hat után tompul a csend.
Dunai szieszta.
Opálosul az ég,
s a melegben
cigány darazsak köröznek
kidobott székek körül.

Nyitott ablakomból
kicsipog a vekker.
Elhallgat.
Most már nyár van.

Budapest, 1998.VI.21.