CSELÉNYI BÉLA

költő

1955. április 4-én született Kolozsváron. Nőtlen. Édesapja: Cselényi Béla, nyugalmazott egyetemi történelemtanár, édesanyja: Kiss Anikó, nyugalmazott középiskolai történelemtanárnő. Iskolai tanulmányait 1962-1974 között végezte Kolozsváron. Volt játékgyári segédmunkás, munkakönyv nélküli tejkihordó, helyettes segédkönyvtáros; jelenleg a Magyar Rádió Sajtóarchívumának sajtóinformatikus dokumentátora. 1987. december 23. óta Budapesten él. Kötetei: Barna madár, Kriterion, Bukarest, 1979; Fabula rasa, Dacia, Kolozsvár, 1981; Magánbélyeg, Kriterion, 1983; Üzennek a falmikulások, Holnap, Budapest, 1990; Évszakok gipszalkonyatban, Íves Könyvek, Budapest, 1995; Madárbüntető, Palatinus, Budapest, 1998. Előkészületben: Reményfaló, NYOMDACOOP, Budapest, 1998 (?) vagy 1999 (?) (TÉVES ADAT az 1998-as Magyar és Nemzetközi Ki Kicsodában, hogy 1997-ben megjelent a „Vetítés málló vakolatra” című kötete, ez ugyanis a Madárbüntető kiadói munkacíme volt). Több antológia társszerzője. Erdélyben szinte mindegyik magyarul közlő lapban publikált, főleg az Echinox magyar oldalain, (ahol debütált 1973-ban); Magyarországon legtöbbet a régi Mozgó Világ közölt tőle. Pályájára - saját bevallása szerint - a vajdasági Új Symposion köré tömörült avantgard alkotói gárda helytállási példaképe állította; (Ladik Katalint tartja mesterének). 1975-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, majd a kör utolsó vezetője. Foglalkozik fónikus és vizuális határműfajokkal is. 1988-ban negyedéves JAK-ösztöndíjat kap; 1998-ban Soros-ösztöndíjjal jutalmazzák költészetét. Ritkán publicisztikával és versfordítással is foglalkozik. (Utóbbit, mint munkát, nem szereti).
Nyuszi-mesék címmel zenés hangjátékot állítottak elő szövegeiből a Magyar Rádió munkatársai a Petőfi Rádió 1995. április 16.-i, húsvét vasárnapi előadására. Szenvedélye a naplóírás, amely fontosabb számára a költészeténél is; hobbija a nyelvészkedés, zászlógyűjtés stb.