Cselényi Béla 1987

 

ANYÁM ÉS A TERHEK
 

dervisüvöltéssel kezdte anyám az újévet
rátehették a betonlapokat
egyiknek a csücskét én is megérintettem
aztán nagy nehezen felmásztam
a rozogán ingó betonrakásra
onnan szétnéztem
nem láttam sokkal többet mint amennyit a sátorból láthattam
hol túl keskenynek
hol fölöslegesen szélesnek éreztem
s míg ott ténferegtem
eszembe jutott
jaj nektek is farizeusok
mert atyáitok megépítették a sírokat
ha nem is ezekkel a szavakkal
ti meg sétáltok lépegettek lofráltok rajta
aztán
csak le kéne kászálódni valahogy
gondoltam
ügyeltem rám ne dőljenek a betontömbök és az apró tárgyak
a disznó-falta gyöngyök szemetével
igen
szólni kéne
szólni kéne az embereknek
most már becsületesen meg fogom fogni a rám eső szögletet
és dolgoztam egy nap az emberekkel
és amikor az utolsó betontömböt óvatosan leemeltük
észrevettem hogy édesanyám nagyon nagyon szomorú


Budapest, 1987.XII.23.