Cselényi Béla 1988

 

AKCIÓ KŐVEL


a toronyból kivetett kőnek
egyre csökken az esélye
hogy lelassuljon


Budapest, 1988.I.11.

TÖRDELT REGÉNY


-- ........... Jó napot.
-- Adjon Isten..........


Budapest, 1988.I.11.

 

EZ VAN


nem túlságosan felemelő
a november-hajnali havasesőben
tengerpart-menti munkahelyedre sietni


Budapest, 1988.I.12.

 

A SÖTÉTBŐRŰ SARKKUTATÓ


nem tudom hogy van-e sötétbőrű sarkkutató
tehát ha most meghalnék
nem tudnám hogy volt-e sötétbőrű sarkkutató


Budapest, 1988.I.12.

ÚGY A ZÖLD SÁV UTÁN


ahogy a szivárvány alatt átrepülsz
kezdesz fokozatosan önmagadhoz hasonlítani
így a fejed olyan lesz mint egy fej
a szíved olyan lesz mint egy szív


Budapest, 1988.I.12.


OTTHON


itt-hon
most-hon


Budapest, 1988.I.12.


LÉLEKZET


(Sötét).
HANG BALRÓL: Köszönöm, kedves édesapám, hogy életet adtál nekem.
(Szünet. Fing balról).


Budapest, 1988.I.12.


TÖRVÉNYEK VASTAG KÖNYVE


Ne rettegj a Biblia hangerejétől;
majdnem bűnözőknek írták,
akiknek vasárnapi kikapcsolódás volt
részt venni egy megkövezésben,
nem beszélve arról,
hogy illett elmenni a megkövezésre --...,

s hogy szerette-e Krisztus
a húsnemevőket,
a bornemivókat,
a lélek hajlékony vándorait...
Szerinted Enver Hoxha ivott-e Coca-Colát?


Budapest, 1988.I.16.

 


AZ ELSŐ NAP, HOGY NEM JUTOTTÁL ESZEMBE


Jegyezd meg a dátumot.
Vonj ki belőle egy napot.
A eredményt vésd rá a kő jobb felére.


Budapest, 1988.I.24.


SZÉPANYÁM ARANYHALAI


sárga üvegtömbben
úszkálnak szépanyám aranyhalai

ha feltörném az üvegtömböt
halandóvá tenném az aranyhalakat

ha nem törném fel
szépunokánknak is kijutna
ugyanezekből a dülledt szemű szörnyetegekből


Budapest, 1988.II.3.


(... Isten)


te szobrot faragsz barátom
én verset írok

e g y sajtban gyűrűzünk


Budapest, 1988.II.7.


A GILISZTA


édesanyám-édesapám
mikor eszünk

majd ha elindultunk

édesapám-édesanyám
mikor indulunk

ha majd eszünk


Budapest, 1988.II.7.


MEGSZOKÁS


a terror hiánya
akár a tifusz hiánya
észrevétlen


Budapest, 1988.II.8.


A GÖRÖGÖK


több isten közt tallózva
az igazira ráhibáztanak
és ma keresztények
fekete pulóverben


Budapest, 1988.II.11-19.


ÁTÉRTELMEZŐDVE


szép innen
magasról
a szivárványos játszótér
veszélyes lenne rázuhanni

tízszer annyi idős vagyok
tízszer akkora városban élek
laza
ödémás
granulómás
gyermekkor


Budapest, 1988.II.17.

 


MINTHA CSAK '78-BAN ÍRTAM VOLNA



a templom egerei
blokkok
a templom angolkóros egerei


Budapest, 1988.II.20.


GÁZOLÁS MA DÉLBEN


vérrel fröcsköl szembe a hangosbemondó
a föld alatt gázolás történt
kérjük a kedves utasokat
hogy a felszínen közlekedjenek
kiaraszoltam hát
a föld gyilkos gyomrából
és láttam hogy az igazgató továbbra is csak igazgató
a kurvapecér meg továbbra is csak kurvapecér maradt


Budapest, 1988.II.25-27.


A MAGÁNTANÁR


szeptemberben szvetterben kezdi
télen öltönyben folytatja
tavasszal kivirágzik
a magántanár méri az idôt
a magántanár folyamatos
örömben rákban egyaránt
a karácsonyokat elrontja
a háborúkat elviselhetôvé teszi
s egy üres kopott hodályban mindig megtalálható
mert valamit mindig kell tanítani
például németet
és valamit mindig kell tanulni
például németet
és valamit mindig kell tennünk
például tanulnunk
mert amíg tanulunk
gyermekek lehetünk nemdebár? tessék?
és jól figyeljünk ide kérem
megfáradt uraim
mikor az öltönyömet fogasra akasztom
kitavaszodik


Budapest, 1988.II.27.


SZEMÉLYI SZÁM


szétroncsolhatja arcodat a metró
értesíthetik édesanyádat
ennyi a szerepe
a személyi számnak


Budapest, 1988.III.11.


KENYÉRMORZSÁS ESTE


este nem volt kenyerem
nem nagy dolog
ott feketéllett egy morzsa
a platninak nevezett plattenen
szóval szó sincsen éhezésrôl
meg kellene írni az otthoni lányoknak
hogy szó sincsen éhezésről
s egyszer majd
amikor fehér kerti székemben
ülök majd a medencém előtt
nagyon kellemes emlék lesz ez a mai este
vagy ha majd reszketeg kezekkel
végigtapogatom az aluljáró korlátait
a pályamunkásoknak odavetett garasokért
akkor nagyon kellemes lesz
ez a mai h a j l é k o s este

de hátha nem leszek
hátha
nem leszek milliomos
hátha nem leszek guberáló
és egyik kenyérmorzsás este a másik kenyérmorzsás estém indigólevonata
lesz


Budapest, 1988.III.25.

 

BEKEBELEZETT(*) VERS


elszerethetetlen
megszerethettelek


Budapest, 1988.III.31.


(*) a bekebelezô vagy inkorporáló nyelv...

 


TANÁCSOLTÁK


Tanácsolták,
hogy lépjem át a fehérre meszelt kavicsokat.

Biztattak,
hogy a sarkon túl
lépjek a távolsági autobusz küszöbére.

Javasolták,
hogy minden félbenhagyott munkámat
egészítsem ki
az immár lazább elvárások szelleménben.

Egyengették
utamat,
hogy kevésbé különbözzek a járókelőktől.

Aztán
egyengették az utamat,
hogy jobban különbözzek a járókelőktől.

Útmutatásokat adtak.
("Útmutogatás...",
ahogy egy barátom/*/ mondta).

Felkaroltak,
amikor be kellett volna vásárolniuk
és közben bevásárolhatnékukról beszéltek.

Eligazítottak,
ezt meg kell adni.

Támogattak,
és nem támaszkodtak rám.

Óvva intettek attól,
hogy a hanyagságból vagy egyéb okból fel nem emelt
reprezentációs költségemmel
bonyolítsam a bérelszámolást, vala-

mint a sértett házigazdát játszotta valaki,
amikor nem nyúltam az ál-svájci széfbe --,

és akkor kitört belőlem,
de ki az Istenit!,
hogy testvérekhez indultam,
nem ügyvédekhez!!


Budapest, 1988.IV.6-7.


/*/ Zudor János

 


BERTHA BULCSU NEVÉRE


Hogyha meghal Bertha Bulcsu,
szeretném, hogy gyertyát gyújtsunk --,
tehát hogyha Bertha Bulcs'
eltávozik,
gyertya'gyújts!


Budapest, 1988.IV.10.

 


GAZDAG VÁROS


ha benne laksz
színes napernyő gyászolóknak


Budapest, 1988.IV.19.

 


ÜVEGVÁROS


van ahol a hold
a nagy kék óramű
sárga foltja csak


Budapest, 1988.IV.19.

 


ZSIVÁNYOKNAK


selyemkavicsaimat
szétszórták a latrok
de egyik
a zsebemben
malomkővé hízott


Budapest, 1988.IV.19.

 


SÁRGA SZEMÜVEG


hazautazni annyi
mint levenni egy pillanatra
a sárga szemüveget


Budapest, 1988.IV.19.

 


ŐSVÉTEL

SALAMON ISTVÁNNAK


Karinthy barna
faszipka hangja
gobelin-keretbe,
kerekbe rakva.


Budapest, 1988.IV.19.

 


MI A DUNA-PART?


Csík a HÉV-ablakból.


Budapest, 1988.V.14.

 


ALMA ÉS NARANCS


Az alma fonnyadt héjú,
aszott,
érzem rajta a kamra dohát.
A narancs se friss,
de milyen pince


Budapest, 1988.V.19.

 


DE A RÚDUGRÓ MAGA


majd fiatal leszek
sejti az iskolás
már voltam fiatal
mondja a meglett korú
r ú d u g r á s t n é z n e k mohón
de a rúdugró
izzad lüktet lohol torka a szívében ver köhög minden
csak irigylésre méltó
csak c s o d á s fiatal nem


Budapest, 1988.V.23.

 


SALAMON ISTVÁNNAK


Nem igaz, hogy meghalt Salamon,
hiába mondta ő maga nekem,
körbenőheti a gyomnövény, s a lom,
ott lüktet a barna bakelitben.

A bakelitben ül és szürkén hallgat,
kristálydetektorba költözik,
szürke ruhája Zsigmondot takargat:
zsigásan él, zsigásan öltözik.

És voltak egykor zsigmondabb idők,
zsigás kacajra buktak volt a lányok,
és nem kerülték hajtűívben őt
a sötét selymű szempilla-talányok.

Töfögtek egykoron bakelit-batárok,
és volt fehér kesztyű, volt tálalóvilla,
Edék, tihamérek voltak a barátok,
s átsuhant a lenge szexepilla.

Ma színtelen korban, -- különb hivatással --
foglalkozik Pista hangi híradással;
nem is híradással..., csak nyomelemével:
téglatestre nyitolt, feltekert beszéddel.

Hat fal között elszív valami cédulát,
szűrt fényben idéz fel Léda-levendulát,
judit-táncokat, makrancos Mártákat,
kiknek gyöngyös gyolcsban mérték értéküket.

Eloltja a csikket --,
jegyeket szedeget;
most már hazamehet, mert szedett eleget.
Otthon a jegyeket számsorrendbe osztja,
jegymozaikokkal termét kárpitozza.

Szürke szobor kéne Salamon Pistának,
de nem túl sürgősen... hát -- hála Istennek!
saját emlékére sajnálja a bronzot,
de a fenti vershez kis plasztelint hozott.


Budapest, 1988.V.25-26.

 

( C s e r e s n y e )


  
Valahogy úgy adódott, hogy nagynéném nem ismerte meg a vietnámiakat. Amikor jött az elsô vonulat, már nagybeteg volt.
   -- Milyenek ezek a vietnámiak? -- kérdezte.
   -- Olyanok, mint Erôs Dani -- mondtam.
   Nagynéném nem kérdezett többet, mert Erôs Dani "cseresnye"-ként
értékesítette a meggyet, "ha eccer cseresnye kellett nekiek".



Budapest, 1988.V.28.


A FŐ TÉR ÓBUDÁN


kikövezett övezet a csüggedő rohanásban
tiszta zakós osztrákok
piros küllős batárt rendelhetnek
a kocsisnak nincsen jelmeze ott még nem tartunk
s a konstancai tengerpartot idézi
de nem tudom micsoda
s nem vagyok abban sem biztos
hogy a konstancait-e
tehát adott egy kikövezett főtér
bergmani mankók közé szorítva
vigyázzba állnak a facsemeték
ólomkatona-zenekar
valami küllős gép
valami pengő
valami tallér
s az ismeretlen prostituált
bronzesernyőjéről
zsíros fénnyel csepeg a löttyé hígult honvágy
mint valami saccharinos
újmódi nóta


Budapest, 1988.VI.5.

 


KISEBB LETT A FIZETÉS


kisebb lett a fizetés
éjszaka is nyitva vannak az ékszerüzletek


Budapest, 1988.VI.10.

 


APÁM ABLAKA


apám ablakából
egy lányosház ablaka látszik
de apám sosem ül az ablakban

telik az idő
apám ablaka
már nem nagyapám ablaka


Budapest, 1988.VI.10.

 


GALAPAGOSI BOGÁR


tengerbe hullok
mielőtt óceánia hasán
kézfejemet végighúznám

|
|
|
|
|

tengerbe hullok
az erkölcsössé züllött forradalmak
szégyenében


Budapest, 1988.VI.10.

<Innen «az elmaradt szó» című cirillbetűs szöveg hiányzik: Budapest, 1988.VI.19.>

 


GYERMEGÁTOK
Az «Öreg néne őzikéje» mintájára


Fanyar átkot zeng a nóta:
"Élj örökké, Hess apóka!"


Budapest, 1988.VI.23.

 


HŐSÖK TERE / 1988.VI.27.


dobozol minket a tejszürke ég
helikopterzajra leszegem fejem
kiváncsi angolok hullámzásával csapódom a térre
nézem
egyikük válltáskáján
a piros-sárga-zöld gurtnit
aztán
nagyapám bécsidöntéses lázálmát tartja magasba egy ing nélküli kamasz
és áll
áll
szobrot nem lovagolva

szóval
mit is akartam
miért is jöttem
egy alsóinges szôke zászló sikong
fel-felemeltetve
indiai-kender-haja mögött ott vannak a jelszavak a piros fröcskedékkel
zsebórák ezüstkitüntetéseit lengetik
én meg visszafordulok a vakufényben
a válltáska
piros-sárga-zöld gurtnijára gondolva
és lila macskagyökeret nyelek
ferenc jóska aluljárójában
mert langyosnak maradni
az a legnehezebb


Budapest, 1988.VI.28.

 


DE AZÉRT


nincs az a gyémántujjperec
ami úgy tudna fájni


Budapest, 1988.VII.1.

 


KAKUKKFIÓKA


miután jó nagyra nőtt
hogy anyja úgyszólván ki-besétált a csőrébe
a fióka azt mondta

márpedig mostantól
vérkötelék
az nincs


Budapest, 1988.VII.3.

 

A BOLDOG HERCEG


mátkája aki gyufát árult
megmártózni szeretett volna
nagy távoli meztelen vizekben
de a szobor nem mehetett
egy tapodtat se ólmos talapzatával
nem hagyhatta ott a mohás márványt
a vésnök hosszú betűivel

menj hát ég áldjon
mondta a boldog herceg
majd mellkasából
kis platinaérmét vett elő

billentyű volt az


Budapest, 1988.VII.7.

 


MAKULA


úgy értél hozzám
mint a kölnisüveg szája
lemoshatatlanul
hogy együtt kell élnem már
szőrös mellkasomon mellbimbód szagával
mint lándzsahegy végén a ringy-rongy selyem
úgy szakadsz lobogsz csattogsz mellemen



Budapest, 1988.VII.7.

 


FOSZTÓKÉPZŐ


azt se tudom hogy finnül
m e z t e l e n az ALASTON
a szauna örömeit
jövő évre halasztom


Budapest, 1988.VII.7.

 


HITPARADOXON


Mézbuborék-szerű
az önmagáért beszélő
lenyugvó napkorong.

A naplemente, amely valaki határozott szándékából gyönyörű,
olyan, mint az egészségre ártalmatlan édesítőszer:
egy naplemente, amely olyan, mint egy naplemente.


Budapest, 1988.VII.12.

 


A HIROSIMAI TEKNŐSBÉKA


megindult felém a hirosimai teknősbéka
felém, aki szemben álltam a habokkal
megindult felém mert megundorodott
a cigányzenés tengertől
a tartományokat elkártyázó tengertől
a korall-tulipántozó csabakirályfibugyborékoltató tengertől
az üresszemű acetonszagú aluljáró-tengertől
a félhivatalos és szamizdat-tengertől
a bölcsődét-oskolát ádó esóesgyermekfalu-tengertől
a pirospozsgás státusszimbólumos figyeeeeelj-tengertől
a külföldi nyanyákba olajos betyárfaszt csúsztató tengertől
igen
a teknősbéka kiszállt a buliból és tüzet kért tőlem
hát jól van
gyere
gyere öcsém
mondtam a teknősbékának
béla vagyok


Budapest, 1988.VII.1.

 


ÚJ IDŐK GYERMEKE


te már zokogtál
tizenhét szál piros gyertya mellett?

Budapest, 1988.VII.17.

 

DADOGÓ MEMORANDUM

a nagy államban a meztelenek ügyét
hogy elhanyagoltátok hogy nem emberi
egyszerűen nem tudok szóhoz jutni
hogy a nagy államban elhanyagolták
a meztelen emberek ügyét hogy
elhanyagolták igen a nagy államban
a meztelenek ügyét míg
míg én nem is tudom de
a düh érted? a tehetetlen düh
görcsbe rántja arcizmaimat hogy a nagy
az igazán nagy államban a meztelenek ügyét elhanyagolták
amíg olajzöldre festették azokat a vastag csöveket
és levelesre azokat a vassapkákat hogy
a tehetetlen düh kettérepeszt hogy
a meztelenek és meztelenül fürödni
szándékozók iparkodók ügyét ahogy
hallgatólagosan kerékbe törték
hogy nem is tudom igazán
ahogy az ollóvá összeálló
sarló és kalapács ahogy lecsippentett
az ügyetlenül araszoló tengeri csillag lábujjaiból
én nem is tudom és amíg elhittétek
hogy most a legfőbb ideje janicsárnak lenni
most a legfőbb ideje kereszteslovagnak lenni
most arra van leginkább szükség hogy don quijoték
[legyünk a kutya-carambáját
hát ahogy elhittétek az nem emberi
a megfenekelt tanuló lakkozza így a körmét a leendő nádpálcájához
szóval öregem ahogy elhittétek hogy az ál-
problémák valódiak és ahogy
öregem elhittétek hogy szűzmária álprobléma
és ahogy elhittétek hogy a meztelenek ügyére
itt és most nincs
nincs
nem lehet teret engedni
ahogy a naturista rezedát
lelketek rezgő rezedáját
hagytátok hogy résszemű dohánykölniszagú
kucsmás spiclik figyeljék ki
ahogy öregem ahogy nem nem
is találok szavakat ahogy
elodáztátok elbudáztátok
a nagy államban a meztelenek ügyét
ahogy elhanyagoltátok hogy nem
egyszerűen nem tudok szóhoz jutni


Budapest, 1988.VII.21.


BACH

omlik a palota
csak egyre omlik
omlik
de porig sohase
sose omlik porig


Budapest, 1988.VII.22.


1987.XI.1-i ÁLOM


Lovagkor. Ón. A tanú.
Lovag.
Koronatanú.


Budapest, 1988.VII.23.


TAHITI TÉMA
        a TIARE PURAU dallamára


hamari a mai ima
tamara mai illata
hamari
tamara
hej illata

mai mai mai puhapuha tamarakati
ha a mai havi vahiné
ha a tuja éji tamaraszaga te te a a hó ha mai

hamari a mai ima
tamara vette aratta
hamari
tamara
hej illata

mai mai mai eledele a tavalyi hó
a ma éji matatótapi
tamara éji ritaillatai íme ga-u-gu-i-néi

hamari a mai ima
rita kivette kiitta
ó te te
hamari
te tamara



Budapest, 1988.VII.23.


BAROMFIUDVAR

tojásokat számlálgatnak
elosztják kettővel


Budapest, 1988.VIII.3.


IDŐVEL

fáj a jobb lábam
betegséget gyanítok
fáj a bal lábam is
a homokóra megnyugtató zizegése



Budapest, 1988.VIII.3.


EGY TÚLSZEMÉRMES HÖLGYRE

Perselybe rakta idomait.
Kamatozik,
véli tán most is,
míg szivárványos szökőkútban
márványkebleit mossa Európa.



Budapest, 1988.VIII.15.



EGY VAKMERŐKET CSODÁLÓ ASSZONYRA


-- A pártütők közt mézz körül,
s légy okos, mint közülük egy.
-- Mércét adj nekem nagyasszony,
s kiséltű pilléket feledj.



Budapest, 1988.VIII.18.

 

BULIBA BEINGÓ
afrikai bordal


mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma
mpohárpohár
tartatalma


Budapest, 1988.X.12.