"Az embert nem lehet valamire meg-
tanítani, csak hozzásegíteni ahhoz,
hogy a tudást maga szerezze meg."
/Galilei/

Dr.Kádár Gyula:

A tudományos diákköri munka szerepe és jelentõsége
a felsõoktatásban

1. Elõszó

Tisztelt Hallgatók!

     A nagy változások, a reformok idõszakában kezdik meg fõiskolai tanulmányukat. Az oktatásügy, a felsõoktatás a pedagógusképzés változó, dinamikusan fejlõdõ szakaszában kerültek a fõiskolára. Jól tudjuk, hogy a pedagógusoknak soha nem volt és nem is lesz könnyû dolga, hiszen egyre nõnek az elvárások, a mennyiségi és minõségi követelmények. Nehéz érzékeltetni társadalmunk kulturális atmoszféráját, amelyben a leendõ pedagógusoknak mûködniük kell, és azokat a feladatokat, amelyekre a felsõfokú intézményben fel kell készülniük. A pedagógus munkája csak akkor lehet eredményes, ha alaposan felkészül a hivatásra, ha állandóan képezi magát.

     Az intézményes nevelés, oktatás, képzés mennyiségileg, minõségileg magasabb szintû formájához érkeztek. Változnak az elvárások, a követelmények az oktatás, képzés tartalmában, tananyagrendszerében, szervezeti formáiban, módszereiben, az életformában, életmódban. Új tudományterületek, diszciplínák, stúdiumok kerülnek bevezetésre, mindez a tananyag tudományrendszertani, rendszerszemléleti feldolgozását és kutatásmetodikai, kutatásmetodológiai felkészültséget, ismeretet, jártasságot tesz szükségessé. Nagyobb szerepet kap a pályára való felkészülésben az egyéni önálló munka.

     A fõiskolai, egyetemi évek intenzív kihasználása mellett a pedagógus pályára való felkészülés szempontjából nem közömbös, hogy Önök milyen hivatástudattal kezdik meg tanulmányaikat, milyen világosan rajzolódik ki elõttük a pedagóguspálya körvonala, mit várnak a felsõfokú tanulmányaiktól és a késõbbi évektõl. A hivatástudat nagyban befolyásolja Önöket, hogy a választott munkaterületükre alaposan felkészüljenek, a szükséges ismereteket, jártasságokat, készségeket megszerezzék, és igyekezzenek magukban kiformálni azokat a személyiségjegyeket, amelyek munkájukhoz szükségesek.

     Társadalmi valóságunk, gazdasági életünk jelenlegi helyzetében sorskérdéssé vált annak tudomásulvétele, hogy elodázhatatlan feladatunk a tehetségesek felkarolása. Mindenkiben, minden emberben van valami, ami csak õ, amitõl egyedi, "egyedüli példány" ahogy Kosztolányi mondta. Mindenkinek éreznie kell helyét, fontosságát az életben, az emberi közösségben, a társadalomban. Az a feladatunk, hogy értéköntudattal rendelkezõ embereket neveljünk! Az értéköntudattal rendelkezõ személyiség jobban elviseli a másságot, a másik embert, a tehetséget, mert nem érzi veszélyeztetve saját létét, egzisztenciáját. A tehetség elviselésére nevelni kell a társadalmat.

     A felsõoktatás képzési ideje alatt módot kell találni arra, hogy a speciális érdeklõdésû hallgatók egyéni érdeklõdésük szerint bõvíthessék tudásukat. A problémát többek között az jelenti, hogy a felsõoktatásba érkezett hallgatók jó része nem ismeri saját képességeit, sokuknál az egészséges ambíció és érdeklõdési kör is hiányzik. A kiemelkedõ tudású és egyéniségû oktatóknak, kutatóknak meghatározó szerepük van a fiatalok pályára állításában.

     Az intézmény, a tanszék, az órák légköre, a jól kijelölt témák felkeltik a hallgatókban a minõségi munka iránti igényt, a többlet vállalását.

     A pályára való felkészülés legfontosabb eleme az egyéni munka, az egyéni erõfeszítés. Az alapképességekhez olyan személyes tulajdonságoknak kell párosulniuk, mint a belsõ motiváció, a lankadatlan érdeklõdés, önértékelés, szívós, kitartó munka és a nehézségek leküzdése.

     A szakmaitudományos önképzés, öntevékenység színtere a tudományos diákköri mozgalom. A hallgatók és az oktatók minõségi képzés iránti igénye teremtette meg a tudományos diákköröket. A tudományos kutatás iránti érdeklõdés felkeltése a felsõoktatási intézmény és oktatóinak fontos feladata. A tudományos kutatás eredménye mindig új tudás, amely világosságot gyújt ott, ahol eddig sötétségben jártunk. A kutatás kockázatos és nehéz szolgálat. Csak akik próbálták, azok ismerik kockázatát és örömét.

     A tudomány elszakíthatatlan a gyakorlattól, hiszen belõle meríti tárgyát és benne látja végcélját is, a megismerést, az elõrelátást és a hasznosságot.

     Korunkban az értékteremtõ emberi munka minden válfajának, így a pedagógus munkájának is lényegi elemévé vált a kutatás, a kísérlet, ami a 21. század küszöbén már nem kizárólag a fõhivatású kutatók tevékenysége. Minden alkotó értelmiségi részfoglalkozású kutató kell hogy legyen. Váljanak Önök is azokká!

     Az 1993. évi LXXX. törvény a felsõoktatásról 9. fejezet 32. paragrafusa megfogalmazza a felsõoktatási intézmények, az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók számára az oktatás, a tudományos kutatás, a tudományos diákköri tevékenység, az alkotó tevékenység és a tanulás szabadságát.

2. A tudományos diákköri munka rövid története

     A magyar felsõoktatási intézményekben, az egyetemeken és fõiskolákon folyó tudományos diákköri munkának hosszú múltja, már történelme van. A több mint száz évre visszatekintõ egyetemi, fõiskolás önképzõköri tevékenység tiszteletreméltó hagyományát folytatva, az ötvenes évek elején kezdõdött, s 2001 tavaszán már XXV. országos konferenciáját szervezzük. A "diáktudós"-ok ezen jó értelembe vett mozgalmát évtizedekkel ezelõtt a hallgatók egy részének önképzési törekvése, a minõségi képzés iránti igény, a felsõoktatási tudományos utánpótlás elõsegítésének szándéka hívta életre. Olyan hagyományról van tehát szó, amely a változó idõkben, a körülötte zajló viták ellenére is mindig alapfeladatának megfelelõen mûködött, s mindig értéket mutatott fel.

     A tudományos mozgalom kezdetei 1951-52-re nyúlnak vissza. Az ország felsõoktatási intézményeiben, tanszékein dolgozó diákkörösök 1954/55. tanévben tartották az elsõ Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK).

     Az egymás megismerését szolgáló országos rendezvényeket kezdetben évente tartották, majd kétévenkénti megrendezése hagyománnyá vált. A hatvanas évektõl feszültségek, viták alakultak a diákkör jellemzõ vonásainak meghatározása körül, a hetvenes évek elejére a tudományos diákköri mozgalom célkitûzésében a szakmai-tudományos jelleg erõfeszítését vállalta a felsõoktatási intézmények és tanszékek felelõsségének növeléseivel.

     A tudományos diákköri mozgalom életében jelentõs fordulat volt, hogy 1987-ben demokratikus alapokon újjáalakult az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT).

     A jelentõs változást az 1993. évi LXXX. felsõoktatásról szóló törvény és az 1996. évi törvénymódosítás jelentette, amely biztosította a diákköri tevékenység és az (OTDT) nevesítését és mûködési feltételeinek törvényi szabályozásait.

     A tudományos diákköri mozgalom elnevezés szószerinti értelmében túlhaladott. A mai azonban ma is ahhoz a kezdeti szándékhoz való ragaszkodást fejezi ki, hogy a felsõoktatásban él a tudományos minõségi képzés iránti igény a tananyagon felüli többlettudás vágya.

     A tudományos diákköri mozgalom a minõségi tudásnak és a tehetségnek lett a jelképe.
     Minél több fõiskolai, egyetemi hallgató ismerje és legyen részese ennek a jó értelemben vett mozgalomnak, a tudományos diákköri munkának.

3. A tudományos diákköri munka célja, feladatai

     Minden tudomány iránt érdeklõdõ fõiskolai és egyetemi hallgató képességének megfelelõen, a legjobban készüljön fel életpályájára, és már hallgatóként kapcsolódjanak be intézményünk, szakterületük tudományos életébe, legyenek képesek szaktudományuk hazai, nemzetközi eredményének adaptálására, továbbfejlesztésére.
 - Egyrészt önálló, másrészt oktatás-kiegészítõ funkciójában
 - A kötelezõ tananyagon túli ismeretek megszerzését szolgálja
 - Önálló kutatómunkára felkészítés
 - Sajátos önképzõ tevékenység
 - Tehetséggondozás
 - Fontos önnevelési, önmûvelõdési eszköz
     A tudományos diákköri tevékenység a minõségi értelmiségi képzés fontos területe. Alapja a kötelezõ tananyag elsajátításán túlmutató hallgató-oktató szakmai kapcsolat, amely már az alapképzés idején lehetõséget ad az önálló kutatási munkára, egy-egy tématerület és a feldolgozáshoz alkalmazható kutatási módszerek, eszközök részletesebb megismerésére, a kötelezõ tananyagon túlmutató új ismeretek megszerzésére. Ezzel hozzájárul a hallgatók differenciáltabb felkészítéséhez, a tudományos kutatói pályán való elinduláshoz, az oktatóknak pedig lehetõséget ad a diákok szakmai ismereteinek jobb felmérésére, a szakmai utánpótlás, a PhD képzésre jelentkezõk érdemi kiválogatásához. A TDK keretei között folyó tudományos tevékenység a doktori képzés elõiskolájának is tekinthetõ. Ismert, hogy az egyes doktori iskolákban a felvétel alapfeltétele az eredményes tudományos diákköri tevékenység.
      A kétévenként, 2001-ben már 15 szekcióban szervezett országos konferencia illeszkedik az intézményi diákköri tevékenységhez, a helyi konferenciákhoz: az ott szereplõ és az országos fórumon való részvételre javasolt legkiválóbb egyetemisták és fõiskolások tudományos eredményeinek seregszemléje.

     A tudományos diákkörben elért sikerek legfontosabb forrása a tanár-diák viszony, a közös munkán alapuló személyes kapcsolat. Az eredményes tudományos diákkör a tehetséges és érdeklõdõ, szorgalmas diákok és a hivatásának elõ tanár találkozása, amely során a fõiskolai, egyetemi oktatással összefüggõ, de a tananyagot meghaladó probléma feldolgozására vállalkoznak. A közös munka rendkívül változatos, egyetlen közös vonásuk, hogy a diák által nyújtott produktummal - sikeres diákköri dolgozattal, pályamunkával zárul, - amely szakmai értékelésnek vehetõ alá.

4. A tudományos diákköri munka szervezése, irányítása

4.1. A tudományos diákköri tevékenységet végzõ hallgatók és az õket támogató oktatók szakmai és érdekképviseleti szerve az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT)

     Az OTDT feladata a felsõoktatási intézményekben folyó hallgatói tudományos tevékenység, a tudományos diákköri mozgalom országos képviselete és összehangolása, valamint országos jellegû tudományos diákfórumok szervezése. Mûködését az általa megalkotott SZMSZ határozza meg. Az OTDT önszervezõdõ, koordinatív, szakmai érdekképviseleti jellegûvé vált és mûködéséhez a kormányzat központi támogatási összeggel hozzájárul.

4.2. Az OTDT mellett Szakmai Bizottságok mûködnek, melyeknek feladatköre az adott tudományterületen ugyancsak a TDK-tevékenység koordinálása, valamint a szakmai egyesületekkel. a kapcsolattartás kiépítése és fenntartása. Biztosítani kell továbbá az adott tudományterületen mûködõ intézmények munkakapcsolatának ápolását, a legjobb tapasztalatok átadását, és a kölcsönös érdeklõdésre számottartó kérdések objektív megvitatását.

4.3. Az intézményi tudományos diákköri munka irányítását, koordinálását, összefogását a felsõoktatási intézmény vezetõinek felügyelete alatt mûködõ, önkormányzat alapján tevékenykedõ Intézményi Tudományos Diákköri Tanács (ITDT) látja el. Az ITDT oktatói és hallgatói tagokból áll, egyenlõ arányban vesznek részt, tagjait kétévenként újra választják.

5. A tudományos diákköri munka színtere, fóruma

5.1. Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia (ITDK)
     A szervezés feltétele olyan tudományos diákköri tevékenységet dokumentáló pályamunka, dolgozat, amelyet a házi diákköri konferencián bemutattak, minõsítettek, és az országos konferenciára bemutatásra javasoltak.

5.2. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK)
     A legkiválóbb fõiskolai, egyetemi hallgatók és friss diplomások tudományos eredményeinek legnagyobb, legkiemelkedõbb országos seregszemléje, és értékelési fóruma. Az OTDK azoknak a tehetséges hallgatóknak és friss diplomásoknak teremt fórumot, akik életpályájukra készülve a tantervi követelményeken túl, vállalják a tudományos diákköri kutatómunkát, és ott figyelemre méltó eredményeket érnek el.
A konferencia keretében szervezett szekcióülések feladata, hogy hozzájáruljanak a tudományos eredményeik megismertetéséhez, a szerzõk alkotóképességének kibontakoztatásához, elõadó- és vitakészségük fejlesztéséhez. A konferencián a bemutatásra javasolt és az alszekciókban bemutatott dolgozatokat szakmai zsûri minõsíti, értékeli, és dönt a díjak odaítélésérõl. A díjazott dolgozatok szerzõi közül kerülnek ki a "Pro Scientia-érem" várományosai. Az OTDK megrendezésére kétévenként már 16 szekcióban kerül sor.

6. Az AVKF tudományos diákköri munkájának bemutatása

6.1. Elõzmények, eredményeink
     Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskolán 1979-tõl indult meg szervezetten a tudományos diákköri munka a neveléstudományi, a nyelvi-irodalmi, a közmûvelõdési tanszék irányításával. Az 1982/83-as tanévtõl a fõiskolán már hat tudományos diákköri szekció mûködik, a pedagógiai, a pszichológiai, a közmûvelõdési szekció azóta folyamatosan, a tantárgypedagógiai, az oktatástechnológiai és humán szekció kisebb megszakításokkal. A fõiskolán, a tudományos diákköri munka koordinálását a Fõiskolai Diákköri Tanács látja el, mely oktatói és hallgatói tagokból áll, s két évenként újra választják. A tudományos diákköri szekciók munkájukat az intézményi diákköri szabályzat és a szekciók munkaterve alapján végzik. Rendszeresen megtartjuk a házi konferenciákat és részt veszünk az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon.
     Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon (OTDK) az alábbi szekciókban kerültek bemutatásra dolgozataink és részesültek különbözõ díjazásban. (Nívódíj I. II. III. és különdíjban)
- Pedagógiai szekcióban 61 dolgozat
- Közmûvelõdési szekcióban 25 dolgozat
- Könyvtártudományi szekcióban 1 dolgozat
- Pszichológiai szekcióban 5 dolgozat
- Tantárgypedagógiai,
oktatástechnológiai szekcióban 5 dolgozat, a humán szekcióban 6 dolgozat
     A XXII. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Közmûvelõdési és Könyvtártudományi szekcióját 1995. április 5-7. között az AVKF rendezte meg sikerrel, a résztvevõk elismerését méltán kiérdemelve.

6.2. Korszerûsítõ törekvéseink
Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola Tudományos Diákköri Tanácsa a tudományos diákköri munka korszerûsítése érdekében a következõ feladatok megvalósítását tartja szükségesnek.
6.2.1. Az Intézményi Tudományos Diákköri Tanács (ITDT) Szervezeti és Mûvelõdési Szabályzatának módosítása, munkájának korszerûsítése
6.2.2. A tudományos diákkörök és diákköri szekciók újjászervezése, a fõiskolán
2000/2001. tanévtõl a következõ diákkörök és diákköri szekciók beindítását tervezzük:

     Pedagógiai diákkör
- Oktatáselméleti, neveléstörténeti, iskolatörténeti szekció
- Nevelésszociológiai szekció
- Óvodapedagógiai szekció
- Pszichológiai diákkör
    Közmûvelõdési diákkör
    Könyvtártudományi diákkör
    Humán és tantárgypedagógiai diákkör
    Oktatástechnológiai és tantárgypedagógiai diákkör
    Társadalomtudományi diákkör
    Informatikai diákkör
    Testnevelési és tantárgypedagógiai diákkör
    Hittudományi, hitoktatói diákkör
    Természettudományi és tantárgypedagógiai diákkör
    Drámapedagógiai diákkör
    Romológiai diákkör
    Zenepedagógiai, egyházzenei diákkör

6.2.3. A tudományos diákköri munka tartalmi korszerûsítése:

- a hallgatók kutatásmódszertani, kutatásmetodológiai felkészítése (elmélete, gyakorlata, technikája),
- a szaktudományok idõszerû kérdéseinek tanulmányozása,
- a kollektív tudományos kutatás folyamatos, szervezett végzése a szekciók témaköreiben,
- egyéni vizsgálatok, elemzések,
- a diákköri tagok részérõl tanulmányok, dolgozatok készítése, diákköri pályázaton részvétel
- diákköri nap, felolvasó ülések szervezése,
- kapcsolatfelvétel a társfõiskolák pedagógiai diákköreivel,
- tanulmányút, tapasztalatcsere-látogatás tervezése, szervezése.

6.2.4. Kutatási feladataink megvalósításának tervezett szervezeti formái, módszerei, programjai, fórumai:
- kutatásmetodikai elõadás, tanfolyam, tábor szervezése,
- rendszeres felolvasó ülések szervezése szekciónként,
- fõiskolai napok, diákköri napok szervezése, közös programjának egyeztetése a HÖK-kel,
- "Keresztény pedagógia, keresztény nevelés, keresztény iskola" Országos Diákköri Konferencia elõkészítése, megtartása. Megrendezése a két évenként sorra kerülõ OTDK-t megelõzõ évben történne, így nem ütközne a két program. Állandó házigazdái szeretnénk lenni.
- tanulmányutak, tapasztalatcsere-látogatások, közös kutatások, felolvasó ülések hazai és külföldi fõiskolákkal, egyetemekkel közösen,
- diákköri kiadványok készítése, kiadása, állandó fõiskolai "Tudományos Diákköri Közlemények" kiadásának terve elkészült.

     A pedagógusjelöltek felkészítése a pályára, hivatásra komlex tevékenység. Ebben a tevékenységben jelentõs szerepe van a fõiskolán mûködõ tudományos diákkörnek, s az itt végzett munka a pedagógusképzés integráns részévé kell, hogy váljon. A nevelés, a mûvelõdés egyik legfontosabb színtere a szakmai, pedagógiai, pszichológiai, tudományos önképzésben való aktív részvétel. A fõiskolai hallgatók életében talán egyik legfontosabb önnevelési eszköz a közösségben folyó önképzés, a tudományos tevékenység. A TDK-nak egyrészt önálló, másrészt oktatáskiegészítõ funkciója van.

     Hozzásegíti a hallgatókat, hogy bekerülhessenek a tágabb szellemi áramkörbe, a közéletbe, a tanszék, a társadalmi szervezetek, intézmények, szakmai-tudományos egyesületek közösségébe. Kiemelkedõ hatása a személyiség formálásában, a vitakészség fejlesztésében is érvényesül. Fontos szerepet játszik a hallgatók, a hallgatók-oktatók közötti emberi kapcsolatok formálásában, a kiscsoportok kohéziós erejében. Mindezek ismeretében fontossága, léte egy fõiskola életében vitathatatlan.

Ezt a célt az éves munkaterve alapján változatos eszközökkel, módszerekkel és munkaformákkal igyekszünk megvalósítani, amelyben a szekcióvezetõ tanárok irányítására és segítésére, a tagok önállóságára, egyéni munkájára építünk.

6.3. Az intézményi tudományos diákköri munka korszerûsítésének végrehajtásának követése, ellenõrzése, és értékelése

6.3.1. Tervezett ellenõrzési értékelési formák, módszerek

- Rendszeres beszámolás, beszámoltatás, jelentések készítése
- Szóbeli kikérdezés (interjú) módszerének alkalmazása (vezetõk, oktatók, hallgatók)
- Írásbeli kikérdezés, kérdõíves (ankét) módszer alkalmazása (vezetõk, oktatók, hallgatók)
- ITDT és ITDK dokumentumok (tájékoztatók, szervezeti szabályzat, munkatervek, pályázatok, dolgozatok, közlemény stb.) programok (konferenciák, felolvasó ülések, diákköri napok, tapasztalatcsere-látogatások stb. elemzése, hatásvizsgálata
-Matematikai, statisztikai vizsgálatok, módszerek alkalmazása (kiindulási, napi, célállapot adatainak, eredményeinek bemutatása)
- Adatok, eredmények szöveges elemzése, összehasonlító és hatásvizsgálata

6.3.2. Ellenõrzési, értékelési terv készítése
- Célellenõrzés, értékelés
- Kétévenként konkrét kvantitatív és kvalitatív vizsgálatra épülõ ellenõrzés és értékelés

7. Utószó

     Összegezve, a teljesség igénye nélkül adtam vázlatos képet a tudományos diákköri munka felsõoktatásban betöltött szerepérõl, fontosságáról, jelentõsségérõl, lehetõségeirõl.

     Mégis ez a rövid visszatekintés is egyértelmûen igazolja, hogy a TDK-ban folyó munka tág lehetõséget ad az általános és szakmûveltség színvonalának emelésére, a helyes erkölcsi, szakmai tudományos nézetek megszilárdítására, a diákélet tartalmasabbá tételére. A tudományos diákkörben folyó kutatások, témafeldolgozások széles skálája lehetõvé teszi a hallgatók számára, hogy jobban megismerjék társadalmi életünket érintõ idõszerû kérdéseket, problémákat, valamint közoktatásunk fõbb irányelveit.

     Reméljük, a TDK-munkával jelentõsen hozzájárulunk ahhoz, hogy hallgatóinkat úgy tudjuk útrabocsájtani, hogy döntõ többségük munkája közben érzi és elmondhatja, hogy a fõiskola igyekezett azt a feladatát teljesíteni: "... hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti érdeklõdésünket, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."

     Ha a fõiskolán mûködõ tudományos diákkörök egy kicsit is hozzájárulnak a pedagógus hivatásra, életre történõ felkészítéshez, akkor errõl a lehetõségrõl nem szabad lemondanunk. Kell, hogy legyenek követõk, még nem aknáztuk ki a meglevõ lehetõségeket. Igyekvõ tenniakarással, lelkes együttmunkálkodással még igen sokat tehetünk, ezért, igen sokat javíthatunk ezen a munkán.

     Szerény eredmények igazolják, hogy a tudományos diákköri munka megfelelõ helyet foglal el a fõiskola életében, a hallgatók tudományos munkára történõ felkészítésében.

     Kérem, hogy legyenek a fõiskolai tudományos diákköri tevékenység szép hagyományainak ápolói, gazdagítói, továbbvivõi nagyszerû elõdeik méltó követõi!