"Az embert nem lehet valamire meg-
tanítani, csak hozzásegíteni ahhoz,
hogy a tudást maga szerezze meg."
/Galilei/

Dr.Kádár Gyula:
A tudományos diákköri munka szerepe és jelentõsége
a felsõoktatásban
1. Elõszó
Tisztelt Hallgatók!
A nagy változások, a reformok idõszakában kezdik
meg fõiskolai tanulmányukat. Az oktatásügy, a felsõoktatás a pedagógusképzés
változó, dinamikusan fejlõdõ szakaszában kerültek a fõiskolára. Jól
tudjuk, hogy a pedagógusoknak soha nem volt és nem is lesz könnyû dolga,
hiszen egyre nõnek az elvárások, a mennyiségi és minõségi követelmények.
Nehéz érzékeltetni társadalmunk kulturális atmoszféráját, amelyben a
leendõ pedagógusoknak mûködniük kell, és azokat a feladatokat, amelyekre
a felsõfokú intézményben fel kell készülniük. A pedagógus munkája csak
akkor lehet eredményes, ha alaposan felkészül a hivatásra, ha állandóan
képezi magát.
Az intézményes nevelés, oktatás, képzés mennyiségileg,
minõségileg magasabb szintû formájához érkeztek. Változnak az elvárások,
a követelmények az oktatás, képzés tartalmában, tananyagrendszerében,
szervezeti formáiban, módszereiben, az életformában, életmódban. Új
tudományterületek, diszciplínák, stúdiumok kerülnek bevezetésre, mindez
a tananyag tudományrendszertani, rendszerszemléleti feldolgozását és
kutatásmetodikai, kutatásmetodológiai felkészültséget, ismeretet, jártasságot
tesz szükségessé. Nagyobb szerepet kap a pályára való felkészülésben
az egyéni önálló munka.
A fõiskolai, egyetemi évek intenzív kihasználása
mellett a pedagógus pályára való felkészülés szempontjából nem közömbös,
hogy Önök milyen hivatástudattal kezdik meg tanulmányaikat, milyen világosan
rajzolódik ki elõttük a pedagóguspálya körvonala, mit várnak a felsõfokú
tanulmányaiktól és a késõbbi évektõl. A hivatástudat nagyban befolyásolja
Önöket, hogy a választott munkaterületükre alaposan felkészüljenek,
a szükséges ismereteket, jártasságokat, készségeket megszerezzék, és
igyekezzenek magukban kiformálni azokat a személyiségjegyeket, amelyek
munkájukhoz szükségesek.
Társadalmi valóságunk, gazdasági életünk jelenlegi
helyzetében sorskérdéssé vált annak tudomásulvétele, hogy elodázhatatlan
feladatunk a tehetségesek felkarolása. Mindenkiben, minden emberben
van valami, ami csak õ, amitõl egyedi, "egyedüli példány"
ahogy Kosztolányi mondta. Mindenkinek éreznie kell helyét, fontosságát
az életben, az emberi közösségben, a társadalomban. Az a feladatunk,
hogy értéköntudattal rendelkezõ embereket neveljünk! Az értéköntudattal
rendelkezõ személyiség jobban elviseli a másságot, a másik embert, a
tehetséget, mert nem érzi veszélyeztetve saját létét, egzisztenciáját.
A tehetség elviselésére nevelni kell a társadalmat.
A felsõoktatás képzési ideje alatt módot kell találni
arra, hogy a speciális érdeklõdésû hallgatók egyéni érdeklõdésük szerint
bõvíthessék tudásukat. A problémát többek között az jelenti, hogy a
felsõoktatásba érkezett hallgatók jó része nem ismeri saját képességeit,
sokuknál az egészséges ambíció és érdeklõdési kör is hiányzik. A kiemelkedõ
tudású és egyéniségû oktatóknak, kutatóknak meghatározó szerepük van
a fiatalok pályára állításában.
Az intézmény, a tanszék, az órák légköre, a jól
kijelölt témák felkeltik a hallgatókban a minõségi munka iránti igényt,
a többlet vállalását.
A pályára való felkészülés legfontosabb eleme az
egyéni munka, az egyéni erõfeszítés. Az alapképességekhez olyan személyes
tulajdonságoknak kell párosulniuk, mint a belsõ motiváció, a lankadatlan
érdeklõdés, önértékelés, szívós, kitartó munka és a nehézségek leküzdése.
A szakmaitudományos önképzés, öntevékenység színtere
a tudományos diákköri mozgalom. A hallgatók és az oktatók minõségi képzés
iránti igénye teremtette meg a tudományos diákköröket. A tudományos
kutatás iránti érdeklõdés felkeltése a felsõoktatási intézmény és oktatóinak
fontos feladata. A tudományos kutatás eredménye mindig új tudás, amely
világosságot gyújt ott, ahol eddig sötétségben jártunk. A kutatás kockázatos
és nehéz szolgálat. Csak akik próbálták, azok ismerik kockázatát és
örömét.
A tudomány elszakíthatatlan a gyakorlattól, hiszen
belõle meríti tárgyát és benne látja végcélját is, a megismerést, az
elõrelátást és a hasznosságot.
Korunkban az értékteremtõ emberi munka minden válfajának,
így a pedagógus munkájának is lényegi elemévé vált a kutatás, a kísérlet,
ami a 21. század küszöbén már nem kizárólag a fõhivatású kutatók tevékenysége.
Minden alkotó értelmiségi részfoglalkozású kutató kell hogy legyen.
Váljanak Önök is azokká!
Az 1993. évi LXXX. törvény a felsõoktatásról 9.
fejezet 32. paragrafusa megfogalmazza a felsõoktatási intézmények,
az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók számára az oktatás,
a tudományos kutatás, a tudományos diákköri tevékenység, az alkotó tevékenység
és a tanulás szabadságát.
2. A tudományos diákköri munka rövid története
A magyar felsõoktatási intézményekben, az egyetemeken
és fõiskolákon folyó tudományos diákköri munkának hosszú múltja, már
történelme van. A több mint száz évre visszatekintõ egyetemi, fõiskolás
önképzõköri tevékenység tiszteletreméltó hagyományát folytatva, az ötvenes
évek elején kezdõdött, s 2001 tavaszán már XXV. országos konferenciáját
szervezzük. A "diáktudós"-ok ezen jó értelembe vett mozgalmát
évtizedekkel ezelõtt a hallgatók egy részének önképzési törekvése, a
minõségi képzés iránti igény, a felsõoktatási tudományos utánpótlás
elõsegítésének szándéka hívta életre. Olyan hagyományról van tehát szó,
amely a változó idõkben, a körülötte zajló viták ellenére is mindig
alapfeladatának megfelelõen mûködött, s mindig értéket mutatott fel.
A tudományos mozgalom kezdetei 1951-52-re nyúlnak
vissza. Az ország felsõoktatási intézményeiben, tanszékein dolgozó diákkörösök
1954/55. tanévben tartották az elsõ Országos Tudományos Diákköri Konferenciát
(OTDK).
Az egymás megismerését szolgáló országos rendezvényeket
kezdetben évente tartották, majd kétévenkénti megrendezése hagyománnyá
vált. A hatvanas évektõl feszültségek, viták alakultak a diákkör jellemzõ
vonásainak meghatározása körül, a hetvenes évek elejére a tudományos
diákköri mozgalom célkitûzésében a szakmai-tudományos jelleg erõfeszítését
vállalta a felsõoktatási intézmények és tanszékek felelõsségének növeléseivel.
A tudományos diákköri mozgalom életében jelentõs
fordulat volt, hogy 1987-ben demokratikus alapokon újjáalakult az Országos
Tudományos Diákköri Tanács (OTDT).
A jelentõs változást az 1993. évi LXXX. felsõoktatásról
szóló törvény és az 1996. évi törvénymódosítás jelentette, amely biztosította
a diákköri tevékenység és az (OTDT) nevesítését és mûködési feltételeinek
törvényi szabályozásait.
A tudományos diákköri mozgalom elnevezés szószerinti
értelmében túlhaladott. A mai azonban ma is ahhoz a kezdeti szándékhoz
való ragaszkodást fejezi ki, hogy a felsõoktatásban él a tudományos
minõségi képzés iránti igény a tananyagon felüli többlettudás vágya.
A tudományos diákköri mozgalom a minõségi tudásnak
és a tehetségnek lett a jelképe.
Minél több fõiskolai, egyetemi hallgató ismerje és legyen részese ennek
a jó értelemben vett mozgalomnak, a tudományos diákköri munkának.
3. A tudományos diákköri munka célja, feladatai
Minden tudomány iránt érdeklõdõ fõiskolai és egyetemi
hallgató képességének megfelelõen, a legjobban készüljön fel életpályájára,
és már hallgatóként kapcsolódjanak be intézményünk, szakterületük tudományos
életébe, legyenek képesek szaktudományuk hazai, nemzetközi eredményének
adaptálására, továbbfejlesztésére.
- Egyrészt önálló, másrészt oktatás-kiegészítõ funkciójában
- A kötelezõ tananyagon túli ismeretek megszerzését szolgálja
- Önálló kutatómunkára felkészítés
- Sajátos önképzõ tevékenység
- Tehetséggondozás
- Fontos önnevelési, önmûvelõdési eszköz
A tudományos diákköri tevékenység a minõségi értelmiségi képzés fontos
területe. Alapja a kötelezõ tananyag elsajátításán túlmutató hallgató-oktató
szakmai kapcsolat, amely már az alapképzés idején lehetõséget ad az
önálló kutatási munkára, egy-egy tématerület és a feldolgozáshoz alkalmazható
kutatási módszerek, eszközök részletesebb megismerésére, a kötelezõ
tananyagon túlmutató új ismeretek megszerzésére. Ezzel hozzájárul a
hallgatók differenciáltabb felkészítéséhez, a tudományos kutatói pályán
való elinduláshoz, az oktatóknak pedig lehetõséget ad a diákok szakmai
ismereteinek jobb felmérésére, a szakmai utánpótlás, a PhD képzésre
jelentkezõk érdemi kiválogatásához. A TDK keretei között folyó tudományos
tevékenység a doktori képzés elõiskolájának is tekinthetõ. Ismert, hogy
az egyes doktori iskolákban a felvétel alapfeltétele az eredményes tudományos
diákköri tevékenység.
A kétévenként, 2001-ben már 15 szekcióban szervezett országos konferencia
illeszkedik az intézményi diákköri tevékenységhez, a helyi konferenciákhoz:
az ott szereplõ és az országos fórumon való részvételre javasolt legkiválóbb
egyetemisták és fõiskolások tudományos eredményeinek seregszemléje.
A tudományos diákkörben elért sikerek legfontosabb
forrása a tanár-diák viszony, a közös munkán alapuló személyes kapcsolat.
Az eredményes tudományos diákkör a tehetséges és érdeklõdõ, szorgalmas
diákok és a hivatásának elõ tanár találkozása, amely során a fõiskolai,
egyetemi oktatással összefüggõ, de a tananyagot meghaladó probléma feldolgozására
vállalkoznak. A közös munka rendkívül változatos, egyetlen közös vonásuk,
hogy a diák által nyújtott produktummal - sikeres diákköri dolgozattal,
pályamunkával zárul, - amely szakmai értékelésnek vehetõ alá.
4. A tudományos diákköri munka szervezése, irányítása
4.1. A tudományos diákköri tevékenységet végzõ
hallgatók és az õket támogató oktatók
szakmai és érdekképviseleti szerve az Országos Tudományos Diákköri Tanács
(OTDT)
Az OTDT feladata a felsõoktatási intézményekben
folyó hallgatói tudományos tevékenység, a tudományos diákköri mozgalom
országos képviselete és összehangolása, valamint országos jellegû tudományos
diákfórumok szervezése. Mûködését az általa megalkotott SZMSZ határozza
meg. Az OTDT önszervezõdõ, koordinatív, szakmai érdekképviseleti jellegûvé
vált és mûködéséhez a kormányzat központi támogatási összeggel hozzájárul.
4.2. Az OTDT mellett Szakmai Bizottságok mûködnek,
melyeknek feladatköre az adott tudományterületen ugyancsak a TDK-tevékenység
koordinálása, valamint a szakmai egyesületekkel. a kapcsolattartás kiépítése
és fenntartása. Biztosítani kell továbbá az adott tudományterületen
mûködõ intézmények munkakapcsolatának ápolását, a legjobb tapasztalatok
átadását, és a kölcsönös érdeklõdésre számottartó kérdések objektív
megvitatását.
4.3. Az intézményi tudományos diákköri munka irányítását,
koordinálását, összefogását a felsõoktatási intézmény vezetõinek felügyelete
alatt mûködõ, önkormányzat alapján tevékenykedõ Intézményi Tudományos
Diákköri Tanács (ITDT) látja el. Az ITDT oktatói és hallgatói tagokból
áll, egyenlõ arányban vesznek részt, tagjait kétévenként újra választják.
5. A tudományos diákköri munka színtere, fóruma
5.1. Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia
(ITDK)
A szervezés feltétele olyan tudományos diákköri tevékenységet dokumentáló
pályamunka, dolgozat, amelyet a házi diákköri konferencián bemutattak,
minõsítettek, és az országos konferenciára bemutatásra javasoltak.
5.2. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia
(OTDK)
A legkiválóbb fõiskolai, egyetemi hallgatók és friss diplomások tudományos
eredményeinek legnagyobb, legkiemelkedõbb országos seregszemléje, és
értékelési fóruma. Az OTDK azoknak a tehetséges hallgatóknak és friss
diplomásoknak teremt fórumot, akik életpályájukra készülve a tantervi
követelményeken túl, vállalják a tudományos diákköri kutatómunkát, és
ott figyelemre méltó eredményeket érnek el.
A konferencia keretében szervezett szekcióülések feladata, hogy hozzájáruljanak
a tudományos eredményeik megismertetéséhez, a szerzõk alkotóképességének
kibontakoztatásához, elõadó- és vitakészségük fejlesztéséhez. A konferencián
a bemutatásra javasolt és az alszekciókban bemutatott dolgozatokat szakmai
zsûri minõsíti, értékeli, és dönt a díjak odaítélésérõl. A díjazott
dolgozatok szerzõi közül kerülnek ki a "Pro Scientia-érem"
várományosai. Az OTDK megrendezésére kétévenként már 16 szekcióban kerül
sor.
6. Az AVKF tudományos diákköri munkájának bemutatása
6.1. Elõzmények, eredményeink
Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskolán 1979-tõl indult meg szervezetten
a tudományos diákköri munka a neveléstudományi, a nyelvi-irodalmi, a
közmûvelõdési tanszék irányításával. Az 1982/83-as tanévtõl a fõiskolán
már hat tudományos diákköri szekció mûködik, a pedagógiai, a pszichológiai,
a közmûvelõdési szekció azóta folyamatosan, a tantárgypedagógiai, az
oktatástechnológiai és humán szekció kisebb megszakításokkal. A fõiskolán,
a tudományos diákköri munka koordinálását a Fõiskolai Diákköri Tanács
látja el, mely oktatói és hallgatói tagokból áll, s két évenként újra
választják. A tudományos diákköri szekciók munkájukat az intézményi
diákköri szabályzat és a szekciók munkaterve alapján végzik. Rendszeresen
megtartjuk a házi konferenciákat és részt veszünk az Országos Tudományos
Diákköri Konferenciákon.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon (OTDK) az alábbi szekciókban
kerültek bemutatásra dolgozataink és részesültek különbözõ díjazásban.
(Nívódíj I. II. III. és különdíjban)
- Pedagógiai szekcióban 61 dolgozat
- Közmûvelõdési szekcióban 25 dolgozat
- Könyvtártudományi szekcióban 1 dolgozat
- Pszichológiai szekcióban 5 dolgozat
- Tantárgypedagógiai,
oktatástechnológiai szekcióban 5 dolgozat, a
humán szekcióban 6 dolgozat
A XXII. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Közmûvelõdési és Könyvtártudományi
szekcióját 1995. április 5-7. között az AVKF rendezte meg sikerrel,
a résztvevõk elismerését méltán kiérdemelve.
6.2. Korszerûsítõ törekvéseink
Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola Tudományos Diákköri Tanácsa a tudományos
diákköri munka korszerûsítése érdekében a következõ feladatok megvalósítását
tartja szükségesnek.
6.2.1. Az Intézményi Tudományos Diákköri Tanács (ITDT) Szervezeti és
Mûvelõdési Szabályzatának módosítása, munkájának korszerûsítése
6.2.2. A tudományos diákkörök és diákköri szekciók újjászervezése, a
fõiskolán
2000/2001. tanévtõl a következõ diákkörök és diákköri szekciók beindítását
tervezzük:
Pedagógiai diákkör
- Oktatáselméleti, neveléstörténeti, iskolatörténeti szekció
- Nevelésszociológiai szekció
- Óvodapedagógiai szekció
- Pszichológiai diákkör
Közmûvelõdési diákkör
Könyvtártudományi diákkör
Humán és tantárgypedagógiai diákkör
Oktatástechnológiai és tantárgypedagógiai diákkör
Társadalomtudományi diákkör
Informatikai diákkör
Testnevelési és tantárgypedagógiai diákkör
Hittudományi, hitoktatói diákkör
Természettudományi és tantárgypedagógiai diákkör
Drámapedagógiai diákkör
Romológiai diákkör
Zenepedagógiai, egyházzenei diákkör
6.2.3. A tudományos diákköri munka tartalmi korszerûsítése:
- a hallgatók kutatásmódszertani, kutatásmetodológiai
felkészítése (elmélete, gyakorlata, technikája),
- a szaktudományok idõszerû kérdéseinek tanulmányozása,
- a kollektív tudományos kutatás folyamatos, szervezett végzése a szekciók
témaköreiben,
- egyéni vizsgálatok, elemzések,
- a diákköri tagok részérõl tanulmányok, dolgozatok készítése, diákköri
pályázaton részvétel
- diákköri nap, felolvasó ülések szervezése,
- kapcsolatfelvétel a társfõiskolák pedagógiai diákköreivel,
- tanulmányút, tapasztalatcsere-látogatás tervezése, szervezése.
6.2.4. Kutatási feladataink megvalósításának tervezett
szervezeti formái, módszerei, programjai, fórumai:
- kutatásmetodikai elõadás, tanfolyam, tábor szervezése,
- rendszeres felolvasó ülések szervezése szekciónként,
- fõiskolai napok, diákköri napok szervezése, közös programjának egyeztetése
a HÖK-kel,
- "Keresztény pedagógia, keresztény nevelés, keresztény iskola"
Országos Diákköri Konferencia elõkészítése, megtartása. Megrendezése
a két évenként sorra kerülõ OTDK-t megelõzõ évben történne, így nem
ütközne a két program. Állandó házigazdái szeretnénk lenni.
- tanulmányutak, tapasztalatcsere-látogatások, közös kutatások, felolvasó
ülések hazai és külföldi fõiskolákkal, egyetemekkel közösen,
- diákköri kiadványok készítése, kiadása, állandó fõiskolai "Tudományos
Diákköri Közlemények" kiadásának terve elkészült.
A pedagógusjelöltek felkészítése a pályára, hivatásra
komlex tevékenység. Ebben a tevékenységben jelentõs szerepe van a fõiskolán
mûködõ tudományos diákkörnek, s az itt végzett munka a pedagógusképzés
integráns részévé kell, hogy váljon. A nevelés, a mûvelõdés egyik legfontosabb
színtere a szakmai, pedagógiai, pszichológiai, tudományos önképzésben
való aktív részvétel. A fõiskolai hallgatók életében talán egyik legfontosabb
önnevelési eszköz a közösségben folyó önképzés, a tudományos tevékenység.
A TDK-nak egyrészt önálló, másrészt oktatáskiegészítõ funkciója van.
Hozzásegíti a hallgatókat, hogy bekerülhessenek
a tágabb szellemi áramkörbe, a közéletbe, a tanszék, a társadalmi szervezetek,
intézmények, szakmai-tudományos egyesületek közösségébe. Kiemelkedõ
hatása a személyiség formálásában, a vitakészség fejlesztésében is érvényesül.
Fontos szerepet játszik a hallgatók, a hallgatók-oktatók közötti emberi
kapcsolatok formálásában, a kiscsoportok kohéziós erejében. Mindezek
ismeretében fontossága, léte egy fõiskola életében vitathatatlan.
Ezt a célt az éves munkaterve alapján változatos
eszközökkel, módszerekkel és munkaformákkal igyekszünk megvalósítani,
amelyben a szekcióvezetõ tanárok irányítására és segítésére, a tagok
önállóságára, egyéni munkájára építünk.
6.3. Az intézményi tudományos diákköri munka korszerûsítésének
végrehajtásának
követése, ellenõrzése, és értékelése
6.3.1. Tervezett ellenõrzési értékelési formák,
módszerek
- Rendszeres beszámolás, beszámoltatás, jelentések
készítése
- Szóbeli kikérdezés (interjú) módszerének alkalmazása (vezetõk, oktatók,
hallgatók)
- Írásbeli kikérdezés, kérdõíves (ankét) módszer alkalmazása (vezetõk,
oktatók, hallgatók)
- ITDT és ITDK dokumentumok (tájékoztatók, szervezeti szabályzat, munkatervek,
pályázatok, dolgozatok, közlemény stb.) programok (konferenciák, felolvasó
ülések, diákköri napok, tapasztalatcsere-látogatások stb. elemzése,
hatásvizsgálata
-Matematikai, statisztikai vizsgálatok, módszerek alkalmazása (kiindulási,
napi, célállapot adatainak, eredményeinek bemutatása)
- Adatok, eredmények szöveges elemzése, összehasonlító és hatásvizsgálata
6.3.2. Ellenõrzési, értékelési terv készítése
- Célellenõrzés, értékelés
- Kétévenként konkrét kvantitatív és kvalitatív vizsgálatra épülõ ellenõrzés
és értékelés
7. Utószó
Összegezve, a teljesség igénye nélkül adtam vázlatos
képet a tudományos diákköri
munka felsõoktatásban betöltött szerepérõl, fontosságáról, jelentõsségérõl,
lehetõségeirõl.
Mégis ez a rövid visszatekintés is egyértelmûen
igazolja, hogy a TDK-ban folyó munka
tág lehetõséget ad az általános és szakmûveltség színvonalának emelésére,
a helyes erkölcsi, szakmai tudományos nézetek megszilárdítására, a diákélet
tartalmasabbá tételére. A tudományos diákkörben folyó kutatások, témafeldolgozások
széles skálája lehetõvé teszi a hallgatók számára, hogy jobban megismerjék
társadalmi életünket érintõ idõszerû kérdéseket, problémákat, valamint
közoktatásunk fõbb irányelveit.
Reméljük, a TDK-munkával jelentõsen hozzájárulunk
ahhoz, hogy hallgatóinkat úgy tudjuk útrabocsájtani, hogy döntõ többségük
munkája közben érzi és elmondhatja, hogy a fõiskola igyekezett azt a
feladatát teljesíteni: "... hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell
tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti érdeklõdésünket, hogy megtanítson
szeretni, amit csinálunk, és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk
csinálni."
Ha a fõiskolán mûködõ tudományos diákkörök egy
kicsit is hozzájárulnak a pedagógus hivatásra, életre történõ felkészítéshez,
akkor errõl a lehetõségrõl nem szabad lemondanunk. Kell, hogy legyenek
követõk, még nem aknáztuk ki a meglevõ lehetõségeket. Igyekvõ tenniakarással,
lelkes együttmunkálkodással még igen sokat tehetünk, ezért, igen sokat
javíthatunk ezen a munkán.
Szerény eredmények igazolják, hogy a tudományos
diákköri munka megfelelõ helyet foglal el a fõiskola életében, a hallgatók
tudományos munkára történõ felkészítésében.
Kérem, hogy legyenek a fõiskolai tudományos diákköri
tevékenység szép hagyományainak ápolói, gazdagítói, továbbvivõi nagyszerû
elõdeik méltó követõi!