"GYÕRKÖS LÁSZLÓ ( Budapest, 1944. jan. 20. ) : író. 
1962-ben érettségizett Gyõrben. Szerszámkészítõ lakatosként dolgozott, majd elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népmûvelés szakát, ugyancsak Gyõrben népmûvelõ és tanár lett. Jelenleg a Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskola oktatója. - Önálló kötete: Vallomások Martinovics abbé emlékezetébõl ( kisregények, 1984 )."
( Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988  Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1989. )
1996-tól 1997 szeptember 3-án  bekövetkezett tragikus haláláig iskolánk történelem tanára.
Halála elõtti utólsó sorai (töredék):
ködreggel 
 méztiszta úton 
 leszakadt 
 villanydrótok 
 tekeregnek 
 egy deszkakerítés 
 mögött utolsót 
 béget a 
 húsvéti bárány 
 olykor 
 titkos hálókat 
 szövünk egymásban 
 még most itt 
 utánad kapok 
 álmomban 
 ha elhúzod a kezed 
 félve 
  ( 1997 )

 
  LENCSÉS ÁGNES V. techn : 
  Bárcsak hinném...

  Bárcsak hinném, holnap
  újra visszatér,
  mosolygó szemmel
  mesél
  új történeteket, talán éppen
  Hannibálról,
  és véleményt mond 
  versemrõl,
  másról.
  Visszatér. Én így hiszem.
 

   KOPÁCSI SZILÁRD II. tech.

  ágyam szélén 
  magamba roskadva ültem,
  elõttem soha nem látott jelenet
  szörnyû képsorai,
  nem tudtam elhinni
  kérdeztem a sorstól
  mit vétettél...
  némán nézett maga elé
  téged gyászolt
 

 
  HORVÁTH JOLÁN II. g./c.:
  Beletörõdés

  Órák, élmények. 
  Már csak emlékek...
  Csütörtök, vonat, fény... 
  Délután fájdalom emlékezéssel.
  Péntek üres néma. 
  Más tanár az óráján.
  Síró arcok, könnyes szemek,
  hihetetlenség mindenkiben.
  Nem akarjuk tudomásul venni. 
  Õ nem tûnhet el csak így! 
  De az élet megy tovább.
  Vigasztalanul. És így van. 
  Hétfõ,
        az õ órái: nélküle, mással...
 

   WEINER TIBOR  IV. tech.:
  Álomûzõ

  Álomûzõ voltál
  a semmiért harcoltál
  a tudást kerested,
  álmaid kergetted

  Óh, kapitányok kapitánya,
  érzelmek kincses bányája
  a mi hõsünk te voltál
  csak értünk harcoltál.
  ( 1997. IX. 4. )