Lacza János
igazgató





















Gyászhír

2017. november 11-én elhunyt Lacza János, a csermajori iskola egykori igazgatója.

Lacza János 1951-ben született a Baranya megyei Godisán. Már ifjú korától kezdve pedagógusnak készült, ezért szerzett előbb biológia–földrajz szakos tanári diplomát a Pécsi Tanárképző Főiskolán, amit aztán a szegedi tudományegyetemen kiegészített bilológia szakos középiskolai tanári szakkal. Mosonmagyaróváron tejipari szakmérnökként végzett, és így teljesítette ki szakmai ismereteit. Pályafutása alatt számos tankönyve, cikke és tanulmánya jelent meg. Szellemi atyja, életre hívója volt a Magyar Sajtlovagrendnek.

Tanári pályája 1973-ban Csermajorban kezdődött, ahol 1988-ban kinevezték az iskola igazgatójává, és több mint húsz éven át vezette intézményünket. Irányítása alatt valósult meg többek között a tanüzem korszerűsítése, a számítógéptermek és a könyvtár kialakítása, az iskola épületeinek és kollégiumának felújítása.

A nagy sikerű Csermajori Sajtversenyek megszervezése és a felsőfokú élelmiszeripari szakképzés elindítása, valamint a szakmunkások szakközépiskolájának bevezetése egyaránt bizonyították elkötelezettségét hivatásához. Kiépítette Csermajor nemzetközi kapcsolatait, ennek köszönhetően tanulóink cseregyakorlatokon többször is bővíthették ismereteiket a franciaországi Saint-Lô és a csehországi Kroměříž szakközépiskoláiban.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2009-ben Ujhelyi Imre-díjjal ismerte el Lacza János élelmiszeripar területén végzett közel négy évtizedes oktató-nevelő munkáját.

2009-ben a csermajori iskolát összevonták a fertődi Porpáczy Aladár Szakközépiskolával, és Lacza Jánosnak a még önálló csermajori iskola utolsó igazgatójaként az általa vezetett tantestülettel együtt át kellett élnie, hogy kezdetét vette a 120 éves intézmény, a „tejesek Sárospatakjának” leépítése. Az összevonás következtében Csermajor előbb tagiskola lett, majd rövid időn belül teljesen felszámolták az oktatást és a csermajori tantestületet. Így ma az egykori iskolánk üresen, magára hagyva, pusztulásra ítélve várja sorsának jobbra fordulását

A számunkra szakmailag és emberileg teljesen elfogadhatatlan lépés után Lacza Jánossal évek óta együtt reménykedtünk Csermajor újjáélesztésében. A Gondviselés azonban már nem adott rá időt, hogy megint láthassa szeretett iskolájában a „trappista” árnyas fái alatt, a tanműhelyben, a laboratóriumokban és a tanügyi főépület osztálytermeiben a tanulni vágyó, szakma iránt elkötelezett fiatalokat.

Meggyőződéssel vallotta: Csermajorra, az ott végzett szakemberekre az iparnak és hazánknak egyaránt szüksége van. Nem veszhet el mindazon érték és hagyomány, amit Csermajor jelképez, vagyis: minden, ami a több mint százéves iskolát a magyar tejipari szakképzés vezérhajójává, emblematikus helyévé emelte.

Nagy veszteség és szomorúság jutott osztályrészül nekünk, csermajoriaknak. Igen, megint kevesebben lettünk, elment Lacza János igazgató úr, és így iskolánk még elhagyatottabban áll.

Igazgató Úr, ígérjük, hogy mi nem adjuk fel a harcot, szem előtt tartva intelmedet, dr. Heimler Károly szavait idézve: "Minden nemzedéknek kötelessége, hogy az elődök hosszú sora által létrehozott javakat és értékeket híven megőrizze és azokat gyarapítva adja tovább a következő generációnak."

Nyugodjék békében, Igazgató Úr, mi soha nem feledjük!