Felülértékeli a nap

az éjszakát a vízen,

fogalmam sincs miért, kiért.

Egy nő, a nő: örök

fenntartott látomás,

aki helyett már a világ

réges-rég mindent meg-

ad. Mégis, áldott a szó

első és utolsó meztelensége.

Emberhez méltatlan

a halál, motyogom;

bármit, szerelmet

ne! Jössz, érkezel:

látomás. Ki tudja

miféle borzalmat

tartogat az ég.

/Labancz Gyula/