Szerkesztõbizottság:

ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVA CSORBA CSABA

FEHÉR JÓZSEF

GÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁN

SELMECZI KOVÁCS ATTILA

SZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN

TOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:

HALÁSZ PÉTER

•

Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.

Postacím: 1251 Budapest, Pf. 101

Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761

Internetes elérési cím:

vjrktf.hu/honisme.htm

INDEX 25387 E-mail:

honism@interware.hu

Megjelenik

az

a

a

és a

támogatásával, évente hatszor.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,

fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 396 Ft.

Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága

1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõ

valamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,

e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.

További információ: 06 80/444-444

•

Kézirat-elõkészítés:

Lengyel Ágnes

•

Nyomdai munkák:

Opticult Bt. (Kovács Gyula),

ETO-Print Nyomdaipari Kft.

(Felelõs vezetõ: Balogh Mihály)

ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

Bajtai Mária tanár, Kecskemét

Balogh Jánosné Horváth Terézia muzeológus,

Budapest

Balogh Mihály ny. könyvtárigazgató,

Kunszentmiklós

Bodor Zsuzsánna tanuló, Gyimesfelsõlok

Botlik József dr. történész, egyetemi adjunktus,

Budapest

Csík Gyula rendszerfejlesztõ mérnök, Ljubljana

Csorba Csaba fõiskolai docens, Budapest

Frankovics György dr. néprajzkutató, Pécs

Halász Péter fõtanácsos, Budapest

Hála József dr. néprajzkutató, Budapest

Harsányi Gézáné tanár, Nagykálló

Horváth Géza dr. helytörténész-könyvtáros,

Tatabánya

István Lajos helytörténész, Korond

Jánó Ildikó tanuló, Gyimesfelsõlok

Kardos László dr. õslénykutató egyetemi magántanár,

Budapest

Kovács Miklós nyugalmazott tanár,Vác

Kovács T. István ny. újságíró, Vác

Mónus Imre fõlevéltáros, Hajdúböszörmény

Pálmány Béla dr. levéltárigazgató, Budapest

Radics Éva újságíró, Oberschützen

Romhányi András népmûvelõ, Budapest

Sebestyén Kálmán dr. történész, Budapest

Silling István egyetemi szakmunkatárs,

Kapuszina

Dr. Simor Ferencné Bokody Éva tájházvezetõ,

Siklós

Szemkeõ Endre muzeológus, Budapest

Szõcs Lajos helytörténész, Korond

Tarr Péter tanár Zamárdi

Vasvári Zoltán etnográfus, Budapest

Závodszky Géza fõiskolai tanár, Budapest

Zika Klára szerkesztõ, Budapest

A Honismereti Szövetség köszönetet mond mindazon

szerzõknek, akik Alapítványunk javára lemondtak

tiszteletdíjukról.

Az elsõ borítón Hodossy Ilona (Budapest)

„A kenyér ünnepe” címû képe látható.TARTALOM

Szent István ünnep a székelyeknél (Zika Klára) ...............................................................................3

Mocsáry Antalra emlékezve (Bozó Gyula).......................................................................................5

Emlékezzünk Prielle Kornélia színmûvészre (Bajtai Mária)...........................................................6

A 35 éves Honismeret folyóirat (Halász Péter)................................................................................8

Szûcs Sándor:Rétészkedés,pákászat ................................................................................................12

Hogyan vittem be a „múzeumot ”Zamárdiban az iskolába?(Tarr Péter) .........................................15

„Ha valaki magyarként ébred fel reggel,az egész napos feladatot jelent ”!

Skultéty Csabával,a Szabad Európa Rádió egykori munkatársával beszélget Zika Klára ......18

Kuláksors a Szeged vidéki szerbek körében (Frankovics György) ...................................................20

Susa a hûség faluja (Kerékgyártó Mihály)........................................................................................22

A Petõfi-kultusz Kunszentmiklóson (Balogh Mihály)......................................................................24

Petõfi utolsó óráinak nyomában (Romhányi András).......................................................................32

Felhívás a palóc magyarság esmértetésére,1817-ben (Vasvári Zoltán) ............................................42

A családtörténet népszerûségérõl,jelentõségérõl és megújulásáról

Szluha Mártonnal beszélget Pálmány Béla ...............................................................................44

A nyugat-bácskai Szilágyi község népéletébõl (Silling István).......................................................48

Bicskakészítõ korondiak (István Lajos – Szõcs Lajos).....................................................................52

Palota a Stefánián (Dr. Kardos László – Dr. Hála József) .................................................................56

Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)történetéhez I.(Botlik József) .........................................62

A zilahi református kollégium könyvtára (Kovács Miklós)..............................................................74

Nagykálló muzsikája (Harsányi Gézáné).........................................................................................81

A csepregi Oskola Ház a XIX.század elsõ felében (Balogh Jánosné Horváth Terézia) ..................89

Gyimesi táncrend az 1960-as években (Jánó Ildikó – Bodor Zsuzsánna).......................................95.

KRÓNIKA

A XXXV.Honismereti Akadémia,Veszprém

Halász Péter Megnyitó..............................................................................................................99

A Honismereti Akadémia kitüntetettjei......................................................................................101

A hetvenöt éves krónikás –Borbíró Lajos (Kovács T. István) .........................................................108

Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közmûvelõdési Civil Szervezetek Fóruma (Csík Gyula) .....109

Tájkutató Díj Alapítvány Szûcs Sándor emlékére (Szemkeõ Endre) .................................................111

A hajdúböszörményi Honismeereti Klub mûködésérõl (Mónus Imre) ..............................................112

In memoriam

Galambos Iréneusz (Radics Éva)......................................................................................................113

Rákóczi és a kurucok nyomában (Csorba Csaba)............................................................................115

Hála József:Kalotaszeg vázolata –régi írások és képek Kalotaszegrõl (Sebestyén Kálmán) ..........115

A Borsodi Tájház Közleményei,19 –20.(Dr. Simor Ferencné Bokody Éva)....................................117

Bagu Balázs:Életutak.Beszélgetések meghurcolt magyarokkal,az áldozatok hozzátartozóival

(Závodszky Géza)......................................................................................................................118

Füzitõi füzetek I –V.(Dr. Horváth Géza) ...........................................................................................119

A Honismeret folyóirat nyomdai elõállítása során könnyebbséget jelent,s a korrektúra megta-

karításával esetenként gyorsíthatja a megjelenést,ha a közlésre szánt írásokat hajlékony (flopy)le-

mezen vagy CD-n küldik el számunkra.Ezeket azonban csak magyar ékezetekkel ellátva és (a tör-

delés számára leginkább megfelelõ)WORD rtf-kiterjesztésû formátumban tudjuk használni.A

szöveget kinyomtatva is kérjük.Ha képeket küldenek,azokat JPG-formában mentsék.Akár lemez,

akár e-mail esetén,cikket csak pontos névvel és címmel ellátva tudunk fogadni.

Köszönettel a Szerkesztõbizottság

„Kis Magiszter ”Könyvesbolt

(1053 Bp.V.,Magyar u.40.Tel.:1-327-7796)

Budapesti Teleki Téka,a Teleki László Alapítvány könyvesboltja

(1088 Bp.VIII.,Bródy Sándor u.46.Tel.:1-266-0857)

Unitárius Könyvesbolt (Bp.V.,Alkotmány u.12.Tel.:1-311-2241).Szent István napjára

Szent István napján az egész Kárpát-medencében körmenettel,búcsúval emlékeznek,ünnepelnek a

magyarok lakta területeken.

Aszékelyföldi Kézdiszentlélek legidõsebb lakója sem tudja,hány száz éve már annak,hogy augusz-

tus 20-a az egész közösség ünnepe.A búcsúra hazalátogatnak az elszármazottak is és egyre több a

kiváncsi turista.Afalu közelében magasodó 719 méter magas Perkõ hegyen áll a kicsi,de annál kedve-

sebb Szent István-kápolna.A leírás szerint a XIII.században épült és 1686-ban építtette újjá Kálnoki

Sámuel.Háromszék leglátványosabb mûemlékei közé tartozik.Különösen szép a faragott reneszánsz

ajtókeret és a belsõ falon látható,néhány magyar szentet ábrázoló töredékes freskó.

Nagyon örülök,hogy még az 1970-es évek végén,a Ceausescu-idõben én is eljuthattam Kézdi-

szentlélekre.Most is élénken emlékszem annak a napnak minden mozzanatára,olyan nagy élményt je-

lentett számomra.Akkoriban szinte minden nyári szabadságunkat Erdélyben töltöttük.Vonattal,stop-

pal és az „apostolok lován ”jártuk a vidéket,s mivel akkoriban a hivatalos szervek nem szívesen látták a

3

szentelt körtemplom (Horváth Zoltán György felvétele).magyarországi látogatókat,a szálláskeresés és -találás nem volt egyszerû.Aludtunk szénapadláson sõt

szénaboglyában is,mert a házaknál tilos volt.

Azon a bizonyos nyáron Kézdivásárhelytõl nyolc kilométerre,Osdolán volt a táborhelyünk,a falun

kívül egy régi vízimalomban.Afaluba jártunk tejért,tojásért s közben jóízûeket beszélgettünk az embe-

rekkel.Tõlük hallottuk,hogy Kézdiszentléleken –a tiltás ellenére –minden évben megtartják a hagyo-

mányos Szent István-búcsút,amely a csíksomlyói után a legjelentõsebb katolikus rendezvény a Há-

romszékben és Csíkban élõ hívek számára.

A hírek hallatán nagyon fellelkesedtünk és elhatároztuk,hogy ha már éppen ebben az idõben va-

gyunk itt,mi is elmegyünk.A falubeliek figyelmeztettek,hogy magyar rendszámú autóval ne menjünk

be a faluba,mert ilyenkor tele van a környék szekusokkal,a milicisták pedig magyarországi vendégek-

re vadásznak.Így hát Kézdiszentlélektõl jó messzire hagytuk a trabantot,és gyalog mentünk tovább.

Igazi augusztusi hõségben –a gyermekek nyafogásától kisérve –kutyagoltunk a falu fõutcáján.A

házakból,a kertek alól jöttek az emberek,az asszonyok fedeles kosarakkal.Melegünk,volt,szomjasak

voltunk,pedig még csak ekkor kezdõdött az igazi erõpróba.Atemplomdombra szerpentines út vezetett

fel a faluból.Szégyenkezve állapítottam meg,milyen elpuhult városi emberek vagyunk:fújtattunk,

meg-megálltunk,miközben az idõs asszonyok,nehéz kosaraikkal fürgén haladtak el mellettünk.A

domb tetejére felérve,végre megláttuk a Szent Istvánnak szentelt kerek templomot.

Óriási volt a tömeg,ezért a misét a templom elõtt celebrálták.Tûzött a nap,lassan kinyíltak az eser-

nyõk,minket már a rosszullét környékezett a hõségtõl,de mindenért kárpótolt a bensõséges hangulat,

az összetartozás tudata,s amikor felhangzott a „Boldog asszony anyánk ”kezdetû ének,beborította a

környéket a „vox humana ”.Ki gondolt akkor Ceausescu-ra,a tömegben megbúvó szekusokra!?

A Szent István nap ünnepélyes része után a tömeg oszlani kezdett,majd az emberek csoportokba

rendezõdve letelepedtek a fûbe.Afedeles kosarakból elõkerültek a finom falatok,a jóféle itókák,s kez-

detét vette a vidám népünnepély.

A jókedvû sokadalomban nem nehéz a barátkozás,mindig nagyon szerettem falusi emberekkel be-

szélgetni –különösen itt a Székelyföldön –,hallgatni ízes háromszéki hanglejtésüket,s a székelyekre

oly jellemzõ,az idegen észjárását alaposan megdolgoztató tanmeséiket.Ahagyományokról érdeklõdve

itt is a 48-as emlékek kerültek elõ,Háromszék különösen is gazdag ezekben.

–Az osztrákokat jól megszorongatták a székelyek –büszkélkedik az egyik öreg –,de a sok muszká-

val már nem tudtak elbánni.Amikor levertek minket,itt a hegyen alakították ki a cári csapatok tábor-

helyét,s innen ijesztgették a környezõ székely falvak népét.Hál ’Istennek a templom azért megmaradt!

Én már az öregapámmal is jártam ide fel Szent István napján.

Hosszú gyaloglás állt még elõttünk,lassan búcsúzni kell.Gondolatban még sokáig a székelyek sor-

sán tépelõdöm.

4.Mocsáry Antalra emlékezve

A 250 éve született Mocsáry Antal nevét négykötetes monográfiája tette ismertté,amelynek címe:

Nemes Nógrád megyének historiai, geographiai és statistikai esmertetése Õ maga adta ki 1826-ban a

tudományos színvonalú,történeti forrásértékû,nyelvében és szemléletében a korát hûen tükrözõ és

egyben azon túlmutató mûvet.Mocsáry Antalnak saját korában és a történetírásban betöltött szerepe el-

vitathatatlan.Munkájának az elmúlt évszázadok megyei monográfiái sorában (Radványi Ferenc,Bél

Mátyás,Nagy Iván,Borovszky Samu)feltétlenül helye van.

A történész példaképek megválasztásában is igényes volt,monográfiájának szellemi atyjai ugyanis

Bél Mátyás és Bod Péter.Nagy értéke a mûnek adatgazdagsága,s hogy széleskörû kutatómunkára,for-

rásanyagra épül.Sorra veszi Nógrád vármegye járásait,azok településeit,s mindent leír róluk,amit

csak leírni lehet:lakosok száma,vallása,földesúr,iskolamester,események stb.De ugyanilyen gazdag

a várak bemutatása és a hadiesemények ábrázolása is.Elénk tárja az akkori életet,a megye lakóinak

nemzetiségi megoszlását,nyelvi hovatartozását,felsorolja Nógrád egykori tisztségviselõit,nevezetes

mozzanatait,fordulatait.Említi a hiányosságokat –nincs fõiskola,közkönyvtár,nyomda,üzem stb.–,s

szóvá teszi,milyen pazarló életmódot folytat a megye nemesi ifjúsága.Emberi sorsok,jellemek villan-

nak fel tolla nyomán.Magyarul ír,világosan és szép stílusban,ami önmagában is figyelemre méltó,

kortörténeti jelentõségû,mivel ezzel a nyelvújítás programja és barátja,Kazinczy Ferenc célkitûzései,

törekvései mellett tett hitet.Felidézi eközben a korszak beszéd-és társalgási stílusát,színesen mesél el

olyan eseményeket,melyeknek maga is részese volt,elõadásába bele-beleszõ egy-egy anekdotát.Nagy

érdeme mûvének az is,hogy feledésbe merült helyneveket mentett meg az utókor számára.

Figyelmet érdemlõ a kötet illusztrációs anyaga is.A családfa-és címerrajzok,a tájakról,városokról

készült metszetek nélkül szegényebbek lennének ismereteink.Az utóbbi Lányi Sámuelnak,a kékkõi

uradalom földmérõjének tehetségét dícsélri.Akinek rajzaiból a korszak egyik neves pesti mûvésze,

Lehnhardt Sámuel készített rézmetszeteket.Ma is olvasható Mocsáry Antal munkája,mivel az hason-

más kiadásban jó két évtizede napvilágot látott.A kétkötetes mûvet az 1980-as évek elején ezer pél-

dányban kiadta a Nógrád Megyei Múzeumok lgazgatósága a szécsenyi II.Rákóczi Ferenc Termelõszö-

vetkezet anyagi támogatásával.Szép kivitele és elõállítása a kecskeméti Petõfi Nyomdát dicséri.

A nevezetes évfordulón szólnunk kell arról is,hogy Mocsáry Antal jelentõsnek ítélhetõ szépírói és

nyelvészeti alkotásokat is örökül hagyott.Több verse megjelent nyomtatásban:„A tisztelt barátság ”,

„Egy római történet ”,„A Vág vizének áradása ”címû,többek között.Nyelvészeti munkásságát tekintve

pedig fontos értékként tarthatjuk számon „A cs és a cz vagy inkább „Ts ”és „Tz ”lenne a magyar nyelv-

nek helyesebb írásmódja?”címû dolgozatát.

Lírai alkotásait õ maga sem tartotta túl sokra,attól viszont nem zárkózott el,hogy azok megjelen-

hessenek.Idõnként és feltehetõleg mások biztatására adta közre õket.Saját kedvtelésére verselgetett.

Verseket fabrikáló táblabíró –ez bizony egyedülálló Nógrádban.

Mocsáry Antal Nógrád megye egyik legrégibb nemesi családjából származott,amelynek eredetérõl,

sajnos,nem sokat tudunk.Elsõsorban azért,mert abban a legilletékesebb,maga Mocsáry Antal monog-

ráfiájában csak keveset árul el róla.Csupán a XII.századig megy vissza az ismertetésben,amikor már

viszonylag rangos a família.„Aki ezen munkájában csak sejteni hagyta a XII.századig felterjedését,de

adatokat –ebben káros szerénységénél fogva –elhallgatta ”–írta Nagy Iván a neves nógrádi történész.

Vajon miért a nagyfokú „szerénység ”,miért az „elhallgatás ”?–Jó lenne tudni az okát.

A család Mocsáry Antal születésének idejére a módosabb középnemesi famíliák közé emelkedett

Nógrádban.Megelõzõen voltak közöttük végvári katonák,Rákóczi seregében harcoló kurucok,része-

sei a szabadságküzdelmeknek.A XVIII.század elejétõl viszont már császárhû magatartás jellemzi a

Mocsáryakat.

5

ÉVFORDULÓK.A tudós és szépíró Mocsáry Antalt is.Az általa leírtakból tudjuk,hogy számára a fennálló társadal-

mi és politikai rendszer,amelybe beleszületett,és amelyben leélte életét,„végleges ”,stabil és megvál-

toztathatatlan.A fejlõdést csak ennek keretei között tudta elképzelni.

Mocsáry Antal élete és pályája hagyományosnak mondható,egy ideig nem különbözik nemesi tár-

saiétól.Csak késõbb,életének utolsó szakaszában tér el attól.Bozókon (Hont megye)született 1757.

szeptember 18-án,más források szerint szeptember 17-én.Negyedik fia volt VI.Balázsnak,aki cs.ki-

rályi kapitány volt.Anyja Peták Franciska (1735 –1795).Két bátyja katona,Péter a Károlyi-ezredben

hadnagy,késõbb ezredes;Lajos ugyanott kapitány.Mocsáry Antal nem volt katona,–ily módon nem

szolgálta a császárt –,de híve volt az uralkodónák élete végéig.

„Eleinte közpályán forog ”,írták róla.Aljegyzõ Nógrád megyében,majd 1790.április 20-ától a

szécsényi járásban fõszolgabíró.1800-ban fõbiztos,1804-ben Heves,1820-ban Nógrád megyei táblabí-

ró.Voltak birtokai Lapujtõn,Kiskotroczón,Nagyfalun,Felsõ-Polajtán,Pomázon,Endrefalván.

1788-ban feleségül vette Darvas Máriát,Nagyréthi Darvas Ferenc helytartótanácsos és Wattay

Krisztina leányát.A15 évi házasságból.9 gyermek született.Felesége korai halála –1803-ban húnyt el

Pesten –után elsõsorban az irodalomnak és a tudománynak élt lapujtõi birtokán.Erre Kazinczyval,

Vitkovics Mihállyal és Fáy Andrással fenntartott barátsága is ösztönözte.

Mocsáry Antal Lapujtõn (ma Karancslapujtõ)élte életének joggal legfontosabbnak ítélhetõ szaka-

szát.Magányosan,szinte teljesen elvonulva az akkor is zajosnak tartott világtól.

Az õsi kúriában élt és alkotott.A lapujtõi Mocsáry-kastély talán legjelentõsebb emlékeként tartható

számon,hogy a kiváló nyelvújító és irodalmár,Kazinczy Ferenc egy teljes napot töltött benne,barátjá-

nak,Mocsáry Antalnak a vendégeként.Csak õk ketten tudhatták,miért nem többet.

A két neves férfiú folyamatosan levelezett egymással,„Érzésben és gondolkodásban velem rokon

tiszteletes atyafi!”–így szólította egyik levelében Kazinczy Mocsáry Antalt.És talán nem tekinthetõ

véletlennek,hogy Kazinczy 1831.augusztus 20-án keltezett utolsó levele,amit íróasztalán találtak köz-

vetlenül elhalálozása után,Lapujtõre,Mocsáry Antalnak volt címezve.

Nem sokkal Kazinczy Ferenc halála után Mocsáry Antal is távozott az élõk sorából.Az õsi kastély

egyik földszinti szobájában húnyt el,s a lapujtõi katolikus temetõben helyezték örök nyugalomra.Asír-

ján álló márványkeresztre a következõ szöveget vésték:

Halálának oka és a körülmények ismeretlenek.1831-ben kolerajárvány tört ki és pusztított a Felvi-

déken,amely számtalan áldozatot követelt,és érintette Lapujtõt is.Arra azonban nem találtam bizonyí-

tékot,adatot,sõt még utalást sem,hogy Mocsáry Antal e betegségben szenvedett és húnyt el.

Prielle Kornélia színmûvésznõ,a Nemzeti Színház elsõ örökös tagja 1826-ban született Máramaros-

szigeten,és 1906-ban halt meg Budapesten.Sírja a Petõfi-emlékhelyek között is számontartott Szabad-

szálláson a református temetõben van.

Amagyar színjátszás hõskorában indult,már 15 évesen színpadra lépõ színésznõ egy 1846-os debre-

ceni színielõadáson találkozott Petõfivel –el is énekelte neki egy megzenésített versét –,aki azonnal

megkérte a kezét és feleségül akarta venni,de sem a református,sem a katolikus pap nem vállalta a

gyors összeesketést,így a házasságból nem lett semmi.Debrecen után Kolozsvár Pozsony,Székesfe-

hérvár,Nagyszeben és több erdélyi város,majd Eperjes,Kassa,Miskolc,Gyõr,Nagykanizsa,Pécs jel-

zik (a magyar vándorszínészet útjait)Prielle Kornélia fellépésének helyeit,miközben a Nemzeti Szín-

ház tagja lett élete végéig.Hat és fél évtizedes pályáján találkozott a magyar színjátszás úttörõ egyéni-

ségeivel:Dérynével és Kántornéval,majd a Nemzeti Színház nagyjaival:a két Egressyvel,Szentpétery

6.Zsigmonddal,Szigeti Józseffel,Laborfalvi Rózával és a

Lendvay házaspárral.Késõbb játszott Jászai Marival,Ujházi

Edével,Nagy Imrével.Elsõ férje –akihez egy válás után is-

mét feleségül ment –Szerdahelyi Kálmán volt,a sokak által

kedvelt,nagyon mûvelt,elegáns színész és rendezõ.

A Petõfit is megbabonázó bájos és törékeny Prielle Kor-

nélia hosszú ideig megtartotta lányos alakját,memórája és

szellemessége idõs korában is megmaradt.Intelligensen tu-

dott szerepkört váltani,nem véletlen,hogy Csiky Gergely A

nagymama gróf Szerémynéjét,vagy A proletárok Szedervári

Kamilláját,azaz matróna-szerepeket írt számára,s ezeket is

sikerre vitte a mûvésznõ.Prielle Kornélia színésznõnek két

nagy szerelme volt:a szülõföldje és a színpad.A Nemzeti

Színház ünnepelt és megbecsült mûvésze gyakran vállalt

vendégszereplést az erdélyi városokban,így szülõvárosában

is,de vidéki városokban is,nem egyszer jótékony célú elõ-

adásokon.1846-ban szerepelt elõször Kecskeméten,majd

1870.június 6-án egy díszhangversenyen a kecskeméti váro-

si dalárda zászlóünnepélyén,Kovács László színházában

szavalt Szerdahelyi Kálmánnal.1873 júniusában a színügyi bizottság költségeinek fedezésére jótékony

célú elõadásokat tartott Kecskeméten.

Prielle Kornélia színmûvészi pályájának ötvenéves jubileumán királyi kegyként koronás arany ér-

demkereszttel tüntették ki,tisztelõi értékes emléktárgyak özönével halmozták el.Rakodczai Pál egész

könyvet szentelt méltatásának,Telcs Ede carrarai márványból faragta ki mellszobrát,még életében em-

léktábla került máramarosszigeti szülõházára,s a hazai színészet képviselõi a Színészegyesület örökös

dísztagjául választották.

Az 1906 februárjában elhunyt mûvésznõt a Nemzeti Színház épületében ravatalozták fel,óriási gyá-

szoló közönség jelenlétében búcsúztatták,majd koporsóját a Keleti pályaudvarról Szabadszállásra,má-

sodik férje,Rozsnyai Kálmán családjának sírboltjába szállították.1905.deember 24-én ugyanis Prielle

Kornélia –szembeszállva családjával és a közvéleménnyel –újra férjhez ment a külföldrõl hazatért fia-

tal íróhoz,Rozsnyai Kálmánhoz.A szabadszállási kötõdésû fiatalember,Rozsnyai Kálmán az idõs,

egyre betegeskedõ,színpadra többé nem lépõ,visszavonultságában és elhagyatottságában fájdalmas ér-

zésekkel küzdõ Prielle Kornéliát huzamos idõn át gyámolította,gondoskodott róla.Amûvésznõ e kései

házasságkötést talán hálája jeléül is szánta,nem törõdve a közvéleménnyel,a szenzációéhséggel.Sza-

badszálláson a Petõfi-,Szász Károly-,József Attila-emlékhely mellett tehát elzarándokolhatunk Prielle

Kornélia sírjához is,emlékezve a magyar színház és színészet nagy korszakára és alakjaira,Petõfire és

„majdnem feleségére/jegyesére ”,a híres „A virágnak megtiltani nem lehet ”címû Petõfi-vers egyik el-

éneklõjére;emlékezve a Rozsnyaiakra:Rozsnyai Pálra,az 1848 -as szabadságharc legendás hírû hu-

szár-fõhadnagyára,valamint Rozsnyai Kálmánra is,az íróra.

Tóth Sándor helytörténész szép és gazdag „Szabadszállás képeskönyve ”címû kötetében több képes-

lapot/fotót –színeseket is!–láthatunk a Petõfi-emlékekhez:4 képet Prielle Kornélia régi és újabb sír-

emlékeirõl,fejfájáról;Nagy Károly sírjáról –õ volt Petõfi ellenjelöltje az 1848-as országgyûlési képvi-

selõválasztáson –;a Rozsnyai család sírjáról.

A 180 éve született és 100 éve meghalt Prielle Kornéliáról a helyi „Polgármesteri Hírmondó ”-ban

(2006-ban)Tóth Sándor két írása is emlékezteti a szabadszállásiakat a tiszteletre és az illõ ismeretekre,

s egy emléklappal-képeslappal is adóznak a helyiek a nagy mûvésznõ emlékének.A sárgás,óarany ké-

peslapon látható a sudár termetû,szép színésznõ,valamint elsõ –1906.–és újabb,mostani síremléke,

1964-bõl.Ám ennél is fontosabb,amit a hagyományápolásról és emlékezésrõl Tóth Sándor ír:„Prielle

Kornélia sírját gondozzuk.Örömmel látom,hogy mindig van valaki,aki egy szál virágot tesz a mûvész-

nõ sírjára,de néha nemzetiszínû szalaggal átkötött koszorút is látni a síron.Halottak napján pedig egy

kis mécses is szokott ott égni Prielle Kornélia emlékére.”

Szabadszállás Petõfi-és József Attila-emlékhely.Látogassuk meg gyakrabban,keressük a Petõ-

fi-emlékek egy újabb,érzelmes és érdekes,szép vonatkozását:a magyar színháztörténet,színjátszás

múltjának is adózva –Prielle Kornélia síremlékénél –,ne csak évfordulók idején!

7.A 35 éves Honismeret folyóirat 1

Hivatalosan valóban az 1972.évben megjelent próbaszámtól tartjuk nyilván a Honismeret évfolya-

mainak számozását,azonban ennél jóval régebbi „alapítású ”a honismereti mozgalom folyóirata.Az

alapítás szót azért tettem idézõjelbe,mert akkoriban,az 1960-as évek derekán nem úgy történt egy-egy

folyóirat alapítása,hogy valami erre illetékes szerv bejegyezte és nyilvántartásba vette,hanem amolyan

félillegális módszerekkel,ami illett is a három „T ”-vel jellemezhetõ szellemi irányok középsõ (Tûrt)

kategóriájába esõ mozgalmunkhoz és annak folyóiratához.Harmincöt esztendõvel ezelõtt ugyanis az

„õrzõ-védõ ”szerepet játszó Hazafias Népfront kiadásában már tíz év óta megjelentek azok a Honisme-ret

nevet viselõ „szürke füzetek ”,amelyek mûfaji meghatározása:„A honismereti szakkörvezetõk tájé-koztatója”

volt.ANépfront politikai védõernyõje mellett ezek a füzetek jelentették a mindenfajta moz-

galom számára nélkülözhetetlen szakmai módszertani hátteret,összefogva és publikációs teret adva a

mozgalom szolgálói mellett azoknak a néprajzkutatóknak,hely-és köztörténészeknek,pedagógusok-

nak,muzeológusoknak,levéltárosoknak és könyvtárosoknak,akik felsorakoztak a honismereti mozga-

lom bontakozó zászlója alá.Amozgalom fõ szervezõi és szakmai „ideológusai ”közül néhányan az ak-

kori Népmûvelési Intézet munkatársai közül kerültek ki,mint Dömötör Sándor Novák József A folyó-

irat szerkesztõbizottságának elnöke 1973 és 1980 között Kamarás Rezsõ a Népmûvelési Intézet igaz-

gatóhelyettese volt.Vár-és múzeumbarát körök,honismereti-helytörténeti szakkörök vezetõi,népmû-

velési tanácsadók,községi krónikákat vezetõk írták és olvasták ezt a stenciles módszerrel sokszorosított

tájékoztatót,amiben megfogalmazódtak és körvonalazódtak a honismereti mozgalom fõbb területei,

módszerei és célkitûzései.A szerzõk jórészt olyan emberek voltak,akik a politikától félrehúzódva,

vagy félreállítva sem mondtak le a közélet szolgálatáról,a népben-nemzetben való gondolkozás fele-

lõsségérõl,ám az idegen érdekeket szolgáló pártpolitikától igyekeztek távoltartani magukat.Megjelent

ez idõben a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága és az Országos Helytörténeti Bizottság kiadásá-

ban egy másik sorozat is,amely a Honismeret, helytörténet címet viselte és fõként honismereti jellegû

konferenciák,tanácskozások anyagát adta közre.

Amikor 1972-ben,a Magyar Televízó által megrendezett „Röpülj páva népdalverseny ”sikeresen

irányított viszonylag jelentõs társadalmi érdeklõdést a népi kultúra és a néphagyomány értékei felé,a

mozgalom,pontosabban a mozgalom csigaházában védelmet talált nemzeti érzésû értelmiségi szolgálat

elég erõsnek érezte magát egy immár utcán árusítható,elõfizethetõ honismereti folyóirat megindítására

és 1972-ben,„Hová Röpül a páva?‹A‘`³±alcímmel megjelent a Honismeret elsõ,tematikus „próba ”száma.

Hogy mit akart kipróbálni, vagy megpróbálni ez a szám –az olvasók,vagy a pártközpont érdeklõdé-

sét akarta-e tesztelni –,ma már nehéz lenne eldönteni.Hiszen a „Röpülj páva népdalverseny ”megvaló-

sításához szükséges energiákat is részben egy –talán Brauer János nevû –újságíró cikke miatti „össz-

népi ”felháborodás szabadította fel,aki mérhetetlen cinizmussal tette fel a provokatív kérdést:ugyan

bizony ki énekel ma még népdalt A televíziós vetélkedõ sikere aztán megmutatta,hogy a népdalt,a

nemzeti hagyományt nem lehet sírba tenni,még mûködik a nemzet immunrendszere.A vitorlát bontó

Honismeret folyóirat így kedvezõ szelet kapott a Röpülj páva körök alakulásától,a bimbózó tánc-

házmozgalomtól,a népi kézmûvesség iránt megnyilvánuló fokozott érdeklõdéstõl.

Mint a Néprajzi Múzeum önkéntes néprajzi gyûjtõmozgalmához már 1959-ben felsorakozó,a népi

írók mûvein nevelkedett agrárértelmiségi,magam is bekapcsolódtam ebbe a nemzeti értékek szolgála-

tát legális keretek között lehetõvé tevõ mozgalomba.A folyóiratnak az elsõ számtól szerzõje,az 1974.

évi 2.számtól pedig szerkesztõje lettem.Harminchárom esztendeje,tehát egy emberöltõ óta barkácso-

lom a Honismeretet,s nem dicsekvésképpen mondom,de ma is éppen olyan örömöt lelek egy-egy lap-

szám összeállításában,s ma is ugyanolyan megilletõdöttséggel veszem kézbe és lapozom a nyomdából

frissen érkezõ számot,mint annakidején.

Kezdetben Honismereti Híradó volt a neve,s a lap elsõ szerkesztõje dr. Morvay Péter az önkéntes

néprajzi gyûjtõmozgalom vezéralakja,tõle vettem át ezt a szolgálatot.Milyen lehetõséget láttam akkor

abban,hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársaként,az ezer kilométerre élõ moldvai csán-

gók sorsának és népéletének nyarankénti kutatójaként,engedve némi baráti nyomásnak,elvállaljam

egy ilyen folyóirat szerkesztését?Három,nagyon is egy tõrõl fakadó okom volt rá.

8

1 A 2007.február 14-én megtartott ünnepi találkozón elhangzott elõadás szerkesztett szövege..Mindenekelõtt úgy gondoltam,hogy a folyóirat révén szolgálni tudom azt a jórészt partizán módsze-

rekkel történõ szellemi honvédelmet amit az idegen elnyomás,az internacionalista és kozmopolita ve-

szedelem ellen,a nemzeti értékek védelmében valamilyen formában minden olyan ember folytatott,aki

számára értéket jelentett a magyarság Másodsorban ennek a küzdelemnek része volt a hazához, a szü-lõföldhöz

való kötõdés erõsítése ami a hon jobb megismerésének a legfõbb feltétele;még akkor is ha a

hazaszeretet szó elé akkoriban többnyire oda kellett tenni a „szocialista ”jelzõt,hogy egyáltalában le le-

hessen írni.Végezetül úgy gondoltam,hogy a honismeretbe bele fér az egész,Trianon óta határokkal

szétszabdalt magyarság mert egy legyõzött ország újra és újra felszabdalható,de a nemzet történelmét

és mûvelõdését nem lehet földarabolni Szerkesztõi munkám során így öntudatlanul is érvényesítettem

a költõ Juhász Gyulának a Trianon szájhõseire vonatkozó intelmét:„Nem kell beszélni róla sohasem, de

mindig, mindig gondoljatok rá!‹A‘`³±

Hogy aztán a honismereti mozgalom és a Honismeret folyóirat milyen mértékben tudta ezeket a cél-

kitûzéséket megvalósítani,azt nem nekem kell eldöntenem,de azt bizton állítom,hogy ez a munka ne-

kem –és még sok baj-és fegyvertársamnak –megadta a tisztességes és nemzeti közösségünk számára

hasznos életnek,munkálkodásnak a lehetõségét.

Ha egyszer majd valaki vállalkozik arra a nem könnyû,de szép feladatra,hogy megírja a Honisme-

ret folyóirat történetét,ezt a 35 esztendõt könnyen és célszerûen három nagyobb korszakra tudja bonta-

ni.

(1)Az 1970-es évekre a létért való küzdelem volt jellemzõ.Párthatározatok,pártkongresszusi állás-

foglalások,népfont fõtitkárok hajlamai,szirtjei és zátonyai között lavírozva,bukdácsolva és meg-meg-

fenekelve hajókáztunk.Szerencsénkre Töltési Imre személyében kitûnõ kapitánnyal,aki a Honismereti

Bizottság titkáraként nagy empátiával,taktikai érzékkel igyekezett a szélmentes oldalon tartani a moz-

galom hajóját úgy,hogy azért a kitûzött célok felé haladjunk.

(2)Az 1980-as években a honismereti mozgalom és folyóirata egyre inkább betagolódott a nemzeti

ellenállás nem túl erõs,nem is nagyon széles frontjába,s ennek során a Népfrontot több-kevesebb si-

kerrel igyekeztünk „Nemzeti ”Fronttá alakítani.Már 1980-ban az a „kitüntetés ”érte a folyóiratot,hogy

a Trianon 60.évfordulójára Vigh Károly tollából megjelent cikk miatt –persze fû alatt,kerülve a na-

gyobb botrányt –bezúzták a lapot.A bezúzatlan példányokból azonban sikerült Nyugatra juttatni né-

hány példányt,s a Szabad Európa,valamint az Angol Rádió részletesen foglalkozott a lapszámmal s a

bezúzatással.Hogy nem ütöttük meg különösebben a bokánkat,azt nyilvánvalóan a Hazafias Népfront

õrzõ-védõ szerepének is tulajdoníthatjuk.

ANépfront ernyõje alatt attól függõen tehettük késõbb is a jót,hogy miféle elnökök és fõtitkárok kö-

vették egymást.Kállai Gyula félék-e,akinek sokat idéztük azt a mondását,miszerint „a magyar nép –

elvtársak –immár betöltötte történelmi hivatását ”,avagy Pozsgay Imre,akihez minden jó ügyben for-

dulhattunk,s ha tudott,segített is.Az 1980-as évek vége felé olykor már a honismereti mozgalom is vé-

dõernyõül szolgált az úgynevezett „másként gondolkozó ”,vagy egyáltalában gondolkodó közösségek,

ifjúsági körök és klubok,„honismereti ”fedõnévvel szervezett,ellenzéki csírákat melengetõ „mûvelõ-

dési táborai ”számára.

A Honismeret folyóirat nevébõl idõközben elmaradt a híradó szó,s a maga hétezres példányszámá-

val –ha ennek egy része nem is jutott el a szükséges helyekre –fontos éltetõje volt a nemzeti értékeket

mentõ és bemutató munkának.A „magyarságtudományok ”jeles képviselõi írtak bele módszertani cik-

keket,megemlékeztünk nemzeti évfordulóinkról,s egyre eredményesebben töltöttük be a híd, vagy in-

kább a kapocs szerepét az elszakított területek magyarságismereti mûhelyei,hasonló érdeklõdésû és

gondolkozású személyiségei között.Közben gazdagodott a tartalom,tagolódott a szerkezet,súlyosbo-

dott a mondanivaló.Mellékleteket indítottunk,amikben néprajzi,helytörténeti,szociográfiai témájú

gyûjtési útmutatók,módszertani kérdõívek kaptak helyet;különbözõ pályázatok kiírásait és eredmé-

nyeit közöltük.Még 1977-ben elindítottuk a Honismereti Bibliográfiát,ahol a hivatásos kiadók mellett

a mozgalom háttérintézményeit jelentõ közgyûjtemények,iskolák,„önkormányzatok ”gondozásában

megjelent,fõként pedig a határokon túlról érkezett,honismereti témájú kiadványok címleírásai,tartal-

mi bemutatásai kaptak helyet.Erre azért volt nagy szükség,mert számosan nem kerültek bele a hivata-

los könyvterjesztés vérkeringésébe,sok intézmény és magánszemély ebbõl a rovatból szerzett –és sze-

rez ma is –tudomást az érdeklõdési körébe tartozó,de az ország,vagy a Kárpát-medence másik szegle-

tében megjelenõ kötetekrõl.1977-tõl minden évben közzétettük a következõ esztendõre vonatkozó

9.Honismereti Évfordulónaptárt,a magyar történelem és mûvelõdéstörténet jeles személyiségeirõl és

eseményeirõl,azzal a reménnyel,hogy a kisebb települések,honismereti közösségek,tudomást szerez-

ve egy-egy falujukban,városukban született,vagy meghalt személyiségrõl,régiójukhoz kötõdõ törté-

nésrõl,eszükbe juthat és idejében felkészülhetnek a méltó megemlékezésekre.

Néhány kisebb bajuszakasztást,a pártközpontból érkezett,de valamelyest rendszerint szelídített

dorgálást leszámítva,nyugodt lélekkel mondhatom,hogy a –kinek milyen puhaságú –diktatúra körül-

ményeihez képest az 1980-as években a Hazafias Népfront nem volt rossz gazdája a honismereti moz-

galomnak és a folyóiratnak.Megmutatkozott ez abban is,hogy amikor a szocializmus légvárának

eresztékei recsegni kezdtek,majd megindult az akkor még rendszerváltásnak gondolt folyamat,ami az

önkényuralom jónéhány szervezetével együtt a Népfrontot is elsöpörte,az intézmény vezetõi olyan

Honismereti Alapítványt hoztak létre,ami lehetõvé tette számunkra a folyóirat folyamatos megjelené-

sét.

(3)A honismereti mozgalomnak nem esett nehezére,hogy 1990-ben demokratikus alapokon mûkö-

dõ civil szervezetté váljon.Már korábban is gyakran elmondtuk,hogy azon kevés hazai társadalmi

mozgalom közé tartozunk,amit nem felülrõl hoztak létre,hanem valós társadalmi igénybõl,alulról

szervezõdött A Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága 1990 elsõ felében civil szervezetté,a me-

gyei és a fõvárosi honismereti egyesületek,társaságok szövetségévé alakult,amit 1990.június 4-én

jegyzett be a Fõvárosi Bíróság.Az 1990.évi 4.számtól kezdõdõen ennek a Honismereti Szövetségnek

a lapja a Honismeret

Ettõl kezdve fölöttünk is kiderült az ég.Anyagi lehetõségeink ugyan bizonytalanabbá váltak,de a

szerkesztés tekintetében nem voltunk már korlátozottak.Amegújult szerkesztõbizottsággal kialakíthat-

tuk a folyóirat kiegyensúlyozott tartalmi szerkezetét,amelyben történelmünk,népéletünk,mûvelõdé-

sünk teljes Kárpát-medencei képe helyet kaphatott,senki sem méricskélte a földrajzi arányokat,senki

sem korlátozta a nemzeti történelem,a közelmúlt és a jelen sorskérdései iránti felelõsségérzet érvénye-

sülését.

Miként éltünk a kibontakozó lehetõségekkel?

Elsõsorban a „külhoni ”magyarok súlyát igyekeztünk arányosan növelni,mind tematikailag,mind

terjedelmileg,mind pedig a szerzõk tekintetében.Nagyobb szerepet kaptak az egyház és a honismereti

mozgalom kapcsolatával foglalkozó tanulmányok,valamint a diktatúra rémtetteit felidézõ emlékezé-

sek.A folyóirat felvállalta az ezredvég és az ezredforduló nagyjelentõségû történelmi évfordulóira em-

lékezõ tudósításokat,valamint segített a Szövetségnek a honfoglalás,az 1848/49-es forradalom és sza-

badságharc,az államalapítás,a Rákóczi-szabadságharc évfordulói alkalmából hirdetett mûvelõdéstör-

téneti vetélkedõik szervezésében.Ezeken kívül megnõtt a folyóirat jelentõsége az önálló honismereti

civil szervezetek együtt tartásában,összefogásában.

Az elmúlt bõ másfél évtized során a Honismeret folyóiratnak kialakult a következetesen,de célszerû

rugalmassággal érvényesített belsõ szerkezete,ami keretként szolgál a lap sokszínû tartalmához.Ez a

belsõ rend úgy mûködik,mint maga a hagyomány,ami –minden ellenkezõ híreszteléssel szemben –

nem gúzsba köt,hanem éppen hogy energiákat szabadít fel.Rendszert ad,amelyben könnyen el lehet

igazodni,és nem kell mindent újra és újra kitalálni.

A minden páros hónap 10-én megjelenõ folyóirat egy-egy évfolyamán belül a 3.szám az esedékes

Honismereti Akadémiához igazodik témájában és földrajzilag is:elsõsorban a rendezõ megyét és me-

gyeszékhelyet mutatjuk be.A 4.számban közöljük a Honismereti Akadémia ünnepélyes megnyitójá-

nak eseményeit,elsõsorban a kitüntetettek névsorát és laudációjukat.A hagyományosan kialakult rend

szerint az 5.szám is tematikus,ebben többnyire az átlagosnál nagyobb súlyt kapnak a hazai etnikai és

nemzeti kisebbségek,vagy például 2006-ban itt emlékeztünk meg az 1956-os forradalom és szabadság-

harc évfordulójáról,2007-ben pedig –az önkéntes néprajzi gyûjtõk XX.találkozójának témájához iga-

zodva –az októberi szám a honvéd hagyományokkal is foglalkozik majd.Évrõl évre ebben a számban

közöljük a következõ esztendõre vonatkozó Honismereti Évfordulónaptárt.Minden esztendõben a 6.

számban kap helyet a Honismereti Akadémián elhangzott,nagyobb közérdelõdésre számot tartó elõ-

adások szerkesztett szövege.

Egy-egy szám szerkezetét a többé-kevésbé állandó rovatok adják,ezek egy része szinte minden

számban elõfordul,mások inkább alkalomszerûek.Az elõbbiekhez tartoznak az évrõl-évre megterve-

10.zett,nagyobb és „kisebb ”jelentõségû alkalmakra emlékezõ ÉVFORDULÓK,a honismeret oktatásával

foglalkozó ISKOLA ÉS HONISMERET,továbbá a HAGYOMÁNY,a TERMÉS,valamint a mozga-

lom eseményeirõl tudósító KRÓNIKA,a honismereti témájú kiadványok recenzióit tartalmazó KÖNY-

VESPOLC,és a honismereti kiadványokat listázó HONISMERETI BIBIOGRÁFIA rovat.Ritkábban

fordul elõ az európai országokban fellelhetõ,s a mi honismereti mozgalmunkhoz hasonló formációkat

bemutató írásokat közlõ HONISMERET ÉS EURÓPA;a történelmi tragédiáinkkal foglalkozó SORS-

KÉRDÉSEK és az EMLÉKEZZÜNK,az Ifjúsági Honismereti Akadémiákon szereplõ diákszerzõk írá-

sait bemutató ZSENGE TERMÉS,továbbá az EMLÉKHELYEK,a PÁLYÁZATOK és a HÍREK.Ta-

lán a rovatoknak ez a bõsége is érzékelteti a Honismeret folyóirat sokszínûségét,amibe beleférnek a

módszertani eligazodást szolgáló írások éppen úgy,mint a tematikus feldolgozások,az anyagközlések,

valamint a rövidebb-hosszabb tudósítások,híradások.

A Honismeret folyóirat több mint egy emberöltõ óta szolgálja a magyarság és a társadalom önisme-

retét,ápolja a szülõföld és a lakóhely iránti elkötelezettségét.Jelentõs szerepet tölt be a nemzettudat

alakításában és fenntartásában.Összefogja,közösséggé formálja a hagyományosan magyarságismeret-

nek nevezett tudományágak (történelem,földrajz,néprajz,nyelvészet,mûemlékvédelem és hasonlók)

hivatásos és amatõr kutatóit,gyûjtõit.Természetesen elsõsorban a honismereti mozgalomban tevékeny-

kedõk érdeklõdését igyekszik kielégíteni,emellett segíti a pedagógusok,az egyetemi hallgatók és a kö-

zépiskolás diákok munkáját,a szakdolgozatok és pályázatok íróit,a szakkörök és más közösségek tevé-

kenységét,módszertani segítséget nyújt a tantervi keretek között és az azon kívül folyó honismereti ok-

tatáshoz.

Ahhoz,hogy ezt a széles körû és szerteágazó feladatát még jobban betölthesse,rendkívül fontos len-

ne egy igen részletes,szövegfeltáráson alapuló,személynév-,helységnév-és tárgymutatóval ellátott re-pertórium

Az elsõ tizenöt évfolyamra készült és meg is jelent egy mutató,ami azonban már akkor sem

elégített ki minden igényt,mert csak a cikkek címét vette figyelembe,ami sokszor nem igazít el kellõ-

képpen.Ahhoz,hogy a kutatók,az önkormányzatok,különösen pedig a pedagógusok,diákok eredmé-

nyesebben hasznosíthassák a folyóirat eddig megjelent számaiban fellelhetõ hatalmas mennyiségû is-

meretanyagot,mindenképpen szükség volna az említett repertóriumra.Erre azonban a kulturális terület

jelenlegi támogatottságában,pontosabban támogatatlanságában nem sok reményünk lehet.Csak bízha-

tunk abban,hogy ez az állapot megváltozik és a 40.évfolyam alkalmával talán elkészülhet és megjelen-

het a Honismeret Mutatója

Végezetül engedtessék meg a szerkesztõnek a harmincötödik évfolyam alkalmából néhány szemé-

lyes természetû megjegyzés.Harminchárom esztendõvel ezelõtt szinte puccsszerû akcióval lettem a

Honismeret szerkesztõje.Töltési Imre,a Honismereti Bizottság titkára ugyanis hármunkat környéke-

zett meg 1974-ban ezzel a feladattal,rajtam kívül Für Lajost és Kósa Lászlót.Õk elhárították a felké-

rést,nekem azonban erre nem volt módom,mert éppen az egykori Etelközben,a moldvai

csángómagyarok körében kutatva töltöttem éves szabadságomat.Mire hazajöttem,azzal fogadtak,

hogy engem bíztak meg a szerkesztõi munkával.S bár nem volt semmiféle szerkesztõi gyakorlatom,s

féltem is nagyon a feladattól,szép lehetõséget sejtettem benne,és legalábbis nem tiltakoztam elég eré-

lyesen a megbízatás ellen.S noha az elmúlt 33 esztendõ során jónéhány alkalommal elátkoztam azt a

pillanatot,amikor elvállaltam ezt a mókuskerékszerû,húsdarálóként mûködõ szerkesztõ munkát,úgy

istenigazából sohasem bántam meg.Lelki válságaim mélypontjain olykor szinte mosónõnek érzem ma-

gam,aki örökké a mások szennyesét mossa,ahelyett,hogy a magáét tisztázná.De józanabb óráimban

boldogan állapíthatom meg,hogy rengeteget tanultam a –sokszor háromszor-négyszer –elolvasott

kéziratokból,s ha ma valamivel többet tudok a magyar történelemrõl az átlagos agrárértelmiséginél,azt

a Honismeret szerkesztésével járó kulimunkának köszönhetem.

Ám ennél is fontosabb az a számtalan értékes emberi kapcsolat,amelyre a sokszor bizony terhes

szolgálat során tettem szert.A szerzõkben és a szerkesztõbizottsági tagokban kitûnõ barátokra leltem,

akiktõl mindenben támogatást és fegyvertársi barátságot kaptam.Magam is elmondhatom tehát,amit

1934-ben a Választ szervezõ Németh László írt levelében Fülep Lajosnak:„…ha a munkának van a

mi is becsülünk.‹A‘`³±

11.Tanítómestereink

Ezelõtt,miként a gazda,úgy a zsellér,a nincstelen szegény ember se szívesen bajlódott a földdel.A

robot,a napszám,a részes munka nem vonzotta.[...]A rét valamelyik félreesõ kis szárazulatán nád-

kunyhót ültetett,s abban húzta meg magát,míg a tél a faluba vissza nem szorította.Halászott,

csikászott,teknõsbékát fogott,nadályt szedett,madarászott,tojást keresgélt,darutollat gyûjtött meg

gyógyfüvet;veremmel,tõrrel,csapdával farkast,rókát fogott,hogy bundáját lehúzza;némelyik mé-

hészkedett.Õsszel gyékényt vágott,télen nádat.A rét termékeivel házalt,a környékbeli falvak piacain,

nagyvásárjain kereskedett.[...]

Vizeinkben valósággal nyüzsgött a hal.AKörös,a Berettyó,a Tisza halai a mi mocsarainkban ívtak,

s halivadékok itt növekedtek fel.Osváth Pál írja,hogy némely ereink oly halgazdagok voltak,hogy ab-

ból egész vármegye elélhetett volna.Így tehát megtehette a pákász,hogy a halászatnak legkényelme-

sebb módját ûzze:fõként vésszel halászott.Az ér medrébe vert V alakú nádfalazat volt ez,amely a

szögletben levõ résen át a kör alakú vészfejbe terelte a halakat,ahonnan idõközönként csak ki kellett

szedni az ún.merettyûvel.Nem kellett mellette kuksolni,fogta az a halat magától is.[...]

Úri házak kedvelt csemegéje volt hajdan a teknõsbéka.Persze az úrbéri szolgálmányok közt is ott

szerepelt tehát.Attól kezdve,hogy 1703-ban Lipót császár a sárréti hajdúbirtokokat Esterházy Pálnak

adta,a hercegi ház asztalára innen szállították a teknõsbékát.Az urbáriumokból tudjuk,hogy 1777-ben

Bajom,Mezõsas,Zsadány 100 –100,Komádi 200 darabot volt köteles beszállítani.Asárrétiek sohasem

ették.Annál többre becsülték a csíkot.Gyalult káposztával elkészítve híres sárréti eledel volt.

Csikászó pákászaink az ingólápokon tevékenykedtek.Volt ilyen sok;a nád,gyékény avarjából,vízi-

növények indáéiból szövõdött,és zöld pázsitként borította a víz színét.A járatlan ember könnyen bele-

szakadhatott,s akkor menthetetlenül elnyelte az alatt levõ ombolyos víz.Apákász gyékénybõl font tal-

palót kötött bocskora talpára,és úgy lépegetett rajta,három ágcsonkban végzõdõ,hosszú botjával tapo-

gatózva.[...]A pákászok lápmetszõvel léket vágtak,és ebbe eresztették le a vesszõbõl font csíkkast,

amely hamarosan megtelt a szabad levegõre oda tóduló sok csíkkal.A gazdag zsákmányt kobaktökben

meg puttonyban hordták piacra..[...]

Keresett cikk volt a rák is.Úgynevezett pákával vagy rácsával fogták.Vesszõbõl font,tál alakú esz-

köz volt ez,amelybe májat tettek cselétekül,és hosszú rúd végére kötve vízbe eresztették.[...]

Amilyen gazdag volt a Sárrét vize,éppolyan gazdag volt a madárvilága is.Mesébe illõ adatokat kö-

zölnek róla az egykorú írások.

Ralamb Kolos svéd királyi követ,aki 1658-ban utazott keresztül a mi vidékünkön,azt írja,hogy

„olyan feles számban él a daru,vadlúd,túzok,vadkacsa és más kisebb szárnyas,hogy szinte elfedik a

földet,és olyan tömegben repülnek,akár egy felhõ ”.

Érthetõ,ha II.József császár bécsi állatkertje 1786-ban a Sárrétbe esõ kun városokhoz fordult,hogy

küldjenek „mindenféle nagyságú és különféle színû vadkacsákat,búvárokat,fejérgólyákat,darvakat,

túzokokat,vadludakat,lilliket,mindenféle gémet,kivévén a közönséges hamuszínû gémet,gödénye-

ket,karakatonákat,vízibikákat és más egyéb,különös szárnyas és négylábú állatokat ”.[...]

12

1 Részletek a huszonöt évvel ezelõtt elhunyt kiváló etnográfus,Szûcs Sándor (1903 –1982)„Régi magyar

vízivilág ”címû könyvébõl Bp.1977.65 –79.).Akihagyásokat szögletes zárójelbe tett pontok jelzik.(A Szerk ).Valóságos madárparadicsom,a madarászó pákászok eldorádója volt a nagy rétség,az elvégtelenülõ

náderdõk,járhatatlan lápok eme világa.Amilyen madár csak megfordult Európában,az mind ismeretes

volt itt.

Tavasszal tojásszedéssel kezdte ténykedését a pákász.A tavalyi avas nád,sás bozótjaiban,törmelé-

kei köz talált legtöbbet.Öblös gyékényputtonyban hátalta piacra a vadmadarak fehér,kékes,szeplõs,

tarka tojásait.Vették az asszonyok.Sok volt,olcsóbban adta,így sûrû garas ütötte a markát.A nadály-

szedésnek,-árulásnak is a tavasz volt évadja.betege,vérmes egészségesek ilyenkor csapolták ereiket.

[...]

Költéskor a madárfiókákkal való piacozás ideje köszöntött be.Gyékénybõl jó hosszú,széles kaskát

kötött a pákász,fedelét is csinált,és abban vitte piacra a kis pelyhes vadkacsákat,libákat.Elkelt mind.

Legkapósabb a ruca volt,ez könnyen megszelídült.Ezelõtt a sárréti udvarokon megszokott látvány volt

a háznál keltetett vagy felnevelt vadruca és liba.A tengerivel való tartástól elnehezültek,nem nagyon

szálldostak.Csak õsz felé tekingettek gyakran az égre.Ilyenkor szárnyukat szegték,vagyis néhány öl-

téssel összevarrták csapótollaikat.Mert megtörtént,hogy különösen a libák felkerekedtek,és a vándor-

madarak közé szállva,örökre otthagyták gazdájuk háza táját.

Ha vevõ akadt,kerített a pákász bármilyen madarat,mégpedig elevenen.Mert õ nem lõtte a madarat,

hanem fogta.Puskája nem volt.Ellenben itt elõ se lehetne számlálni azt a sokféle hurkot,amit madzag-

ból,sodringból,lószõrbõl,drótból,veresgyûrû és feketegyûrû vesszejébõl mesterkedett,azokat a lele-

ményes ésszel kifundált tõröket,csapdákat,amiket fából,vasból eszkabált.Ezeket kirakta,kivetette a

nádasban levõ úszványokra,mikor a vízimadarak törtek,meg a szigetekre,ahol sütkérezni szoktak.

Nem kellett sokáig várni a zsákmányra.

A hangutánzásnak utolérhetetlen mûvésze volt a pákász.Nemcsak a réti madarak hangját tudta utá-

nozni,hanem még a víz csobogását,nádsíppal,a szájába vett sással a szél zúgását is.A madarat,rókát,

nyulat odacsalogatta a hurkok,csapdák közelébe,a farkast a megásott veremhez.[...]

A daru volt a sárrétiek legkedvesebb madara!Így aztán a pákászok rendjébõl is a darvászokat érte a

legtöbb tisztesség.[...]A múltban nagyon sok háznál tartottak legalább egy-két szelíd darut.Az udvar

díszének tekintették.Bakonszegen a Nadányiaknak egész falkájuk volt,amely kijárt a kapun,és a falu

utcáin sétálgatott.

Visszaemlékezõ öregek mesélik,hogy ez a szép nagy madár amilyen vad és félénk a természetben,

olyan nyugodt,ha már az emberhez szokott.Mikor jókedve kerekedett,magát illegetve lépegetett,kis

gallyat vett a csõrébe,feldobta,elkapta.Ha kiáltozva,szárnyát csapkodva keringelt az udvar közepén,

akkor rossz idõt jósolt.Õrizte is a háztájat.Ha idegen fordult be a kapun,csõrét csattogtatva adott jelt.A

hagyomány szerint hajdan a zsákai várban is tartottak szelíd darvakat.Úgy szoktatták õket,hogy éjsza-

kára felüljenek a várfalakra,tudván,hogy nincs a darunál éberebb madár.Ha valami mozgolódást ne-

szeltek a vár körül,hangos kiáltozással figyelmeztették az õröket.

Bizony egy-egy betanított szép daruért köböl búzát is kimértek!De a darunak a tolla se volt olcsó

portéka,mégis elkelt,.A hódoltató török még adóba is elfogadta annak idején.Sõt a basákat,bégeket

szép tollak ajándékozásával lehetett legkönnyebben lekenyerezni.

De nagy divat volt a darutoll bokréta viselése késõbb is,az marad mindvégig.Ezelõtt a lányok rá se

néztek arra a legényre,akinek nem lengedezett a kalapja mellett.Anyámasszony katonájának tartották.

Még a többiek se fogadták be maguk közé komának.[...]A szép,drága darutollat inkább csak ünnepe-

ken tûzték kalap mellé.Máskor vastag nádszálba húzva õrizték,vagy a tükör mellé dugva.Juss volt,ha-

gyaték.Az apa végrendeletben hagyta legkedvesebb fiára.

A régi nagyvásárok jellegzetes alakja volt a kopott gúnyájú darvász,aki szótlanul õgyelgett a soka-

dalomban.Kalapja körül volt tûzdelve darutollal,a legszebbeket pedig kilyukgalt falapickába dugdos-

va,kézben tartva árulta.Melyik milyen volt,5 –10 –15 forintjával kapkodták el tõle.Szép pénz volt ez

ezelõtt.Némelyik legény a hombársípot nyitotta meg érte éjszaka idején.

A pákász nem idegenkedett a csereügylettõl.Búzát,lisztet szívesen elfogadott,mert hiszen kenyér

nélkül nem ehette a húst.Egyébként csak hörcsög-és gözühordásból kaparhatott gabonát.Ha nem tu-

dott elegendõt szerezni,akkor súlyommal és böngyölével (a gyékény lisztes gumójával)pótolta a ke-

nyeret.[...]

A pákászok közül kerültek ki a füvesek is.Elmondhatjuk róluk,hogy õk voltak a régi Sárrét vándor

patikusai.Az öregek emlékezete szerint a rét nagyon sokféle gyógyfüvet termett,melyeknek olyan ha-

talmas erejük volt,hogy még a sír szélérõl is visszahozták az embert.,csak érteni kellett hozzá,milyen

13.betegségrõl melyik jó.A füvészkedõ pákász jól ismerte mindeniket.Tudta,melyiknek milyen részén

rejlik hatékony ereje:gyökerében,szárában,virágában,termésében.Értett hozzá,mikor kell szedni:ta-

vasszal,nyáron,õsszel,napkelte elõtt,délben vagy alkonyatkor.Azt se tévesztette el,hogyan kell szed-

ni:szótlanul ásni a gyökerét,vagy visszakézbõl törni a szárát,virágát.Mert a hiedelem azzal tartotta,

hogy ha ezt elvétik,erejét veszti a fû.

Aszakértelemmel szedett füveket szárítás után kis csomókba kötözte a pákász,s õ maga vagy a fele-

sége gyékényszatyorban vitte a piacra.De készített belõle porokat,kenõcsöket is.Agyermekeknek cse-

megét árult:édesgyökeret,csicsókát.

Arét virágzó növényeinek legtöbb hasznát látta a méhészkedõ pákász:a rétiméhész.Anádasok közé

valamelyik csendes kis szigetre csinálta méhesét,méheskertjét.Nádból kerek kunyhót ültetett magá-

nak.Körülkerítette öles magasságú,erõsen befelé dûlõ nádfallal,erre fából,deszkából kaput ácsolt,fél-

fájára hosszú póznán ló-vagy tehénkoponyát tûzött ki.Ezt babonaságból cselekedte a rontás,az ártó

szándék ellen.Körül a kerítés tövén helyezte el a betapasztott gyékénykasokat.A röplyukba farkas-

gégét dugott,abban a hitben,hogy az ezen keresztül közlekedõ méhek falánkok,gyorsak,erõsek lesz-

nek,mint a farkas.A magas nádfal elég jól védelmezte a kasokat az idõjárás mostohaságától.Egysze-

rûbb készületû méhesekben nem volt kunyhó,csak egy kis kankarék védte a méhész cókmókját.Amab-

ban azonban telelni is lehetett.[...]

Arét olvadástól késõ õszig sohasem volt virág nélkül.Akasok gyorsan nehezedtek,80 –120 font sú-

lyúak voltak (1 font =56 dekagramm.)Sokszor gödröt kellett alájuk ásni,s abba csüngött le a mézzel

telt lép.Nyári melegben csorgott belõlük a méz,s kobaktök hajában fogták fel.

A méznek nagy keletje volt,mert fontos szerepet játszott eleink háztartásában.Ezt tették ételbe,

tésztafélékbe,kalácsba,a tea helyett ivott ürmösborba,a gyerekek kenyérre kenve ették.Sok esetben

külsõleg is használták gyógyszerül.Akas csúcsában levõ megcukrosodott mézet aszúméznek hívják.A

sonkolyból gyertyát csináltak.Megolvasztva,négyszögletes formába öntve a „sonkolyos tót ”-nak adták

el,akivel a hetipiacon csináltak vásárt.

Tehénkoponyás,ócska méhkert még az 1870-es években is volt bajomi határban a Makra-lapo-

nyagon meg a Váradi Sándor-porongon.Ebbõl az idõbõl az irázi rétben is emlékeznek ilyenre.

14.Hogyan vittem be a „múzeumot”

Mindig közel állt hozzám a múzeumok világa,s történelem-magyar szakos tanárként Zamárdiban,

az általános iskolában kialakítottuk a múzeumi tevékenység néhány formáját.Az elhívatott pedagógus

mellett ehhez a gyerekek mozgósítására van szükség,hiszen igazi iskolai gyûjtemény a diákok tevé-

keny bevonása nélkül elképzelhetetlen.Acél nem csupán kiállítás létrehozása,hanem a hozzá vezetõ út

végigjárása is.Nálunk szakköri formában mûködik a múzeumépítés.Fontos kérdés a gyûjtési területek

meghatározása.

A következõkben olyan lehetõségeket szeretnék felsorolni,amelyek a mai iskolában reális lehetõ-

ségként állnak a pedagógusok és gyerekek lelkes csoportjai elõtt.

1.Az iskolában már meglévõ, idõsebb pedagógusok által összegyûjtött anyag gondozása.

Zamárdiban Piller Dezsõ és Friesz Kázmér hagyatéka.

2.Helytörténeti gyûjtés. Helyi témájú régi dokumentumok,képeslapok és fényképek.

3.Iskolatörténeti gyûjtemény létrehozása. Régi tintatartók,palatáblák,bizonyítványok,rendtartások

stb.

4.Néprajzi gyûjtemény létrehozása. Elsõsorban községi iskolákban kivitelezhetõ.

5.A régi polgári élettel kapcsolatos tárgyak gyûjtése. Elsõsorban városi iskolákban kivitelezhetõ.

6.Régi játékok gyûjtése. A gyerekek körében nagyon népszerû elfoglaltság.

7.A két világháború relikviáinak gyûjtése. Fiúk körében különösen kedvelt.

8.Papírrégiségek gyûjtése. Könyvek,oklevelek,tárképek,képeslapok stb.

9.Makettek, diorámák készítése. Megfelelõ személy irányításával a legkönnyebben megvalósítható

terület.Nemcsak a kereskedelmi forgalomban kapható,hanem a kreatív módon készített életnagyságú

makettek is idetartoznak.

10.Szabadtéri múzeum létrehozása, ha van megfelelõ hely az iskolaudvarban. Zamárdiban újkõkori

telepet alakítottunk ki.

E két utolsó terület önálló szakkörként is megállja a helyét.Mivel mindkettõ alapvetõen manuális

készséget igényel,bizonyos értelemben különböznek a többi terület tevékenységi körétõl.Ez persze

nem jelenti azt,hogy teljesen eltérõ érdeklõdésû diákokra épülnek,hiszen a végcél hasonló,a múlt be-

mutatása.

A következõ lépés a szakköri munka fontosabb feladatainak megszervezése:

I.Gyûjtõakciók Helybéli idõs emberek felkeresésével,helyi lapban megjelentetett hirdetés útján,

diákok ismeretségi köre révén,lomtalanítások,papírgyûjtési akciók során.

II.Az összegyûjtött tárgyak szakszerû tisztítása,állagmegóvása A fából készült régiségek féregte-

lenítése,lenolajos kezelése,vasból készült tárgyak rozsdamentesítése stb.A munka megkezdése elõtt

érdemes szakirodalmat gyûjteni a könyvtárból,nehogy több kárt csináljunk,mint hasznot.

III.Az összegyûjtött tárgyak rendszerezése Ezt megelõzi a könyvtári kutatómunka,melynek célja,

hogy utánajárjunk a tárgyak pontos rendeltetésének,korának.Számítógép segítségével cédulákat,tab-

lókat készítünk,melyeken a tárgyak neve,rövid ismertetõje,esetleg rendeltetését bemutató képe szere-

pel.A hiányos tárgyak mellé illusztráció beszerzése,amelyen eredeti állapotukban láthatók.

IV.Az összegyûjtött tárgyak kiállítása Amegfelelõ tárlók,vitrinek beszerzése,majd a vitrinek,tár-

lók szakszerû,ízléses berendezése.

Az 5 –8.osztályokban tanítom a történelmet Zamárdiban,így ebbõl a korosztályból kerülnek ki a

szakkör tagjai.Alegjobban az 5 –6.osztályosok lelkesednek a foglalkozásokért,de a felsõbb évfolyam-

ok is aktívnak mondhatók.A szakköri munka szinte évrõl évre változik,hiszen egy-egy feladat megol-

dása után új területek felé kell fordulnunk.Éves munkabeosztásunk nagyban idõjárásfüggõ,õsszel és

15.tavasszal végezzük a szabadtéri feladatokat,míg a hosszú téli idõszakban az iskola épületén belül tar-

tunk foglalkozásokat.

A szabadtéri múzeum kialakítása például egy teljes tanévet vett igénybe,a hideg és csapadékos szak-

köri napokon az osztályteremben makettezéssel és régi tárgyak felújításával múlattuk az idõt.Aszabad-

téri múzeum voltaképpen egy újkõkori telep,amit gyepûvel vettünk körbe,két félig földbe süllyesztett

kunyhót,valamint egy tûzhelyet foglal magába.Az épületeket a történelemkönyvünkben látható il-

lusztrációk alapján építettük fel,az alapanyagul szolgáló fákat pedig az iskola udvara mögötti erdõs te-

rületen vágtuk ki fejszével.Ez bizony embert próbáló feladat volt,ugyanúgy,mint a kunyhónként kb.2

m 3 szûzföld kiásása.Egy foglalkozáson legfeljebb két kocsirúd vastagságú fát tudtunk kivágni,letisztí-

tani és az építkezés helyszínére húzni.A favágás közben mindig a helyszínen tartózkodtam,nehogy

baleset történjen.Agyerekek 10 –15 csapás után váltották egymást.Akevésbé ügyesek és a gyengébbek

(pl.a lányok)a kidöntött fák letisztítását végezték.Ezen kívül a szálláshely tisztántartásával,mandula-

gyûjtéssel,szalonnasütéssel és veteményezéssel töltötték az idõt.

A már elkészült telepen érdekes foglalkozásokat tartottunk.Próbálkoztunk lepénysütéssel (cseré-

pen),agyagedények formázásával és kiégetésével,sõt még íjászattal is.Az 5.osztályosokat minden év-

ben az õskor anyagrészének tanulása során egy történelemórán kiviszem a telepünkre,ahol gyúrunk

egy õslepényt,kisütjük és persze elfogyasztjuk.A gyerekek ugyancsak ennél a témakörnél kapnak

olyan szorgalmi feladatot,hogy készítsenek otthon valamilyen õsi szerszámot (kõbalta,csontlándzsa,

szakóca stb.).A legjobbakat évrõl évre kiállítjuk egy vitrinben.

Ahideg vagy csapadékos szakköri napokon kedvelt idõtöltésünk a történelmi témájú makettek és di-

orámák készítése a második világháború témakörében.Agyerekek szívesen hozzák be a szakkörre még

össze nem rakott makettjeiket,amiket ajándékba kaptak rokonaiktól,s nem tudnak,vagy nem akarnak

elkészíteni.Akereskedelmi forgalomban kapható makettek doboza ugyanis csalóka,mivel az összesze-

relt repülõgép vagy harckocsi képe látható rajta.A szülök,nagyszülõk pedig gyakran abban a tudatban

veszik meg,hogy egy kész játékot rajt a doboz.Így aztán mindig van bõven nyersanyagunk és mun-

kánk.Ez a tevékenység sok türelmet,akaraterõt és ügyességet igényel.Az elkészült darabokból diorá-

mákat készítünk,amiket késõbb kiállítunk.Ilyen volt például a sztálingrádi csatát ábrázoló dioráma,

melyben kiégett harckocsik,romba dõlt házak és persze harcoló katonák makettjei tették életszerûvé a

jelenetet.Nagy sikert aratott egy légi csata ábrázolása is,amit egy akváriumban rendeztünk be.Az eget

16.és a felhõket a belsõ üvegfalra festettük,az alját pedig mohával és homokkal borítottuk.Az akvárium

tetejére helyezett drótrácsról damilon lógattuk be a két vadászgépet a belsõ térbe.A találatot kapott né-

met gép füstcsíkot húz maga után,amelyet úgy tudunk megjeleníteni,hogy egy vékony drót köré vattát

tekertünk,majd fekete festékszóróval lepermeteztük,és a kis repülõgép végéhez illesztettük.Egy másik

kedvelt diorámánk egy olyan repülõgép roncsát ábrázolja,amely a Balaton mélyén nyugszik.Elõször a

makettet kellett összeraknunk és lefestenünk,majd csak ezután kerülhetett sor a közel 60 éves korrózió

érzékeltetésére.Az így elkészült vadászgépet egy vízzel telt akváriumba raktuk,amelybe még moszato-

kat is telepítettünk.A víz felszínén még egy békésen csónakázó horgászt is elhelyeztünk.Az északi part

domborzatát az üveglap belsõ,míg az eget és a felhõket a külsõ felére festettük,ezzel is erõsítve a térha-

tást.

Életnagyságú makettek készítésével is próbálkozunk,bár ez jóval nagyobb kreativitást és merõben

más technikát igényel.Elsõ ilyen munkánk egy szovjet Gorjunov típusú kerekes géppuska másolata

volt,melynek vázát egy régi kovácsoltvas ekébõl készítettük.A lakatosmunkában az iskola karbantar-

tója segített,de bizonyos feladatokat (fúrás,szegecselés,festés)kizárólag a gyerekek végeztek.A gép-

puskát elsõsorban azért készítettük,hogy legyen olyan „régiségünk ”,mely testközelbe hozható a gyere-

kek számára,és nem kell félteni.Minden évben történelmi emlékjátékot rendezek a doni csata évfordu-

lóján,amelyen e fegyvermásolatot is bevetjük.A gyerekeknek egy kb.10 km hosszú terepszakaszon

kell végighúzniuk és célba juttatniuk,más egyéb hadi feladat végrehajtása mellett.Egy másik nagy ki-

hívásunk egy német parancsnoki terepjáró másának elkészítése volt,amit egy kiöregedett Zasztavából

alakított át a szakkörünk,és ugyancsak a doni emlékcsatában próbál helytállni a gyerekek legnagyobb

örömére.Mivel a jármû érvényes mûszaki vizsgával nem rendelkezik,a körzeti rendõri megbízott se-

gítségét is igénybe kell vennünk a hadijátékokon.

Szakkörünk másik fontos feladata a régiségek gyûjtése A község lakói nagy segítségünkre vannak

ebben,de a munka korántsem egyszerû feladat.Az emberk napjainkban már tisztában vannak azzal,

hogy ezek a tárgyak pénzben is kifejezhetõ értéket képviselnek.Éppen ezért nagyon elõvigyázatosan

kell eljárnunk.Elsõ lépésként azokat a potenciális célszemélyeket azonosítjuk,akiknél pénz nélkül is a

siker reményében próbálkozhatunk.Ilyenek a tanulók idõsebb hozzátartozói,ismerõsei.A következõ

lépésként fölkeressük õket,közöljük velük küldetésünk célját (iskolamúzeum),majd szerencsés eset-

ben kapunk tõlük egy-két régi tárgyat.Ilyenkor öt-hat diáknál többet soha nem viszek magammal,mi-

vel a túlságosan nagy vendégsereg zavaró lehet.Természetesen más módja is van a régiségek gyûjtésé-

nek.A helyi lapban feladott hirdetésünkre például elég sok felajánlás érkezett.A lomtalanítások idõ-

pontjait mindig megszerezzük a polgármesteri hivataltól,így pontosan tudjuk,mikor melyik,utcában

kezdõdik a fölösleges tárgyak kirakása.Ilyenkor szenes vasalók,rohamsisakok,öreg csizmák,bajonet-

tek és egyéb régiségek kerülnek elõ.Érdemes továbbá az iskolán belül is kutatni régi tárgyak után.Cí-

mertörténeti kiállításunk anyagát például intézményünk padlásáról és pincéjébõl gyûjtöttük össze.Ezen

kívül az iskolatörténeti anyaghoz is találtunk néhány relikviát.

Az összegyûjtött régiségek nagy része további törõdést igényel,mivel állapotuk csak ritkán kielégí-

tõ,Ilyenkor nem elég a külsõ szennyezõdések (por,pókháló,piszokréteg)letisztítása,hanem el kell tá-

volítani a férgeket,a rozsdát és egyéb lerakódásokat is.A vasból készült tárgyakat soha nem smirgliz-

zük,mivel így lecsiszolnánk azok külsõ felületét.Kizárólag drótkefét használunk.Ha nem végeznénk

el ezt a mûveletet,akkor a száraz és meleg környezetben számolnunk kellene a folyamatos rozsdaper-

géssel.Sok türelmet és kitartást igényel a gyerekektõl a fából készült relikviák féregtelenítése is,mivel

valamennyi lyukon fecskendõvel kell vegyszert juttatni a szú járataiba.Ezt követi a lenolajos kezelés,

amely fõként a festett farégiségek színeit hozza ki szépen,és a száraz fát ápolja.Arézbõl készült tárgya-

kat csak akkor tisztítjuk meg,ha az oxidréteg már szinte fekete.Egyéb esetekben nem bántjuk a patinát.

Ritkán ugyan,de elõfordul,hogy olyan régiségek kerülnek a birtokunkba,melyek rendbetétele nagy ki-

hívást jelent számunkra (repedezett,csontszáraz bõr,penészes papír vagy textília).Ilyenkor mindig

szakirodalmat veszünk igénybe,mely szerencsére napjainkban már beszerezhetõ a könyvtárakban és a

könyvesboltokban.

Azamárdi iskolában sikerül megvalósítanunk azt,hogy a diákok számára elérhetõ közelségbe kerül-

jenek a múzeumok életével kapcsolatos tevékenységi körök.Ennek megvalósítása nem volt mindig tu-

datos,hiszen az egyik foglalkozási forma gyakran hozzájárult egy másik születéséhez.Igazán e beszá-

moló megírása döbbentett rá,hogy mennyire sokrétû és színes ez a munka,amelyet a szakkörökön,il-

letve a tanórákon végzünk a gyerekekkel.

17.„Ha valaki magyarként ébred fel reggel,

Skultéty Csabával, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársával

beszélget Zika Klára

Elõadások,publikációk,izgalmas könyvek,író-olvasó találkozók kísérik mostanában Skultéty Csa-

ba életét.Lenyûgözõ energiával járja Erdélyt,Kárpátalját,Felvidéket és természetesen az élete nagyob-

bik felének otthont adó Németországot,Franciaországot.

Tizenöt évvel ezelõtt vett lakást Budapesten,akkor még csak azzal az elképzeléssel,hogy kétlaki

életet él Budapest és München között.Emlékszem akkori beszélgetésünkre mennyire ragaszkodott Tri-

eszt és Velence között lévõ nyaralójához,ahova nyugdíjba menetele után vissza akart vonulni.Pár év-

vel késõbb mégis eladta,és Badacsonyban vásárolt szõlõt és házat.

Rengeteg élettapasztalat,kedves humor jellemzi,s a már említett kifogyhatatlan energia.Szerteága-

zó tevékenységének középpontjában a határon kívüli magyarság szolgálata áll.Nagy ajándék,ha valaki

87 éves korában ilyen teljes életet élhet.Huncut mosollyal meséli:

–Az elmúlt másfél hónapban Gyulafehérváron,Gyergyóremetén,Szászrégenben és Marosvásárhe-

lyen jártam az új könyvemmel író-olvasó találkozókon.Azután a ferences öregdiákokkal egy zarándok-

úton vettem részt Assisiben,legutóbb pedig a kisebbik lányom esküvõjén Dél –Franciaországban.

E válogatott írások,interjúk összeállításában szerepet játszott az a tapasztalatom,hogy a magyaror-

szági közvélemény,értelmiségünket is beleértve,térségünk mai,fõleg a határon túli magyarságot érintõ

események hátterérõl ilyesztõen tájékozatlan.Ez a legutóbbi felvidéki és délvidéki incidensek kapcsán

volt szembetûnõ.Ugyanígy lehangol,ha ezzel a jelenséggel a hazai sajtóban találkozom,amikor kellõ

mûveltséget feltételezõ újságírótól azt olvasom,hogy ’Komarno ’-t ír Komárom, ’Güssing ’-et Német-újvár,

’’-ot Kismarton helyett.Ilyen apróságokban is érzem,mennyi a tennivaló.

AHonismeret folyóiratnak óriási a feladata és a jelentõsége abban,hogy népünk ismét magára talál-

jon.A szomszédos országokban a kommunizmus összefonódott a legszélsõségesebb nacionalizmussal,

Magyarországon ennek az ellenkezõje történt:a magát szocializmusnak nevezett hatalom a kozmopoli-

tizmussal fonódott össze.Az internacionalisták ugyanis mindent elfojtottak,ami magyar.Kezembe ke-

rült egy ma is használatban lévõ magyarországi iskolai atlasz,amelyben a Mátyusföld,Csallóköz,és az

egész összefüggõ nyugat-felvidéki magyar nyelvterület ’Szlovák Alföld ’-ként volt megjelölve.Ezek

mutatják,hogy mélyek a bajok.Ilyesmire még Münchenben felfigyeltem,amikor egyik alkalommal a

SZER-ben elhangzó hírekben Ungvár helyett Uzsgorod-ot mondtak.Kiderült,hogy egy Magyarország-

ról nemrég kikerült fiatal szerkesztõ volt a tettes.Itt éreztem elõször a nemzedékek közötti szakadékot.

Felvidéken töltöttem a gyermek-és ifjúkoromat,édesapám magyar ügyvéd és politikus,kereszt-

apám pedig Mécs László premontrei papköltõ volt.Engem a Szepességbe,Késmárkra küldtek német

gimnáziumba,de az elsõ bécsi döntés után már Ungváron,magyarul érettségiztem.Itt megismerhettem

Kárpátalja,közelebbrõl,a magyarok,ruszinok,ukránok;az õslakosságra rátelepedett cseh hivatalno-

kok,valamint az itt nagy számban élt zsidók életét.Vegyes nemzetiségû világunk addig elképzelhetet-

len tragédiájáról akkor szereztem az igazi,húsbavágó tapasztalatokat,amikor a szovjet elhurcoltságból

hazaérkezve pályakezdésem a csehszlovák –magyar „lakosságcsere-egyezmény ”megkötésével indult.

18

SORSKÉRDÉSEK.A Miskolcon mûködõ szlovák „toborzó iroda ”(!)mellett lettem egy társammal a magyar külügyminisz-

térium összekötõje.Késõbb Jócsik Lajos áttelepítési kormánybiztos vett magához titkárnak,aki késõbb

kirendelt az akkor még pozsonyi külképviseletre.Azt hiszem,ebben a hármas hivatalos minõségben ma

én vagyok a felvidéki magyarság történelme legtragikusabb korszakának egyetlen élõ tanúja.

Harminckilenc esztendõt töltöttem távol a hazámtól.Párizsban nemzetközi diplomát szereztem,utá-

na a belgiumi Bruges-ben európai politológiai képzésben vettem részt.ASzabad Európa Rádió alakulá-

sakor –ideiglenes szándékkal –én is jelentkeztem,ebbõl 33 év lett.1951-tõl 1983-ig elõször hírszer-

kesztõ,majd Ambrus Márton névvel nemzetközi politikai kommentátor voltam.Ezután még öt évig a

Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnökeként tevékenykedtem.1990-tõl jártam

haza rendszeresen,15 éve élek Budapesten.Csodálatos ajándéknak tartom,hogy itthon egy második

pálya kezdõdött,amiben nagyon jól érzem magam.A határon túli magyarságot igyekszem szolgálni:

ahova hívnak,elmegyek:író-olvasó találkozókon veszek részt,elõadásokat tartok és folyamatosan írok.

Nagyon lényegesnek tartom ezt a kérdést.Aleghosszabb ideig Németországban éltem,itt szereztem

ezzel kapcsolatban a legtöbb tapasztalatot.A német nemzeti öntudat a Hitler korszak után nagyon

visszaesett.Ugyanakkor megnõtt a helyhez,a környezethez való tartozás jelentõsége.A háború végén

utolsó szakaszában,majd közvetlenül utána a különbözõ keleti német nyelvterületekrõl mintegy tízmil-

lió menekült érkezett a nyugati övezetekbe,a késõbbi Német Szövetségi Köztársaság területére.Az

újonnan odaérkezettek –tudva,hogy korábbi hazájukat végleg elveszítették –,elõharcosai lettek a beil-

leszkedésnek,az új gyökerek hajtásának.Kezdtek megjelenni a helytörténeti kiadványok,éves naptá-

rak,megindult a testvérvárosi mozgalom.Magyarországon viszont azt tapasztalom,hogy a helyi sajá-

tosságok és értékek természetes megélése nagyon hiányos.Elég megnézni szerte az országban az utca-

neveket,szinte mindenütt azonosak.Nem is szólva a „népi demokratikus ”,vagy egyenesen a szovjet

nevekrõl,a kommunista diktatúra ünnepeinek dátumairól,ami mögött ma már nem annyira az elvtársi

világhoz való ragaszkodás,mint inkább a nemzeti tartás hiánya,a helyi közügyek iránti közömbösség

áll.Franciaországban például egy-egy vendéglõben kiemelik,hogy az étlapon szereplõ ételek a szezon

helyi termékeibõl készülnek,tájjellegû hagyományok szerint.Nem is szólva a borokról!Toscanaban,

vagy a spanyol városokban évente többször is középkori öltözetben ünneplik szülõhelyük történelmé-

nek nevezetes eseményeit.Magyarországon a kommunizmus irtott minden civil jellegût,ezért a szû-

kebb hazát ismét be kell vonni a civil életbe helyi események,odatartozó nevezetes személyek felidézé-

sével.Egy ország,egy nép demokratikus gondolkodása innen indul.

Ahosszú esztendõkõn át idegenben élõ ember különbözõképpen viszonyulhat a hazájához,különös-

képpen ha abban a tudatban él,hogy oda –a hazai közállapotok miatt,és munkakörénél,hivatásánál

fogva –valószínûleg soha nem térhet vissza.Nekem az egyik kapcsot a gyermekeim jelentették:német

anyától kétnyelvûen nõttek fel,némi alapkultúrával is rendelkezve tisztességesen tudnak magyarul.A

másikat egy „véletlen ”hozta:kallódó hungaricumok után kezdetem,amibõl aztán rangos gyûjtemény

lett.Antikváriumokban aukciókon igyekeztem megmenteni valamit,ami ott,egy könyvtárba jutva nem

képviselné azt az értéket,amit nekünk jelent.Sok csendes,elégedett,magányos órámat köszönhetem a

bennük való elmélyedésnek.Hazatérve,Borda Lajostól,a Magyar Antikváriusok Szövetsége elnökétõl

tudtam meg,milyen nemzeti értékek kerültek a birtokomba.Kezdeményezésére,Óbuda,Buda és Pest

egyesülésének 125.évfordulójára,az Országos Széchényi Könyvtár kiállítást rendezett a gyûjtemé-

nyembõl,ahol 125 pest-budai metszetet mutathattam be a könyvnyomtatás kezdetétõl 1848-ig,ami

anyagom egyik felét jelentette.Amásik könyvekbõl,kézirat-okiratokból állt.Akiállítást Sólyom Lász-

ló,akkor az Alkotmánybíróság elnöke nyitotta meg,katalógusunk a „szép magyar könyv ”kitüntetés-

ben részesült.

19.Hát ugyanúgy már nem,de szerényebb keretekben igen.Az ember nem bújhat ki a bõrébõl.Ameg-

változott körülményekben személyes kötõdések felé fordultam.Bogarászások révén hozzájutottam

Kassa elsõ világháború elõtti évtizedeibõl mintegy kétszáz,köztük díszes kereskedõi számlához,rek-

lámcédulához,meghívóhoz,iskolai bizonyítványhoz,tablóhoz,amibõl összeállítható Márai Sándor

polgári városa.Ezt a kassai hagyományõrzõ egyesületnek ajándékoztam.Vagy szülõhelyemnek,

Nagykaposnak,ahol nekik értékes anyaggal,közte családi Mécs László relikviagyûjteménnyel járul-

hattam új hely-és tájtörténeti dokumentációs könyvtáruk alapításához.Az utóbbi esztendõkben fõleg

Fiume magyar korszaka érdekel,tervezem az anyag kiállítását.

Aszomszéd országokban magyarnak lenni egészen más,mint Magyarországon,ahol a nemzeti iden-

titás még a médiumokban is felszínessé,fogyasztóivá vált.Ott,ha valaki magyarként ébred fel reggel,

az egész napos feladatot jelent.Úgy látom,hogy ebben a vonatkozásban az erdélyi magyarság a legerõ-

sebb.Minden szórvány elemi gondokkal küzd,de a másfél millióra tehetõ erdélyi magyarság erejének

hatása,olykor úgy is mondhatnám,a hatalma,jól szórványaiban is jól érzékelhetõ.Ehhez,vélem,az is

hozzájárul,hogy a Ceauescu-rendszer bukása után ott a magyarországitól teljesen eltérõ rendszerváltás

zajlott le,inkább megnyíltak a lehetõségek a közösségi életre.Ennek kihasználása már csak azért is fon-

tos,mert szembe kellett nézni egy új jelenséggel,az elvándorlással.Mint minden nemzetiség esetében,

kulcskérdés az anyaország,vagyis hogy milyen az anyaországban élõk és vezetõik nemzettudata.

Ahogy nem mindegy,kit küldünk Brüsszelbe,vagy Strassbourgba,úgy nem közömbös,hogy amikor a

trianoni határokon kívülre szorult magyarság segítésérõl,szolgálatáról van szó,milyen magatartást

tanúsít az anyaország kormánya.Hogy hova jutott a népünk nemzeti öntudata,azt megmutatta a

2004-es népszavazás.Nem hiszem,hogy lenne még egy olyan miniszterelnök,aki egy ilyen kérdésben

nem-el szavazna,sõt emellett nyíltan kampányolna.

Budapesti átlagpolgárként jó érzéssel tölt el,ha bármily csekély módon is,sikerül elérnem valamit,

amit egész életemben szolgáltam.Bizakodó jövõt attól várnék,ha –az életlehetõsége szerint –a saját

sugarában mindenki megtenné azt,amit természetes magyar és európai feladatnak tekintek.

Ezek után természetes,hogy Skultéty Csaba az alábbi Radnóti Miklós idézettel ajánlja új –„Vasfüg-

gönyökön át.A Szabad Európa mikrofonjánál –elõtte és utána ”címû könyvét:

A Rákosi-rezsim az úgynevezett osztályellenséggel szemben nem tanúsított sem kíméletet,sem

megértést.Un.kulákságot érintõ intézkedéseket hozott 1949-ben,amelyek 1953-ig,Nagy Imre nyilat-

kozatáig érvényben voltak.Atehetõs,jómódú gazdákat eltávolította lakhelyükrõl,majd az alföldi pusz-

tákon embertelen körülmények között szállásolta el és dolgoztatta õket.A magyar-jugoszláv határ kö-

zelében élõ szerbeket és horvátokat különösen sújtották e hátrányos megkülönböztetések.A Nagy-féle

nyilatkozat azonban egy csapásra nem vetett véget a további megpróbáltatásoknak.Jugoszláviai kora-

beli dokumentumok alapján adalékkal kívánunk szolgálni a hazai Szeged környéki szerbek címben jel-

zett problematikájához,jelezve,hogy több mint 50 hazai horvát,szlovén és szerb kulák család sorsáról

van szó.

A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti követségén a Maros menti szerbek küldöttei

1956.március 26-án felkeresték Dalibor Soldatiæ követet és Milan Georgijeviæ titkárt.Georgijeviæ fel-

jegyzésében így ír a találkozóról:„11 nemzetiségünk kereste fel a követséget azzal a kéréssel fordulva

hozzánk,hogy a magyar kormánynál járjunk közbe azért,hogy visszakaphassák vagyonukat,s lehetõvé

váljon számukra településeikre visszatérésük,valamint az,hogy minden kérdésben egyenlõ elbírálás-

ban részesüljenek –a többi állampolgárhoz hasonlóan.A csoportot az alábbiak alkották –Deszkrõl:

20.Tucakov Bo a,Rus Arsen,Radiæ Milenko,Starèeviæ Lazar és Markovljev Marko;Újszentivánról:

Veselinov Emil,Putnik Radoslav,Putnik Teodor és Veselinov Ðura,valamint Szõregrõl:Mendebob

Obrad és Ðorðeviæ Vukosava.A csoport arra kért,hogy járjunk el e falvak szerb nemzetiségû internált

többi lakója ügyében is,akiknek a tábor elhagyását követõen nem teszik lehetõvé volt birtokaikra a

visszatérést.E három településrõl összesen 16 ilyen család van ”.

A beszélgetés során a küldöttség elmondta,hogy a sztálini Tájékoztatási Iroda Jugoszláviát elítélõ

határozatát követõ évben (1949)deportálták õket.„A táborban más nemzetiségekkel és kevés magyar-

ral voltak együtt,akiket kulákokként szállítottak oda.Atáborban összesen 900-an voltak.Adeportáltak

ügyében nem született bírósági ítélet.Õk is a Nagy-nyilatkozat 1953-as közzétételével szabadultak a tá-

borból,de nem kaptak engedélyt falvaikba való visszatérésre.Jelenleg Szegeden pincékben laknak.A

velük együtt internált magyarok visszatérhettek birtokaikra,és õk,a többi állampolgárhoz hasonlóan,

minden jogot megkaptak.Nemzetiségeink közül még senki sem kapta meg otthonaikba történõ vissza-

térésre a jogot.Nemcsak hogy nem kapták meg a birtokaikat,de jogaik sem egyenlõek a többi állam-

polgárt megilletõ jogokkal.Avolt internáltak gyermekei nem folytathatják tanulmányaikat,s azok,akik

tanulmányaikat befejezték,nem kapnak a képesítésüknek megfelelõ munkát,csak rosszul fizetett fizi-

kai munkakörben tudnak elhelyezkedni.Adiszkriminációt elszenvedõk konkrét példákat felsorakoztat-

va elmondták,hogy Veselinov Zorica,Emil leánya,az általános iskola elvégzését követõen,nem irat-

kozhat be a gimnáziumba.Tucakov Mara tanító nem tudja hívatását gyakorolni.Putnik Teodor interná-

láskor másodéves egyetemi hallgatóként szlavisztikát tanult,de Baróthi Dezsõ professzor közölte vele,

hogy a pártszervezet ellenzi az egyetemre a visszatérését.”

A küldöttség nem mulasztotta el megemlíteni a Maros menti szerbség vezetõit ért sérelmeket sem,

így többek között Velimir Gedoš és Jovica Putnik bebörtönzött szerb papét,akik közül ez utóbbi

Márianosztrán volt bezárva.

A jugoszláv követség munkatársai megígérték,hogy eljárnak az ügyben,azaz mint mondták:„ré-

szünkrõl a közbelépés nem marad el,s meggyõzõdésünk,tekintettel arra,hogy országaink közötti kap-

csolatok kedvezõen alakulnak,dolgaik is kedvezõen nyernek megoldást.Azt tanácsoltuk nekik,hogy

kérvényeiket közvetlenül Rónai Sándorhoz,a parlament elnökéhez juttassák el ”.

Dalibor Soldatiæ követ nem mulasztotta el ígéretét azonnal beváltani,s még aznap,azaz 1956.már-

cius 26-án belgrádi feletteseihez a következõ,szigorúan bizalmas táviratot juttatta el:„Kisebbségünk

11 tagú csoportja,fõként idõsebb emberek,Deszk,Szõreg és Újszentiván (Szeged és környéke)nemze-

tiségi falvak lakói ma felkeresték követségünket,s arra kértek,hogy érdekükben járjunk el a magyar il-

letékes hatóságoknál,hogy ezáltal a két ország közötti,nem megszokott idõszakban,az õket ért sérel-

mek megoldást nyerjenek.Adataik szerint e három községbõl deportált 18 család (végig ez utóbbi ada-

tot tünteti fel Soldatiæ követ –a szerzõ megjegyzése)1953 õszén a tábort elhagyva,azóta sem kapták

vissza vagyonukat,valamint nem mernek visszatérni falvaikba.Nagyobb részük Szegeden igen mosto-

ha körülmények között él.A hatóság még mindig,mint nem teljesen rehabilitált büntetettekként kezeli

õket ”.

Az internált szerbek gondja-baja azonban sehogy sem rendezõdött.A problémák gyermekeiket is

érintették,emellett nem tudtak megfelelõképpen elhelyezkedni.A kulákoknak nevezett egyének a tá-

borból szabadulásukat követõen,1953 –1954.év során több kérelmet nyújtottak be az illetékesekhez,

kérelmezve,tegyék lehetõvé falvaikba a visszatérést,kapják vissza az elvett vagyontárgyaikat (ház,

használati tárgyak és eszközök,stb.)és földjeiket,de rendre ezt a választ kapták:„szóban közölték ve-

lük,hogy a kérésüknek nem tudnak eleget tenni,mivel vagyonuk társadalmi tulajdonba került,s kulá-

kokként tartják számon õket ”.

Dalibor Soldatiæ jugoszláv követ –hogy véget vessen e tarthatatlan helyzetnek –újabb lépéseket he-

lyezett kilátásba,amirõl feletteseit is értesítette:„ebben a konkrét esetben felkeresem Síkot (Sík Endre

magyar külügyminiszter-helyettes –a szerzõ megjegyzése)és átadom neki az „aide-memorie ”-t,hogy

ezen családok visszatérhessenek falvaikba,valamint kapják vissza elvett vagyonukat ”.

Mint már említettük a jugoszláv követ a küldöttségnek azt javasolta,hogy kérelmüket Rónai elnök-

nek (Rónai Sándor az országgyûlés elnöke –a szerzõ megjegyzése)nyújtsák át,aki március 30-án azt

megkapta,s rá két napra,Dubrovnik-i elutazása elõtt intézkedett:„az illetékes szerveknek elrendelték,

hogy azonnal hozzanak intézkedéseket nevezett családok falvaikba történõ visszatérésére,egyúttal

kaphassák vissza vagyonukat ”,ezért nem került sor Sík Endre külügyminiszter-helyettesnek az

aide-memoira átadására –jelenti a belgrádi külügyminisztériumnak ez év április 2-án Soldatiæ követ.

21.Azonban mint tudjuk „isten malmai lassan õrölnek ”,s a dolgok megoldása még tovább váratott ma-

gára,éppen ezért Dalibor Soldatiæ jugoszláv követ május 16-án újabb lépések megtételére szánta el ma-

gát.„Bár magyar állampolgárokról van szó,ebben a kérdésben szándékomban áll Síknél közbenjárni ”,

hivatkozva Rónai nevezett közlésére,hogy intézkedések történtek e családok rehabilitációjára vonatko-

zóan,azzal a kitétellel,hogy „egyúttal kitérnék a kisebbségeink egyéb eseteivel kapcsolatos kérdéseik-

re is,akiket úgyszintén deportáltak,de még mindig nem rehabilitálták õket.Korábban e tárgyban meg-

beszélést folytattam Gerõvel (Gerõ Ernõ a Magyar Dolgozók Pártja KB és PB tagja –a szerzõ megjegy-

zése),aki meg kívánt gyõzni arról,hogy a kérdés pozitívan megoldódik.Kérem a hozzájárulásukat ”.

Tekintettel arra,hogy Soldatiæ jugoszláv követnek számtalan ügyben kellett eljárnia,ugyanis a ma-

gyar-jugoszláv 1944 –1948 közötti évek jó viszonya a Tájékoztatási Iroda határozatát (1948)követõen

megromlott,sõt ellenségessé fajult,ezért 1953-as kinevezését követõen nem kis feladat várt rá a két or-

szág viszonyának normalizálása terén:gazdasági,kulturális és sport,valamint a politikai kapcsolatok

fokozatos rendezése stb.A két nép,beleértve a két országban élõ nemzetiségeket (délszlávok Magyar-

országon,magyarok Jugoszláviában)szorgalmazták az együttmûködést.Dalibor Soldatiæ kitartásának

és következetességének tudható be,hogy a magyarországi „délszláv ”,azaz a horvát,szerb és szlovén

nemzetiségek ügyében június 23-án ismét eljárt:

„1.Kisebbségeink (magyar állampolgárok)bebörtönzése,valamint,

2.A bizonyos idõszakban deportált családok ügyében,akiknek nem teszik lehetõvé falvaikba a

visszatérést,s nem adják vissza elvett vagyonukat.Ezzel kapcsolatban átadtam neki (Sík Endre külügy-

miniszter-helyettesnek –a szerzõ megjegyzése)a „pro-memoira ”-t a bebörtönzött 7 személy,s több

mint 50 család –a 2 pontban van róluk szó –ügyében,megemlítve,hogy ezek nem teljes adatok,ame-

lyekkel a követség rendelkezik,s csak azokra a személyekre vonatkozik,akik arra kértek,hogy járjunk

el ügyükben,egyúttal feltételezem,hogy számuk lényegesen nagyobb.Nyilatkozatomban aláhúztam,

hogy ez nem más,mint a sajnálatos múlt maradványa,mivel az ismert anti-jugoszláv kampány eseteirõl

van szó,és sajnálatunkra azt kell megállapítani,hogy az illetékes szervek némely esettõl eltekintve,

semmit sem tesznek a helyzet megoldására ”.

Aszigorúan bizalmas távirat az alábbiakra is kitér,mivel a Szeged vidéki szerb kisebbség ügye nem

rendezõdött:„Síknak felhívtam a figyelmét,hogy az ilyen eljárások hazánkban,de egyúttal a magyar-

országi nemzetiségeink körében is nemtetszést váltanak ki,akik kételkedve fogadják a kapcsolatok nor-

malizálódásáról szóló kijelentéseket,mivel még mindig szenvedõ részesei az eljárások következmé-

nyeinek.Nyilatkozatomat azzal egészítettem ki,hogy az adott kérdésekben a jelenlegi állásfoglalástól

az eltávolodás kapcsolataink fejlõdésében zavart okozhatnak,amelyek épphogy kielégítõ módon fejlõ-

désnek indultak.Sík válaszában közölte,hogy nem szükséges õt meggyõzni,mivel teljes mértékben

osztja véleményemet,valamint az esetrõl Rákosinak és Hegedûsnek is beszámol azt tanácsolva,hogy

Piros belügyminiszter errõl és hasonló esetekrõl készítsen jelentést,s az eredményekrõl értesítsen majd

engem.Sík megkísérelte,hogy a felelõsséget a biztonsági szervekre áthárítsa,ám az a benyomásom tá-

madt,hogy meglepte a bemutatott esetek magas száma,s nem gondolt arra,hogy az adott probléma

ilyen szövevényes ”.

Az elsõ világháború befejezését jelentõ szégyenteljes trianoni döntés során Magyarország területé-

nek kétharmadát a hatalmasságok „elajándékozták ”a környezõ országoknak.Ekkor csatolták el az

anyaországtól Susát is.A kis gömöri település lakói ebbe nem nyugodtak bele,ezért 1922-ben helyi

népszavazást tartottak,melynek eredményeként visszakerültek az anyaországhoz.Ennek 85.évfordu-

lója alkalmából emlékmûvet állítottak a településen.

Susa az Ózdra torkoló Uraj-patak völgyébe települt.Oklevélben 1216-ban említik elõször.Lakossá-

ga a középkor óta színmagyar.

Atelepülés a török pusztításnak áldozatul esett és több mint 200 évig lakatlan volt.Az 1700-as évek

második felében települt be ismét.Eredeti földbirtokosa a Hangony nemzetség,majd kihalásuk után a

Losonczyak családi birtoka.AXIX.században telepszik meg itt Bronits Viktor,aki a Templomdombon

kastélyt építtetett.Jelenleg az épületben mûködik a Szent Anna Szeretetotthon.A Losonczy családdal

22.felesége révén rokonságban lévõ Tompa Mihály 1850-ben Susán vendégeskedett.Itt egy szilfa árnyé-

kában írta meg a Gólyához címû költeményét.

Abban,hogy Susa lakói maguk dönthettek hovatartozásukról,elévülhetetlen érdeme volt Léhi Gá-

bor bírónak.Õ harcolta ki ugyanis a népszavazás lehetõségét.Léhi Gábor unokája,Léhi Zoltán,jelen-

leg is nagyszülei házában él,néhány száz méterre a szlovák határhoz.Tõle tudom,hogy nagyapja

1915-tõl töltötte be a bírói tisztet.Néhány év múlva a református egyházkerület presbiterei közé is be-

választották.Életének 71.évében hunyt el 1944-ben.

1923-ban az akkori fõispán hálából egy bíróbothoz hasonló emlékbotot adott át Léhi Gábornak.A

polírozott bot felsõ végén egy ezüstbõl készült,stilizált növényi mintákkal domborított gömb,alatta a

nyakrészen felirat:Susa község bírájának a magyar határért runyai Soldos Béla fõispán Léhi Zoltán

féltve õrzi a falu hûségének bizonyítékát.

Aközség határának kiigazítása során 1922.október 20-án került vissza Susa Magyarország területé-

hez.

Susa ma már nem önálló község.1979.január 1-je óta Ózd város peremterülete.

23.A Petõfi-kultusz Kunszentmiklóson 1

mily ínséges anyag” – írja Hatvany Lajos Így élt Petõfi címû mûve bevezetõjében.2 Nagyon is

érthetõ a szerzõ panasza:valóban nem könnyû a tût meglelni a szénakazalban.De hol van itt a szénaka-

zal?Hiszen a szentmiklósi Petõfi-kutató helytörténésznek jóformán úgy kellett összeszálaznia legalább

egy nyalábnyi szénát,hogy elrejtõzhessék benne ama jelképes tû,a keresés tárgya,a kunszentmiklósi

Petõfi-kultusz.

Tartozunk annyival a költõ szellemének –és jellemének!–,hogy bevalljuk:eseményekben sovány-

ka,s értékekben sem túl gazdag,egyszóval nem igazi sikertörténet a költõ emlékezetének itteni ápolása.

Tegyük hozzá,hogy kultuszt és ellenkultuszt egyként termett Petõfi és Kunszentmiklós viszonya,közös

története.De tartozunk a város múltjának,a történetét alakító elõdöknek azzal,hogy elõlegesen ki-

mondjuk:e kultusz minõségéért,ellentmondásaiért,s tán még az ellenkultuszért is,némi felelõsség a

költõt is illeti.„A kultusz – identitáskeresõ, múltépítõ korok mûfaja ” –írja Kalla Zsuzsa egy helyütt.3 E

megállapítás jegyében még érthetõbb,hogy évtizedeken át,nagyjából a XIX.század végéig,kiszorult a

költõ a helyi múltépítésbõl,identitáskeresésbõl.A várost vezetõ,kultúráját meghatározó elit csoport

lelkében daccal hordozta a Petõfi választási kudarca miatt rá sütött bélyeget,és az emlékének elhallga-

tásával válaszolt.Állításunk igazolásául az írás elsõ része a költõ és a város közös történetének tömör

összefoglalását tartalmazza,kiemelve az 1848-as drámát.Ezután ismerkedhet meg az olvasó a szoro-

sabban vett helyi Petõfi-kultusz eseménytörténetével,tanulságaival.

Mikor járt a költõ elõször ebben a városban?Amikor még sem költõ,sem Petõfi nem volt:gyermek-

korában,tanulóévei idején,1833 és 1839 között.A pesti és aszódi iskolaévek alatt Petrovics István a

nagyobb szünidõk elején és végén rendre úti passzust váltott a szabadszállási tanácsnál,s az utazás célja

a mindenkori iskolai székhely,az útvonal pedig a Kunszentmiklóst is átszelõ,Pestrõl Péterváradra vivõ

postaút volt.E néhány évben jövet-menet többször végigszekerezhetett városunkon a diák Petrovics

Sándor.

Az 1841-tõl dunavecsei illetõségû idõs Petrovics István 1842-tõl 1845-ig Sándor fia nevén bérelte a

kunszentmiklósi marhahússzéket.Az üzletet az ifjú Petrovics István vezette.Pápáról hazatérve,az

1842-es nyár végi szünidõben,a rövid vecsei idõzéskor aligha járt itt a névleges bérlõ,az ellenkezõjére

nincs is érdemleges adatunk.1844 kora nyarán viszont többször meglátogathatta öccsét és barátját,

Bankós Károlyt.Ezekre a látogatásokra utalt Kelemen Mór,aki a Divatcsarnok segédszerkesztõjeként

1854-ben így idézte föl lapjában a költõ alakját és itteni idõzéseit:„én igen jól emlékszem Petõfinek itt

kertjébe, s ott az istálló küszöbén keresztbe leguggolva olvasgatta Bérangert.”4 Az 1844-es látogatások

24

1 A Petõfi Emlékhelyek Kunszentmiklóson rendezett 22.Nemzetközi Találkozóján,2006.szeptember 9-én el-

hangzott elõadás bõvített változata.

2 Hatvany Lajos: Elõhang.ABp.-i Tudományegyetem aulájában 1947.április 14-én tartott elõadás.In:––:Így

élt Petõfi I –II.,Akad.K.Bp.1967.,I.köt.23.old.

3 Kalla Zsuzsa: Elõszó.In:––szerk.:Az irodalom ünnepei.Kultusztörténeti tanulmányok . A Petõfi Irodalmi

Múzeum Könyvei 9.PIM,Bp.2000,8.old.

4 Kelemen Mór: Úti rajzok a Kis-Kunságból.Divatcsarnok,1854.Az idézett részre hivatkozva,azt tévesen ér-

telmezve az ellenkezõjét állítja Galambos Sándor: Petõfi és Kunszentmiklós,h.n.,é.n.Véleményem szerint az

idézet nem 1842-re,hanem 1844.tavaszára utal..költõi rekvizituma a Pusztán születtem és a Megy a juhász szamáron Az utóbbi a korai Petõfi-líra leg-

inkább emblematikus,kultuszverssé vált alkotása.A költõ elsõ megzenésített,idegen (német)nyelvre

fordított és parodizált verse,a színpadon énekelt legkorábbi Petõfi-szöveg.Ugyanakkor ez az elsõ

olyan költeménye,amely táborokba rendezte a kor irodalmi közvéleményét:a hívei nagyra tartották,

Vahot Imre szemében hollandi tájképet idézett az egyszerûségében szép románc,az ellenzõit képviselõ

Császár Ferenc szerint viszont ez a „szamárdal Petõfi silány verseinek is a legsilányabbika”.5

(Tempora mutantur,et nos mutamus in illis,vagyis változnak az idõk,és mi együtt változunk velük:

1844-ben irodalmi botrányt kavarhatott,hogy a versben a juhász fejbe vágta a szamarát.Csaknem száz

év múltán hasonló botrányhoz már több kellett.Legalább ennyi:„Tiszta szívvel betörök/ Ha kell, em-bert

A „szamárvers ”keletkezési legendái számosak.Közülük egyet a forrása miatt is érdemes felidéz-

nünk.A szentmiklósi Általános Mûvelõdési Központ névadója,a város szülötte,a Kossuth-díjas Varga

Domokos az Édesanyám sok szép szava címû könyvében meséli el a „sok szép szavú ”édesanya,Vargha

Tamásné Magay Mariska,hogy nagyapja,Magay Károly jó barátságban volt Petõfivel.Gyakran ugratta

is õt,az idõsebb jogán.Egyszer a városháza elõtt ülve azt találta mondani,hogy tán nem Petõfi lelemé-

nye az a sok szép vers,bizonyára innen-onnan fordította õket.A költõ fölfortyant:„ – Mit? Hát csak

darab papírra: Megy a juhász szamáron, // Földig ér a lába…”6 (A történet jelenkori hitelességét a

szerzõ is tanúsíthatja,akinek jó tízegynéhány éve ugyanígy mesélte el az akkor már kilencvenen túl járó

Marcsa néni,majd le is írta azt,s a történet akkor meg is jelent a Bakér Mente címû helyi lapban.)

A Pusztán születtem késõbb lett kultuszvers:a szülõhelyvitában szolgált érvként azoknak,akik a csi-

kósjelmezbe bújt költõ önéletrajzi üzenetét hallották ki belõle.Zalai Szalay László balladás hangú elbe-

szélésében az orgoványi csárda istállójának jászla Sándor bölcsõje.A pásztorok imádását is újraírta –

alföldi magyar mód.A Háromkirályok,a puszták népe,csikósok,pásztorok,juhászok,akik arany,mir-

ha,tömjén helyett kisbárányt,ostort,furulyát hoztak ajándékul.7 Így született Petõfi Kunszentmiklóson

is hiszen akkoriban Szentmiklós pusztája volt Orgovány.Acsárda és a vers az orgoványi lokálpatrióták

világában is egymásra talált.A csárda helyén,az iskola falán emléktábla hirdeti,hogy ott írta a költõ a

Pusztán születtem címû versét.A filológia nem tud a költõ orgoványi idõzésérõl,a vers alá maga írta a

Kunszentmiklós nevet,de tudjuk:a kultuszt legkevésbé a tények,sokkal inkább a szenvedélyek éltetik.

Elvétett emléktáblákért meg nekünk sem kell a szomszédba mennünk,mint majd hallhatjuk még.

Legközelebb 1845.július 22-én,már Szalkszentmártonból rándult át a költõ szentmiklósi barátai-

hoz.A hírre,hogy megjött Petõfi,a helybéli ifjúság a kávéházban mulatságot rögtönzött a tiszteletére.

Ekkor még valamennyien együtt ünnepeltek,s alighanem együtt is éreztek,gondolkodtak a költõvel a

haza sorsáról a szentmiklósi reformer fiatalok.A diákok fáklyás karénekkel,versei éneklésével tisztel-

ték meg a költõt.Másnap hajnalban Petõfi megírta a Búcsú Kunszentmiklóstól címû versét,Bankós pe-

dig a tudósítását az ünnepségrõl.Akét írás egy hét múlva együtt jelent meg a Pesti Divatlap hasábjain.8

(A vers egyik sejtetõ utalása –„amott virít Szentmiklósnak egy rózsája…” –a helyi hagyomány szerint

Baky Krisztinkát,Baky Ignác fõjegyzõ tizenhat éves leányát rejtette.)

Apesti forradalom hírére,1848.március 18-án nemzeti zászló alatt vonultak a szentmiklósi fiatalok

a városházához.A 12 pont elfogadását,érdemi jászkun reformokat s a korrupt fõkapitány,Szluha Imre

leváltását javasolták.Két nap múlva a pesti közcsendi választmány elõtt is megjelentek nemzetõreikkel

és a kérésükkel.Ekkor még nem jártak sikerrel,de Szluha rövidesen lemondott,s májusban a városi

tisztújításon többségükben már ezek a fiatalok kerültek hatalomra.Ezután már a közelgõ országgyûlési

választásokra készültek.Arra készült az itt egykor ünnepelt költõ is,aki március 20-án,a közcsendi vá-

lasztmány tagjaként,minden bizonnyal találkozott fiatal szentmiklósi barátaival.Csakhogy a költõ

szemléletében,politikai fölfogásában már messze nem volt azonos három év elõtti önmagával,míg az

egykori ünneplõk nem változtak vele együtt.

25

5 Vahot Imre a vers elsõ közléséhez fûzött szerkesztõi megjegyzésben fogalmaz így.(PDl 1844.7.sz.,nyárutó

(aug.)3.hete,200.old.);Császár Ferenc goromba bírálata az Életképek kritikai melléklapjában,az Irodalmi

Õrben jelent meg.(IrÕr 1845.4.sz.,aug.16.,29.old.)

6 Varga Domokos: Édesanyám sok szép szava,Hét Krajcár K.,Bp.1999.101 –102.old.

7 Zalai Szalay László: A puszta balladája.Bp.,é.n.,Sylvester Nyomda Rt.Idézi Mezõsi Károly: Az évszázados

Petõfi-per.(1954)Kiskunfélegyháza 1998.189 –190.old.

8 A költemény:PDl.,1845.nyárhó (júl.)31.,561.old.,a tudósítás:uo.,574.old..Petõfi 1848.május végén levélben tudatta Bankós Károllyal,hogy a Kiskunságban kíván követ len-

ni.Pár nap múlva beutazta a választókerületet,szétosztotta röplapját,s úgy érzékelte,a nép rajong érte.

A sikerben bízva utazott haza,de a híres-hírhedt proklamáció maradt!Lássuk be:nem volt „politikus ”

gesztus,ahogyan az emberek képébe vágta a véleményét az ólomszamár imádásról,a fõkapitány elõtti

csúszás-mászásról.Eddig minden kun olyan volt,de most felemelhetik a fejüket,ha rá szavaznak –hir-

dette.9

Néhány nap múlva visszatért,feleségestül.De már volt erõs ellentábor,lett erõs ellenjelölt.Följe-

gyezte a noteszába a barátokat,meg az ellenségeket.Alighanem mindkét tábor szentmiklósi tagjainak

többsége ott volt az 1845-ös ünnepen.Most pedig az õ követjelöltsége fordította szembe egymással az

egykori barátokat.Ellenfelei számára Szluha elmozdításával,a városháza „elfoglalásával ”véget ért a

forradalom.Közülük való követ kellett a Jászkunság s a saját jövõjük miatt.Aszabadszállási Nagy Kár-

oly,kiskun kerületi tisztviselõ személyében találták meg a „kiskun perspektívából ”alkalmas emberü-

ket.Beindult az ellenkampány.Kunszentmiklóson Virágh Dénes fõbíró meg akarta tiltani Petõfinek,

hogy beszéljen a tömeg elõtt.A szabadszállási városvezetõk életveszélyesen megfenyegették,formáli-

san kitiltották onnan.Június 15-én reggel mégis megjelent a városházán.Alerészegített csõcselék csak-

nem meglincselte.Az elöljárók valósággal kicsempészték a városból.Lacházi és szentmiklósi híveit a

város szélén azzal fordították vissza,hogy Petõfi már „megszökött ”.Közben megtörtént a választás.

Nagy Károly közfelkiáltással lett képviselõ.Aszégyenletes színjátékról formailag kifogástalan jegyzõ-

könyv készült.Eközben Petõfi,Bankós otthonában tiltakozó beadványt fogalmazott a belügyminiszter-

hez.Atiltakozást százötven szentmiklósi és lacházi választó írta alá.Aköltõ a petíción kívül szenvedé-

lyes hangú újságcikkben tudósította a nagyobb lapokat a történtekrõl.10 Végül a tiltakozás nem járt

eredménnyel.Néhány levelet váltott még Petõfi és Bankós,megszületett Az apostol majd a költõ is,

meg a szabadság is odaveszett.Itt,ekkor és ezért született meg,méghozzá együtt,kölcsönhatásban,a

szentmiklósi Petõfi-kultusz és -ellenkultusz.

A Petõfihez kötõdõ sajátos kultusz-szimbiózisnak az elsõ félszázada idehaza sokkal inkább az el-

hallgatott költõ kora,meg az ellenkultuszé.Akultusz nyitánya idegenben,német földön csendült föl,s a

szülõhelyrõl szólt.A költõ verseit németül népszerûsítõ Kertbeny Károly a János vitéz stuttgarti kiadá-

sában 1850-ben Kunszentmiklóst jelölte meg a költõ szülõhelyeként,s ezt a tévedését 1854-ben is meg-

ismételte.11 De Kertbeny kötetei aligha jutottak el akkor ide,maga a város pedig évtizedekig mélyen

hallgatott a költõrõl.Itt még sokáig nem volt publikus a Petõfi név,a Bankós-család szinte egyedül vál-

lalta Petõfi emlékét.Kelemen Mór,a költõt 1845-ben fáklyás énekszóval ünneplõ diák,a Divatcsarnok

segédszerkesztõje Pestrõl ápolta a Petõfi-kultuszt.Kelemen 1853 õszén több Petõfi-dokumentumot ka-

pott Bankóstól.Az írások 1845 örömteli,s 1848 szomorú napjait idézték:szép emlékeit a Petõfiben tá-

madt Kunszentmiklós-kultusznak,s vádló emlékeit a politika gerjesztette ellenkultusznak.Bankós le-

velében arra bíztatta a segédszerkesztõt,hogy a tõle kapott dokumentumokat bátran mutassa be –aba-

rátainak.Szó sem volt tehát sajtónyilvánosságról,s Kelemen nem is publikálta a dokumentumokat.De

ezekre a Petõfi-relikviákra késõbb Gyulai Pál mégis hivatkozott:a szülõhely-vita kapcsán:1857-ben,a

Pesti Napló jegyzete meg,hogy Kelemen Mór jóvoltából tekinthetett bele Petõfinek

kunszentmiklósi barátaihoz írott néhány levelébe.12

26

9 Petõfi Sándor: A kis-kúnokhoz.Az eredeti szöveg elsõ közlése:MKSz 1989.1.,Balogh Mihály: Lappangó

1848-as kisnyomtatványok egy iskolai könyvtárban.48 –60.old.

10 A petíció eredeti szövege Bankós Károly hagyatékából került a Bács-Kiskun Megyei levéltárba.Szövegét

közli a Petõfi Összes Mûveinek elsõ kritikai kiadása,V.köt.,pp.106 –107.old.A cikket teljes terjedelmében

közölte a Marczius Tizenötödike (jún.19.),a Radicallap (jún.21.);a Pesti Hírlap (jún.21.)lényeges kihagyá-

sokkal,az Életképek (jún.25.)kevés változtatással.Atöbbi lap részleteket közölt,valamint kommentálta a vá-

lasztást.

11 Der Held János …von Alexander Petõfi.….Übergestzt durch Kertbeny.Stuttgart,1850.IX.1.;Kertbeny: Al-

bum hundert ungarischer Dichter.Dresden,1854.512.old.(Az adatokat közli Mezõsi Károly: Az évszázados

Petõfi-per.Kiskunfélegyháza 1954.,17.old.)

12 Gyulai Pál: Még egyszer Petõfi szülõvárosáról.In:Pesti Napló,1857.jan.31.1.old.(Késõbb Kelemen Mór

Kéry Gyulát is tájékoztatta a Bankóstól kapott dokumentumokról.Ezt idézi Hatvany: Így élt Petõfi I.,

827 –828.old.).A(z el)hallgatás jellemezte az iskolát,a gimnáziumot is.Az ifjúság mindenkori forradalmas hajlan-

dóságát ismerve joggal vélhetnénk,hogy a szentmiklósi gimnázium tanulói,a Petõfit 1845-ben fénye-

sen megünneplõ Kelemenék diák utódai az önkényuralom éveiben is ápolták a forradalom és a költõ

emlékét.Meglehet,hogy ápolták,de mindenképp csak titokban tehették.A létében is fenyegetett,a

megszüntetés határán tengõdõ iskola nyilvánosságnak szánt dokumentumai,a nyomtatásban az

1850-es évek közepén megjelent évkönyvek tartalmukban tárgyszerûek,stílusukban lakonikusak.Ért-

hetõ,ha egy szavuk sem volt a forradalmi idõkrõl,vagy éppen Petõfirõl,hiszen pontosan tudjuk:az itte-

ni tanároknak is állásvesztés terhe mellett kellett igazolniuk ’48 –49-es magatartásukat!13

Az itthoni deprimált közhangulatot eleinte még a kiegyezés sem változtatta meg érdemben,hiszen

ez a politikai fordulat idézte elõ –ha közvetve is –a Jászkunság,s vele a jászkun kiváltságok megszün-

tetését.Az anyai ágon a Virágh családból származó Bónis Vilma kéziratos önéletrajzi regényében az

1870-es évek közepérõl idéz föl egy,a szentmiklósi urak között,kártya mellett zajló képzelt,de jellem-

zõ beszélgetést:„Petõfi barátommal hogy jártam, mikor képviselõvé akartam választani? Megbuktat-ták,

Dini lelkén szárad…” –ez Bankós monológja.A szintén jelen lévõ Virágh Dénes nem reagál Bankós

szavaira,késõbb azonban így fakad ki a Habsburgokra:„Hát hogy is szeretném az ebadtákat! Minden

álljak? Olyan Isten nincs, a haza minden elõtt!”14

Ha oldódtak is lassan a negyvennyolcas görcsök,sokkal lassabban oldódott a szentmiklósi Petõ-

fi-komplexus.Jól példázza ezt az 1848-as proklamáció,A kis-kúnokhoz sorsa is.Sokáig csak hivatkoz-

tak rá,de senki nem közölte.Érdekes,hogy ebbõl még Bankós sem juttatott példányt Kelemen Mórnak

az 1853-ban elküldött Petõfi dokumentumok között.Váratlanul azután fölbukkant A kis-kúnokhoz szö-

vege,mégpedig 1881-ben,a sepsiszentgyörgyi Nemere címû lap hasábjain.Miért éppen ott?Mert ab-

ban az évben került haza,Sepsiszentgyörgyre tanítani a korábban hét éven át kunszentmiklósi gimnázi-

umi tanár,Benke István.Õ tette közzé a Lesták Ambrus szentmiklósi seborvostól kapott,s innen való-

sággal kicsempészett röpiratot,hogy végre országosan ismertté válhasson a hiteles szövege.15

Sajátos szerepet vállalt Petõfi itteni elhallgatásában Bors Károly,a kor –mai szóhasználattal –helyi

„médiaszemélyisége ”.Bors csak 1854-ben került Kunszentmiklósra,õ talán kimondhatott volna sok

mindent,amit mások,közvetlen érdekeltségük folytán,nem mondhattak ki.De miközben negyven

éven át szinte reménytelenül küzdött a teljes befogadásáért,„gyüttmöntsége ”feledtetéséért,ebben a

küzdelemben talán éppen Petõfit vélhette vízválasztónak.Negyvennyolcas lehetett Bors,amikor már

lehetett,hisz a költõ megbuktatói is annak tartották magukat.De Petõfi-kultuszt nem hirdethetett,ha

közéjük akart tartozni.Ezért aztán mind az országos lapok vidéki tudósítójaként,mind saját késõbbi he-

lyi lapjaiban,mind pedig 1893-as várostörténeti könyvében –ahol pedig már bõven szólt a város

48/49-es dolgairól –egyszerûen elhallgatta Petõfi szentmiklósi szerepét,kapcsolatait.Még a megünne-

pelt,körülrajongott költõét is!16

Bors elsõ,fél évet élt lapjában,az 1883 decemberében indult Kunszentmiklós és Vidékében három

cikk is szólt Petõfirõl,de mindhármat Szabadszállásról küldték be.Az elsõ kettõt Galambos Károly írta,

27

13 Az 1850-es évek közepén három éven át,1855-tõl 1858-ig jelentek meg a helyi gimnázium értesítõi.(Lásd pl.:

Elsõ évi tudósítvány a kunszentmiklósi helv.hitv.magán al-gymnasiumról az 1855/6-ik évre.Szerkesztette

Csabai Imre igazgató.Szilády Károly Kecskemét,1856.14.old.)

14 Bónis Vilma: Kõrösi Lány.(Tipp-topp.)Gépirat,é.n.,11 –12.,18.old.

15 Ld.9.sz.jegyzet!A röpirat a Nemere 1881.aug.8-i számában jelent meg,innen vették át az országos lapok,

elsõk között a Koszoru (1881.,VI.k.269 –274.old.),majd a Magyar Polgár (1881.,180.sz.),illetve Baróti:

Petõfi újabb reliquiái,Petõfi Múzeum 1892.4.sz.,91 –94.old.)

16 Bors életmûvére ld.Balogh Mihály: A város és a krónikás.Bors Károly Kunszentmiklóson.(1854 –1894).

Kunszentmiklós,2004.Munkásságának bibliográfiai adatai:Bors Károly:Kunszentmiklós város történelmi

adatai. Letelepedési kora, anyagi és szellemi fejlõdése. Bors Károly ny.Kunszentmiklós,1892.327 old.

Kunszentmiklós és Vidéke. (KéV), Ksztm.,1883.dec.16 –1884.júl.6.,fel.szerk.Bors Károly,fel.kiadó Bors

K.és Sinay J.Cherrier ny.2 r.Kiskunság.(Kk), Kunszentmiklós,1884.júl.13 –1889.ápr.Felelõs szerk.:Bors

Károly.Fk.és ny.?Cherrier J.2 r.Kiskunsági Híradó. (KkH), Kunszentmiklós,1889.jan.6.–1896.szept.27.

Felelõs szerk.és kiad.:Bors K.,Bákai János.Ihlinger (1-6.sz.),Székely (7-25.sz.),majd Bors nyomda.2 r.Vi-

déki levelei,tudósításai:Kalauz 1857.1858.;Napkelet 1858.;Vasárnapi Újság 1859.,Nõvilág 1859.;Szat-mári

képes Naptár, 1861.;Divatcsarnok 1862.;Zenészeti Lapok 1862.,1865;Magyar Sajtó 1863.;Zala – So-mogyi

Közlöny 1863.;Gyõri Közlöny 1863.,1864.;Jászkunság 1869.;Jogtudományi Közlöny 1874.,

1878-80..és a „jó öreg korcsmárosról ”,illetve Petõfi szülõhelyérõl szóltak.Utóbbi azért is érdekes,mert az akkor

(is)eleven szülõhelyvitába kapcsolódott be,Szabadszállás pártján.Ezt az írást nem ismeri a téma

egyébként igen gazdag szakirodalma,pedig ezzel a cikkel az eddig ismert,Katona Géza (1922)és Sán-

dor József (1939)nevéhez köthetõ föllépéseknél évtizedekkel korábbra datálódik Szabadszállás elsõ

nyilvános,érvekkel alátámasztott megszólalása a maga javára a szülõhely vitában.A harmadikat Péter

Ambrus,az 1848-as fõjegyzõ írta.A cikk apropóját az adta,hogy megint éppen mozgalmas választás

zajlott a kerületben,és az eredmény megint elég „nagyot szólt ”.(Most éppen az történt,hogy az egy-

mással huzakodó nagy pártok politikusainak orra elõl a frissiben alakult antiszemita párt színeiben in-

duló Rácz Géza halászta el a mandátumot.)Péter Ambrus tárgyilagos színben igyekezett fölidézni az

egykor Szabadszálláson történteket,ám –mint ahogyan 1848-ban sem -most sem Petõfi oldaláról,az õ

igazát képviselve.17

A Kiskunság majd a Kiskunsági Híradó, Bors késõbbi lapjai,az 1880-as évek közepétõl évrõl évre

visszatérõen vezércikkben köszöntötték március 15-ét,s rendre beszámoltak a Polgári Olvasó Egylet,

meg az Ipartestület március 15-i ünnepségérõl,az ünnepi beszédekrõl,szavalatokról,a dalárda szerep-

lésérõl.Petõfirõl azonban soha nem esett szó,viszont hol Deák,hol Széchenyi,és –minden alkalom-

mal!–Kossuth érdemeit méltatták.Egy szerzõ a ráckevei tudósítását egyenesen azzal zárta,hogy a szó-

nok úgy fejezte be a beszédét,hogy nem éltette királyt (!)és Kossuthot.Ebben a sorrendben és Petõfit

mellõzve –március 15-e ünnepén!E mûfajban mégis Bákai János nyomdászt illeti a pálma,aki az Ipar-

testület szónokaként 1895-ben azt találta mondani,hogy az ifjak „március 15-én kora reggel …Kossuth

Lajos vezetése alatt a Landerer és Heckenast könyvnyomdába mentek”. 18

A Kiskunság 1889.január elején búcsúztatta Virágh Dénest.Avolt képviselõ,többszörös fõbíró,Pe-

tõfi ’48-as kiebrudalója a nekrológ szerint „..egész életében folyvást a 48-as elveket vallotta”. Virágh

halála után már az ünnepi szónokok is bátrabban méltatták Petõfi szerepét,s Bors lapja is megnyílt a

költõ számára.Az Ipartestület 1892-es március 15-i ünnepén Rácz Gábor testületi jegyzõ elõször szólt

Petõfirõl érdemei szerint a helyi nyilvánosság elõtt.Két év múlva Taksonyi József költõ-tanár számolt

be elõször részletesen,pontosan,az eseményeket nagy adatgazdagsággal tárgyalva a lap hasábjain a

48-as március 15-érõl,benne a költõ vezetõ szerepérõl.19

Másik nyomtatott forrásunkat,a gimnázium 1878-tól folyamatosan megjelenõ évkönyv sorozatát is

a csönd jellemezte a hallgatás félszázadában.Az 1890-es évek végéig hiába keresnénk bennük akár

csak utalást is Petõfire.Még 1898-ban,az ötven éves évfordulón sem volt hivatalos iskolai ünnep már-

cius 15-e.Megünnepelték viszont a gimnáziumban –természetesen fölülrõl jövõ elõírásra –az áprilisi

törvények fél évszázados évfordulóját!

Afordulat,a „nagy áttörés ”a költõ halálának ötvenedik évfordulóján jött el.Ettõl számítva a követ-

kezõ félszázad a koszorús,a piedesztálra emelt,a szoborrá merevített Petõfié.

Az ismét Kunszentmiklós és Vidéke címet viselõ,és már Deutsch Ignác szerkesztette helyi lapban

egy Beöi szignójú szerzõ írt vezércikket az 1899.augusztus 7-i számba.Beöi már-már keletiesen tobzó-

dó jelzõs kifejezéseket halmozva buzgólkodott behozni a lemaradást:Petõfi „a legszentebb költõ”,

„meteor”, „a haza dísze, virága”,akit „pótolni nem képes senki‹A‘`³±.S ha ennyi nem volna elég:„a vad

kozák, aki leszúrta, benne egy templomot rombolt szét”,s „a sírján kivirult a szabadság rózsája.” De a

következõ évi vezércikk még ezeket is túllicitálni igyekezett,amikor is „a szabadság fölkent bajnoka…

úgy állott ott, mint maga a megváltó nap”,s mindez történt „Szent Petõfi napján”,1848.március

15-én.

Alap 1899.augusztusi számai egyebekben is Petõfié voltak.Bõ fél évszázaddal az események után,

elõször próbálkoztak például valamiféle nyilvános számvetéssel a költõ és a város egykori kapcsolatá-

ról.Az egyik (szerzõ nélküli),felszínes,sablonokból építkezõ írás lényege:az itteniek rendkívüli mó-

don szerették Petõfit,amit õ versekkel hálált meg.Aszerzõ aligha közvetlen forrásból merített,mert ak-

28

17 Galambos Károly: Adatok a „jó öreg korcsmáros ”-ról.(Petõfi Sándor atyjáról.)In:KéV 1884.5.sz.(febr.3.)

3.old.;Galambos Károly: Petõfy Sándor születéshelye.In:KéV,1884.9.sz.(márc.2.)1.old.;Péter Ambrus:

Petõfi 1848-ban.Adat az akkori képviselõ választáshoz.In:KéV 1884.25.sz.(jún.22.)2.old.

18 Bákai János: Márczius 15-e.In:KkH 1895.12.sz.(márc.17.)1.old.

19 Gyászrovat.Virágh Dénes.In:KkH.1889.1.sz.(jan.6.)2.old.;Rácz Gábor: Márczius 15.In:KkH 1892.12.

sz.(márc.20.)1.old.;Taksonyi József: Márczius 15.In:Uo.2 –3.old..kor biztosan nem írta volna le,hogy a költõt a kormány,a szabadszállásiak,a fülöpszállásiak és az

izsákiak(!)buktatták meg,de Kunszentmiklóson támogatták õt.Pedig Bankós Károly kéznél volt,akár

meg is lehetett volna kérdezni az egykor történtekrõl.Tovább rontotta a cikk hitelét az egykori ese-

mény,a választás június 22-ére datálása –június 15-e helyett.

Egy újabb írásból kiderül,hogy Baksay Sándor esperes-író elnökletével Petõfi Emléktábla Bizottság

alakult.A „Hova helyeztessék el a létesítendõ Petõfi-emléktábla?” címû írás szerint csak három épület

jöhet szóba:egyik a Szikszay-ház,vagyis a korábbi Bankós-ház,ahol a költõ megszállt,valahányszor

itt járt.A másik lehetõség a Városháza,ahol az emlékezetes konfliktus zajlott Virágh Dénes fõbíró és a

követjelölt Petõfi között;a harmadik a fogadó,a mai nagyvendéglõ,amely az egykori kávéháznak,ben-

ne Petõfi 1845-ös megünnepeltetésének is helyet adott.Aszerzõ a Bankós-házat ajánlotta,de a tábla vé-

gül a Városházára került.ABizottság indokairól nincs tudomásunk,a lap többet nem foglalkozott ezzel

a témával,magát a tábla ünnepélyes fölavatását pedig már meg sem érte,1901.április elsején jelent

meg az utolsó száma,benne témánk hattyúdalaként egy tárca Petõfiné Szendrey Júliáról.20

Kunszentmiklóson sajtó ugyan a továbbiakban is létezett,feltehetõen 1919-ig folyamatosan,errõl

azonban csak közvetett bizonyítékaink vannak.Egy-egy szórt példánytól eltekintve nem maradtak fenn

a korabeli lapok,így a legbiztosabb forrásaink hiányoznak az egykorú szentmiklósi Petõfi-kultuszról.

Nincsenek adataink a Petõfi-centenárium ünnepérõl sem,s azt is csak valószínûsíthetjük,hogy

Kunszentmiklóson ekkor neveztek el elõször utcát Petõfirõl.

Egy szûk évtized elmúltával,1927-ben indult útjára,s öt évig élt a Dunamellék – Kiskunság címû

hetilap.21 Ez idõben is visszatérõen március 15-e megünneplésében kulminált a helyi Petõfi-kultusz.Az

ünnep hagyományos rendje szerint kora délelõtt az egyházak istentiszteletei nyitották a napot,majd a

három iskola,az állami elemi,a katolikus polgári és a református gimnázium saját házi ünnepei követ-

keztek.Ezek után,rendszerint délelõtt tizenegy órakor került sor a községi ünnepségre a piactéren a hõ-

sök szobra,késõbb az országzászló elõtt.A központi ünnepségeket általában a Népmûvelési Bizottság

és a Levente Egyesület rendezte.A település valamelyik vezetõje,igazgatója,esetleg jelesebb tanára

tartotta az ünnepi szónoklatot,amelybõl ugyan természetesen nem maradhatott ki Petõfi és a márciusi

ifjak tettének méltatása,azonban szinte kötelességszerûen kapcsolták össze –vagy éppen állították

szembe –az egykori dicsõ napokat Trianon gyászával.Aközremûködõk visszatérõen a levente zenekar,

az iparos dalárda s a három iskola diák szavalói.Végül a Nõegylet koszorúzta meg Petõfi emléktábláját.

Alap tudósításainak visszatérõ kliséje volt az alábbi bevezetõ mondat:„A piacteret teljesen megtöltötte

az ünneplõ közönség”. Ugyancsak több évtizedes hagyományként,az ünnepi megemlékezések este

folytatódtak,az Ipartestület,a Gazdakör és az Úri Kaszinó ünnepi vacsoráján.Ezeken rendszerint ven-

dégként jelentek meg a járás és a község vezetõ személyiségei,akik pohárköszöntõt mondtak,és akikre

pohárköszöntõt mondtak.

A lap egyébként március 15-e alkalmából rendre vezércikket közölt,legtöbbször Váry Albert or-

szággyûlési képviselõ tollából.Ezek az írások is megidézték Petõfit,de inkább csak nevét,mint szelle-

mét,verseit,mint tetteit.Különösen sajnálatos,hogy nincs semmiféle helyhez kötõdõ motívum bennük,

bár ebben nyilván alapvetõ szempont lehetett,hogy március 15-éhez mindenképpen közelebb esett

június15-e,a kiûzetés,mint július 23-a,a „mennybe menesztés ”dátuma.

Ebben a lapban is volt egy „vendégírás ”:Tóth Sándor,az aranyegyházi tanyavilágban,Szabadszál-

lás határában élõ kisgazda írt a követválasztásról 1930 júniusában.A szerzõ szerint Szabadszállás rég

megbánta már a koszorús költõnkkel szembeni viselkedését,de legalább annyi hasznunk lett nekünk,

irodalom-és Petõfi-rajongó utódoknak,hogy a költõ kiírta magából minden fájdalmát,haragját,s meg-

született Az apostol 22

A gimnáziumi értesítõk tanúsága szerint 1904-ben ünnepelték meg elõször március 15-ét nyilváno-

san és hivatalosan.Korábban „március 15-én minden osztályban az osztálytanár magyarázta meg a

nap történeti jelentõségét”. Az 1907-es évkönyvben olvashatunk elõször bõvebb információkat,részle-

29

20 (Beöi): Petõfi.In:KéV 1899.32.sz.(aug.7.)1.old.;Petõfi Kunszentmiklóson.Petõfi és Bankos.In:Uo.2.

old.;Petõfi mint képviselõ jelölt Kunszentmiklóson.In:Uo.33.sz.(aug.14.)3.old.,ill.35.sz.(aug.28.)2.

old.;Berger Béla: Hová helyeztessék el a létesítendõ Petõfi-emléktábla?In:Uo.34.sz.(aug.21.)1.old.;Em-

léktábla Bizottság Uo.35.sz.(aug.28.)3.old.;Petõfiné.In:KéV 1901.13 –14.sz.(márc.25.,ápr.1.)1 –2.old.

21 Dunamellék –Kiskunság.A kunszentmiklósi és dunavecsei járás hivatalos lapja.Kunszentmiklós,1927.dec.

4.–1932.jan.6.(?)

22 Tóth Sándor: Megemlékezés Petõfi Sándor követválasztásáról.In:Dunamellék –Kiskunság,1930.25.sz.(jún.

21.)2.old..tes programot az ünneprõl.Fordult a kocka:most már „…április 11-én a történelem tanárai méltatták a

nap históriai jelentõségét.” De kellett azért valamiféle ellensúly is,így „ünneppé tettük Ferenc József

koronázásának 40. évfordulóját”. 23 1914-ig most már minden évre jellemzõ volt március 15-e ünneplé-

se,a program részletezése,és rendre több Petõfi táj-és családi költemény is szerepelt a kötelezõen meg-

tanulandók között,de nem volt köztük szentmiklósi vers!

Az 1915-ös évkönyv közölte elõször az írásbeli dolgozatok címét.Az ötödikesek egyik dolgozata

„Március 15-e ”,de nincs önálló Petõfi-téma.1918-ban az írásbeli érettségi tétel címe:Az Alföld és népe

Petõfi költészetében A világháború második évében megalakult az Önképzõkör,és ettõl kezdve a Kör

rendezte a március 15-i ünnepet.1915-ben az énekkar az ünnepélyen elõadta többek között Petõfi:„Jön

az orosz, jön az orosz…” kezdetû versét.Ne feledjük:dúlt a világháború,hõsi halott tanárokkal,öregdi-

ákokkal.24

A húszas évek elsõ felében már gyakrabban szerepelt az írásbeli dolgozatok témájaként Petõfi.

Rendszerint ugyan tájlírájával és családi verseivel,de akadtak ilyen címek is:A hazafias érzés Petõfi

Mire tanítja Petõfi a magyar ifjúságot? Hamisítatlan kultusz-téma a Mit jelent számomra Petõfi

emléke? Végül álljon itt egy szakmai (pedagógiai)szempontból meglepõ érettségi dolgozatcím:Petõfi

képe a Kiskunságról, és amit én még hozzátennék

Aszületési centenárium évében a félévi szünet után tartották az Önképzõkör emlékünnepét s a zene-

kar és az énekkar hangversenyét.Egy héttel késõbb Dunavecsén,újabb hét múlva Szalkszentmártonban

adták elõ mûsorukat a gimnazisták.Az utóbbi esemény ünnepi meghívója szerint a két díszelõadáson a

program ünnepi elõadásból,szavalatokból,kar-és szóló énekszámokból,valamint szólótáncokból és

egyfelvonásos színjátékból állt.Az egész mûsor összeállítója és rendezõje Zsámboki Lajos tanár,szá-

mos késõbbi szentmiklósi kulturális és társadalmi megmozdulás szervezõje volt.

Akét világháború közt többször elõfordult,hogy májusban a diákok a szomszédos Dömsödre kirán-

dultak,ahol a Duna-parton,a Petõfi-fa körül ünnepelték a Madarak és Fák Napját.1937-ben például –

az évkönyv szerint –„Elõadás keretében elmondott versekkel felidéztük azt az idõt, amelyet Petõfi

Dömsödön töltött”. 25 Akorszak március 15-i megemlékezésein túl is gyakran megidézett szereplõ lett a

költõ a különbözõ iskolai és községi rendezvényeken.1929-ben Vöröss Sándor igazgató mondott ünne-

pi beszédet a Szász Károly emlékünnepen,s itt már sztereotípia a költõ neve.Szász „a bérces Erdélybõl

Petõfi szép Alföldjére” jött.1935-ben Magony József igazgatóhelyettes idézte föl a 2000 éves Horatius

megünneplése kapcsán,hogy „Petõfi mindig a zsebében hordja Horatius mûvének egy példányát, me-lyet

is a kegyelet a Nemzeti Múzeumban õriz.” Amásodik világháború második évében Zsámboki Lajos

tanár a katona Petõfirõl tartott elõadást a Kálvin Szövetség és a Református Nõszövetség szeretetven-

dégségén.26

Aharmincas évek közepétõl visszatérõ záró fejezete volt az évkönyvnek a beszámoló az Internátus-

ról,amelynek vezetõje,Antal Dénes tanár nagyjából azonos szöveget közölt minden évben,s e szöveg-

nek egyik szenvedélyes,az iskola jövõjéért aggódó passzusa Petõfire is hivatkozott.„A Kiskunság egy-kori

a halhatatlan költõt, ott az iskolának addig kell élnie, amíg e nemzet él”. 27

Érdemes tartalmában,szemléletében összevetni a gimnázium két utolsó évkönyvét,amelyeket

mindössze négy év,valójában azonban egy világ választ el egymástól.1943/44-ben a hazafias nevelés,

s így a március 15-i ünnepség középpontjában is a magyar faj szeretete,megbecsülése állt.Ahhoz ké-

pest teljesen megváltozott hangnemû az 1948/49-es évkönyv.Ám Petõfi nem fért bele ebbe a megválto-

30

23 Apostol Pál ig.szerk.:A Kunszentmiklósi Református Gimnázium értesítõje az 1906 –7-ik iskolai évrõl.

Ksztm.Schwarcz ny.,7 –8.old.

24 Ugyanõ: A Kunszentmiklósi református Fõgimnázium értesítõje az 1914-15-ik iskolai évrõl.Ksztm.,

Schwarcz ny.88.old.

25 Vöröss Sándor ig.szerk.:A Kunszentmiklósi Református Baksay Sándor Gimnázium …Értesítõje az

1936 –37-ik iskolai évrõl.Tanulmányi kirándulások.,22.old.

26 Vöröss Sándor: Id.Szász Károly emlékezete.In:Uo.1928 –29.,6.old.;Magony József: Akétezer éves Horati-

us.In:Uo.1934 –35.,32.old.;Uo.1939 –40.A tanárok társadalmi …mûködése,19.old.

27 Antal Dénes: Internátus.Uo.1936 –37.,58.old..zott hangnembe sem!A diákmozgalom élén ugyan a Márciusi Gárda állt,de az iskolai ünnepek közül

hiányzott március 15-e.Egyebekben pedig „különös figyelemmel õrködött a tanári testület, hogy a ha-zafias

érzés ne elvakult, nemzeti önimádatra épüljön fel”. Csikesz Ferenc történelemtanár még a pesti

48/49-es kiállításra meg Pákozdra szervezett kirándulást,de az írásbeli érettségi dolgozatcím már így

szólt:A forradalmi gondolat fejlõdése a magyar költészetben. A szabadságharc – tanácsköztársaság –

népi demokrácia, a szocializmus megvalósításának állomásai. 28

Az 1912-tõl mûködõ katolikus polgári iskolában a március 15-i ünnepségeken túl az önképzõkör

vállalt szerepet a Petõfi-kultusz ápolásában.Az Ifjú Polgárok Lapja Petõfi-pályázatán 1937-ben hatvan

polgárista vett részt.Dolgozatot kellett írniuk,és –osztályonként növekvõ rendben –20 –50 Petõfi ver-

set megtanulniuk könyv nélkül.Az ötven induló iskola közül a kilencedik helyen végzett a

kunszentmiklósi polgári,a tanulók közül pedig huszonnyolcan –köztük a negyedikes Majsai Károly –

díszes emléklapot kaptak.Aközelmúltban elhunyt,közismert Petõfi-kutató,a szalkszentmártoni Petõfi

Emlékmúzeum igazgatója így emlékezett vissza az itteni diákéveire 1991-ben:„Lélek- és jellemformá-ló

róla való beszélgetés, verseinek tanulása.”29

Végül következzék a legutóbbi bõ fél évszázad –már csak dióhéjban.1945 után,az 1948-as fordula-

tig a Nemzeti Bizottság szervezte a községi március 15-éket,de alkalmanként a különbözõ pártok is

fölhasználták ’48 gondolatát és Petõfi nevét,kampányrendezvényeiken.Igazán nagy eseménnyé termé-

szetesen itt is a centenárium vált.Január elsején a községi mûvelõdési házban rendezték meg a centená-

riumi évet megnyitó emlékünnepélyt.Január közepén a képviselõ-testület elhatározta,hogy a község

„az elárvult országzászló helyén” Petõfi-mellszobrot avat március 15-én.Jellemzõ módon,még az ek-

kori hivatalos elõterjesztés is arról szól,hogy „nagyapáink Petõfivel vidám órákat töltöttek el a falu-ban‹A‘`³±

,vagyis szó sem volt az egykori kiûzetésrõl s az esetleges kései megkövetésrõl.Viszont emlékbi-

zottságot alakítottak,s a helyi Szabadmûvelõdési Tanácsot bízták meg a program szervezésével,továb-

bá gyûjtési akciót hirdettek a szobor költségeire.Apártok mûsoros rendezvényeik bevételébõl támogat-

ták a kezdeményezést,de gyûjtés indult a lakosság körében is.Állítólag egy környékbeli kõfaragóra

bízták a szobor elkészítését,aki a megbízást teljesítette is,de a neve máig ismeretlen számunkra.A

nagy tömeg részvételével zajló ünnepi megemlékezés szónoka dr.Csikesz Ferenc tanár,az ’56-os forra-

dalom egyik majdani vezetõje volt,aki beszédében hûséget fogadott a költõ eszméihez.30 (Mindössze

annyi személyes megjegyzés engedtessék meg itt a szerzõnek,hogy fölidézze:ötéves kisgyermekként,

közösségben létezésének elsõ emlékképeit köszönheti a szentmiklósi centenáriumi eseményeknek.)

Az 1948-as politikai fordulatot követõen Kunszentmiklóson is tartósan háttérbe szorult a költõ szel-

lemisége,az általa képviselt szabadságeszme,s a korparancsnak megfelelõen átpolitizálódott a költõ

alakja,munkássága.1961-ben lett Petõfi Tsz,aztán 1972-ben ünnepi megemlékezés,majd Petõfi lakó-

telep.Ekkor azonban kínos baklövést követtek el a lelkes,de felületes szervezõk.Egy olyan házra ke-

rült a Petõfi ott-tartózkodására emlékezõ tábla,amelyet valóban Bankós Károly épített és lakott ugyan,

de csak évekkel a költõ szentmiklósi látogatásai után.31 Néhány évvel késõbb,1987-ben,az Általános

Mûvelõdési Központ elkészülte után a baki megismétlõdött:erre az épületre is került egy emléktábla,

amely tévesen azt hirdeti,hogy itt állt egykor a kávéház,a költõ megünnepeltetésének helyszíne.Pedig

pusztán arról van szó,hogy egy élelmes vállalkozó valamikor a XIX –XX.század fordulója körül kávé-

házat nyitott az ott álló épületben,s azt Petõfirõl nevezte el.Az alkalmat az emléktábla elhelyezésére

egyébként a Petõfi Emlékhelyek IV.Országos Találkozója adta,amelyre 1987.március 14-én került sor

31

28 Magony József ig.szerk.:A Kunszentmiklósi Református Baksay Sándor Gimnázium évkönyve az 1943 –44.

iskolai évrõl.Kunszentmiklós,1944.,10.old.;Illyés Bálint mb.ig.szerk.:A Kunszentmiklósi Állami Baksay

Sándor Gimnázium évkönyve az 1948 –49.iskolai évrõl,Bp.1949.6.old.,13.old.

29 Galambos Sándor: A Kunszentmiklósi Római Katolikus „Constantin ”Polgári Fiú –Leányiskola története.

1912 –1948.Kunszentmiklós,1991.A Petõfi-pályázatról 41 –43.old.,Majsai Károly visszaemlékezésébõl 55.

old.

30 Galambos Sándor: Kunszentmiklós népének felszabadulás utáni elsõ évei.Kszt.1989.102.old.Acentenáriu-

mi rendezvényekrõl 84 –86.old.

31 ABankós-ház téves megjelölésére lásd Galambos Sándor:Petõfi és Kunszentmiklós.[Ksztm.1984.],Képek a

150.évfordulóról.(számozatlan oldalak!);a Bankós-ház helyére lásd a 21.sz.jegyzetet,Berger Béla:Hová

helyeztessék el a létesítendõ Petõfi-emléktábla?.ugyanebben az épületben.Azon a rendezvényen Galambos Sándor tanár Petõfi kunszentmiklósi kap-

csolatairól,Miklóssy János irodalomtörténész Kelemen Mórról,Hatvani Dániel újságíró a Puszta télen

címû Petõfi-vers világáról tartott elõadást.Hozzájuk csatlakozott negyedikként e sorok írója Bankós

Károly portréjának,életútjának fölvázolásával.32

Hagyományteremtõ,hamisítatlan kultusz-rendezvénynek szánták a szervezõk 1995-ben,a Búcsú

Kunszentmiklóstól megírásának százötvenedik évfordulóján a július végi Petõfi-vacsorát és bált.Aren-

dezvénynek sajnos mégsem lett folytatása,pedig volt közönségsikere.A Petõfi-mellszobor idõközben

átköltözött a városháza elõl annak oldalába,egy szoborkompozíció részeként,amelyet az innen elszár-

mazott,ma Pesten élõ Dinyés László képzõmûvész tervezett és valósított meg.Akunszentmiklósi Petõ-

fi-kultusz legújabb hajtását pedig ma –elõzetes bejelentkezés után –bárki megtekintheti:városunkban

telepedett le,s hozta magával értékekben gazdag Petõfi-gyûjteményét az egykori szentmiklósi diák,

Fülöpszállási Székely Gábor.Magángyûjteménye a maga nemében a legnagyobb az országban.Sokat

leróhatna a város a költõvel szembeni adósságaiból,ha méltó helyet biztosítana ennek a gyûjtemény-

nek,legalább a költõ születésének 175.és a ’48-as forradalom 160.évfordulójára,2008-ra.

Ezzel a jövõbe reménykedõ gondolattal zárul a Költõ és a Város ambivalens viszonyából eredõen

ugyancsak ellentmondásos kunszentmiklósi Petõfi-kultusz históriája.Hogy milyen az összkép?Sten-

dhal óta (is)tudjuk:a mutatott ábrázatért nem föltétlenül a tükröt kell okolnunk …

esett el. 2 Persze, ez is igaz! Hát akkor járjunk utána!

Dienes András 1956-ban kapott lehetõséget arra,hogy több évtizedes kutatásainak végén rátehesse

az i-re a pontot.Amagyar –román akadémiai munkaközösség még az eredeti helyszínen végezhette fel-

táró terepmunkáját.Akkor,amikor a színtér –a vasúti töltéstõl eltekintve –szinte még ugyanolyan volt,

mint a csata idején.Négy évvel késõbb még színes (!)filmet is forgathattak itt,de ezután rövid idõn be-

lül átalakult a táj,kiegyenesítették az országút vonalát.Fehéregyháza házai egyre több területet hódítot-

tak el.Mára pedig Segesvár ipari negyede terjeszkedik,a csatatérnek szinte a felét „benõtték ”már az

üzemek.Ha valaki a segesvári csatát szeretné rekonstruálni,annak a régi térképeken kell eligazodnia.

De kezdjük –térben és idõben is –messzebbrõl a dolgot!Talán Mezõberényben történt a költõ életé-

nek végzetes fordulata.Petõfi családjával Aradra készült Damjanichot meglátogatni.Ám váratlanul

megjelent Kiss Sándor ezredes,az idõ tájt Bem hadsegéde,Egressy Gábor honvédtiszt,a régi színész-

társ társaságában.Bem üzenetét közvetítették:Petõfi jönne el Erdélybe hozzá mármint Bemhez.Petõfi

a dolgot megbeszélte feleségével.Másnap azután Nagyvárad felé indultak el.(1849.július 18.vagy

19.)Július 20-án érkeztek Tordára,ahol a református papi lakban,Miklós Miklós tiszteleteséknél szállt

meg a csoport.

A paplak ma is áll,a utca (ma strada dr.Ion Raþiu)44.szám alatt található.Most Nagy Albert itt a

lelkész.Az épület falán két,Petõfi itt-tartózkodására emlékezõ tábla is van.Az utca frontján egy há-

rom alakot ábrázoló kõ-dombormû fölötti márványtáblán ez áll:

E házban szállott meg

PETÕFI SÁNDOR

1849.julius 21.-én.

32

32 A Petõfi Emlékhelyek IV.Országos Találkozójára lásd a Hírmondó címû kunszentmiklósi idõszaki kiadvány

1987.március 15-i különszámát;a Kávéház helyére lásd Balogh Mihály: Emléktábla –emlék nélkül?In:

Redemptio 2006.4.sz.(aug.)14 –15.old.

1 A cikk megírását a Magyar Kollégium támogatta.

2 Petõfi utolsó óráinak nyomában járván Dienes András kutatásának eredményeit vettük alapul..Az udvar felõli falon Petõfi arcát bronz dombormû õrzi,ami fehér márványtáblára van erõsítve.

Ennek felirata:

–PETÕFI –

1823 –1949

A tábla fölötti szürke márványtáblába az alábbi feliratot vésték:

E HÁZAT RENOVÁLTÁK

ÉS KERÍTÉSÉT KÉSZÍTETTÉK

A HÍVEK ADOMÁNYÁBÓL

1976-BAN

Petõfiék úgy döntenek,hogy csak a családfõ indul Bem után,Szendrey Júlia és a kis Zoltán a lel-

készéknél marad.Innentõl kezdve egyetlen száguldás a költõ élete,mely a halállal ér véget.Július

22-én este már Marosvásárhelyrõl ír levelet feleségének.Július 23-án Székelyudvarhelyen van,majd

Csíkszeredán keresztül,július 24-én ér Kézdivásárhelyre.Innen Bem után „rugaszkodik ”,s július 25-én

találkozik vele Berecken.Bem ekkor veszi hírét,hogy a honvédsereg Szászrégennél vereséget szenve-

dett.Azonnal Marosvásárhelyre indul.Petõfi Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen át követi.Jú-

lius 29-én már õ is Marosvásárhelyen van.Görög Károly kereskedõ házban szállt meg.

Az impozáns Görög-ház Marosvásárhely fõterén áll.Jelenleg –az elé épített orthodox templom

miatt –a tér felõl nem látszik.Ma házasságkötõ-terem,cukrászda,cipõüzlet van benne.Közelében

áll az ún.Teleki-ház,ahol Bem volt elszállásolva.

Másnap (július 30.)kora reggel Petõfi elválik Egressytõl,akire Bem más feladatot szabott.

Gyalokay Lajos százados kocsiján indul Bem után Szitás(Székely)keresztúrra.Jegyezzük meg

Gyalokay nevét!Õ a költõ utolsó óráinak egyik szemtanúja.Neki köszönhette volna Petõfi az életét!Ha

rá hallgatott volna …De még nem tartunk itt!

Gyalokay és Petõfi Kelementelkén,a Simén-kúriánál állnak meg,ahol kellemes családi légkörben

megebédelnek,majd folytatják útjukat.Délután érkeznek Szitáskeresztúrra.A késõi ebédet Petõfi és

Bem más tisztek társaságában együtt költik el a Matskási-házban,majd sétálni indulnak.Akisváros fõ-

utcája (piactere)tele van emberrel,a készülõdõ csata hírére fölbolydul a település.Aneves vendégek az

utcán sétálnak.A lakosok közül sokan hallottak már Petõfirõl;Bemet és õt akarják látni.Bemet a

Matskási-udvarházban szállásolják el,míg Petõfi a Kemény-kúriába megy Zeyk Domokos századossal.

A Matskási-ház már nem áll,az 1940-es évek elején bontották le.Ma,a utca szám alatt a Városi

kórház áll a helyén.

A Kemény-házban idilli hangulatban telik az este.Megvacsoráznak –bivalytejes puliszkát –,majd

kimennek a kertbe,ahol padokra telepedve vidám társalgásba és nótázásba fognak.

AKemény-házat ma –késõbbi tulajdonosa,Gyárfás Domokos és fia Endre után –Gyárfás-kúriá-nak

nevezik.APetõfi utca 34.szám alatt van.Falai között és kertjében szellemi fogyatékos gyerme-

kek élnek.Ám a fõbejárat mögötti szobát leválasztották és 2005.március 15-én Petõfi-emlékszoba

nyílt meg itt.A gondozónõk egyike:XY nagy lelkesedéssel és szakértelemmel meséli el Petõfi

székelykeresztúri tartózkodásának eseményeit.Az épület falára 1928-ban tették fel az emléktáblát,

melyen ez áll:

Ebben a házban

töltötte utolsó estéjét

PETÕFI SÁNDOR

1849.július 30-án.

Az épület sarkánál egy 200-án állított szoborkompozíció van.Bemet és Petõfit ábrázolja,háttér-

ben a történelmi Magyarországgal.Az „öreg ”védõ szeretettel fogja a költõ kezét.Mintha vissza

akarná tartani.Kinek az alkotása,mikor állították?

Akúria háta mögött áll Petõfi híres körtefája Utolsó estéjén alatta ült,talán verset is írt.Minden-

esetre Kányádi Sándor négysorosa,amely márványtáblába vésve a fa körüli kerítésre van erõsítve,

ezt sugallja:

33.Haldoklik az öreg tanú,

Petõfi vén körtefája.

Azt beszélik õ látta volt

Verset írni utoljára.

(Kányádi Sándor)

Amikor 1969-ben kerítéssel vették körül a fát és elhelyezték rajta a táblát;a fa még csak haldok-

lott.Azóta elpusztult.Ám maradványa megvan,mellé egy fiatal körtefát ültettek.A csonk fölé

1990-ben lábakon álló tetõt húztak.

Petõfi csaknem éjfélig marad a kúriában,majd ígéretéhez híven Szitáskeresztúr központjába,a Sza-

káll János-féle vendéglõbe megy.Itt tiszttársaival beszélgetnek,nótáznak,boroznak.

A Csekefalvi utca és a Piactér (ma Szabadság tér)sarkán álló Szakáll-fogadó már nincs meg.A

helyén álló –„modern ”portálú,rikító zöldre festett –házban ma gyermekruha-bolt,virág-és aján-

déküzlet van.Ám az utca másik oldalán álló szép házról azt mondják,hasonló lehetett a vendéglõ.

Itt,a téren áll Petõfi szobra,Márkos András alkotása,amit 1973.január 21-én avattak.Kevesen tud-

ják,hogy nem ez volt az elsõ Petõfi-szobor Keresztúron.Márkos Andrásnak egy másik szobrát -én

állították fel.A mûvész azonban egy nappal késõbb úgy döntött,hogy a szobrot nem engedi tovább

állni,mert aránytalan.Való igaz,a fényképekbõl is az derül ki,hogy annak a szobornak bizony rövi-

dek voltak a lábai …Így Márkos András másik szobrot alkotott,míg az elsõbõl mellszobrot csinál-

tak,s az most a Petõfi nevét viselõ iskola elõtt áll.

Hajnalban (július 31.)megszólaltak a kürtök,verni kezdték a dobokat.Petõfi elõször szálláshelyére,

a Kemény-kúriába ment,megreggelizett,elbúcsúzott a háziaktól,majd a Matskási-udvarra tért be.Itt

találkozott Gyalokay Lajossal,aki ismét felajánlotta neki,hogy elviszi szekerén.Elõször a

Szitáskeresztúr nyugati végén kijelölt gyülekezõhelyre mentek,ahol Bem megszemlélte csapatait.Haj-

nali fél hatkor indult a sereg a csatatérre,köztük a költõ is,Gyalokay kóberes (ekhós)kocsiján.

Amikor Petõfi és Gyalokay szekere megérkezett Fehéregyházára,akkor kezdõdött a csata.Leg-

alábbis akkor kezdtek el szólni az ágyuk.Itt álljunk meg egy kicsit!Ahhoz,hogy megértsük Petõfinek a

harc alatti viselkedését,ejtsünk szót magáról az ütközetrõl,annak körülményeirõl.

Bem egészen különleges módon irányította az erdélyi hadsereget.Feltûnt itt,feltûnt ott,összevont

néhány alakulatot,s rárontott az ellenségre.Kormánytól,utánpótlástól elvágva,rögtönözve harcolt.

Emlékezzünk:azért jött vissza Bereckbõl Marosvásárhelyre,mert Szászrégennél kaptak ki a mieink.

Szándéka az volt,hogy az osztrákokat visszaszorítja Besztercére,majd délre fordul,hogy elfoglalja

Nagyszebent.(Ezt öt nappal a segesvári vereséget követõen meg is tette!)Ám,mivel Lüdersz idõköz-

ben benyomult Segesvárra,úgy döntött,hogy elõször mégis ott vív csatát.Seregével Marosvásárhelyrõl

szinte „egy ugrással ”Szitáskeresztúron termett,de még arra is volt ideje,hogy segítséget hívjon:Hétúr

és Kõhalom felõl várt erõsítést.Ezek egyike sem érkezett meg idõre.Így a magyaroknak mintegy 3700

emberük,míg az osztrák-oroszoknak 9100 –9200 katonájuk volt.Bem nem várta meg a támadást,elébe

ment annak!Ellenséges terepen,Szászföldön vállalta fel az ütközetet.(A szászok nem csatlakoztak a

magyar szabadságharchoz,császárhûek maradtak.)Bem Fehéregyháza nyugati határában állította fel

csapatait,míg az ellenfél Segesvár keleti határán.Bem vezérkarával az úgynevezett Monostor-kert

dombjáról irányította a csatát.Nem sokat teketóriázott –bízván saját magában és az ördögi módon dol-

gozó székely tüzérekben –,bátran elkezdte ágyúzni az oroszokat.Acsata elején egy ágyúgolyó megölte

Szkarjatyint,az oroszok vezérét.Csak nagy sokára –már délutánra járt –vették észre,hogy nem érke-

zik meg Bem utánpótlása,s így csaknem háromszoros túlerõben vannak.És akkor megindultak.A

mintegy 800 kozák lovas a Livádia kukoricásában szinte elsöpri a kicsi huszárcsapatot és a gyalogsá-

got.Ezt látva Bem és vezérkara Héjjasfalva irányába menekül.Az oroszok pedig –éppen ennek meg-

akadályozására –északon nagyszámú lovassereggel próbálják meg bekeríteni a menekülõ magyarokat.

Akiknek,ha kocsin,lovon voltak,volt esélyük;a többieknek nem.Akinek sikerült kelet felé kitörni az

átkaroló támadásból,az még az éjjel Szitáskeresztúrra ért;aki a csatamezõn maradt,azt lemészárolták.

Nem ejtettek foglyot,bosszút álltak vezérükért.Az elesetteket kifoszthatták.

Petõfi ebben a jól kezdõdõ,majd fejveszett menekülésbe váltó csatában nem játszott vezetõ szere-

pet.Nyugodtan kijelenthetjük,hogy természetébõl adódóan lelkesítette ugyan a honvédeket,de valójá-

ban semmilyen szerepet nem játszott;tényleges feladata ugyanis nem volt,tulajdonképpen senki sem

törõdött vele.Azaz mégis:Bem nem engedte a harcok közelébe és egy végzetes pillanatban Gyalokay

34.35

A Filagória Az ispánkúti emlékhely.is felajánlotta a kocsiját neki.De menjünk sorjában!Lássuk csak,mit tudunk költõnk csatabéli sorsáról.

Csak egy-egy villanásra látjuk.Illyés Gyula azt írja,„… mint a megszakadt filmszalag ugráló, ferde ké-pei

a hökkentõ fehér üresség elõtt.” Igen,valószínûleg pontos és hiteles adatunk van róla egy-egy má-

sodperc erejéig.S „a többi,néma csend ”.

Petõfit és Gyalokayt tehát akkor hagytuk el,amikor kocsijukon megérkeztek Fehéregyházára.(Reg-

gel 7-8 óra körül.)Éppen az úgynevezett „filagóriánál ”(1)*,egy,a Haller-kastélyhoz tartozó különös,

falusi környezetbe nem illõ,magas épületnél jártak.Meghallván az elsõ ágyúszókat „mint a nemes har-ci

ülésébõl izgatottan felpattant, a kocsiból búcsúzás nélkül leugrott, és sebesen elõreszaladt” –tanús-

kodik Gyalokay.

A filagória épülete ma is megvan.Ott áll a Fehéregyház fõutcáján.(Fõ út,azaz strada Lunga 117.

szám)Ma a rendõrség épülete.Naponta sok helybéli és turista megy el mellette és nem is tudják,

hogy ez volt Petõfi életnek utolsó –egészen biztosan azonosítható –állomása.A többire csak azt

mondhatjuk:nagyon valószínû.

Hamarosan újra találkoztak.Petõfi délelõtt 10 óra körül a Rogyina lejtõjén(2),az ágyúknál jelenik

meg,s a csata kimenetelének esélyeit vitatja meg vele.Azután a Monostor-kertnél(3)tûnik fel a költõ.

Bem meglátja õt,s –állítólag –azt mondja neki:„Petõfi úr önnek itt semmi keresnivalója, menjen hát-ra!”

S Petõfi elmegy onnan.De nem hátra,hanem a Sárpatak hídjához(4).Ez –mint késõbb kiderül –

rossz döntés volt,mert innen lehetett a legnehezebben elmenekülni.

A Monostor-kertnél ma néhány ház áll.Lakói –mint a falu többsége –románok.Valóban jó hely,

innen belátni az egész csatateret.

Petõfi tehát valószínûleg bement a faluba.Részben a Sárpatak hídja közelében idõzött,részben az

arcvonal irányába ment(5),közben be-betért a falu kocsmájába(6).No nem inni,hanem híreket szerez-

ni.Itt álltak meg ugyanis az elsõ vonalból visszahúzódók és a csatába induló új erõk is.Egy újabb név

tûnik fel a szemtanúk között:Lengyel József.Kolozsvárott végzett szitáskeresztúri sebészrõl (nem or-

vosdoktor,inkább afféle kirurgus)van szó.Lengyel érdeklõdésbõl,saját szakállára jött ki a csatát meg-

szemlélni,de hogy haszna is legyen,magával hozta felszerelését is,hogy segítsen,ha szükség lenne rá.

Lett!Asebész kora délután 2-3 óra körül többször látja Petõfit a Sárpatak hídjánál.Aköltõ nézte a csa-

tát,idõnként elment,majd visszatért.Lengyel József ismerte õt,de az nem elegyedett szóba vele.

A Sárpatak hídját azóta korszerûsítették.Az egykori fahíd helyén ma széles,vasbetonból készült

alkotmány van.Afalu felé esõ,déli hídfõjénél,a kerítés tövében egy faragott kõtömb van,félig bete-

metve.A kõ az egykori,segesvári,ma Kiskunfélegyházán álló Petõfi szobor talapzatából szárma-

zik.3 Vele szemben,az út túloldalán,a hídfõ északi felénél látta Lengyel József Petõfit.A kocsma

épülete is megvan még (Fõ út 95).Azóta átépítették,hozzá is toldottak;lakóház lett belõle.Pincéje

azonban olyan,mint amilyen 160 esztendõvel ezelõtt lehetett.A Suciu (korábban talán Szûcs?)csa-

lád lakja.Ez a román család tudja,hogy házuk korábban milyen célt szolgált és igen szívélyes vi-

szonyban van a mellette lévõ házban (Fõ út 97.)lakó Szabó fivérekkel (János és Zoltán).Atestvérek

malmot mûködtetnek a szemrevaló építményben.A két épület korábban közös udvarban állott,ma

kerítés választja el õket egymástól.Amostani malom épületében 1849-ben a postalovak istállói vol-

tak.

Délután 4 óra felé járhatott az idõ.Petõfi a Sárpatak hídjától nyugatra,azaz az elsõ vonal közelében

tartózkodott.Mellette mintegy 30 méterre bevágott egy orosz ágyúgolyó.A költõ –aki korábban már

hat csatában vett részt –nem ijedt meg;nem tágított,csak a szemébe került földet törölgette hosszasan

az ingujjával.5 óra körül vett fordulatot a csata.ALivádia felõl iszonyú lovasroham indult a magyarok

llen.Lengyel figyelmezteti Petõfit,aki csak ennyit mond erre:Potomság A sebész ekkor a Monos-

tor-kert irányába mutat,ahol Bem és kísérete már menekülõre fogta a dolgot.Petõfi ekkor ismeri fel a

veszélyt,és õ is elindul.Ekkorra a hídon és környékén már teljes a zûrzavar.A magyar arcvonal fel-

bomlott,mindenki eszeveszetten menekül.Ágyúval,szekérrel csak a hídon át lehet menni.Ebben a pil-

lanatban tûnik fel Gyalokay.Arra bíztatja Petõfit,hogy tartson vele,mert kocsija ott van a közelben,a

36

*A számok a térképen feltüntetett helyszíneket jelölik.

3 A segesvári Petõfi szobrot 1897.július 31-én (a csata 48.évfordulóján)állították fel.Trianon után 1920-ban a

románok ledöntik.Budapestre kerül,ahol be akarják olvasztani.Akiskunfélegyháziak azonban megmentik,és

1923.január 1-jén (Petõfi születésének 100.évfordulóján)leplezik le újra,immár Kiskunfélegyházán..37

A kocsma, Fehéregyháza.Sárpatak töltésénél.A költõ azonban úgy gondolja,hogy ebben a zûrzavarban a kocsis már bizonyára

kereket oldott kocsival együtt,inkább a magányos futást választja.Tévedett.Gyalokay szekere ott volt,

s a századosnak –bár menekültében még néhány sebesültet is kocsijára vett –végül is sikerült egérutat

nyernie.

Petõfi pedig futott.Át a falun.Lovasok száguldottak el mellette,szekerek verték fel a port,gyalogo-

sok kétségbeesetten rohantak.Egyre kevesebben.Fél hat körül,a falu határát elhagyva épp akkor ért az

úgynevezett Haller-kriptához(7),amikor a menekülõ Bem és kis csapata is arra száguldott.Bem nem

veszi észre a költõt,de a vele menekülõ Pap(p)Lajos alezredes,igen.Nem tudni,hogy félelembõl-e,

vagy mert alakzatban lovagoltak,esetleg más okból,de nem emeli nyergébe a menekülõ költõt.Ekkor

érik be Bem csoportját a nassaui ulánusok.ADaczó Vilmos által vezetett székely huszárok azonban ki-

vágják az öreget a kutyaszorítóból,egérutat nyernek.Petõfi magára marad.

Képzeljük el!10 nap folyamatos szekerezés,egy átvirrasztott éjszaka és a kánikulában megtett több

kilométeres futás van mögötte.Anagy zsivaj,zaj elült körülötte,Bem és csapata is távol jár már,csak a

kozák lovasok egyre erõsödõ dobogása hallatszik.Fejében lüktet a vér,agya dolgozik:mi lesz most?

Fut tovább.Ekkor látja õt meg az utolsó nyilatkozó szemtanú,Lengyel József,aki kölcsönkapott lóval

menekül.4 Hátranéz,s meglátja Petõfit.„…felmerül elõttem akkori alakja, amint födetlen fõvel, szét-eresztett

ingnyakkal, lengõ zubbonyával futni láttam.” Háromnegyed hat lehet.Már csak percek vannak

hátra.Petõfi Héjjasfalva felé rohan.Egy kaptatóra(8)feljutván hátranéz,s meglátja,hogy az üldözõk

sokkal közelebb vannak hozzá,mint azt gondolta.Szíve és a lópaták dobogása már egy és ugyanaz.

Utolsó lehetõségként megpróbál búvóhelyet találni az út menti füzesben.Itt,az Ispán-kútnál(9)érik be,

és leszúrják.Hat óra van.Ha elfogadjuk August von Heydte császári összekötõ tiszt írásos vallomását,

aki a csata után fél órával rátalált,a költõt egyetlen szúrás érte,a mellén.Az utolsó pillanatban szembe-

fordult-e üldözõivel,vagy azok –a szabályzat szerint –megkerülték õt,hogy szembõl,felülrõl szúrják

le,nem tudjuk.Nem is fontos!

A Haller-kripta helyén ma nincs semmi,csak az idevalósiak tudják,hol is állt.Avasúti töltés mi-

att nem látszik a régi országút sem.Pontosan tudni azonban,melyik is volt az az emelkedõ,ahol

Lengyel József utoljára látta költõt.Az Ispán-kutat pedig mindenki megtalálja az országút szélén.

Elõször 1962-ben állítottak itt emlékjelet,melynek tábláján ez állt:

AICI A CÂZUT

LA 31 IULIE 1849

PETÕFI SÁNDOR

ITT ESETT EL

1849 JULIUS 31-ÉN

1969-ben pedig emlékmûvet emeltek itt.Ennek alapjába is jutott a hajdani segesvári Petõfi-szo-

bor talapzatából.Anégyszögletû oszlopnak az útra nézõ oldalán Hunyadi László Petõfi arc-dombor-

mûve volt,melynek orrát ismeretlenek újra és újra leverik.Kõtáblájának felirata a következõ volt:

ITT ESETT EL 1849.JÚLIUS 31-ÉN

PETÕFI SÁNDOR

FORRADALMÁR KÖLTÕ,A NÉPEK

SZABADSÁGÁNAK HARCOSA

JULIUS 1969

2005-ben ismét változtattak az emlékhelyen.Bekerítették,és az út felõli oldaláról a Segesvár felé

nézõ oldalra helyezték a dombormûvet,helyére Petõfi bronzból készült arc-dombormûve –

Gyarmathy János,marosvásárhelyi szobrászmûvész alkotása –került.A bronz-relief alatti táblán ez

áll:

38

4 Lengyel József nagyjából Petõfi –néhány perccel késõbb bekövetkezendõ –halálhelyének közelében járha-

tott,amikor hátranézett.Nincs jogunk felróni neki,hogy miért nem ment vissza érte,hogy megmentse õt.

Nagy valószínûséggel õ is látta a már nagyon közel járó dzsidásokat.Két embernek egy lovon esélye sem lett

volna elmenekülni.Lengyel végül is elért Szitáskeresztúrra,de lova –melyet Göllner fõhadnagytól kapott köl-

csön –másnapra így is belepusztult az ûzetésbe..FELÚJÍTVA 2005-BEN

A BONZPLAKETT

GYARMATHY JÁNOS ALKOTÁSA

TÁMOGATÓK:NEMZETI KULTURÁLIS

ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA (MAGYARORSZÁG),

RMDSZ,COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY

–-o –-

RENOVAT ÎN 2005

PLACHETA DE BRONZ ESTE OPREA LUI

GYARMATHY JÁNOS

CU SPRIJINUL:MINISTERULUI MOSTERINII

CULTURALE NATIONALE (UNGÁRIA),

CDMR,FUNDAÞIA COMMUNITAS

A kõ-dombormû alatt,egy bronztáblán most az alábbi felirat olvasható:

MEMENTO

HUNYADI LÁSZLÓ ALKOTÁSA

FELÁLLÍTOTTÁK 1969-BEN

1990-BEN VANDÁL KEZEK

MEGRONGÁLTÁK

––o ––

OPERA SCULPTORULUI

HUNYADI LÁSZLÓ

RIDICAT ÎN 1990

DISTRUS DE MÂINI

VANDALE ÎN 1990

De hol nyugszik a költõ?Nem tudjuk!

Fehéregyházán és annak közelében három tömegsír is van.A legismertebb az 1897.július 31-én

felállított úgynevezett Turulos emlékmû (10). Amintegy 10 méteres kõoszlop a Bosin testvérek,a te-

tején lévõ,bronzból készült turulmadár a székely szobrászmûvész,Köllõ Miklós alkotása.A turul

egy kardot tart a csõrében.5 A bronztábla felirata:

Petõfi Sándornak

és a

segesvári csatában

1849.JÚLIUS 31-én elesett

Névtelen Hõsöknek

–-o –-

a nemzet kegyelete.

Itt,az emlékmû alatt van eltemetve a legtöbb halott.Akertben 2003.július 31-én állították fel a –fe-

héregyházi-kiskunfélegyházi összefogásból létrejött –egészalakos Petõfi bronzszobrot,Máté István al-

kotását.(A helyiek félig tréfásan azt mondják:Kiskunfélegyháza ezzel viszonozta azt,hogy a segesvári

szobor hozzájuk került.)Itt tekinthetõ meg a fehéregyházi Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület által

mûködtetett múzeum is.Aki kíváncsi a helyi magyarság által ápolt Petõfi-kultuszra,az keresse meg a

Telepes utca 18.alatt Gábos Dezsõ tanár urat,az egyesület tiszteletbeli elnökét.Õ nemcsak elkalauzolja

az érdeklõdõket,de szívhez-szóló történeteket is mond nekik,sõt,meg is énekelteti õket!

Az emlékmû elõtt két bronztábla van,azonos szöveggel,magyarul és románul.Amagyarnyelvû táb-

lán ez áll:

39

5 A helyiek mesélik,hogy a kard egy idõ után elkezdett rozsdásodni,lekonyult.A román diktatúra évei alatt

gondolni sem lehetett arra,hogy a szobrot renoválják.Az egyik éjjel bátor fehéregyházi emberek felmásztak a

turulhoz,a szablyát kiemelték a madár csõrébõl (állítólag csak egy csavar tartja),a közeli öntödében mintát

vettek róla és még azon az éjjelen le is öntötték.Reggelre már az új kard csillant meg a napfényben.Az akciót

senki -illetéktelen –nem vette észre!.„JERTEK KI HOZZÁM,S OTT KIÁLTSATOK

SIROMNÁL ÉLJENT A RESBUBLICÁRA.”

PETÕFI SÁNDOR

EZT AZ EMLÉKTÁBLÁT A ROMÁN

NÉPKÖZTÁRSASÁG MÁSODIK ÉVÉBEN EMELTÉK

PETÕFI SÁNDOR EMLÉKEZETÉRE.

A NAGY FORRADALMÁR KÖLTÕ EZEN A SÍKON

ESETT EL 1849 JULIUS 31-ÉN.

A másik tömegsír nem messze az Ispán-kúttól,valahol az országút mellett,az úgynevezett

Csonta-kertben 11)van.Ennek pontos helyét jelenleg nem ismerjük.Pedig,ha Petõfi tömegsírban

nyugszik,akkor a legvalószínûbb,hogy itt van;hiszen ez van a legközelebb halálának színhelyéhez.

A harmadik tömegsír 12)(amely már Héjjasfalván van)fölött ma Zeyk Domokos emlékmûve áll.A

bátor százados is –aki Petõfivel együtt a Kemény-kúriában volt elszállásolva Székelykeresztúron –a

csatában lelte halálát.Vitézül küzdött,s mikor megsebesült –nehogy fogságba essék –utolsó erejével

fõbe (mások szerint szíven)lõtte magát.Nem az emlékmûnél –itt Daczó Zsigmond,Bem testõre veszí-

tette életét –,hanem ettõl kissé nyugatra.

Anegyedik tömegsír pedig ott van valahol Fehéregyháza és Héjjasfalva között.Ám ez nem akkor,a

csatát követõen,hanem késõbb keletkezett.Mint tudjuk,a kozákok ott végeztek menekülõ áldozataik-

kal,ahol utolérték õket.A két falu között szanaszét hevertek a tetemek.A csata idején rettenetes volt a

hõség,a halottakat sürgõsen el kellett temetni!Az osztrák hadvezetés románokat és szászokat rendelt ki

erre a munkára.A tömegsírokat mélyebbre ásták,ám a magányos halottaknak csak egy kis gödröt ka-

partak,s ráhányták a földet.Lehet,hogy Petõfit is így,halálhelyének közelében hantolták el.A csata

után az oroszok lezárták a területet,így ott elesett rokon,bajtárs után kutatni nem lehetett.Asírok rövid

idõ után beolvadtak környezetükbe.A XIX.század végén lezajlott vasútépítés során számos csontma-

radvány került elõ.Ezeket nem azonosították,hanem egybehordták és elföldelték.Ma már senki sem

tudja hova.

És mégis,aki szeretné látni Petõfi sírját,az megteheti!Ha szereti az érdekes,rejtelmes története-

ket,menjen el a Székelykeresztúr észak-keleti bejáratánál a timafalvi temetõbe,és ott –némi keres-

gélés után –rátalálhat Petõfi legendai sírjára.Rajta ez áll:

Petõfi

1849.jul.31.

1902.okt.25.

Akét dátum –a szokásos sírfeliratoktól eltérõen –nyilvánvalóan nem a születési és elhalálozási idõ-

pontot jelöli.Hanem akkor mit?

A segesvári csatát követõ éjszaka két huszár és egy tiszt Lázár Márton vendéglõs portáján keresett

menedéket.Akét huszár továbblovagolt,a tiszt pedig meghalt.Avendéglõs vak szolgája állította,hogy

az elhunyt ember Petõfi Sándor volt.Eltemették az istálló mögé.(Ez tehát az elsõ dátum magyarázata.)

Késõbb,amikor a titok kiderült,feltárták a sírt,s a csontokat fegyverdurrogás és harangszó kíséretében

elhelyezték a timafalvi temetõben.(Ez a második dátum.)Egy pesti orvosprofesszor megállapítja

ugyan,hogy a csontváz egy öregemberé volt,ám a keresztúriak féltve õrzik a maguk „Petõfijét ”.

S a nemzet?A nemzet nem tudott belenyugodni abba,hogy nagy költõje meghalt.

remény.” (Illyés Gyula)

Legendák keringtek haláláról.6 Mindaddig,amíg –az emberélet végessége miatt –még lehetséges

volt,többen is látni vélték.De még az 1990-es években is volt egy vállalkozó,aki sok pénzt költött arra

40

6 A csatatéren járva magam is hallottam ilyet.Egy férfi,aki a héjjasfalvi kántornak mondta magát;a Zeyk Do-

mokos emlékmûnél azt állította,hogy Petõfi nem is az Ispánkútnál halt meg.Szerinte ugyanis sikerült egérutat

nyernie,és Héjjasfalva fõútjától délre,a kertek alatt menekült.Ám végül is beérték õt,s megölték.Ott van elte-

metve valamelyik csûr mögött.„De hát,»ezek «nem engedik,hogy az igazság napvilágra kerüljön ”–mondja.

Kinek,milyen érdeke fûzõdne ehhez?És kik azok az ezek?.és megnyert az ügynek egy híres antropológust is,hogy bebizonyítsa,Petõfi az oroszországi

Barguzinban halt meg.S mivel olyan ember soha nem került elõ,aki hitelt érdemlõen tudta volna bizo-

nyítani,hogy õ látta Petõfit meghalni:a költõ talán meg sem halt,ma is él...

De,akinek módja van egy fél napot eltölteni Székelykeresztúron és a segesvári-fehéregyházi csata-

téren,akinek van ideje bogarászni az apró jelek között,az átélheti Petõfi utolsó óráit.

Dienes András:Az utolsó év,Petõfi és szabadságharc (Móra Ferenc Könyvkiadó,Bp.1962)–Dávid Gyula–Mikó

Imre: Petõfi Erdélyben (Balassi Kiadó –Bp.Polis Könyvkiadó –Kolozsvár;dátum nélkül)–Illyés Gyula: Petõfi

Sándor (Szépirodalmi-Könyvkiadó,Bp.1963)–Martinkó András összeállítása:Petõfi életútja (Kossuth Könyvki-

adó;1972)–Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költõje (Móra Könyvkiadó Bp.1994)–Varjas Károly: Petõfi

szobrok hazánkban és határainkon túl (1850 –1988)(Antikva kiadó/1989 Bp.)

41