Régi idõk idõtálló zenekultúrájáról szólva elsõsorban a népdalokra kell gondolnunk.A falu népére,

akik földmûvelésbõl éltek,munkájukban döntõen a hagyományból tanultak,átadták egymásnak a nem-

zedékek tapasztalatait,de ha kellett,a józan paraszti ész érveit figyelembe véve váltani,változtatni is

mertek.Õk õrizték meg a magyar nyelvet azokban a századokban,amikor a török megszállás vagy az

osztrák császári adminisztráció alig engedett helyet a magyar szónak,amikor a jómódú magyar csalá-

dok ifjai „deákul ”tanultak,s lányaik a bécsi bálokon németül találtak férjet.Csak õk,a röghöz kötöttek

81

46 Értesítõ,1913 –14.98.old.

47 Értesítõ,1913 –14.108.old.

48 Értesítõ,1917 –18.87.old.

49 Értesítõ,1940 –41.19 –24.old.

50 Értesítõ,1943 –44.23 –24.old.

*Megköszönöm Szalay Olga népzenekutatónak a szöveggondozásban nyújtott segítségét.(Szerk.).beszéltek és énekeltek magyarul,hogy aztán a nyelvújítók,és a népdalgyûjtõk náluk találják meg nem-

zeti identitásunk fontos elemeit.

A népdalok a hangszerkíséret nélkül,emberi énekhanggal elõadott ismeretlen szerzõtõl származó,a

szájhagyományban ránk maradt,hallás után tanult dallamok,amelyeket sokan és sokáig énekeltek.

Olyan népdalok és gyermekdalok tartoznak ide,amiket a spontán éneklési szokások tartottak életben

évszázadokon át.Munka közben,mulatságban énekelték õket az emberek önmaguk és egymás szóra-

koztatására.Nagykállóban sem volt ez másként.Az elsõ fejhallgatós,detektoros rádió 1924-ben szólalt

meg városunkban,de az 1940-es évek végéig csak kevés családnak volt saját rádiója.Ezért hát addig

érintetlenül éltek a természetes éneklési szokások,és megõrzõdött a „tiszta forrásból ”eredõ,érzelgõs-

ségtõl és divattól mentes eredeti népdalanyag.

fiúk, amelyik tehette, kijöttek az út mellé, mikor odaértünk odakiabáltak valami tréfásat …” –mesélte

néhány éve a kiskállai Balla Lászlóné Tamás Ilonka néni.„Néveste, disznótor, lakodalom, de néha még

Az 1895 és 1984 közötti csaknem 90 év a népdal és népzenegyûjtés idõszaka városunkban . Farkas

Lajos gyûjtött itt népdalokat.Az 1960-as évek elején zenei tanulmányaim közepette csak úgy gyakor-

lásként magam is lejegyeztem három népdalt,amelyeket nagyapámtól hallottam.

Alegtöbbet Kodály Zoltán rögzítette,aki 1921-ben,1923-ban,1926-ban és 1928-ban járt városunk-

ban,és 53 dal,illetve hangszeres zene lejegyzését köszönhetjük neki.

82.A kállói népzenét Lajtha László, Kodály Zoltán, a Martin csoport, Pesovár Ernõ, Vargyas Lajos,

Kovalcsik Katalin, Ratkó Lujza felvételei õrizték meg számunkra,a gyermekjáték dalok megmaradását

Volly István, Dancs Lajos és Kun Lajosné Kiss Katalin munkájának köszönhetjük.

Említésre méltó Víg Rudolf 1970-es években történt gyûjtõútja,amikor egy japán zenetudóst kalau-

zolva rögzítettek cigány dallamokat.Ekkor Rézmûves Miklósné énekelt a gyûjtõknek,akinek hangját

megörökítették a gyûjtött anyagból készült hanglemezen.

A magyar népdalok jelentõségét,sajátosan magyar voltát már az 1700-as években felismerték,a

népdalgyûjtés azonban igen sokáig elszigetelt jelenség maradt.Tudjuk,hogy Arany János foglalkozott

népdalgyûjtéssel,az is bizonyos,hogy kállói barátja,Szilágyi István révén ismerte a legnevezetesebb

dallamainkat,de a lejegyzésre nem található bizonyíték.

Az elsõ országos méretû kezdeményezésre 1895 elején került sor.Ekkor az Etnographia címû orszá-

gos lapban felhívás jelent meg.Kérték a falusi papokat,tanítókat,az „írástudó ”embereket,ha környe-

zetükben bármilyen népi sajátosságot találnak,írják le.Erre a felhívásra válaszolva,kutatta,jegyezte le,

és tette újra élõvé a Kállai kettõs Farkas Lajos református lelkész.Aztán a boldog békeidõk és a nagy

millenniumi lelkesedés tovaszálltak.A dalos-táncos legényeket elvitte az elsõ világháború,a városka

épületeiben sok kárt okozott a román megszállás,de a népdalgyûjtés ügye nem tûrt halasztást.

1921-et írtak,amikor az ügy iránt elkötelezett fiatal zeneakadémiai tanár,Kodály Zoltán rábukkant

Farkas tiszteletes úr 25 évvel korábban készült írására,s az felkeltette érdeklõdését a kállai dallamok

iránt.Eljött tehát Nagykállóba,és mert itt senkit sem ismert,egyenesen a református parókiát kereste.

Farkas Lajos a nevezetes cikk írása után mindössze egy évig lakott itt.Így hát a lelkes népzenegyûjtõ

Görömbey Pétert,a nagy tudású lelkészt találta.AKállai kettõst ekkor nem tudták megmutatni neki,hi-

szen még nem volt állandó tánccsoport.De sikerül lejegyeznie Klein Ábrahám rabbi éneklése alapján a

Szól a kakas már t.Két év múlva hegedûdallamokat ír le a Mester és a Jó bort árul Sírjainé kezdetû dalt

jegyzi le.Közlõje nincs megnevezve.1924-bõl újságcikk tanúsítja,hogy a Pannónia Vendéglõben a

Néprajzi Múzeum,a Magyar Néprajzi Társaság munkatársai és népes érdeklõdõ közönség elõtt bemu-

tatták a Kállai kettõs Szabó Antal tanító úr betanítása szerint.1926.november 7-e nevezetes dátum.

Kodály újra Nagykállóban gyûjt,mégpedig a Kállai kettõs dalait.1928 júliusában egy hetet töltött itt a

Mester,és egész szatmári útja során a legtöbbet,44 dalt jegyzett le.Ekkor került sor a Kállai kettõs da-

lainak elsõ hangrögzítésére.Kodály Zoltán fonográffelvételeket készített.

Az 1990-es évek elején Szondy Gyuri bácsi így mesélt nekem errõl:„Gyere csak Gyurka! – szólt be

A Hidegen fújdogál a szél a Kincsem komámasszony és Jó bort áru Sirjainé kezdetû dalokat id.To-

ka Károly és id.Torma Károly énekelte fonográfba.A kezdetleges technika ellenére megható érzés

hallgatni a rég elporladt dalosok hangját.Ugyanekkor készült a népi zenekari kíséret rögzítése is.Ba-

lázs Ferke és zenekara játszotta el a Kállai kettõs lassú és friss dallamát.A felvételt a budapesti Kodály

Archívumban õrzik.(F 490)

Az ekkor lejegyzett anyagból ma már az idõsebbek is keveset ismernek.Az 1928-as gyûjtésbõl a kö-

vetkezõ dalok kottáit találtam meg:Meghalt a juhász, Most jöttem Gyulajból, Leszállott a páva, Dóra,

1934-ben Lajtha László elkészítette Budapesten a Kállai kettõs dallainak elsõ rádiófelvételét.

1934-tõl 1937-ig Volly István gyûjtött gyermekjáték dalokat:Járok egyedül 1952-ben Hollós Lajos

szaporítja a lejegyzések számát:Azért, hogy az ingem rongyos.

1953 –1955-ben Sárosi Bálint és Bacskay Katalin Kiskállóban gyûjtötte a Fogarasi csárda jelõtt,

Kutya világ mikor érem, Pattogatott tengeri, Sej, fenn az egen ragyognak a csillagok kezdetû dalokat.

83.1956 Volly István gyûjtése:Játszatok lányok

1976 Dancs Lajos itt jártának eredménye:Kiszáradt a tóbul, Hallottad-e hírét.

1984 –Kovalcsik Katalin és Ratkó Lujza hangfelvételeket készített.

Kodály Zoltán énekesei:Klein Ábrahám,Klein Vilmos,Czérna Sándor,Vágó Sándor,Borsi

Linuska,Vágó Lajos,Torma István,Vég József,Dr.Landerné,Toka Károly,Torma Károly,Egrégyi

Pelsõczy Mihály,Szabó Sándor,Balázs Ferke,Bacskay Katalin közlõi:Plajos György,Szuromi Mihály,

Tündik Jánosné,Májer Mária,Wéber Ilona.Dancs Lajos énekese:Danku Miklós,Vass József.Sárosi

Bálintnak Szuromi Mihály,Volly Istvánnak Szabó Sándor és a Nagy Károly tanító által vezetett Gyer-

mekbokrétások énekeltek.

Az eddigiekben többször is szó esett róla.De hát mi is az a Kállai kettõs Ha gyorsan kell válaszolni

a kérdésre,gondolkodás nélkül azt válaszoljuk,hogy néptánc.

Ám ha elképzeljük,hogy délceg testtartással virtuóz táncot jár egy pár néma csendben,mindjárt

megértjük,hogy a még oly tökéletes mozgás is értelmetlen a dal szövegének ismerete,az énekes párbe-

széd nélkül,s az ének és mozgás értelmes egységében is szegényes lenne mindez,ha nem gazdagítaná a

hegedûk,brácsák,a cimbalom és esetleg klarinét,vagyis a népi zenekar muzsikája.Úgy tartoznak tehát

össze benne,mint az ikrek,a tánc, a népdalok és a muzsika

Ám mindezzel sem határozható meg a Kállai kettõs lényege.Mert itt nem csupán arról van szó,hogy

több dalra,mindig ugyanazokra a dalokra táncolnak,bár ez is igaz.Mint az is,hogy ezeket a dalokat

nem szokták külön énekelgetni,csak a tánccal együtt,és mindig ugyanabban a sorrendben.Fontos,

meghatározó jellemzõje viszont a mi büszkeségünknek,hogy nem csupán kimunkált,táncmozdulatok

sora,hanem meséje, története van. A dal is, a tánc is a féltékeny, civakodó, majd kibékülõ szerelmesek

párbeszéde, majd boldog együttmulatozása. A mûfaja:táncballada.

Régen több dalból állt,ma három dallal adják elõ:a Felülrõl fúj az õszi szél a Kincsem komám-asszony

és a Nem vagyok én senkinek sem adósa kezdetûekkel.Mindhárom dal négysoros versszakok-

ból épül,a sorok szótagszáma egy-egy dalon belül azonos,csupán a harmadik dal második sorában bõ-

vül.Mindhárom feszes tempójú,ereszkedõ dallamvonalú,régi stílusú táncdallam.Az elsõ két dal egy

azonos õsdallam két változata.

A Kállai kettõs keletkezésének pontos idejét nem ismerjük,hozzávetõleges meghatározásában két

dolog segít:

1.AFelülrõl fúj „ti-lá-szi-fá-mi ”dallamfordulata (a „ta-lán a ve-rem ”szövegrésznél)a magyar nép-

dalokban török hatásra utal.Vagyis a keletkezés ideje a török megszállás korára,tehát az 1560-as évek

és az 1680-as évek közé tehetõ.Ez meglehetõsen tág intervallum,amit némileg szûkít az,hogy

2.1674-ben egy elõkelõ erdélyi ember így dicséri Lugosi Ferenc nevû titkárát verses köszöntõjében:

Tehát 1674-ben már úgy említi a kézirat,mint közismert kállai táncot,amibõl feltételezhetõ,hogy

szép hagyományunk az 1600-as évek elsõ felében születhetett.Megerõsíti ezt a feltételezést még egy,

szintén 1600-as években kelt írás,Régensi György „Imago veritas ”c.kézirata.Ez is akkor kelt amikor

még állt a kállói végvár,amely több mint száz települést védett a török sarcolásoktól.

A tánc nevérõl,keletkezésérõl Szathmáry Ferenc megyei levéltárnok,akit hiteles „forrás ”-nak te-

kinthetünk azt írta 1895-ben a Nyírvidék címû újságban,hogy a vár idejében a várbeli katonáknak volt

egy kemény tréfája,amit szintén „kállai kettõs ”-nek neveztek,s amivel riogatták a csintalan gyerekeket

akkoriban,mondván:„Ha így viselkedsz,eljárod még te is a kállai kettõst!”Ennek lényege,hogy ha el-

fogtak a várbeliek két kontyost,vagyis törököt,vagy késõbb a kuruc korban egy-két „czopfost ”,vagyis

németet,ezeket háttal egymáshoz kötötték úgy,hogy a kezük-lábuk szabadon mozoghatott.Valahonnan

kerítettek egy hegedûst,és ráparancsoltak a foglyokra,hogy táncoljanak a zene ütemére,de igyekezve,

mert aki nem jól járja,az kap a lábára a korbáccsal!Mivel mindkét érintett a másik lábát szerette volna a

84.korbács irányába fordítani,ebbõl idétlen mozgás,és gyakori elesés lett,a várbeliek nagy derültségére.

Lehetséges,hogy az összekötözött emberek merev testtartását utánozták a táncosok,mert késõbb a tánc

jellegzetességeit leírók fontos sajátosságként említették a szinte utánozhatatlan egyenes,„büszke ”tar-

tást.

A szájhagyomány összefüggésbe hozza még a híres táncot a vármegye börtönével is,a „talán a ve-

rembe estél ”szövegrészre utalva.Azonban a megyeház csak 1740 és 1769 között épült fel,a börtön pe-

dig még késõbb,vagyis a népdal egy korábbi „verem ”-re utalhat,hiszen a táncballada már száz évvel

korábban is létezett.Írások sora bizonyítja létét,és ismertségét.1736-ban például az õsdallam Beszter-

cén bukkant fel diákdalként,Kácsor Keresztély:Amor patriae címû iskoladrámájában latin szöveggel.

1790-ben Gvadányi Józsefnek „A peleskei nótárius budai utazásáról ”szóló könyvében van szó róla,

1851-ben Arany János:Az öldöklõ angyal címû balladájában írja le a tánc mozdulatait,1865-ben

Czuczor Gergely és Fogarasi János „A magyar nyelv szótára ”címû nagy munkájában „Kállai kettõs ”

címszó alatt ezt írják:„friss magyar kettõs táncz,mint azt Kállóban járják ”.1868-ban Jósa András fõor-

vos kérésére mutatták be a megyebálon,amelyet jótékony céllal a kórház javára szerveztek.Azt is tud-

juk,hogy ekkor a legszebben Pelyvásné asszony és Sarkadi pandúrhadnagy táncolták.A köztisztelet-

ben álló fõorvos Jolán nevû lánya úgy írta le,hogy édesapja elmondása szerint a tánc lassú,lírai majd

friss része után,egy jellegében egészen más vérmérsékletû rész következett,amely frivol,kánkánszerû

befejezéssel zárut.Akkor a mulatságokon csak késõ éjszaka került sor a Kállai kettõs amikor a ven-

dégsereg zsenge fiataljai –akiknek nem is illett volna látni –már aludni tértek.1882-ben Görömbey Pé-

ter így ír róla:„sajátos zene mellett,lassan andalgó lépésekkel kezdenek és járnak végezetig,megtart-

ván a test délceg,sõt büszke állását,melyet a tánc kezdetén vesznek.”1895:Anagy milleneumi lelkese-

désben fogant felhívásra,és patrióta felettesének,Görömbey Péternek biztatására Farkas Lajos segéd-

lelkész írta le elõször alapos kutató munka után nagy precizitással külön a dallamokat,szövegeket és a

mozgásokat is.Írása nem csak az Ethnographiában (1895.288 –297.old.)jelent meg,hanem a Nyírvi-dék

címû szabolcsi hetilap 1895.március 10-i,és 17-i számában is.Mivel ezek a lapok túlélték a két vi-

lágháborút,megõriztek sok értékes információt a téma iránt érdeklõdõ mai olvasók számára.A húszol-

dalas írás teljes terjedelmében érdekes,de régies nyelvezete miatt be kell érnünk a fontosabb részletek-

kel.„…a híres specialitás az enyészettõl való megmentése érdekében felkerestünk öreg roskatag alako-

kat,kik közül egyik,másik a betegség párnái között dúdolta el az általa ismert részleteket.”Olyan is

elõfordult,hogy lábra állni képtelen idõs ember felköttette magát a háza mestergerendáira,hogy lábára

nehézkedés nélkül meg tudja mutatni a lépéseket.

„Gyûjtésünk eredménye gyanánt ötféle melódiát,s egy csomó szöveget sikerült összeszedni,amik

állítólag mind a kállai kettõs tartozékai.Az elsõ dal gyönyörû szép andalgó,közepén és végén

refrainszerûleg megújuló u.n.pityegés,mit hegedûn piccikátóval,énekléskor pedig dongókarszerû

ümmögetéssel a hüvelyk és középsõ ujjak rithmikus csattogtatásával szoktak elõadni …Amásodik dal-

lam gyorsabb,rithmusa apróbb,mely bõ alkalmat nyújt a tánczolóknak a figurákban való ügyességük

bemutatására.A harmadik és negyedik dallam szláv motívumokon nyugvó …az ötödik kifejezésteljes

magyar dallam.Szemtanúk mondják,hogy a kállai kettõsnek egy nem oly régen elhunyt híres tánczosa

ennél a dallamnál egyhelyben bizonyos toporzékolás szerû lábmozgással táncolt.Mikor vége lett,le-

vette a poharát,és –mintegy áldomás gyanánt –kiürítette fenékig.”

Farkas Lajos a kállai kettõs dallamaihoz tartozó szövegek gyûjtésérõl így írt:„…Szövegekben oly

nagy bõség és sokféleség tapasztalható …évek hosszú során csatoltattak a dallamhoz.Ki ezt,ki amazt

költötte hozzá pajkos jó kedvében.”Ezután az elsõ dal szövegének közlése módot ad annak összeha-

sonlítására,hogy egy eredetileg nyolc versszakos dal mennyit változhat száz év alatt.

Mikor felülrõl fúj a szél –így kezdõdött a dal 1895-ben.Ugyanez a sor le van jegyezve így is:

Hídegen fújdogál a szél,/Zörög a fán a fa levél …és tovább teljesen megegyezik a ma énekelt formá-

val,kivéve a hatodik versszak 2.sorát:„sápadt két orcája ”sornak „szõrös valagája ”szövegváltozata is

volt,amit a körülmények szerint váltva énekeltek.Éjszaka közepén a mulatság hangulati csúcspontján a

pajzánabb szöveggel,ha a társaság összetétele úgy kívánta,a szalonképesebb változattal énekelték.A

hetedik versszak,amely kimaradt,így szól:

85.De idézzük tovább Farkas Lajos írását:„Az elsõ és második dal szövege tartalmában is együvé tarto-

zik,egy bennük a lélektani alap,a szerelem;csak a kidolgozás különbözõ a szerint,amint azt a dalla-

mok »andalgó «és »friss «jellege megkívánja.Valószínû,hogy a két szöveg egymástól nem távoli he-

lyen és idõben keletkezett,s együtt képezték a Kállai kettõsnek eredeti õsalakját.”Ez a dal szövegét te-

kintve az ún.„korhelynóták ”csoportjába tartozik.Akapatos ember ugyanis nehezen ejti a szavakat,in-

nen az elnevezés.Ez a szöveg így hangzik:

„A harmadik szöveg már egészen eltért az elõbbiektõl úgy tartalomban,mint kidolgozásban.Egy

gúnyvers volt a könnyûvérû és dologtalan feleségre.Ime:

A harmadik dal szövegében magyarázatra szorulnak,s egyben árulkodnak is a „márjás ”és a „rása-

szoknya ”szavak.Arról árulkodnak,hogy ez a dal valószínûleg az 1700-as évek végén születhetett,

ugyanis a „márjás ”Mária Terézia korában forgalomba hozott ezüstpénz volt.Ugyanebben az idõszak-

ban volt ezen a vidéken szokásos nõi viselet a „rása ”vagy rázsa szoknya,amely a régi leírások szerint

szõrkelmébõl készített igen erõs,durva alsószoknya volt,olyan erõs,hogy a földre letéve minden tá-

masz nélkül megállt egyenesen,s akár több nemzedéket is kiszolgált.Feltehetõen gyapjúból készülhe-

tett nemezeléssel.Abban az idõben ugyanis a nõi alsó fehérnemû még ismeretlen volt,és hideg szeles

idõben jó szolgálatot tehetett egy ilyen meleg szoknya.Mivel a pénz és szoknya használata ismert törté-

nelmi idõszakhoz köthetõ,okkal feltételezhetõ,hogy az elsõ két dal jó százötven évvel idõsebb,mint a

harmadik és negyedik.

Az újságcikk így folytatódik:„A negyedik szöveg sok tekintetben hasonlít az elõzõhöz.Jellemzõ

vonása az a nem éppen gyöngéd pikantéria,mely egyes szótagok többszöri ismétlése által éretik el.Ta-

lán mint a nép egyszerû ízlése elõtt »érdekes «,fenntartotta magát,s csatlakozott hozzá a kállai kettõs-

höz.

86

Nagy fabaltája van..Farkas Lajos e fenti két dalnak csupán a szövegét írta le.Amikor 1963 táján zenét tanuló középisko-

lás diákként nagyapám,Kolárovics Lajos éneklése alapján leírtam néhány más népdal között ezeket,

nem gondoltam,hogy egykor a Kállai kettõs részét alkották.Talán még a csaknem nyolcvanéves nagy-

apa sem tudta.

„Az ötödik dal szövege –folytatódik Farkas tiszteletes úr írása –a következõ:

S amit errõl a dalról tovább olvashatunk az már igazi pillanatkép a XIX.század eleji Nagykállóról:

„Az itt említett Sirjainé,Duzsné,és a többiek ugyanis mindannyian élõ alakok voltak a század elsõ tize-

deiben,mint olyanok,akik gyakran öntöttek fel a karczos vinkóból egy-egy pintet,általánosan ismere-

tesek valának.Idõs emberek beszélik,hogy a „vén Duzsnét ”mint töpörödött anyókát még ismerték …

Sirjainénak olyas féle kurta kocsmája volt (miket faháznak neveztek).Sirjainé asszonyom örömest látta

magánál a kortyondi asszonyokat,de a köztük lévõ bensõ barátság a nép gúnyoló és megbélyegzõ kriti-

káját nem kerülhette el,így kaphatott lábra ez a versszak,és gyakran daloltatott is talán már elõzõleg is-

mert dallamra és kerülhetett a Kállai kettõs darabjai közé.”

Az „eredeti ”XVII.századi keltezésû Kállai kettõsben ez a dal nyilván nem lehetett benne,esetleg

csak más nevekkel.Fogadjuk el hát úgy,ahogy van,a XIX.századi Kállai kettõs részeként.

A táncosok megjelenésérõl,a mozgásról a következõket találjuk:„Amint a czímbõl is gyanítható,e

táncz eredetileg csak egy pár,egy nõ és egy férfi által adatott elõ.A „férfi ”szó alatt nem valami 20-25

éves siheder értendõ,de körülbelül 40-50 éves érett férfi,kire elmondható:komoly,daliás megjelenés,

izmos,vállas termet,az arcznak kifejezésteljes nyíltsága,a kedélynek csapongó derültsége legfõbb kel-

lékei …A nõnek másod szerepe van e tánczban.Bár a rátermettség itt is elengedhetetlen,de mégis

szende nõiesség,tánczosával szemben tanúsitott tartózkodó modor jellemzi.”

Farkas Lajos segédlelkészként 1893 decemberétõl 1895 márciusáig szolgált Nagykállóban.Írása

kítûnõ,alapos kutatásokon alapuló,szemléletes.A zenei kíséretrõl azonban nem szól,ennek egészen

1926-ig nincs leírása.Az újságcikk országos hírûként minõsíti a kállói specialitást,s így zárul:„Végül

örömmel jegyzem fel,hogy a kállai kettõs iránt egész Kállóban csodálatos érdeklõdés támadt.Õszfürtû,

roskatag öregek s viruló ifjak és hajadonok seregestül tódulnak esténként a ref.Fõiskola egyik helysé-

gébe;Emezek,hogy tanítsák,amazok,hogy tanulják.Elõ is adták a polgárbálon.De hogy az elõadott

„kállai kettõs ”mennyiben egyezik meg az „igazi „kállai kettõssel,ezt ma már bajos lenne eldönteni.”

Mint az elõzõkbõl kiderült,a kállai kettõs keletkezésérõl elmondhatjuk,hogy minden évszázad ala-

kított rajta valamit.Feltételezésem szerint:

1.Az 1600-as években a Felülrõl fúj az õszi szél, Kincsem komámasszony alkotta a Kállai kettõs ze-

nei anyagát;2.Az 1700-as évek végén pajzán szöveggel hozzátoldották a Ha úgy tudnál szitálni és Azt

mondják, jól mondják kezdetû dalokat;3.Az 1800-as évek elején tovább bõvül a Jó bort árul Sirjainé

kezdetû dallal;4.1895-ben még ezzel az öt dallal mutatták be.

Farkas Lajos vezetésével megkezdõdtek az elõkészületek a tánc bemutatására,azonban a lelkes se-

gédlelkész „parókiát kapott ”vagyis önálló lelkészi megbizatást,emiatt a Kállai kettõs kapcsolatos

teendõket a fiatal Szabó Antal tanító folytatta tovább Toka Károly városi tanácsnok segítségével.A

tánchoz a zenét Torma István városi kézbesítõ tanította be Mocsár Sete Pista cigányzenekará Abe-

mutatón öt pár táncolt,akik közül a következõk nevét ismerjük:Toka Károly –Szondy Julianna,Borsy

Dániel –Toka Karolina,Pelsõczy József –Vágó Erzsébet.

Asikert sértõdés követte,mert a bemutató után a megyei urak a röviddel azelõtt idekerült Hajdú me-

gyei származású Szabó tanító úrnak gratuláltak,Toka Károlyt,aki családi hagyományként õrizte és adta

tovább,figyelmen kívül hagyták.A Toka Károllyal együtt érzõ táncosok nem vállaltak nyilvános sze-

replést több mint egy évtizedig.A „sértett ”családi körben néha eltáncolta korábbi partnerével,Hetey

Menyhértné Szondy Juliannával.

1922-ben végre újra nyilvános elõadásra került a kállai kettõs a szüreti bálon.Ekkor Toka Károly és

Szabó Antal társak a rendezésben,amely szerint hat táncos pár táncolta.Két jelentõs változás követke-

zett be ezután:

1.Ekkor kíséri elõször a táncot Balázs Ferke zenekara,mégpedig ekkor ének nélkül táncoltak.Sza-

bó Antal tanácsát követve ettõl kezdve énekelnek a táncosok.

87.2.Ezen a bemutatón már nem szerepelnek,kimaradnak az illetlen szövegû dalok,és koreográfiák,

helyettük az „ugrós ”„Nem vagyok én senkinek sem adósa ...” kerül a Kállai kettõs

1923.március 15-én a kis méretû színpad miatt egy pár táncolta.

1924.április 5-én újabb bemutató volt a Pannónia vendéglõben a Néprajzi Társaság és Múzeum

munkatársai elõtt.A táncosok:Imre János –Pelyvás Piroska,Erdõhegyi László –Borsy Karolina,

Lõrinczi Gábor –Torma Biri,Toka Menyhért –Borsy Ica,Vágó Lajos –Borsy Karolina.Ekkor énekelték

elõször az elsõ dalt „Felülrõl fúj az õszi szél ”szöveggel;Iskolai oktatáshoz kötõdik a kállai kettõs.Az

elemi népiskola ún.továbbképzõ osztályában (6.o.)tanította Szabó Antal és Nagy Károly tanító.

1926 õszén Kodály Zoltánt nyíregyházi elõadásra invitálták,egyúttal eljött Nagykállóba is,mert

közben Görömbey Péter levélben jelezte,most már be tudják mutatni a fiatalok a híres táncot.Elkísérte

Kodályt egy újságíró akinek részletes tudósításából ismerjük a nevezetes nap eseményeit,és egy fény-

képész,aki fotókat készített.Vasárnap délelõtt érkeztek a vendégek.Kedves fogadás a parókián,koc-

cintás.

Néhány udvarias mondat után Kodály érdeklõdött:

–És a táncosok hol vannak?

–Sok fiatal tudja a táncot is,a dalokat is.Aki ma eljön közülük az istentiszteletre,az fogja eltáncolni

a vendégeknek –válaszolta a nagytiszteletû úr.

Úgy is történt.Mindannyian meghallgatták a tudós pap prédikációját,majd a Nagytiszteletû úr isten-

tisztelet után hívott három lányt és három fiút.Három Borsy lány volt,két testvér Linuska és Ilona,és

az unokanõvérük,szintén Lina.Afiúk:Vágó Lajos,Vass József,és Toka Menyhért.Amikor Borsi Lina

nénitõl érdeklõdtem így mesélte el:„Az istentisztelet után átmentünk az iskolába,mert a parókia udva-

rán el volt veteményezve.A református iskola tágas udvarán ott volt Balázs Ferke és cigányzenekara.

Kodály elragadtatással nyilatkozott a kállói nevezetességrõl:»Ez olyan szép,hogy filmre kellene ven-

ni!«”

1931-ben ismét jelentõs változás történt.Ellátogatott városunkba Paulini Béla újságíró,a „Gyön-

gyösbokréta ”országos népmûvészeti mozgalom szervezõje.Látogatásának eredményeként folyamato-

san mûködõ tánccsoport alakult,és a kállói táncosok minden évben lehetõséget kaptak budapesti bemu-

tatkozásra.Az elsõ dal szövege többször változott.Betoldódott még négy versszak:az „Ugyan mond

meg ...”,„Sem kötõje,sem szoknyája ”írója ismeretlen,a „Ne gúnyolódj olyan hetykén ”és a „Megbo-

csátok kedves rózsám ”Szabó Antalnak köszönhetõ.Több helyen van a szövegben kettõs változat,egy

szókimondóbb,és egy szalonképesebb.

Ezeket mindig az elõadás körülményei szerint váltogatták.

1936-tól Szabó Antal halála miatt a táncegyüttes irányítója Nagy Károly lett.

A „Gyöngyös bokréta ”hagyománya 1944-ig mûködött,akkor megszakította a háború.

Azóta –a második világháború miatti 4 –5 évnyi szünetet leszámítva –a Kállai kettõs a helyi hagyo-

mányban folyamatosan tovább él.1950-ben Szabó Sándor,Vass József,Torma Ilona idõsebb táncosok

indították újra a szép hagyományt,azóta a hagyományõrzõ csoport neve Kállai kettõs Néptánc Együt-

tes.1989-tõl hivatásos táncpedagógusok tanítják,adják át nemzedékrõl nemzedékre.

Az együttes mûvészeti vezetõi a következõk voltak:1951 Nagy Károly,1952 Szabó Sándor,1953

Vass József,1954 Szabó-Vass,1955 –1966 Gáspár László,1967 –1974 Túri László,1975 –1976 Ureczky

Csaba –Túri László,1976 –1979 Túri László,1980 Sõrés János –Balázs Gusztáv,1981 –82 Balázs Gusz-

táv,1983 –1984 Sum Dénes,1985 –86 Ratkó Lujza,1987 –1990 Szilágyi Zsolt,1990 –Antal Ist-

ván –Spisák Krisztina.

1972 óta nemcsak a próbák helyszíne,hanem kétévenként egyre rangosabb,magyar és külföldi nép-

tánc együttesek minõsítésére is vállalkozó Néptáncfesztiválok szervezõje a Nagykállói Mûvelõdési

Központ.

Népi zenekar,vagy cigányzenekar kísérte mindig a táncot.Aleírásokból tudjuk,hogy 1895-ben Mo-

csár Sete Pista,1921-ben Balázs Ferke hegedült,Balázs Kálmán kontrázott és Balog Lajos volt a cim-

balmos.Szinte minden fotón ott vannak a táncosokkal.Az 1943-as budapesti szerepléskor készült fotón

viszont már ott van a fiatal Fodor Gyula is,aki aztán kitûnõen muzsikált a zenekarával minden neveze-

tes eseményen,a mai üzletház parkolója helyén lebontott egykori „Simonyi étterem ”volt a munkahelye

88.az 1970-es évekig.Akkor úgy tûnt,végleg kimegy a divatból a cigányzene.A fiatalabb nemzedék szak-

mát tanult,dolgozott.A kaszinóba járó úri réteg is eltûnt.Fodor Gyula bácsi is nyugdíjba ment.Ám

egyszer csak hiányozni kezdett mégis a hegedû sírása,az ütõk virtuóz tánca a cimbalom húrjain.Kide-

rült,a magnetofon nem pótolhatja a tánc kíséretét.

Próbálkozott Bogdán Zoli bácsi,majd Marssó Béla.Mindketten jól bántak a hegedûvel,de nem volt

állandó zenekaruk.Végül az 1900-as évek végén összejött egy új tehetséges fiatal zenekar,a Bûrkös

banda.Õk nem csak hallás után játszottak,kottát ismerõ tanult zenészek:ifj.Kerezsi Antal fõiskolai

hallgató prímás,Kocsány Pál brácsa,Plajner Miklós cimbalom és Oláh Sándor tanár bõgõ.Sajnos két

fiú távol talált munkahelyet,õk kiváltak a zenekarból,ezért a két helybeli,Kerezsi Antal és Plajner

Miklós két kárpátaljai,itt középiskolás fiatalemberrel alkotta újjá a zenekart.Jelenleg,2004-ben õk je-

lentik a népi zenét városunkban.

A kállói dallamok Kodály Zoltán lejegyzése és hangfelvételei révén országosan ismertté lettek,és

bekerültek a magyar zenei élet vérkeringésébe.

Elõször Kodály írt ének-zongorakíséretes feldolgozást (op.110)1937-ben.A „Háry János ”1938.évi

szegedi elõadásában benne volt a Kállai kettõs egyik dallama,a Kincsem komámasszony 1938-ban el-

készült az Itél a Balaton címû magyar játékfilm,amelyet a MAFILM külföldön is forgalmazott.Afilm-

ben a Kállai kettõst neves színmûvészek táncolták kállói táncosokkal:a fõszereplõ Páger Antal Aradi

Nórával,Medgyesy Mária Szabó Sándorral és Csortos Gyula Imre Erzsébettel.

1950-ben Kodály megkomponálta helyenként osztott vegyeskarra és népi zenekarra írt Kállai ket-tõs”§’׬?

amely a Magyar Állami Népi együttes elõadásában Rábai Miklós koreográfiájával bejárta a vilá-

got.A mû felépítése:I.tétel:Lassú tánc –Felülrõl fúj az õszi szél II.tétel:Élénk tánc –Jó bort árul

Sirjainé III.tétel:Gyors tánc –Kincsem komámasszony IV.tétel:Finálé –Nem vagyok én senkinek

sem adósa

E mû zenekari elõjátéka –amelyben Balázs Ferke fonográffelvételének hatása tükrözõdik –kezdet-

tõl a Nyíregyházi Rádió szignálja

Az 1895-ben leírt öt dallam mûvészi feldolgozása Farkas Ferenc zeneszerzõ Kállai táncok címû

szvitje,majd Loránd István írt ének-zongorakísérettel feldolgozást a Felülrõl fúj az õszi szél és Nem va-gyok

én senkinek sem adósa dallamával.

A múlt kutatói számára szerencse,hogy nem bontották le a XX.század derekáig azt az épületet,

amely a XIX.század elején már népiskolaként és kántortanítói szolgálati lakásként funkcionált

Csepregen,így még fényképek is maradtak fönn róla.1 Viszont sok hajdani kisiskolásnak és oktatóiknak

szerencsétlenség,hiszen az épület már a XIX.század közepére elavult,és a látogatottságához képest

szûk lett.

Az egykor Sopron megyéhez tartozó,majd 1950-ben Vashoz csatolt mezõváros népoktatási viszo-

nyait az 1806 és 1843 közötti idõszak vonatkozásában kutattam,amely idõszakban a tiszteletreméltó és

derék Bognár János (sz.1780,meghalt 1850 –51 fordulója)volt a csepregi Oskola Mester 2 Hazánkban

89

1 A fényképek levelezõlap gyanánt õrzõdtek meg.Közölték 9.,33.,44.sorszámmal:Csepreg régi képes levele-

zõlapokon és fotókon.Összeállította Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna. A Farkas Sándor Egylet kiadása,

Csepreg,2000.A lapok tulajdonosa Kõszegfalviné Pajor Klára gyûjtõ.Köszönöm a nevezetteknek,hogy esz-

meileg és gyakorlatilag is hozzájárultak képrészletek közléshez.–A kötet 36.képén baloldalt látszik a tanítói

pajta háta,amely a párhuzamos utca felõl zárta az udvart,ott is volt bejárat.

2 Balogh Jánosné Horváth Terézia: Egy mezõvárosi iskolamester és jegyzõ a XIX.század elsõ felében.Vasi

Szemle LX (2006),4.sz.473 –496.(513,516.)old.Az itt közölt rajz ott a 3.kép volt.A publikáció magja egy

elõadásom,amely 2005.november 12-én hangzott el a „Csepreg 750 éve ”címû honismereti konferencián ..akkoriban kevés tanítómester volt diplomás,de õ elvégezte a gyõri királyi tanítóképzõt.Oklevele sze-

rint magyarul kiválóan,németül középszinten beszélt.A hajdan magasabb kultúrájú település a reform-

korban Bognár személyiségének is köszönhette,hogy elemi iskolája tartósan az átlagosnál színvonala-

sabb maradt több nemzedék gyermekeinek fölcseperedése során,akik mind az õ keze alól nõttek ki.3

Úgyszólván az egész tárgyalt idõszakban,1799-tõl 1845-ig Farkas Károly állt a helybeli római kato-

likus plébánia s egyúttal az ahhoz tartozó elemi iskola élén,ahol a hittant õ tanította.Az iskolában kán-

torként,sõt jegyzõként is funkcionáló iskolamester (Bognár elõtt Csel/r/esznyák János,utána pedig

Goda János)rendszeresen egy segédtanító közremûködésével,két tanteremben oktatott.1845.augusz-

tus 1-jén Szabó István átvette a plébániát,aki korábban az itteni legnagyobb vagyonú földesúrnál,

Jankovich Izidornál házitanítóként szolgált.Jankovich Izidor 1813-ban,amikor nagykorúvá lett,vette

át nevelõanyjától,Jankovich Jánosné Festetich Alojziától az 1798-ban elhunyt apjától örökölt csepregi

és egyéb ingatlanait,s 1857-ben bekövetkezett haláláig birtokolta.Kegyúri minõségében az egyház és

iskola ügyeihez is volt köze.

Fiúk is,lányok is jártak Csepregen ugyanabba a tanodába,de külön osztályba,abba az alacsony

földszintes házba,amely a Fõtéren,a Szent Miklós plébániával szemben funkcionált 1937-ig,míg a kö-

90

3 Akorábbi évszázadokban Csepreg jelesebb hely volt,ahol fõiskola,nyomda is mûködött.AXIX.század elejé-

re már elvesztette hírnevét,ha csak nem számítjuk hírességnek a fõvárosi sajtóban is méltatott,évenkénti ló-

futtatásokat a “pünkösdi király ”cím elnyeréséért:Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pünkösdi király

Csepregen és Jókainál.A Farkas Sándor Egylet kiadása,Csepreg,2005..vetkezõ években le nem bontották az egészségtelen,korszerûtlen építményt.Rekonstruált rajzát szemé-

lyes emlékeik nyomán készítették el Zátonyi János (1993-ban)és testvére,Sándor (2006-ban)4 tanárok,

akik Zauf János kántortanító gyermekeiként laktak az iskolával egy fedél alatt épült szolgálati kántorla-kás

mesterlakás apjuk nyugalomba vonulásáig.(Nevüket a fiúk az 1930-as évek végén változ-

tatták Zátonyira.)Õk voltak ott az utolsó lakók.Utoljára három szoba és egy konyha állt a tanítóék ren-

delkezésére.Vízvezeték mindvégig nem került a házba,a helyiségek alacsonyak,a falak nedvesek vol-

tak.Hátrébb gazdasági épületek csatlakoztak a lakrészhez:istálló,pajta.A kaputól balra esõ két utcai

helyiséget az 1920-as években az akkor alapított polgári iskola tanteremnek használta,késõbb kamrául

szolgáltak.A lakás mellett L alakban húzódó udvari tornác pilléres és mellvédes volt,fölül vízszintes

áthidalással.

Egy 1799 januárjában készült latin nyelvû jelentés szerint a tanítómester háza,az iskolával együtt,

téglából épült,szalmafedéllel ellátva,kerítéssel övezve.5 Nyilván ugyanezt az épületet használták ké-

sõbb is.

Amindenkori plébános,mint igazgató által félévenként,majd 1820-tól csak évenként írt tanügyi je-

lentések némelyike az épületre is kitért.5 Az 1808/09-es tanév elsõ félévében „Scholae aedifitium est in

bono Statu ”,azaz az iskolaépület jó állapotban van.Hasonló olvasható még az 1822-es jelentésben is.

Majd 1836-tól kezdve –továbbra is latinul –ismétlõdtek a panaszok a házról,amelyben a tanítólakás

szobái,kamrája,tornáca is elhelyezkednek és kevés a hely az iskolában a tanulók számához képest.Na-

gyobb épületre lenne szükség.Azon túl 1842 decemberében az iskola már határozottan „est in pessimo

Statu ”,azaz rossz állapotban van,150 –160 tanuló számára kicsi.1845-tõl kezdve –immár magyarul –

tûntek föl az éves plébánosi információk között ilyen és hasonló megállapítások:„A tanoda szûk és ron-

dasága miatt a tanítást rendes szabályok szerént végbe vinni tellyes lehetetlen,…Az iskola olly rosz

karban van és a gyermeket sic számához képest olly szük,hogy rendes taníttás benne a Taníttók minden

ügyesége mellett is alig eszközölhetõ.”Hasonló gondokról tudósítanak az 1840-es években az igazga-

tói jelentések például egy Csepregnél kisebb,közeli mezõvárosból,Ivánból.A korábbi épületeket „ki-

91

4 Az épület látszati képét publikálta Zátonyi János: Csepregi Lapozgató ’93 (Csepreg,1993)63.old.Külön kö-

szönet illeti Zátonyi Sándort a tõle kapott szöveges és képi adalékokért.Magyar Országos Levéltár P 236,10.

csomó,A II.73.egység,235.old.

5 Atovábbiakban idézett iskolai jelentések és értesítõk forrása:Egyházmegyei Levéltár –Gyõr.Agyõri püspök-

ség levéltára.Iskolai Levéltár,I.sorozat (Régi iskolai anyag)..nõtték ”az idõközben megnövekedett lakosságszámú helységek,ahol a növekvõ kulturális igénnyel

párhuzamosan még arányban is nõtt az iskolalátogató gyermekek száma.

Ugyanarról,nem nagyobb épületrõl lehetett csak szó 1864-ben is:Csepregnek „Van [...]szilárd

anyagból épült kétosztályu tanodája ”.6

A „tanoda ”berendezésébõl csupán a fafûtéses szemeskályha típusa rekonstruálható.Bognár János

jegyzõi minõségében 1827.november 15-én följegyezte,hogy „Frang Istvánnak az Oskola Kálhábul

meg maradott Kálhábul adatott költsön 10.darab kupás kálha fiok.”7 Tehát a valószínûleg az azon az

92

6 Csepregh.In:Pesty Frigyes szerk.:Helynevek.(Helynévtár).XXXVII.kötet:Sopron vármegye.1864.Orszá-

gos Széchényi Könyvtár,Kézirattár.(FM/1,3814/A Sopron vm.)54.old.

7 Gyõr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára,XV/26.Currens könyvek,CSEPREG Currens könyve 1676,

1758 –1830,586.old..õszön fölújított mázas cserépkályha fiókjai,azaz szemei a Dunántúlon jellegzetes módon kupásak,va-

gyis tál alakúan homorúak voltak.–1805-ben az iskolamesteri szerzõdés 23.pontjában kikötötték,

hogy fûtésre „Az Iskolába járó gyermekek Mindenszentek ’Napjától fogva,Sz.György Napig,Napjá-

ban két darab fát tartoznak vinni.”A 24.pont szerint „A ’Mesternek szükséges tüzelõ fát az Uraság ad-

ván a ’Város haza hordatja a házához.”8 Más földesúri járandósága nem is volt a tanítónak.A téli fûté-

sen kívül a háztartásában folyó mindenkori sütés-fõzésre is kell gondolnunk.Egy 1840.februári kimu-

tatás szerint „A Csepregi Erdõben Évenként vágattatni szokott ”674 és 1 öl fából a jobbágyokén és zsel-

lérekén túl 360 öl járt a különféle „Uraság ”-oknak,és 40 az „Oskola Házhoz Váras házhoz,öt Molnár

házakhoz –öszvesen ”.9 Egy,korábban is érvényes,majd 1585-ben rögzített tanítói javadalmazás-jegy-

zék 1625-ös újrairatában maradtak fönn az akkor még egytantermes iskolának a kemencével (nem cse-

repes kályhával)fûtésére,sõt világítására vonatkozó helyi összehasonlító adatok.Mai írásmóddal:„Té-

len,mikor az kemencét fõteni köll,minden gyermek,az kik fizetnek [...]tartoznak egy-egy szekér fát

vitetni az skólába,az szobának melegéttésére.Ha télre gyertyát veszen az skólamester,minden fizeté-

sen való gyermek négy-négy pénzt köll adni gyertya pénzt.”10 A mintegy 300 évvel korábbi helyi ada-

lékból és környékbeli egykorú párhuzamból a XIX.század elsõ felére vonatkozóan csupán következtet-

hetünk,hogy az akkori csepregi iskolaépületben is szükséges volt (lett volna)télen tanítási idõben,nap-

pal is gyertyát használni.Hiszen hasonló lehetett az Oskola Ház mint a már említett Ivánban,ahol az

1847/48-as igazgató-plébánosi jelentés szerint „Bár mikent szorgalmatoskodjanak a Tanitok –de az

oskolanak alatson volta miatt December honapban midön ködök uralkodnak majd alig lehet a ’sötettség

miatt két oraig tanittani.”

A földszintes iskolaépület bejáratától,a kapuszíntõl balra elhelyezkedõ,a szolgálati lakástól elkülö-

nített házrészben,két tanteremben a jelentések szerint 1807 õszén 76,mindkét nembeli nebuló okoso-

dott.További néhány évben a létszám kisebb lett,még 50 alá is csökkent.Az 1810/11-es tanévben a 276

iskolaköteles korú,de részben nyilván már iskolavégzett,vagy csak késõbb iskolába kerülõ 6 –12 éves

csepregi fiú és lány közül,akiknek a névsorát vezetni kellett,télen 66 látogatta a csupán három,illetve

két osztályos iskolát,nyáron még kevesebb:26,hiszen a nyári félévben sok parasztgyermeket munkára

fogtak otthon,s nem járhattak iskolába.1816-ból az általam ismert kimutatások szerinti legkisebb lét-

számról,csak 45 csepregi iskolásról tudunk,amely évben Farkas plébános a kereszteltek anyakönyv-

ében 1714 helybeli lélekrõl adott számot.A tanulólétszám 1820 õszén már 85-re,1821-ben 91-re nõtt,

majd a következõ esztendõtõl 100 fölé emelkedett s afölött maradt:1828 õszén már 142 tanulót láttak el

az épületben.1834-ben Farkas Károlynak,mint iskolaigazgatónak az elemi iskola jelentésébe beveze-

tett saját népszámlálási adata szerint Csepregen 2200 római katolikus élt,és az 1820 elõtti évekhez ké-

pest arányban is jóval több,138 gyermek járt iskolába.A tárgyalt félszázad során a tanodát látogatók

száma 1836/37 telén érte el a csúcsot,200-at.De 1842 januárjában is nem kevesebb,mint 154 gyermek

ült a padokban.Ennyi kisfiú és kislány egyszerre nem fért el a termekben,a gyakori kimaradásokat,hi-

ányzásokat leszámítva sem,hanem megosztva a délelõtti és a délutáni 3-3 tanórában.(Talán itt is az or-

szágos érvényû javaslatnak megfelelõen,a fõként nyáron célszerû beosztás szerint a nagyobbak a reg-

geli órákban,a kisebbek pedig,akik a szüleiknek még nem tudnak segíteni,délután jöttek iskolába.)

Akkoriban Magyarországon a nagyobb falvak jellegzetes kéttanítós iskoláiban két osztály szokott

lenni,csak két évig jártak iskolába a gyermekek,míg a háromtanítós városi iskolákra volt jellemzõ a

három osztályban oktatás.Azokban az években,amelyekrõl hézagosan fönnmaradtak csepregi iskola-

mesteri értesítõk (1808 –1814 között),a csupán két teremben sajátos módon három fiú osztály,és az el-

sõ megõrzõdött értesítõ idején még három,késõbb már csak két lány osztály mûködött.A dokumentu-

mok igazolják,hogy az itteni tanítónak mindig csak egy segédtanító állott rendelkezésére egyszerre,

akik egy-két esztendõt töltöttek mellette.Segédtanító alkalmazását különösen arra az esetre írták elõ,ha

egyúttal az iskolamester a helység jegyzõje is,ami a XIX.század elsõ felében bevett szokás volt.Aplé-

bánosoknak kellett odahatniuk,hogy a fiúk és a leányok 6 éves koruktól járjanak a népiskolába (a jobb

tehetségûek elõbb is mehettek),és a gyengébbek is 12 éves korukig végezzék el a két,illetve három év

tananyagát.

93

8 Uo.33.old.

9 Uo.553 –554.old.

10 A forrás elsõ közreadása:Farkas Sándor Csepreg mezõváros története,Bp.1887.58 –61.old.Újraközlése:

Oláh Mihály A csepregi protestáns iskolamester évi jövedelme 1585-ben.A csepregi Szent Miklós-és Bol-

dogasszony-templomok leltára 1560-ból.Magyar Nyelv 35.(1939)123 –125.old.Taglalja:Zátonyi Sándor A

reformáció kori csepregi kollégium (1557 –1643).Magyar Pedagógia 91.(1991)215 –230.old..A fiúk létszáma Csepregen az elsõ osztályban 5 –18 közötti,életkoruk 5 –10 év;a második osztály-

ban a létszám 6 –12 közötti,az életkor 6 –10 év;a harmadik osztályban a 7 –21 tanuló kora 8 –12 év.Alá-

nyok létszáma az elsõ osztályban 8 –15 közötti,életkoruk 5 –9 év,a második osztályban a 8 –17 kislány

kora 6 –11 év,a harmadik osztályba pedig (1808-ban)7-en jártak,8 –10 évesek.–Ajelentések ûrlapján a

tanulók származási csoportjai közül a Nobiles, nemesek rubrikában néhányan szoktak csak lenni,a

Militares katonák rovatba is általában egy-két gyermek került,gyakran egy sem.A Civiles polgárok és

a Plebea közrendûek fogalmat változóan értelmezhették,mert hol az egyik,hol a másik rubrika volt je-

lentõsen népesebb a másiknál.11 Nem tudni,mikor hova sorolták a jobbágyokat,zselléreket és a kisipa-

rosokat.Bognár tanító a maga gyerekeit közrendû származásúként tüntette föl az értesítõkben.

Hogyan folyt a munka a tanodában?Szolgáljon tömör válaszként a kérdésre egy konkrét iskolai ér-

tesítõ (A’ Tsepregi Oskolabéli Ifjuság’Szorgalmatosságának mutató Táblája, folyó 1808/09 dik Esztendõ-nek

I sõ felére.összefoglaló záradéka:

Jegyzések.

I. A ’Tsepregi Oskolabéli Ifjuság,ezen Oskolai Esztendõnek Téli el-folyása alatt e ’következendõ

dolgokra tanittatott

A ’Keresztény Tudomány adattatott elõ minden héten a Vasárnapok-Óraykal együtt 8.

A ’Betüknek esmértetések a betûfoglalással,Ekes,és helyes irással együtt 17 1 /2 12

c)A Számvetés 4 ½

Egy héten Sommája az Órakk 27.13

II. Ezen Tanulók között vagynak

a)Férfiak 42.

b)Leányok 30.

Smma 72.

III. Ezek között vagynak

1)Nemessek 2.

2)Polgárok 48.

3)Köz 21.

4)Katona 1.

Smma 72.

IV. Az Oskolába járást gyakorlották

a)Szorgalmatossan 61.

b)Tunyán 11.

Smma 72.

V. A Tanulmányok Magyarul,

Hét tanulónak pedig Magyarul,és Németül adattak elõ.

Bognár János

Tsepregi Oskola Mester.

94

11 A tárgyalt 1585-ös illetve 1625-ös iskolamesteri jövedelem-jegyzék szerint nemesek és polgárok tanultak az

akkori protestáns (lutheránus)iskolában.

12 Az olvasás tantárgyat kifelejtette a jelentésbõl a tanító.

13 Talán levontak 3 vasárnapi órát az összegzéskor?.Gyimesi táncrend az 1960-as években

A Gyimes-völgye a Tatros folyó és a beléje ömlõ patakok völgye,amely egészen a XVII.századig

lakatlan volt.Csak az 1700-as évektõl kezd el benépesedni.A telepesek nagy része Csíkból,

Gyergyóból és Háromszékrõl „csángált ”Gyimesbe.Kezdetben zsellérekkent dolgoztak,késõbb meg-

vásárolhatták a csíki községek közbirtokosságának tulajdonában lévõ erdõket,kaszálókat.Gyimes-

völgyét az ezer éves határ választja el Moldvától,ahová 1626-ban Bethlen Gábor fejedelem egy vámhá-

zat és vám-váracskat építtetett.Gyimes-völgyében három település van,kelet felõl Gyimesbükk,

Gyimesközéplok és Gyimesfelsõlok.Akét utóbbiban mûködik népi tánccsoport,amelynek tagjai nem-

csak a vállalkozóbb kedvû fiatalok,hanem idõsebbek is.Nevesebb rendezvényeken,falunapokon,tánc-

táborban lépnek fel,vagy ha meghívást kapnak valahová,például Magyarországra.Elsõsorban ezek a

tánccsoportok õrzik a gyimesi táncrendet és az ehhez fûzõdõ szokásokat.

Az 1960-as években a népélet egyik megnyilvánulása a táncok rendezése volt,amiket Gyimes-

felsõlokon és Gyimesközéplokon a fonóban minden este,meghirdetve pedig egy héten kétszer tartot-

tak.A mindennapos táncok különbözõ nevet kaptak attól függõen,hogy a fiatalok mit vittek a táncba.

Volt:pityókalopó kaláka, kenderlopó kaláka, szöszlopó kaláka, tollúfosztó kaláka

Az õszi és téli hónapokban a fiatalok már várták az estét,hogy mehessenek a fonóba.Megegyezés

szerint egy-egy házhoz összegyûltek a lányok,a fiúk pedig megtudták,hogy melyik lány házánál lesz

fonás és odamentek.Hétköznap este nem volt zenész a fonóban,hanem a fiatalság magára énekelt és

táncolt.Aszülõk általában nem szereztek tudomást ezekrõl a táncokról.Amikor a lányok táncolni men-

tek,otthonról vittek magukkal –úgy,hogy a szülõk ne lássák –egy duvaszka szösz ez volt a már meg-

font kender,amit az állítólagos fonóból hazatérve bemutattak,hogy ott fonták.Napközben szájról-száj-

ra adták a hírt,hogy fonó lesz,így a legények is megtudták.

Az ének és tánc mellett különbözõképpen játszottak,ilyen volt a közismert:Sirülj, sirülj kicsi szék; a

Párnás és a Pulykázás

A Párnás abból állt,hogy körbe álltak és valaki,akár fiú,akár lány beállt a kör közepére énekelte az:

Elvesztettem zsebkendõmet címû dalt,majd az elõkészített zsebkendõvel megérintett valakit,miután az

is beállt a körbe egyet táncoltak,majd ismét kezdõdött a játék elõlrõl.

A Pulykás játékot csak lányok játszották.Minden lánynak több udvarlója volt,akiket a lányok egy-

más mellé állítottak,eléjük álltak,meggyújtottak egy szöszgomolyá és úgy tartották,hogy amelyik ud-

varló felé csap a meggyúlt szösz lángja legelõször az lesz a férjük.Ajáték és tánc közben énekeket is ta-

nultak egymástól,mint például a következõt:

A hétköznapi fonók körülbelül este hat órától tízig tartottak,utána a fiatalok csoportosan hazakísér-

ték egymást.

Ezek mellett voltak olyan táncalkalmak is amelyeket kihirdettek,azért,hogy mindenki szerezzen tu-

domást arról,hogy azon a héten hol és mikor lesz tánc.Az esetek többségében kihirdették,de olyan is

volt,hogy szájról-szájra vitték a hírt,hogy tánc lesz.

Legtöbbször olyan házban rendezték a táncot,ami lakatlan volt és ilyen célra kiadtak.Csak néhány

bútor volt benne,úgyhogy nyugodtan táncolhattak.Megesett az is,hogy csûrben rendezték a táncot,

ugyanis ott is sokan elfértek.A nagyobb „horderejû ”táncokba zenészeket is hívtak,akik gardonnal és

hegedûvel muzsikáltak.

Nemcsak a fonókat,hanem a táncokat is gyakran illették a pityóka vagy kenderlopó kaláka névvel,

ugyanis megtörtént,hogy akinek nem termett elégséges pityókája vagy kendere,az táncot hirdetett,

ahová mindenki vitt magával kendert vagy pityókát,annak,aki a táncot hirdette.Azt tartották,úgy volt

95

Megátkozom,s a jóIsten megveri!.az igazi,ha ellopták otthonról.Ha a szülõk megengedték úgy is jó volt,de ellopni nagyobb örömükre

szolgált.A kendert –mivel ebbõl legtöbbször kevesebb termett –a táncba menõ fiatalok már kénytele-

nek voltak otthonról valósággal ellopni.

Voltak úgynevezett ajándéktáncok is.

Hírverés az ajándéktáncra:„Aki jövõ vasárnap táncot akar keresni Kápolna patakán XY leányának

ajándéktánca lesz,amelyre mindenkit szeretettel elvár.”

Az ajándéktánc fogalma akkoriban a mai lakodalmat helyettesítette,amin részt vett néhány szemé-

lyes meghívott és mindazok,akiknek táncra viszketett a talpuk.

Az ajándéktáncba senki nem ment üres kézzel,mindenki vitt valami csekély ajándékot.Leggyakrab-

ban háztartási eszközöket,de ha például fazekat adtak azt sem adták üresen,megtöltötték búzával.Az

ajándéktánc mindig este hat óráig tartott,azután csak az maradhatott,akit ottmarasztottak vacsorára.Az

ajándéktánc falunkban az 1980-as évek végével teljesen kihalt.

Ahetente kétszer rendezett táncok mindig délután egy órakor kezdõdtek és napszentülésig tartottak.

Voltak néha esti táncok is,amik körülbelül éjfélig tartottak vagy utána egy-két óráig.A délután rende-

zett táncból napszentülésre mindig haza kellett menni,akármilyen nagyok is voltak már a legények

vagy a lányok,különben megverték õket.

A mulatságot mindig csárdással kezdték,amelynek két fajtája van:lassú és gyors csárdás.Ezután

következett a lassú és gyors magyaros A magyaros után eltáncolták az úgynevezett németest,ami

olyan volt mint a keringõ.A kettõst is párban táncolták,van jártatója és sirülõje A jártatója abból áll,

hogy a fiú és a lány egymás kezét megfogva félkört alkot,a zenészek zenélnek a fiú ropogtatva lépik

elõre,a lány pedig kissé a fiú felé fordulva topog elõre.A sirülõjében pedig ugyanúgy táncolnak,mint-

ha csárdást táncolnának csak annyi különbséggel,hogy minden két lépés után megemelik a jobb lábu-

kat.E páros táncok eljárása után következtek az apró táncok ebbõl nyolc-kilenc féle is volt különbözõ

ritmusra.Fiúk és lányok megfogták egymás kezét és kört alakítva együtt táncoltak.

Befejezésül pedig a legények eltáncolták a hejszák amit csak nekik volt szabad táncolni a leá-

nyoknak nem.Volt hosszú havasi hejsza; alu-nelu; tiszti hejsza; korokgyászka A hejszához egymás

vállát megfogva félkört alakítottak és úgy táncoltak.Sokszor konfliktus alakult ki a legények között,

hogy ki vezesse a hejszát,ugyanis mind jól tudott táncolni,és mindannyian meg akarták mutatatni te-

hetségüket.Volt eset,hogy a veszekedés végül verekedésbe torkollott.

A hejszát nem minden tánc végén táncoltak el,csak akkor ha kérték a legények a zenészektõl,hogy

„húzza ”el nekik.Ezekben a táncokban nem voltak népi játékok esetleg csak dalolás.

A falubeliek közül sokan azt mondták,hogy szerintük a gyimesi táncrend nem fog kihalni,mert õr-

zik és éltetik a hagyományt.

Gyakran megtörtént,hogy a táncokba a szülõk vagy idõsebb emberek is elmentek,akik nem táncol-

tak,hanem csak bírálták a fiatalokat.Olyan is történt,hogy valamelyik szülõ megszabta a fiának,mi-

lyen lányt kérhet fel táncolni.Õk akarták eldönteni,ki illik a gyermekükhöz és ki nem.

Legtöbbször a táncban ismerkedtek a fiatalok.Gyimesközéplokon íratlan szabály volt az,hogy az

odavaló lány kizárólag falubeli fiúval ismerkedhetett.

Azoknak a lányoknak,akik elmentek máshova,például Bukarestbe szolgálni,az egész más volt,

mert ott nem éltek helybeli legények,így nekik megengedett volt a másokkal való ismerkedés.Nagyon

ritkán de az is megtörtént,hogy a falun kívül lakodalomban ismerkedett meg a fiú és a lány egymással.

Az ilyen kapcsolatot általában tiltották a szülõk.Ha nem akarták,hogy a pár összeházasodjon,akkor

szöktetésre került a sor,amit a szülõk sokáig nem bocsájtottak meg,de szerencsére az esetek többségé-

ben egy idõ után megenyhült a szívük.

Nem csak táncokban ismerkedtek a gyimesi fiatalok,hanem más helyeken is.Ilyen volt

Gyimesközéplokon a régi kultúrotthon,ahol az 1960-as években mozi mûködött.Bodor Katalin el-

mondta,hogy õ ott a moziban ismerkedett meg férjével,István bácsival.Minden este eljártak moziba,

ahol legalább egy órát együtt tölthettek.Ajegy ára 25 bani volt,ami nem volt jelentõs összeg,így sokan

megengedhették maguknak,hogy moziba járjanak.

96.Ujogtatás a táncban

Sokak elmondása szerint az ujogatók megszínesítették a táncokat,ugyanis nagyon sok humoros szö-

vegû ujogtató volt,amin sokat nevettek.Ezek az ujogtatások a nép ajkán keletkeztek és szájról-szájra

terjedtek.Kizárólag páros táncok alatt kiabálták be és csakis a lányok,mert úgy tartották,hogy a fiúk-

nak nem illene a hangjukhoz.

A táncban nagyon sok ujogtatás elhangzott és sok esetben még intimitások is szóba kerültek.

Ha valakinek túlzott jókedve volt,azt ujogtatta,hogy:

Hogyha pedig lakodalom volt,vagy éppenséggel leányt szöktettek,akkor az eseménynek megfelelõ

ujogtatások hangzottak el:

A táncok vagy fonók végezetével,akár délután,akár éjszaka volt,mindig elénekeltek búcsúzóul

egy-két népdalt és utána mindenki hazaindult.

Azért gyûjtöttük össze és írtuk le a gyimesi táncokkal kapcsolatos szokásokat,érdekességeket,hogy

ne merüljenek feledésbe,és hogy e dolgozat olvasói is képet kapjanak arról,hogyan töltötték szabad-

idejüket és hogyan ismerkedtek a gyimesi fiatalok az 1960-as években.

(Gyûjtés ideje:2007.IV.6 –12.)

Adatközlõk: Gyimesfelsõlok: Karácsony Ibolya (született 1952),Póra Erzsébet (1936),Bodor Viktória (1946),

Bilibók Ilona (1945),Tankó Jakab Jáni (1932).Gyimesközéplok: Bodor Katalin (1941),Jánó Margit (1935),Molnár

Erzsébet Józsika (1927),Jánó Anna (1967).

Vezetõ tanár:Mirk László Jánó Ildikó–Bodor Zsuzsanna

97

I.Mikor rendezték a táncot?

II.Kik vehettek részt a táncmulatságon?

III.Kik rendezték a mulatságot?

IV.Kik zenéltek és mivel?

V.Táncrend?

VI.Volt-e fiú-lány ismerkedés a táncban?

VII.Meddig tartottak a táncmulatságok?

VIII.Kitõl tanulták meg a résztvevõ fiatalok a külön-

bözõ tánclépéseket?

IX.Milyen játékokat játszottak a táncban és mikor?

X.Mirõl kapták a táncok a nevüket?

XI.Kik ujogtathattak?

XII.Különbözõ táncokat kik táncolhattak?

XIII.Mikor ért véget a tánc?

XIV.Mit táncoltak el befejezésül?

XV.Alakultak-e ki konfliktusok a táncban résztvevõk

között?

XVI.Ha igen,akkor mi volt a konfliktus oka?

XVII.Mekkora népszerûségnek örvendett a népi

gyimesi tánc?.98

F

Õszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm a XXXV.Honisme-

reti Akadémia résztvevõit itt,a Dunántúl szívében,Veszprém me-

gyében és annak székhelyén a Királynék Városában.Köszöntöm

az ország 19 megyéjébõl,a fõvárosból és a határainkon túlról érke-

zetteket,és Önökkel,veletek együtt örülök annak,hogy ismét talál-

kozhatunk,újból együtt lehetünk,azokkal a társainkkal,akik Bél

Mátyással,Pesty Frigyessel,Fényes Elekkel és mozgalmunk más

szellemi elõdjeivel együtt valljuk,hogy az ország és a nemzet sor-

sán csak úgy tudunk jobbítani,ha ezt az országot és népét –ami

számunkra a nagy betûkkel írott HON-t jelenti –tövirõl-hegyire ismerjük,vagy legalábbis igyekszünk

megismerni.

99

polgármestere (Mándli Gyula felvételei).Ennek a törekvésnek többféle módja van,s a honismereti mozgalom ezeket legtöbbször együttesen,

párhuzamosan alkalmazza.Vannak,akik a szóbeli hagyományok révén,mások a könyvtárak,levéltárak

segítségével próbálnak a múlt mélységesen mély kútjába tekinteni.Emellett a statisztikák búvárlása,a

fényképfelvételek gyûjtése és készítése,újabban a videózás teremt alkalmat szülõföldünk,lakóhelyünk

egy-egy szeletének térben és idõben történõ részletes és átfogó megismerésére.Vannak aztán,akik

mindemellett arra sem sajnálják a fáradságot,hogy a leírt,vagy nyomtatott szövegek,fényképek és más

dokumentumok áttekintése mellett a hon egy-egy részét felkeressék,és a legközvetlenebb módon,a sa-

ját szemükkel lássák mindazt a szépséget,mindazt az értéket,amit természeti és épített környezetünk

jelent.Ez a tevékenység –vagy talán magatartásnak is mondhatjuk –az,amit turizmusnak nevezünk,s

amit az Értelmezõ Szótár a következõképpen határoz meg:„Ismeretszerzés végett vagy kedvtelésül,

A turizmus lényegének –céljának és értelmének –tehát két kulcsszava van:az ismeretszerzés és a

kedvtelés, vagyis szórakozás.Ezt a kétféle indítékot azonban nem lehet egymástól elválasztani,az is-

meretszerzés és a kedvtelés a lehetõ legszorosabban összefonódik,összeolvad.Nyugodtan mondhatjuk,

hogy a turizmus lényege és eredménye nem más,mint a kedvtelve szerzett ismeret. Testileg és lelkileg

egyaránt hasznos örömforrás tehát,és hogy a haszon és az öröm milyen arányú,az elsõsorban attól

függ,mivel és milyen mértékben tudjuk tartalommal megtölteni a szabadidõ eltöltésének ezt az egyik

legértékesebb formáját.

Dr.Pápa Miklós,a Vendéglátóipari Múzeum egykori igazgatóhelyettese 32 évvel ezelõtt írta a kö-

vetkezõ gondolatokat a Honismeret folyóiratban.Ahon megismerése során „az a rengeteg ismeret, ami

során válik eleven valósággá ”

A turizmust,mint adott keretet,természetesen sokfajta tartalommal lehet megtölteni,s ha körülné-

zünk az országban és a világban,láthatjuk,hogy különféle,idegenforgalomból élõ szakemberek,keres-

kedelmi vállalatok,utazási és szállodaipari vállalkozók vállvetve,sokszor könyökölve,egymás sarkát

taposva törekszenek a keretek megtöltésére.A turista ebben az érte való versengésben gyakran csak

mint „mobil fogyasztó” szerepel.Szervezett etetéssel,itatással,sportrendezvényekkel,szerelmi szol-

gáltatásokkal és a legkülönfélébb attrakciókkal igyekeznek az ismeretszerzés és a kedvtelés közti ará-

nyokat a profit igényeihez igazítani.Ebben a nyereségért folyó versenyben a kulturális értékeknek

nincs különösebben jó esélyük,de mint az élet minden területén,az igazi értékeket itt sem lehet teljesen

kiszorítani a piacról.Az emberi társadalomnak legalábbis egy része a kenyér és a cirkusz untalan han-

goztatott szerepe mellett nem feledkezik meg a természet szépségeirõl,a szellemi erõfeszítés nagysze-

rûségérõl,a közösségi teljesítmény méltóságáról.Õrájuk gondoltunk elsõsorban,amikor Akadémiánk

fõ témájának a Honismeret és a kulturális turizmus kapcsolatát,sõt bátran mondhatom:egymásrautalt-ságát

választottuk.

Kedves Barátaim!Az elõttünk álló héten rendkívül gazdag programban lesz részünk.Elõadásokat

hallhatunk történelmi,helytörténeti és mûvelõdési értékeinkrõl,a kulturális turizmus regionális és nem-

zetgazdasági jelentõségérõl,a mûemlékek és a természet védelmének fontosságáról,a turizmusnak az

iskolai,a honismereti nevelésben betöltött szerepérõl.Szekcióüléseken beszélhetjük meg a kulturális

turizmus és a közgyûjtemények kapcsolatát;a befogadó város és a megye megismerését szolgáló tanul-

mányutakon pedig mi magunk is tevékeny részesei leszünk a kulturális turizmusnak.Reméljük Akadé-

miánkon sikerül majd megvalósítanunk az ismeretszerzés és a szórakozás helyes és kívánatos arányát.

A35.Honismereti Akadémia megvalósítása igen sok támogató intézmény és kiváló,önzetlenül dol-

gozó ember erõfeszítésének eredménye.Sikere,eredményessége azonban fõként rajtunk,önökön,rajta-

tok múlik.Mert nem attól lesz elsõsorban hasznos ez az Akadémia,hogy színvonalas elõadások,korre-

ferátumok hangzanak el –erre garancia a felkért elõadók személye –,hanem attól,ha minél több fontos

információval,minél tökéletesebb és teljesebb lelki feltöltõdéssel térünk majd vissza otthonainkba,la-

kóhelyünkre.Ha az itt hallottak nyomán számos terv,elhatározás születik,s ezek nyomán minél több

szándék valósul meg.Ha nemcsak okos ötletekkel ismerkedünk,ha nemcsak sok szépet látunk és hal-

lunk,ha nemcsak jól érezzük magunkat ezen a héten,hanem gyarapodik tettrekészségünk,ha a látottak

és hallottak nyomán mindenkiben megszületik legalább egy olyan elhatározás,hogy ezen túl miként fo-

gom gazdagabbá,vonzóbbá,eredményesebbé tenni a turizmus,a honismeret szolgálatát.

100.Három hónappal ezelõtt,Szombathelyen,Bél Mátyás születésnapját ünnepélyes keretek között a

Honismeret Napjává nyilvánítottuk.Legyen ez a veszprémi Akadémia a Honismeret Napjának töltõál-

lomása is.Az elhangzott példák,ötletek nyomán szülessenek meg bennünk azoknak a honismereti em-

léktúráknak,kirándulásoknak,közösségi látogatásoknak,térben megvalósítható kulturális vetélkedõk-

nek a szándékai,amikkel 2008.március 24-én gazdag tartalommal tölthetjük majd meg a Honismeret

Napját.

Kívánom,hogy ezen,és sok más ötleten keresztül valósuljon meg az egész hazai és Kárpát-meden-

cei honismereti mozgalomban mindaz a szellemi teljesítmény,ami innen,a Veszprém megyében meg-

rendezett 35.Honismeret Akadémiáról,mint valami napfolttevékenységbõl származó energia,kisugár-

zik.

AHonismereti Szövetség elnüksége a megyei és a fõvárosi egyesületek javaslatára 2007.május ..-én

többségi szavazással a következõknek ítélte a kiemelkedõ honismereti munka elismerésére alapított Bél

Mátyás – Notitia Hubgariae Emlékérmet, Honismereti Munkáért Emlékplakettet, valamint Hon-ismereti

Emléklapot. A kitüntetettek személyét és munkásságát felterjesztõik méltatták.

Életével és munkásságával Somogy megyéhez

kötõdik.Szülõfaluja a honismereti mozgalom

egyik fellegvárának tekintett Mesztegnyõ.A mar-

cali gimnáziumban végzett olyan kivételes tanár-

egyéniségek tanítványaként,mint dr.Gál József.

1966-ban lett tagja,majd titkára a Gál József vezet-

te honismereti szakkörnek,e szakköri munka ve-

tette meg a marcali városi múzeum alapjait.Részt

vett a somogyi földrajzinév gyûjtési mozgalom-

ban.Kutatta a nagyszakácsi vegyescéh és ipartár-

sulat történetét,amelyhez lehetõséget nyújtott a

szakkör által begyûjtött céhláda teljes iratanyaga.

Gyûjtötte szülõfaluja népszokásait,hiedelmeit,

dolgozatáért a Keszthelyi Helikonon aranyérmet

kapott.

A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola magyar-törté-

nelem szakos hallgatójaként egyszerre két tudomá-

nyos diákkör munkájában is részt vett.Alapító tag-

ja,majd titkára lett a dr.Kiss Géza irányításával

mûködõ helytörténeti diákkörnek,valamint a dr.

Rónai Béla vezette néprajzi-nyelvjárási tudomá-

nyos diákkörnek.Helytörténeti és néprajzi dolgo-

zataival rendszeresen részt vett az országos diák-

köri konferenciákon.A mesztegnyõi zendülés krónikája c.munkájával a Szegedi Országos Diákköri

konferencián fõdíjat kapott.

A diploma megszerzése után a marcali középiskolai kollégiumban volt nevelõtanár,tanított a kö-

zépiskolában,és a marcali múzeumban részfoglalkozású történész-muzeológusként dolgozott.A járási

mûvelõdési osztály megbízásából a marcali járás honismereti-helytörténeti szakreferensi feladatait is

101.ellátta.Közben egyetemi diplomát szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen,ezt követõen a

Somogy Megyei Múzeumban dolgozott történész-muzeológusként,és a megyei honismereti szakrefe-

rensi feladatokkal is megbízták.Majd a Somogy Megyei Tanács közgyûjteményi referense lett,s szol-

gálva a levéltár,múzeum és a könyvtárügyet,a honismereti munkát és a megyei könyvkiadást.

A Somogy Megyei Levéltárral és annak igazgatójával,dr.Kanyar Józseffel az 1970-es évektõl

kezdve mindvégig alkotó munkakapcsolatban állt a kutatómunka,a helytörténeti kiállítások,rendezvé-

nyek szervezése,tudományos tanácskozások,honismereti pályázatok kapcsán egyaránt.Tagja volt a

Szántódi Tudományos Bizottságnak és a Somogy Megyei Mûemléki Bizottságnak.

Csaknem két évtizede a Somogy Megyei Levéltár munkatársa,fõlevéltárosa.Rendszeresen publi-

kál,különbözõ témájú cikkei,tanulmányai,a megyei regionális és országos szakfolyóiratokban,tudo-

mányos kiadványokban jelennek meg.Szûkebb kutatási területe a reformkor és az 1848-49-es forrada-

lom és szabadságharc története,az országgyûlési választások és követutasítások.E témában több tanul-

mánya,forrásközlése látott napvilágot,jelenleg forrásgyûjtemény összeállításán dolgozik.Önálló köte-

te,Mesztegnyõ történeti monográfiája a magyar államalapítás millenniumára jelent meg a Száz magyar

falu országos kiadványsorozatban.Számos helytörténeti kiadvány szerkesztõje és lektora.Szerkesztet-

te az Iskola és Levéltár sorozatot,három évtizede vesz részt az ország legrégebbi honismereti periodi-

kája:a Somogyi Honismeret szerkesztésében,Kanyar József halálát követõen 2005-tõl a Honismeret

folyóirat szerkesztõbizottságának is tagja lett.Alapító tagja,alelnöke,majd 2000-tõl elnöke a Somogy

Megyei Honismereti Egyesületnek,és kezdettõl fogva részt vesz a Honismereti Szövetség elnökségé-

nek munkájában.

Az elmúlt évek során több megyei és regionális honismereti,helytörténeti rendezvény,konferen-

cia fáradhatatlan szervezõje volt.Kezdeményezésére 1996-ban a Honfoglalás 1100.évfordulójára So-

mogy Megye Közgyûlése és a megyei honismereti egyesület falukrónika-író pályázatot hirdetett a tele-

pülések történeti múltjának szakszerû feltárása elõsegítésére.Személyes érdeme,hogy a jeles történel-

mi évfordulókhoz kötõdõ,eddig három ízben meghirdetett falukrónika-író pályázat díjnyertes dolgoza-

taiból több mint 20 kötet jelenhetett meg a megyei és helyi önkormányzatok támogatásával.Munkájá-

nak elismeréseként számos kitüntetésben részesült.Szülõfaluja,Mesztegnyõ elsõ ízben,2003-ban neki

adományozott díszpolgári címet.

1959-ben magyar-történelem szakon végzett a

szegedi egyetemen,ugyanott 1961-ben néprajzból

doktorált.Pályáját tanárként kezdte a szarvasi

gimnáziumban.1960-ban hívták meg tudományos

beosztásba a szegedi Állami Levéltárba.ASzegeden

szerzett szakmai gyakorlattal 1965-ben a Békés

Megyei Levéltár (akkori nevén a Gyulai Állami

Levéltár)igazgatójává nevezték ki.1967 –1990-ig a

Békési Élet címû országosan elismert tudományos

és közmûvelõdési folyóirat felelõs szerkesztõje,

1980 –1982.között három megye levéltári szak-

fe1ügyelõje is volt.

1982-ben,az akkori megyei tudományfejlesztési

tervek szerint,a Békéscsabán kialakítani kívánt

komplex kutatóbázis funkciójára kijelölt Békés

Megyei Múzeumi Szervezet élére helyezték.A

megyei múzeumigazgatói tisztséget –1991-ben

újraválasztva –nyugdíjba vonulásáig,1995 végéig

töltötte be.Nyugdíjasként is aktív részese a megye és a dél-alföldi régió kutatásának,a köz-

gyûjteményekkel tartalmas kapcsolatot tart.

Levéltári szolgálata során munkatársaival együtt sikerült megvalósítani,hogy a Gyulán mûködõ

közgyûjtemény széles körû szerepet töltsön be a Békés megye múltjára vonatkozó kutatásokban és

102.azok szervezésében,a honismereti munka közvetlen segítésében,az írásos és a szóbeli történeti isme-

retterjesztés mûvelésében,az oktatás támogatásában.Mindezek érdekében sikeresen irányította,és ma-

ga is végezte a levéltárban õrzött iratok gyarapítását,igényes rendezését és a kutatásukat elõsegítõ,kor-

szerûbb nyilvántartások (segédletek)elkészítését,a szakkönyvtár igen jelentõs kibõvítését.1967-ben

elindította a Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból címû sorozatot,annak keretében a történe-

lem oktatását szolgáló összeállításokat is.Eredményei közé tartozik,hogy a nagyon súlyos levéltári

raktárhiány enyhítésére,továbbá a levéltári munka területi kiterjesztésére 1976-ban sikerült elérnie Bé-

késen egy fióklevéltár létrehozását.Megyei levéltár-igazgatóként –fõképpen Békéscsabán és Oroshá-

zán –már 1966-tól kezdve –részese volt a múzeumokkal együtt rendezett idõszakos történeti kiállítá-

soknak,közremûködött a néprajzi-történeti állandó kiállítások forgatókönyveinek kidolgozásában,

megvitatásában (Békéscsaba,Orosháza,Szarvas),a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeumi állandó kiál-

lításának megtervezésében.Kisebb mûvelõdéstörténeti,irodalomtörténeti emlékkiállításokat önállóan

is rendezett a megye múzeumaiban.

A megyei múzeumi szervezet igazgatójává történt áthelyezésekor a megye múzeumainak adottsá-

guknak leginkább megfelelõ,de az egész megyére kitekintõ gyûjteményi,feldolgozási és kiállítási fel-

adatokat kívánt adni.Létrehozta a megyei irodalomtörténeti gyûjteményt.Az MTA Régészeti Intézeté-

vel közösen sikerült elérnie a megyei.régészeti topográfia munkálatainak folytatását.Fontosnak tartot-

ta,hogy a muzeológusok kutassanak és publikáljanakA határontúli múzeumokkal és kutatókkal fenn-

tartott kapcsolatok kibõvítését Szabó Ferenc kü1önösen 1986-tõl tudta közvetlenül elõmozdítani,szak-

emberek,néprajzi és történeti kiállítások rendszeres cseréjével.Alehetõségek alakulása szerint (fõként

1990-tõl)az aradi,a nagyváradi,a nagyszalontai,valamint a nagybecskereki múzeummal szintén élõ

kapcsolatot tartott a békéscsabai múzeum.

A múzeumi munka területi kiterjesztése érdekében különös figyelmet fordított a korábban kellõen

nem gondozott,a vérkeringésbe be nem vont helyi (közületi vagy magánkézben lévõ)gyûjteményekre.

A rendszeres látogatáson és szaktanácsadáson túl rendszeresen bekapcsolta a gyûjtemények anyagát a

múzeumok kiállításaiba.Másrészt –sok utánjárással –elõmozdította önálló egységként történõ kezelé-

süket,személyi ellátottságukat a tanácsi majd az önkormányzati helyi intézményi keretekben.

Tudományos, ismeretterjesztõ tevékenységének az egyik fõ ága a településtörténeti (részben népraj-

zi)monográfiák, tanulmánykötetek szerkesztése és írása. 1973 és 2002 között Mezõberény,Vésztõ,

Gyoma,Szeghalom,Medgyesegyháza,Békéscsaba,Gyula,Orosháza,

Öcsöd,Hódmezõvásárhely és Makó esetében.Mint szerzõ közremûködött Szeged és Tótkomlós

monográfiájában,a Battonyáról,Sarkadról,Mezõkovácsházáról készült történeti kiadványokban.A

megye és az egész Alföld XXVIII –XX.századi történetét három nagyobb tanulmányban foglalta össze.

ABékés megye gazdasági földrajza címû kötetbe (1974),annak szerkesztése mellett,szintézist írt a mai

megyeterület XVIII –XX.századi gazdasági és társadalmi fejlõdésérõl.„A mi Alföldünk"címû kötet-

ben (1996)a XIV.századtól máig áttekintette az alföldi megyerendszer alakulását,továbbá a magyar

irodalom Alföld-ábrázolásának kiformálódását;a „Szép vagy alföld...”címmel megjelent mûben

(2002)pedig az egész Alföld kétszázötven éves történetét mutatja be a török kiverésétõl 1944-ig.1959

óta megjelent fontosabb tanulmányainak száma meghaladja az ötvenet,a kisebb írásoké és recenzióké a

kétszázat.Nagyobb dolgozatai jelentek meg német,szlovák és eszperantó nyelven Békés megyei té-

mákról.„A dél-alföldi betyárvilág ”(1964)és a „Dél-tiszántúli munkásszerzõdések 1889 –1944 ”(1966)

címû könyveire,azok elsõ feltárású adatainak értéke miatt,különösen sokszor hivatkoznak a hazai és

külföldi kutatók.

Szabó Ferenc tudományszervezõ és szaklektori munkája a Békési Élet címû ismeretterjesztõ és tudo-

mányos folyóiratnál 1967 –1990 között ellátott felelõs szerkesztõi tevékenységében volt a legátfogóbb.

1983-ban sikerült folytatnia a Békés Megyei Múzeumok Közleményei címû sorozatot,amelybõl tizen-

egy kötetet szerkesztett.Nem egy kötet hiánypótló témát ölel fel.Ilyen volt a megyei Munkácsy hagyo-

mányok összegzése,a Munkácsy-gyûjtemény ismertetése,a megye irodalmi hagyományainak bemuta-

tása.Mint a nyomdászat és a könyvészet kutatója látta el Szabó Ferenc az 1970-es évektõl a megszûné-

sig a Bibliotheca Bekesiensis címû,különlegesen szép bibliofil könyvsorozat szerkesztését.Tizenhét

kis kötetet gondozott,közkézre adva a kéziratos vagy már hozzáférhetetlen régi megyei helytörténeti

munkákat és irodalmi alkotásokat.

A levéltári és múzeumi szakmai eredmények,továbbá a hely-és régiótörténetben elért eredményei

alapján több cikluson át tagja volt a Levéltári Tanácsnak,majd a Múzeumi Tanácsnak,a Magyar Törté-

nelmi Társulat vezetõségének illetve választmányának,1985 –1988 között pedig az MTATörténettudo-

103.mányi Bizottságának,a Levéltári Közlemények szerkesztõbizottságának (1983 –1989).A Szegedi Aka-

démiai Bizottság melletti Történettudományi Szakbizottság magyar történeti munkabizottságának hu-

szonegy éve tagja.A Honismeret folyóiratnak évek óta szerkesztõbizottsági tagja.

Tilhof Endre ny.könyvtárigazgató,helytörté-

neti kutató.Tósok községben (ma Ajka)született

1934.március 8-án paraszt családban,ami meg-

határozta életútját.Szüleitõl,falusi környezeté-

tõl örökölte erkölcsét,munka szeretetét és hûsé-

gét.Az 1950-es években,tanulmányai kezdete-

kor már látszott,hogy az egyéni,paraszti gaz-

dálkodásnak nincs jövõje,ezért a tehetséges

gyermek taníttatása mellett döntött a családja.A

veszprémi Lovassy László Gimnáziumban

kezdte középiskolai tanulmányait 1950-ben,de

a kollégium megszüntetése miatt a sümegi Kis-

faludy Gimnáziumban kellett érettségiznie.

Abban az idõben építették ki a könyvtári há-

lózatot,így került a Devecser Járási Könyvtárba,

ahol 1956-tól 1958-ig dolgozott.Ezt követõen

vette át az ajkai egyszemélyes könyvtár vezeté-

sét.1991-tõl 1996-ig,nyugdíjazásáig az Ajkai

Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója volt.

Munkája mellett több könyvtár-szakmai vizsgát

tett és 1978-ban szerzett könyvtár-magyar sza-

kon diplomát a szombathelyi Tanárképzõ Fõiskolán.Vezetése alatt Veszprém megye legjobban mûködõ

városi könyvtárává vált az ajkai.Szerénységére jellemzõ,amikor 1984-ben egy újságíró azt kérdezte

tõle,hogy:„Befolyásos embernek érzi-e magát?”,Tilhof Endre így válaszolt:„Ó,csak egy kis vidéki

könyvtáros vagyok.”Ugyanakkor munkálkodása negyed évszázada alatt több mint tízszeresére nõtt az

ajkai olvasók száma,ötszörösére a kölcsönzött köteteké és megkétszerezõdött a gyermekkönyvtár olva-

sóinak a száma is.–A kor követelményének megfelelõen kialakította a médiatárt,ahol audiovizuális

dokumentumokat is az érdeklõdõk rendelkezésére bocsátottak.A könyvtár mûködése kezdeteitõl gyûj-

tötte a honismereti, helytörténeti dokumentumokat és egyre bõvült a feltáró cédulakatalógus is.Erre

azért is szükség volt,mert a környezõ nyolc községet Ajkához csatolták és az ipar nagyarányú fejlõdése

miatt –az ország 1938 településébõl érkezõen –33 ezerre nõtt a város lakóinak a száma.Ebbõl a na-

gyon vegyes összetételû lakosságból kellet Ajka városhoz kötõdõ népességet formálni,amihez munká-

jával Tilhof Endre könyvtárvezetõ helytörténész is jelentõsen hozzájárult.A város története megismer-

tetését és népszerûsítését nagyban segítették a könyvtár által kiadott népszerûsítõ füzetek,az „Ajkai

könyvjelzõk ”.

Harminc éves könyvtárvezetõi mûködése alatt több mint 200 cikket közölt.Megbízott szerkesztõje

volt az Ajkai Szó hetilapnak és 1997-tõl Anno… címmel közölte a lapban az Ajkához csatolt települések

kerek évfordulós történeti kronológiáját.Munkatársa volt a Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon

(1998)és a Veszprém Megyei Kortárs Életrajzi Lexikon (2001)–Az aktív évei alatt összegyûjtött

dokumentumokat nyugdíjba vonulása után kezdte feldolgozni,szerkeszteni,ennek eredményeként fo-

lyamatosan jelentek meg a település és környékét bemutató helytörténeti kötetei.Így a Tósok Berénd

temploma az Ajka (fényképalbum,2000),a Tósok hét évszázada (2001),az Ajkai életrajzi lexikon

(2003),a Padrag anno… (2005),az Ajkai kistérség (2005)és a közeljövõben jelenik meg a Devecseri

életrajzi lexikon címû könyve.

Megalakulásától tagja a Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek,2002-tõl az Ellenõrzõ és

Számvizsgáló Bizottságnak.

104.Honismereti Munkáért Emlékplakettel

kitüntetettek

1951.május 14-én született Budapesten.Tanulmányait az ELTE BTK-on végezte,ahol 1976-ban

történelem szakos tanári és régész diplomát szerzett.1976 és 1979 között az MTA Régészeti Intézeté-

ben dolgozott tudományos munkatársként,közben részt vett a Békés megyei Régészeti Topográfia II.

kötetének munkálataiban.Ásatással kapcsolatos publikációi az Intézet évkönyvében jelentek meg.A

tudományos munkája mellett óraadóként tanított a Radnóti Miklós Gimnáziumban.1979-tõl a Buda-

pesti Önkormányzathoz tartozó Róbert Károly körúti,majd 1988-tól az ugyanebbe a hatáskörbe tartozó

Bokréta Nevelõotthonban folytatott pedagógusi tevékenységet.Az elõbbi intézményben nevelõtanár-

ként,csoportvezetõ nevelõtanárként,részlegvezetõként és az intézményhez tartozó szakmunkásképzõ-

ben osztályfõnökként dolgozott.A Bokréta Nevelõotthonban nevelõtanárként,családsegítõként,majd

általános igazgatóhelyettesként dolgozott.Afiatalok szabadidõs tevékenysége kapcsán,olyan néprajzi,

régészeti és múzeumi táborokat szervezett,amelyek a fiatalok érdeklõdése mellett,a szakma adott terü-

leteinek elismerését,és éves szinten több millió forint pályázati pénzt eredményeztek.Táboraiban helyi

fiatalok és nevelõotthonban lakó gyerekek mellett szakmai tevékenységet folytató egyetemisták együt-

tesen vettek és vesznek részt.Fontosabb régészeti feltárásaik:Szabolcs (Árpád-kori földvár,középkori

falu és temetõ),Mezõberény –Laposi Kertek (vonaldíszes kultúra telepe),Endrõd –Öregszõlõk

(Tiszapolgári Kultúra kisrétparti csoportjának telepe),Füzesgyarmat (vonaldíszes kultúra telepe),

Békésszentandrás –Furugy (Bodrog keresztúri kultúra telepe).A kutatásokról több mint 400 újságcik-

ke jelent meg.1995-tõl az általa szervezett táborok gyarapították a Békés Megyei Múzeumok Igazgató-

sága leletanyagát,elõsegítették azok leltározását Dévaványán,Füzesgyarmaton,Gyomán,és hozzájá-

rultak a megye idegenforgalmának népszerûsítéséhez.Füzesgyarmaton a Tájházhoz tartozó kovácsmû-

hely kialakításában is nagy szerepet vállalt.–1977 és 2001 között a Bereczki hagyaték régészeti anya-

gát Árkus Péter vezetésével debreceni egyetemisták rendszerezték,leltározták.Így jött létre a Bereczki

Múzeum Dévaványán,melyet a dévaványaiak oly annyira magukénak éreznek,hogy 150 fõs múzeum-

baráti kört alakítottak köré.–2001-ben a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a „Magyar kultúra Lovagja ”

címet adományozta részére.2004-ben az általa szervezett táborokról szóló dolgozatával második helye-

zést ért el a Fõvárosi TEGYESZ-nél.2006-ban két tábort szervezett:Dévaványán és Füzesgyarmaton,

ahol egyetemisták közremûködésével folytatták a honismereti gyûjtõmunkát.2007.április 24-én a

Gyermekvédelmi Napok keretében a 30 éves régészeti és néprajzi táboraiból fotókiállítás volt a Mille-

náris Park fogadóépületében.A Honismereti Szövetséggel annak megalakítása óta kapcsolatban van,a

Békés megyében mûködõ Karácsonyi János Honismereti Egyesületnek hét éve tagja.

A Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület alapító (1992)tagja,nyugalmazott tûzoltó al-

ezredes,ebben az esztendõben tölti be 77.életévét.Hivatásának élve évtizedek óta nagy lelkesedéssel

kutatja az önkénes tûzoltó egyesületek munkáját,a tûzoltás helytörténeti ismeretanyagát.Az õ munkája

eredményeként nyílt meg Bonyhádon a 340 négyzetméter alapterületû Tûzoltó Múzeum.–Levéltári

adatok alapján megírta és kiadta több település tûzoltás-történetét.Lakóhelyén,Tolnán tagja és egyik

sokat vállaló segítõje a Városvédõ Egyesületnek.–Társszerzõvel megírta az önálló kötetként megjelent

„A Magyar Országos Tûzoltó Szövetség története ”címû munkája.Feldolgozta és megjelentette továb-

bá a Bonyhádi Önkéntes Tûzoltó Egyesület történetét 1874-tõl 1931-ig;a Tolna megyei Tûzoltószövet-

ség száz éves történetét (1893 –1993);a szekszárdi tûzoltóság 1873-tõl 1998-ig tartó történetét.

2003-ban megjelent „Tüzek és tûzoltók Faddon 1893 –2003 ”címû,2005-ben pedig „Tûzoltó lettem s

nem katona ”címû munkája.Tanulmányt készített továbbá Paks,Tamási,Dunaföldvár,Bölcske,Dom-

bóvár és az Atomerõmû tûzoltóságának a történetérõl is.

105.Dr. Karácsony István

1942-ben született.Tanító-és tanárképzõ fõiskolák után 1981-ben végzett a ELTE Bölcsészettudo-

mányi Karán,majd 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett.Változatos életpályát tudhat magáénak,s

számos szigetközi faluban tanított,majd nyugdíjba vonulásáig szülõfaluja,Darnózseli iskolájának lett

tanára,igazgatója.–Már pályája kezdetén tevékenyen bekapcsolódott a honismereti munkába,szervez-

ve az iskolai közösségeket,s kutatva-feldolgozva fõként az oktatás történetet,saját falujának és a kör-

nyezõ falvaknak a történetét,és a kiemelkedõ helyi személyiségek életpályáját.Rendszeresen részt vett

az évenként meghirdetett „Szülõföldünk ”pályázaton és országos díjat nyert a Nemzeti Múzeum és a

Honismereti Szövetség pályázatán.–Legkiemelkedõbb érdemének tartjuk a 15.alkalommal megszer-

vezett szigetközi honismereti vetélkedõt,amin a szigetközi iskolák a falujukat jellemzõ szokások,mes-

terségek,mondák rövid történetének leírásával lehet részt venni.Általában háromtagú csapatok vetél-

kednek a Darnózseli Iskolában.A nyitó mûsort mindig más-más csoport adja,a helyiek szervezõként

vesznek részt.Tapasztalatunk,hogy ezekbõl a kisdiákokból kerülnek ki a késõbbi középiskolás vetélke-

dõk,pályázatok résztvevõi.A vetélkedõ három éve felvette dr.Timaffy László nevét.–Dr.Karácsony

István másik nagy érdeme a tankönyvkiadás:2000-ben jelent meg „Darnózseli –lakóhelyünk ismerete ”

címû munkája,2003-ban pedig a Szigetköz –helytörténeti olvasókönyv és még számos helytörténeti

kiadványa.–Sok más kitüntetés koronájaként 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdem-

keresztjét.

Dr.Simor Ferenc nyugalmazott fõállatorvos és minisztériumi fõosztályvezetõ a Baranya Honisme-

reti Egyesület elnöke,fáradhatatlan motorja,1930.november 1-jén született Siklóson abban a házban,

amelyen ma a nagybátyja tiszteletére elhelyezett emléktábla áll.Talán ez a családi múlt is kötelezte ar-

ra,hogy a szellemi értékek méltó õrzõjévé váljon.–Már pályájának kezdetén –éppen hivatásából adó-

dóan –szoros kapcsolatba került az õsi kultúrában oly gazdag kis falvak lakóival,módja nyílt közelrõl

megismerni a dél-baranyai drávaszögiek,ormánságiak,Mohács-szigetiek mindennapjainak küzdelmeit

és népi kultúrájának még elevenen élõ értékeit.Pedig igen nehéz történelmi idõszak volt ez:az 50-es,

60-as,70-es évek.A rendszerváltás után módja nyílt arra,hogy e kis ország sorsára felülrõl,az akkori

Mezõgazdasági és Földmûvelésügyi Minisztériumból is ráláthasson.Apolitika azonban e magasságok-

ban elborzasztotta,és meggyõzõdött arról,hogy szûkebb hazájában,Baranyában,a helyi civil szerveze-

tekben hasznosabb és eredményesebb lehet értékmentõ és értékõrzõ küzdelme.Állatorvosi hivatásától

ekkor már visszavonult,ám lelkesedése és lendületes tettereje töretlen maradt.Hatására a környezeté-

ben mûködõ egyesületek,helyi közösségek addig nem látott virágzásnak indultak,és azóta is minden

idejében és minden erejével a rejtõzködõ szellemi értékek felszínre jutását segíti.Ma is számos civil

szervezet vezetõje vagy igen tevékeny inspirátora.–A Baranya Honismereti Egyesületnek a kezdetek-

tõl tagja,2002-tõl elnöke.Azóta különösen szívügyének tekinti az iskolákban folyó honismereti munka

segítését,a néprajz,a népi kultúra minél szélesebb körben való megismertetését,ezzel is hozzájárulva a

felnövekvõ generációban a hazaszeretet ébrentartásához.Kitartó és következetes szervezéssel hagyo-

mányos rendezvénnyé fejlesztette a pedagógusoknak szóló,eddig már öt alkalommal megrendezett Is-

kola és honismeret konferenciát,melyre az egész országból jönnek érdeklõdõk.Kiváló szervezõ képes-

ségét dicsérte a 2005.évi,XXXIII.Honismereti Akadémia vezénylése is.–Máig nagy hangsúlyt fektet

a határon átnyúló kapcsolatok ápolására:az egyesület valamennyi rendezvényébe igyekszik bevonni

szomszédos országokban élõ magyarokat.Ezt példázza a 2006-ban a határon túli magyar iskolások szá-

mára rendezett Pécsett –magyarul anyanyelvi és kulturális vetélkedõ is.

Pest megyei Vácszentlászlón,1934-ben született.Az ELTE BTK történelem-magyar szakán

1957-ben szerzett középiskolai tanári diplomát.Történelmi tárgyú doktori disszertációját (Bosz-

nia-Hercegovina okkupálásának belpolitikai vonatkozásairól)1971-ben védte meg.Tanított 1975-ig a

II.kerületben,majd nyolc éven át volt fõvárosi tanfelügyelõ.1983 és 1991 között Budapest III.kerülete

mûvelõdési és sport osztályát vezette,majd nyugdíjazásáig (1994)az Óbudai Mûvelõdési Központ-

106.munkatársa.–Természetjáróként,túra-és úttörõvezetõként a kezdetektõl részt vesz a honismereti moz-

galomba.Az 1960-as évektõl jelentek meg elsõ honismereti jellegû írásai,emellett több helytörténeti

kiadvány is követ:Lent,hol a tölgyek...(1978);Úttörõ emlékhelyek gyûjteménye (1986);Vándor

(1988);Frontélmények gyerekszemmel (1994);Vörössipkás expedíciók (1994);Zsámboki krónika

(2000);Útmutató kiránduló pedagógusoknak (1995 és 2002),Kossuth-,Rákóczi-,Bocskai-,József At-

tila-túrafüzetek,és mások.–A legeredményesebb honismereti-turisztikai gyermekközösség vezetõjé-

nek jutalmazására 1982-ben létrehozta az Ezüstfokos-vándordíjat,majd 1987-ben a zsámboki hagyo-

mányõrzõ gyerekek munkájának segítésére a Tóth Alapítványt.–Alapító tagja a TKM-mozgalomnak,

a Kossuth Szövetségnek,1993-tól tagja,majd folyamatosan elnökségi tagja a Budapesti Honismereti

Társaságnak,ahol a Rendezvény Szakbizottság elnöki tisztségét is ellátja.

AVeszprém Megyei Jogú Város által alapított

Pro Meritis-díjat Debreczenyi János polgármester adta át

Tanár,könyvtáros,szociológus.Ajkán született

1957.május 14-én,az ajkai Bródy Imre Gimnázi-

umban érettségizett 1975-ben,majd 1980-ban a

szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõis-

kolán végzett könyvtár-magyar szakon.Fõiskolai

diplomadolgozata Az Ajkai Iparos és polgári Olva-sókör

története volt (Szombathely,1980).Az Eöt-

vös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomá-

nyi Kara szociológia szakán végzett (1985),Város

a Bakony alján címmel írta diplomadolgozatát Aj-

ka társadalmáról (Bp.1985).Az ELTÉ-n magyar

szakon 1990 –ben szerzett diplomát.1975-tõl

könyvtárosként dolgozott az Ajkai Városi Könyv-

tárban.Helytörténettel középiskolás kora óta fog-

lalkozik.Elsõ honismereti tanulmányát másodikos

középiskolásként írta Az ajkai malmok története

címmel (1973).–Két évig tanárként dolgozott egy

budapesti általános iskolában,1984-tõl az Eszter-

gomi Városi Tanács mûvelõdési osztálya munka-

társa volt.1987-tõl az esztergomi Vitéz János Taní-

tóképzõ Fõiskola adjunktusa,szerkesztette az általa

alapított Esztergom és Vidéke címû havi-,majd he-

tilapot (1986-1995),amiben számos helytörténeti

írást jelentetett meg.Tagja volt a Vitéz János Em-

lékbizottságnak,1988-ban Vitéz János Emlékérmet

kapott.–1995-tõl a veszprémi Padányi Bíró Márton Katolikus Gimnázium és Gyakorlóiskola tanára.

2000-tõl tagja a VEAB Szociológiai Munkabizottságának,2002-tõl a Veszprém Megyei Honismereti

Egyesület elnökségének,valamint a Brusznyai Alapítvány kuratóriumának.Pedagógiai munkásságáért

Brusznyai-díjban részesült (2002).–Veszprémben csaknem tíz évig tagja volt az Új Horizont szerkesz-

tõbizottságának,itt különbözõ kötetek szerkesztésében vett részt és több publikációja is megjelent.A

veszprémi Comitatus Társadalomkutató Mûhely felkérésére több tanulmányt készített az országgyûlési

és helyhatósági választások ajkai eredményeirõl,valamint az ajkai kalorex-égetés társadalmi hatásairól.

107.Honismereti Emléklappal kitüntetettek

Budapest Ambronits Ervinné,Boda Sándor,Bóta Piroska,Karip Gyula,dr.Róbert Péter,Sasvári

Ilona dr.Sütõ Józsefné,Szöllõsy Mariann Szöllõsy Mariann;Baranya megye Cserfai Sándor,Páll La-

jos,Szarka Elemér,Videcz Ferencné;Békés megye Bagyinszky Mariann,Szabó Imre;Csongrád me-gye

Ábrahám Vera;Gyõr-Moson-Sopron megye Hárs József,Korcz Antalné,Magyar Imréné,Takács

Istvánné;Somogy megye Bognár Zoltán,dr.Sipos Ferenc,Tóth Dénes;Tolna megye Deák Istvánné,

Horváth Endréné,Kiss József,Kocsis György,dr.Méry Éva,Vargáné Kisfalvi Erzsébet;Veszprém me-gye

Bakonyi Zoltán,Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület,Borbás László,Czeidl József,Hoffmann

István,Illés Mária,Kozma Károly,széki Patka László,Sebõ József,Tatai Zoltán

Aszülõfalujától messzire sodródott ember tudja csak igazán azt,hogy hazaszeretet nincs úgy általá-

ban.Az alapja ott van,ahol az ember elõször eszmélt a világra.Több évtized után is hazahívják a régi

utcák,a mezõk és kertek,a gyermekkori játszóhelyek,s lelkében él minden emlék,amit megszerezhe-

tett.Kemencepadkán üldögélve mesélõ öreg szomszédasszonyok,világháborúkat járt régi idõket meg-

élt nagyapák történetei adták át nekem is a kincset,örökítették tovább az õsöktõl átvett emlékeket a régi

Nagy-Sárrét vizes-nádas világáról,ahol még ridegpásztorok õrízték a gulyát,s csikorgó,hideg téli éj-

szakákon éhes farkasok vonítottak a birkahodály közelében.

Szûcs Sándor, a Sárrét néprajzosa,a karcagi múzeum egykori igazgatója örökítette meg és idézte fel

irodalmi értékû szépséges írásaival ezt a múltat.Általa,késõbb a Szeghalmon munkálkodó Miklya Je-nõ,

tanár,néprajzi író,múzeumigazgató írásai formáltak sokunkat tudatos sárréti emberekké,bárhová is

kerültünk el arról a számunkra legszebb vidékrõl.Gyermekkoromban egy Sárrétudvariból elszármazott

parasztasszony ajándékozott meg a falujában élt Nagy Imre költõ,a Holtak derese címû versesköteté-

vel,amely még mindig itt áll a könyvespolcomon sorakozó kötetek között,a késõbbi kiadás:Tücsök a

máglyán címû kötetével és több más olyan irodalmár munkájával együtt,akinek köze volt ehhez a vi-

dékhez,s úgy szólt a mi szûkebb hazánkról,hogy nem felejthetjük el kik vagyunk,honnét érkeztünk a

hon tágasabb térségeire.Figyelünk egymás kiejtésére.Felismerjük az otthoni tájszólás megmaradt

hangszíneit,s ha ezt halljuk,megkérdezzük egymástól:

–Hol ringott a bölcsõd?

Node,mi köze van az eddig elmondottaknak ahhoz,amit én akarok elmondani az idén 75 éves Bor-bíró

Lajosról, Füzesgyarmat még mindig fáradhatatlan,az idén január óta,a Falvak Kultúrájáért Ala-

pítvány által,a Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett helytörténészérõl?Õ az,akihez a kisváros

központjából hosszú utakat teszek meg,ha otthon járok.Gondolván;csak beköszönni megyek hozzá

néhány percre,de aztán órákat töltök nála,mert õ a folytatója,s õ helyezi el térben és idõben mindazt,

amit régen az öreg szomszédasszonyoktól csak mint érdekes meséket hallhattam.Õ tudja,hányféle falu

létezett és sülyedt el a múló idõben ott,ahol most Lányszigetnek,Cséfánynak,s dûlõnként másnak ne-

vezik a városhatár különbözõ részeit.Tõle tudom meg,hogy az évszázadok során kik voltak a környék

földesurai,hogy ülték meg õseink a különbözõ ünnepeket,hogy zajlottak le a lakodalmak.Annyi min-

dent foglalt már össze a többnyire az önkormányzat,a helybeli könyvtár és mások támogatásával,hogy

összesen hetven helytörténeti füzetet böngészhet az,aki a település múltjában szeretne elmélyedni.Az

Accordia Könyvkiadó,Szavaink hajnalfénye címû kötetében,pályanyertes tanulmánya jelent meg az

elmúlt évben.

Akinek fontos dolga van a világban,az bizonyos mértékig kortalanná válik,mert folyton lendíti a

tenniakarás.Pedig lenne oka Borbíró Lajosnak a fáradtságra,hiszen sokat próbált az élete során,s min-

dig tevékeny embernek ismerték a helybeliek.

Ma már kevesen emlékeznek a háború után rövid ideig élt ifjúsági szervezetre az EPOSZ-ra,az

Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetségére. A helyi szervezetben kérték elõször Borbíró Lajost,

sajtófelelõsnek.

–Szabadkoztam,hogy ahhoz nekem kevés iskolám van,de azzal szereltek le,hogy aki írni tud és ol-

vasni szeret,az újságcikket is írhat –meséli a gyerekkori szegénységet is megemlítve,ami a továbbta-

nulás akadálya volt.

108.Írt azután a megyei lapba,a Sárréti Irások címû folyóiratba,a megyei lap Köröstáj mellékletébe,a

helyi újságba,de legtöbbet 1967-tõl 1989-ig a Szabad Föld be,amelytõl vagy tízszer kapott elisme-

rést.Az „Írjunk együtt újságot”-felhíváshoz való csatlakozás után például oklevelet,de része volt egy-

szer,a Kiváló Munkáért címû kitüntetésben is.

A kacskaringós életút tapasztatokkal gazdagítja a tollforgató embert.Borbíró Lajos fiatal kori bal-

esete után volt fizetés nélküli adminisztrátor-gyakornok a Földmíves Szövetkezetben.Késõbb tiszti

rangot elérõ önkéntes katona is,de úgy látszik,hogy nem nagyon szerethette a fegyverek világát,mert

hamar otthagyta katonaságot.Volt MÁVdolgozó is Békéscsabán,de mint a legtöbb gyarmati embert,õt

is haza parancsolta a szíve.Otthon egészen a nyugdíjazásáig,a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat díj-

beszedõjeként került közvetlen napi kapcsolatba és ismerte meg mélyebben a sárréti emberek múltját és

mindennapjait.

Miklya Jenõ ösztönzésére heten,köztük a Füzesgyarmat jeles szülöttével,a parasztpárti politikus

író-költõ Hegyesi Jánossal kezdtek helytörténetet írni.A Csánki Dezsõ Helytörténeti Szakkört 1973-

ban alapították meg,amit 2003-ig Borbíró Lajos vezetett.ATájház anyagát 1978-ban gyûjtötték össze.

Sokféle tanfolyam és szakirodalom,Miklya tanár úr,meg Szabó Ferenc a Gyulai Levéltár korábbi

igazgatója segítségével tanulta ki a honismereti kutatás csínját-bínját.Ma már hozzá fordulnak a szülõ-

föld múltja iránt érdeklõdõ emberek.Szabó Magda írónõnek is segített,mikor a Régimódi történet címû

könyvéhez gyûjtött adatokat,hiszen Füzesgyarmaton volt református lelkész a tizenkilencedik század

közepén Gacsári István, itt élt a regénybeli Gacsári rokonság.A XIX.század neves lekipásztora írta

meg azt a Gacsári kónikát is,aminek rövidített változatát még mindig szívesen forgatják azok a gyar-

mati emberek,akik illõnek tartják ismerni az õsöket.

Szerencsés embernek tartom Füzesgyarmat megérdemelten Pro Urbe díjas helytörténészét abból a

szempontból is,hogy felesége,Etelka asszony kiváló segítõtársának bizonyult az évtizedek során.Ak-

kor is,amikor a helytörténeti egyesületet alapították,amikor a gyüjtemény létrehozásán fáradoztak,

meggyõzve az ügynek sok más lokálpatrióta társukat.

A szikár,mondhatnám törékeny alkatú krónikás még mindig tervezget.Egyszer már megtette,most

újabb füzetet szeretne kiadni a kisvárosból elszármazott tollforgatók írásaiból is.

A mindig hosszú órákig tartó beszélgetés után,ha elköszönök a Borbíró házaspártól és megyek haza

a sárszigeti utcákon –így hívják ezt a kicsi házakból,régi Oncsa épületekbõl álló környéket a kisváros

peremén.Amely valóban nagyon sáros volt régen,míg ki nem épültek az útjai –morzsolgatom magam-

ban a helyneveket.A Kovácskert mellett haladok el,ami sajnos,már csak a neve szerint kert.Ugyan-

úgy,mint az Epreskert amihez közeledek,aztán tovább haladva magam is tûnõdni kezdek,hogy vajon

az volt-e a „rígi‹A‘`³±vásártér,ahol épp az utamat járom.Ám az a hely is olyannyira történelmi már,hogy az

újabb vásártéren sem tartanak vásárt,meg sem tudom mondani,mióta.Ehhez a találgatáshoz is csak

Borbíró Lajost kellene segítségül hívnom.

A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közmûvelõdési Civil Szervezetek Fórumára és annak kísé-

rõ rendezvényeire a VII.Budakalászi Találkozó keretein belül került sor a Magyar Kollégium valamint

a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus szervezésében,június 7-e és 9-e között.

Egyelõre ez az egyetlen olyan jelentõs fórum,ahol az egész Kárpát-medence területérõl,sõt azon túlról

is összejönnek a magyar közmûvelõdési szervezetek képviselõi tapasztalatcserére és tanácskozásra.

Amagyar kormány semmiféle támogatást nem nyújt a rendezvényhez,így azt az önszervezõdés jel-

lemzi.Az anyaországban jelenleg uralkodó gazdasági megszigorítások közepette,amit a határon túli

magyarok támogatása is megsínyli –amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalától a Magyar Állandó

Értekezleten át az Illyés Közalapítványig egymás után szûnnek meg az eddigi,határon túli magyarságot

támogatni hivatott szervezetek –a Budakalászi Találkozó jelentõsége felértékelõdött.

109.Az idei találkozóra nyolc országból 116 szervezet képviseletében 104 küldött jelentkezett,de a kap-

csolattartó szervezetek száma 356.

Ajelentõs érdeklõdésre való tekintettel illene,hogy az európai fórumokon is méltóképpen képvisel-

tessük magunkat,annál is inkább,mert ott a magyar kultúra (enyhén szólva)alulképviselt.Az Európai

Tanácsban manapság kereken 300 civil tagszervezet tudja befolyásolni a döntéseket,de közülük egy

sem magyar.A helyzet javítására már a tavalyi Budakakalászi Találkozón közakarattal megalakult a

Kárpát-medencei Kulturális Szövetség,mely máris színvonalas képviselõ lehetne,de a bejegyzése a

mai napig akadozik a budapesti cégbíróságon.

Anehézségektõl nem szabad soha megriadnunk,csak tudnunk kell,hogy kik vagyunk s mit akarunk

–bátorított az elõadók egyik legprominensebbje,Komlóssy József,az Európai Nemzeti Kisebbségeket

Támogató Társaság (Society for the Protection of Ethnic and National Minorities)Svájcban élõ alelnö-

ke.Most nem fegyverel,hanem kulturával kell vívni a harcot –mondta.Ahadviselés modern stratégiá-

ja a népeket úgy gyûri le,hogy igyekszik elhomályosítani-elvenni az identitásukat.Ezért a legfontosabb

nemzeti öntudatunk megtartása.

Aszervezõk,a résztvevõkkel együtt,önerõbõl frissítik napra készre a létezõ magyar közmûvelõdési

szervezetek címlistáját és néznek utána a kultúra ápolásához szükséges anyagi forrásoknak.Ez utóbbi

annál is nehezebb,mivel az egyesült Európa,globalista politikai elvei miatt,nem sokat ad a nemzeti

kultúrákra,az anyaország pedig beszûkítette a kereteket.Amennyit pedig a demokrácia jegyében az EU

mégis ad,arra pályázni „magasan szakképzett pályázónak ”kell lenni.Következésképpen nagyon nép-

szerû volt a pályázói „önképzõkör ”,melyet Riz Gábor pályázati szakértõ vezetett.

A tanácskozás fõ része három szekcióra oszlott a következõ témakörök szerint:(1)Új helyzet,ami-

kor a magyarság nagyobb része immár az Európai Unióba került ahol nem szabad elfeledkezni a kinn-

rekedtekrõl (vagy bennrekedtekrõl?–majd a történelem tiszázza a terminológiát).(2)A kisebbségi ma-gyarok

viszonya a többségi nemzethez magunk elfogadtatása,megbecsültetésének módjai.(3)A ma-gyar–

magyar viszony hiszen a legfontosabb,hogy legelõször is önmagunkkal békéljünk meg és le-

gyünk tisztában.

A magyarságnak pillanatnyilag nincs általánosan elfogadott nemzetstratégiája mint a világ sikeres-

nek mondható népeinek.Tehát a Budakalászi Találkozóról is el kell jusson az üzenet a magyarok böl-

cseihez:dolgozzanak rajta!

110.Atanácskozást további érdekes elõadások kísérték,mint dr.Lánszki Imre ökológus beszámolója ku-

tatásairól Attila és Árpád fejedelem sírja,valamint Õsbudavára után a Pilisben.

Tudatosult bennünk,hogy a magyarság 36%-os jelenlétével ma is a Kárpát-medence legnagyobb

arányú nemzete.Hallhattunk sok praktikus dolgot is,például arról,hogy a magyar igazolvány korlátlan

érvényû lesz,a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián õsztõl végre megkezdõdhet a népzenei képzés

stb.Miközben alakultak az egymás közötti kapcsolatok és a Faluotthon udvarán álló kemencében ki-

sült,a résztevõk által otthonról hozott lisztbõl és sóval,a közös Kárpát-medencei kenyér

A Magyar Néprajzi Társaság 1985-ben a 30/1978.(XI.22)

PM.sz.rendelet alapján közérdekû célra juttatott adományból

Tájkutató Díj elnevezésû alapítványt létesített.A közérdekû

adomány Szûcs Sándornak,a karcagi Györffy István Nagykun

Múzeum nyugalmazott igazgatójának végrendelete alapján a

megjelent mûveinek kiadásaiból befolyt összeg volt.

Szûcs Sándor,a jó tollú etnográfus mesélõ,a Sárrét,Kunság

és Hajdúság néprajzkutatója örökös nélkül maradván,jó barátjá-

val,Balassa Ivánnal együtt találta ki,hogy szûkebb hazájának,a

Sárrétnek és Kunságnak érdemes kutatóit a Néprajzi Társaság

erre a célra létrehozott alapítványából jutalmazza,díjjal hono-

rálja.Végrendelete a 2528/1982/6.sz.debreceni közjegyzõi

irattal vált jogerõssé,amely erre vonatkozólag a következõkép-

pen határozott:„könyvei újra kiadásából származó jövedelmét a

Magyar Néprajzi Társaságra hagyományozza azzal a kikötéssel,hogy abból a három föld –Kunság,

Hajdúság,Sárrét –néprajzi és történeti kutatóinak munkáját támogassa ”.

Az alapítványi okirat,amit Balassa Iván elnök és Szilágyi Miklós fõtitkár írt alá az alapító Néprajzi

Társaság nevében,még a következõ pontokat foglalja magába:

–Az alapítvány szerve:Magyar Néprajzi Társaság –1055 Bp.Kossuth tér 12.

–Az alapítvány elnöke:a Magyar Néprajzi Társaság elnöke (jelenleg dr.Balassa Iván);titkára a Ma-

gyar Néprajzi Társaság fõtitkára (jelenleg dr.Szilágyi Miklós).

–Az alapítvány összege az örökhagyó által meg nem határozott összeg:Szûcs Sándor mûveinek ki-

adásából származó –a Szerzõi Jogvédõ Hivatal által átutalt –szerzõi jogdíj,illetve annak kamata.

–A Díj odaítélésének módja:az alapítvány elnökének és titkárának felterjesztése alapján a Magyar

Néprajzi Társaság választmánya szavazattöbbséggel dönt.Egy-egy alkalommal egy,legfeljebb két sze-

mély részesülhet a Tájkutató Díjban,a Kunság,Hajdúság,Sárrét történeti néprajzi kutatásában elért ki-

emelkedõ eredményéért.

–A Díj odaítélésére esetenként kerül sor.A Díj átadása a Társaság közgyûlésén történik.

–A Díj összegét a Magyar Néprajzi Társaság választmánya az odaítéléskor esetenként határozza

meg,melynek felsõ határa a mindenkori Akadémiai Díj összegét nem haladhatja meg.

A díjat elsõ ízben 1985-ben adták ki.Az elsõ díjazott az azóta elhunyt etnográfus,Bellon Tibor,a

karcagi múzeum igazgatója,majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének ve-

zetõje volt.A díjak odaítéléséért 1999-ig a Néprajzi Társaság mindenkori elnöke és titkára volt a fele-

lõs,így többek között Balassa Iván,Andrásfalvy Bertalan,Kósa László.

1999-ben a Néprajzi Társaság létrehozott egy alapítványi kuratóriumot Balassa Iván elnökletével,és

a Tájkutató Díj Alapítványt önálló jogi személyként,közhasznú tevékenységet folytató szervezetként

jegyeztette be a Fõvárosi Bíróságnál.Adíjazással kapcsolatos tevékenység az új alapító okirat szerint is

változatlan maradt,de most már nem a Néprajzi Társaság vezetõsége kezeli,hanem az általa megbízott

111.kuratórium.Balassa Iván (az elsõ kuratóriumi elnök)halála után,2005-tõl a kuratórium tagjai a követ-

kezõk:elnök:Selmeczi Kovács Attila,a Néprajzi Múzeum fõtanácsosa;fõtitkár:Szemkeõ Endre a

Néprajzi Múzeum fõlevéltárosa;tagok:Örsi Julianna,a túrkevei Finta Múzeum igazgatója és Gráfik

Imre,a Néprajzi Múzeum tudományos fõmunkatársa.A kuratórium –az alapító okirat alapján –évente

legalább egyszer ülést tart,amelyet az elnök vezet,azon állandó meghívottként jelen lehet a Néprajzi

Társaság elnöke vagy fõtitkára.Az ülés határozatait egyszerû szótöbbséggel hozza,azokról jegyzõ-

könyvet készít.A díjazottakról ajánlást készít,amit a Néprajzi Társaság választmányi ülése hagy jóvá.

Az új alapító okirat szerint a Szûcs Sándor kiadványaiból befolyt összegek mellett magán,valamint

egyéb anyagi felajánlással is lehet a díjalapot növelni.Így történt,hogy az elmúlt esztendõkben a karca-

gi és a biharnagybajomi (Szûcs Sándor szülõfaluja)önkormányzat több ízben anyagilag is támogatta a

Tájkutató Díj Alapítvány nemes célkitûzéseit.E támogatások lehetõvé tették,hogy a díjak mellé emlék-

plakettet (Gyõrfi Sándor karcagi szobrász munkája)is adományozhasson a Társaság.

Az idén,Szûcs Sándor halálának 25.évfordulóján rendezett megemlékezésen Karcagon,tudomá-

nyos konferencia keretében két etnográfus muzeológus kolléga kapott díjat:Bartha Júlia a Jász-

Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet néprajzi osztályvezetõje és Fazekas Mihály a karcagi

múzeum nyugalmazott muzeológusa.

A Hajdúböszörményi Városi Honismereti Klub 2005-ben alakult és eredményesen mûködik,az or-

szágos honismereti mozgalom célkitûzéseit igyekszik megvalósítani.Jelenleg 28 tagja van.Azokat a

Böszörményt szeretõket és története iránt érdeklõdõket hívta és hívja soraiba,akik lokálpatrióta módjá-

ra idõt áldoznak,hogy jobban megismerjék a város történetét,nevezetességeit,tovább bõvítve a kört,

Hajdú-Bihar megye és hazánk történelme felé.Része akar lenni a hajdú múlt további megismerésének,

feldolgozásának,mozaikokat kíván nyújtani az országos honismereti mozgalomhoz.

Hajdúböszörmény komoly történelmi múlttal rendelkezik,Bocskai István hajdú-telepítése után

csaknem 200 évig volt a Hajdúkerület székhelye,az egykori patinás hajdúkerületi székházban ma a

Hajdúsági Múzeum mûködik.A hajdú múlt kötelez –mondják a böszörményiek –,ezt a gondolatot

igyekszik erõsíteni a Honismereti Klub is,valamint szeretné átadni az ifjabb nemzedéknek is a város

szeretetét,történetének megismerését ugyanúgy,mint a hagyományok megõrzését,tiszteletét.

A klub kéthetente,a városi mûvelõdési központban,éves munkaterv szerint tartja foglalkozásait.A

programok témái a városban található emléktáblák,szobrok,emlékhelyek,Varga Lajos tanító,nótaíró

munkásságának megismerése,látogatás a kisrozvágyi emlékparkba (Szabolcs megye),a város Keleti

temetõjébe,ahol jeles személyiségek nyugszanak.Megismertük továbbá Dobó Sándor tanító,a Tanítók

Lapja fõszerkesztõje munkásságát,akinek elévülhetetlen érdemei voltak a két világháború között a ta-

nítók anyagi megbecsülésének javításában,vagy például a pedagógus üdülõ létesítésében Balatonfüre-

den és Hajdúszoboszlón.További programunk volt a Hajdúkerület fõkapitányaival való ismerkedés a

város fõterén a nyári ásatások idején,valamint a böszörményi skanzen,a Tiszacsege-Nagymajor Vay

kastély felkeresése,aztán a pénzverés története,dr.Csiha Antal tanár,egykori honismereti körvezetõ

munkássága.Szólnunk kell továbbá a klub közösségformáló szerepérõl és azokról az lelki építõkövek-

rõl,melyek igényt támasztanak történelmünk további megismerésre.

Aklub tagsága azt szeretné,ha ez a közösség hatással lenne a város történeti és mûvészeti fejlõdésé-

re is.Például a Keleti temetõben elhanyagolt,fabokrokkal benõtt parcellából be kívánja hozni Dobó

Sándor tanító egész alakos szobrát,hogy mint Nagy Sándor János debreceni szobrászmûvész alkotása

köztéri szoborként éljen tovább a városban,és naponta több százan,több ezren láthassák a város egyko-

ri kitûnõ pedagógusát.Az elképzelés megvalósításához persze szükséges az Önkormányzat segítsége és

támogatása,de van rá bizodalmunk.Szeretnénk továbbá kiadatni Varga Lajos tanító verseit és nótáit.

Ilyen és ehhez hasonló nemes feladatok és programok a klubtagok ötletei alapján valósulhatnak

meg.A klub nyitott,számítunk újabb érdeklõdõkre,tagokra,hogy egyre tartalmasabb és sokoldalúbb

112.munkát végezhessünk.Felvettük a kapcsolatot a megyei honismereti szövetség vezetõivel,hogy a klub

munkája bekapcsolódhasson az országos honismereti mozgalomba.

Örülnénk,ha más település honismereti klubjával,szakkörével is jó kapcsolatot alakíthatnánk ki ta-

pasztalatcsere céljából.Szívesen hívjuk városunkba az érdeklõdõ helytörténészeket vagy helytörténet-

tel foglalkozó csoportot.(Címünk:4220 Hajdúböszörmény,Március 15.u.4.T.:52/220-060).

In memoriam

Dr.Galambos Ferenc,Iréneusz atya neve a

Felsõ Õrségen kívül a széles világon ismert:a

legmagyarabb burgenlandi község,Alsóõr nyu-

galmazott plébánosa,szentszéki ülnök,bencés

szerzetes volt.Egész életében a hit és a magyar

kultúra ügyét szolgálta minden erejével.

Hatgyerekes értelmiségi családból szárma-

zott.Édesapja magyar-latin szakot végzett az

egyetemen,egy ideig teológiát is tanult,majd a

jogi doktorátust is megszerezte.A tanulás nagy

fontosságú szerepet játszott a család életében.

„Hároméves koromban már iskolába jártam” –

mondta tréfásan magáról.Édesanyja tanítónõ

volt elõbb Burgenlandban,majd Alsópakony-

pusztán,s bevitte magával kicsi fiát a tanterembe,mivel nem volt,aki vigyázzon rá.„Ötéves koromban

meg már egyetemre jártam” –emlékezett vissza.Édesapja a budapesti egyetem gondnoka lett,lakásuk

az egyetem központi épületében,a Quaesturán volt.Kisiskolás korában egy évet Ausztriában tanult,s

már ekkor elsajátította a német nyelvet.Pesten a bencés gimnáziumba járt,kiváló tanárok kezébe ke-

rült.Iskolai évei alatt a cserkészet nevelte önállóságra és a közösség szolgálatára.Az érettségi után ma-

ga is bencésnek jelentkezett.A teológia mellett magyar-német tanári szakos diplomát szerzett az egye-

temen,s a cserkészmunkát pályája során késõbb is folytatta.

1944-ben ott lett tanár,ahol maga is diákoskodott:a pesti bencéseknél,majd a csepeli munkások ké-

résére –az akkori Kisgazdapárt,a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt hívására –a

rend Csepelen új gimnáziumot alapított (ma is a kiváló bencés tudós,Jedlik Ányos nevét viseli),s Ga-

lambos atya három éven át itt tanított.Az iskolák államosítása után Tökölre,majd Adonyba került plé-

bánosnak.Továbbra is sokat foglalkozott a gyerekekkel:nyolcvan tagú ministránsgárdája,nagy ének-

kara volt.Mikor Svoy püspököt házi õrizetbe vették,Galambos atya mûködését is megköszönték.Ek-

kor újra beült az iskolapadba:folytatta a teológiai tanulmányokat,s doktorátust szerzett.Disszertációja

a középkori magyar egyházi évvel foglalkozott.1948 karácsonyán „kinncésbõl” ismét bencés lett:a

gyõri gimnáziumba került s hittant és történelmet tanított.Nyaranként evezõ-és biciklitúrára vitte a diá-

kokat.

Az 1956-os forradalom is Gyõrben érte.Beszédeket tartott –néhányat a rádióban is –kivonult az if-

júsággal a városháza elé,ahol az ÁVH belelõtt a tömegbe.Francia és német nyelvtudása révén tájékoz-

tatta a nyugati újságírókat az eseményekrõl.Szigethy Attila nyílt parancsával Bécsben is járt,megszer-

vezte a segélyszolgálatot.Másodszor már csak a határig jutott.Részt vett a Forradalmi Tanács vezetõ-

ségének munkájában is.Amikor a helyzet kilátástalanná vált,házfõnöke tanácsára –gyalogszerrel,Bre-

viáriummal a hóna alatt –elhagyta Magyarországot.

Ausztriában König érsek a traiskircheni menekülttábor lelkészévé nevezte ki.Kápolnát rendezett be,

napilapot indított „Élni akarunk” címmel.Elõadásokat,táncesteket rendezett,ének-és zenekart szerve-

113.zett,nyelvtanfolyamot tartott,tolmácsolt,iskolát létesített a gyerekeknek,megalakította a cserkészetet

–s minden módon segítette a több ezernyi magyar menekültet.

1957 elején Münchenben kezdte meg a menekült magyar diákok tanítását.Késõbb a gimnázium át-

költözött Burg Kastlba,ahol harminchat évesen igazgatóvá nevezték ki.A tanítás mellett énekkart,

színjátszó kört,tánccsoportot,cserkész-életet szervezett.Miséit minden hónapban közvetítette a Sza-

bad Európa Rádió.Rómában is járt a zsinat alatt,posztgraduális képzésen vett részt az Institutum

Liturgicumon.Megkapta a német állampolgárságot –s Magyarország kivételével mindenhova utazha-

tott.1969-ben Amerikában végiglátogatta azokat a helyeket,ahol magyarok laknak.

49 évesen új fába vágta fejszéjét:Burgenlandba került,a felsõlövõi állami,valamint az evangélikus

gimnázium katolikus hittantanára lett.Felsõõrött minden vasárnap magyar misét tartott.Apannonhalmi

bencések Burgenlandban levõ birtokainak ügyeit rendezte (a magyarországiakat mind államosították).

Alsóõrben,az elemi iskolában két nyelven tanította a hittant s az idõs plébánost helyettesítette.Keresz-

telt,temetett,esketett –s 1977-ben a püspök plébánossá nevezte ki.A nyolcvanas években a felsõõri

Kereskedelmi Akadémia és a Felsõbb Szakiskola hittantanára is volt.Az ökumenizmus lelkes híveként

összefogott a felsõõri reformátusokkal és az õriszigeti evangélikusokkal.A papi teendõk mellett el-

kezdte az ifjúsági munkát,Alsóõrött is megszervezte a cserkészetet,lerakta a könyvtár alapjait,a peda-

gógusoknak magyar nyelvtanból és helyesírásból tanfolyamot indított.Bekapcsolódott a magyarorszá-

gi Anyanyelvi Konferencia,valamint a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület munkájába.Kutatta a vi-

dék magyar vonatkozású adatait,az itt született híres emberek életét és munkásságát,s sokat tett azért,

hogy Felsõõrben megnyíljon a kétnyelvû gimnázium.Felejthetetlen rendezvényei hozzájárultak a bur-

genlandi magyarság szellemi fejlõdéséhez.Meghívta többek közt Ablonczy Lászlót,a budapesti Nem-

zeti Színház igazgatóját,Andrásfalvy Bertalan,Gazda József,Horváth Sándor néprajzkutatót,Barsi Er-

nõ népzenekutatót,aki az õ segítségével gyûjtötte össze az Õrség dalait,Czine Mihály és Nemeskürty

István irodalomtörténészt,ifj.Csoóri Sándort és a Muzsikás együttest,Bánffy György budapesti,és

Farkas Ibolya,Illyés Kinga és Lohinszky Loránd marosvásárhelyi színmûvészt,Gereben Ferenc olva-

sásszociológust,Imre Samu és Pusztay Árpád nyelvész professzort,Juhász László és Szakály Sándor

történészt,Kóka Rozália népmûvészt,László Gyula régész-professzort,Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas

írót,Olosz Ella iparmûvészt,Pozsgay Imre volt államminisztert.

Az alsóõri „öreg iskolában ”a Magyar Média-és Információs Központ (UMIZ)elhelyezésének meg-

valósításában is segített.Nevéhez fûzõdik a Magyar Intézet megalapítása,melynek a plébánia épületé-

ben adott helyet.Aplébániát testvére,Galambos Gyula okl.mérnök tervezte.Az Intézet több kis szobá-

ból,teakonyhából,fürdõszobából állt,itt szállhattak meg az Õrség kultúrájáért dolgozó,akkor még igen

kevés pénzzel rendelkezõ magyar tudósok,a tudományos ülések résztvevõi.A lakóhelyiségek mellett

konferenciaterem és kézikönyvtár is rendelkezésére állt az ide látogatóknak.A plébánia alagsorában,a

nagy teremben próbált a néptánccsoport.Itt szükség esetén emeletes ágyakat is föl lehetett állítani,ahol

cserkészcsapatok,énekkarok,táncegyüttesek szállhattak meg.Nyugdíjba menetele után meg kellett ér-

nie ezeknek a magyar közösségeket szolgáló helyiségeknek megszüntetését.

Galambos atya szerteágazó tevékenységét föl se lehet sorolni.Mindent megtett azért,hogy az embe-

rekben az igazi értékek iránti igényt felébressze.

2002-ben nyugdíjazták s visszavonult a pannonhalmi bencésekhez.Bámulatra méltó aktivitásával,

imádságos életével példát mutatott az ifjabb szerzeteseknek az „ora et labora” szellemében.Beteg

rendtársait rendszeresen látogatta,ápolta,s a tudományos munkát sem hanyagolta el.Lefordította né-

metre az 1809-es nemesi fölkeléssel kapcsolatos magyar és latin nyelvû,részben kézírásos szövegeket.

Magyarra fordította több ausztriai bencés apát útinaplóját,akik 1805/06-ban Napóleon elõl keletre (így

Magyarországra is)menekültek.Rendezte Gidró Bonifác komáromi igazgató,tihanyi apát írásos ha-

gyatékát.Készségesen kalauzolta a Pannonhalmára érkezõ vendégeket,különösen a régi burgenlandi

ismerõsöket.Ezer örömmel vett részt a Burgenlandi Magyarok Kultúregyesülete,valamint az UMIZ

rendezvényein.Munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült,többek közt 1989-ben meg-

kapta a Burgenland Tartomány Érdemkeresztjét,1991-ben a magyar Köztársasági Érdemrend

Tisztikeresztjét.

2007.április 2-án,életének 87.,szerzetességének 69.,áldozópapságának 63.évében magához szólí-

totta az Úr.Pannonhalmán Várszegi Asztrik fõapáttal mintegy harminc pap koncelebrálta gyászmiséjét,

majd a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra.Utolsó útjára elkísérték paptár-

sai,barátai,tanítványai,az alsó-és felsõõri hívek,valamint a világba szétszóródott magyarok sokasága.

114.115

A Kassai Polgári Klub kiadásában,Csala Kornélia

szerkesztésében két kiadvány jelent meg.Az egyik 62

oldalas füzet,a másik keménykötésû,125 oldalas

könyv,mindkettõ II.Rákóczi Ferenc és társai kassai

újjátemetésének egy évszázados évfordulójára készült.

Afüzet voltaképpen egy fotódokumentációs kiállítás

katalógusa,amely a Rákóczi-család és a Rákóczi-sza-

badságharc (1703 –1711)felvidéki eseményeinek,és a

Rákóczi-kultusznak napjainkig tartó kronológiáját tar-

talmazza,szlovák és magyar nyelven.Közli a II.Rákó-

czi Ferenc kassai tartózkodásával kapcsolatos legneve-

zetesebb épületek jegyzékét is (kapitányok háza,feren-

ces és premontrei (eredetileg jezsuita)templom,pénz-

ügyigazgatóság épülete (gr.Bercsényi Miklós lakhelye).

A füzetet többnyire XIX.századi kiadványokból vett

ábrázolások is gazdagítják (néhány arckép,várak-kasté-

lyok képei,II.Rákóczi Ferenc ábécés-könyvének lapjai

stb.).A füzet címlapján láthatjuk II.Rákóczi Ferenc fe-

jedelmi pecsétjét,a hátoldalon pedig a Kassán fölépített

rodostói házat II.Rákóczi Ferenc szobrával.

A kötet elõször áttekintést ad a Rákóczi-szabadság-

harc felvidéki harcairól,miközben az 1906-os újrateme-

tés egykorú fényképeit közli.Ezt követi szlovák,ma-

gyar és angol nyelven azoknak a felvidéki építmények-

nek (általában váraknak,várkastélyoknak,kastélyok-

nak)a leírása,melyek a szabadságharchoz valamint II.

Rákóczi Ferenc személyéhez kapcsolódnak.Akülönbö-

zõ épületekrõl új,általában színes fényképeket közöl-

nek.Sajnálatos,hogy a várak alaprajzát nem közlik,

vagy ha igen,mint Kövesd esetében,akkor egy pontat-

lan,teljesen elavult rajzot,noha jó,újabb felmérés

könnyen elérhetõ lett volna különbözõ szlovák és ma-

gyar kiadványokban.A bemutatás sorrendjében nem

tudtunk logikát fölfedezni,s mivel sem tartalomjegy-

zék,sem mutató nincs a kötetben,használata rendkívül

nehézkes.Az egyes leírásokban sok a hiba (pl.azt állít-

ja,hogy Szalánc vára a Nagy-Milic-hegyének északi

lejtõjén épült!),a pontatlanság,az esetlegesség.ATelki-

bányát leíró szöveghez a kõkapui tó képe került!Tokaj-

ban a képen is közölt épület nem kastély,hanem sóház

volt.Másrészt mint útikönyv,szintén hiányos,mert

egész sor lényeges adat (elsõsorban gyakorlati tudniva-

ló)hiányzik belõle.Kisvárda,Vaja és Tarpa került a kö-

tetbe az Alföldrõl (de egész sor hegyaljai település hi-

ányzik,pl.Sátoraljaújhely,Tolcsva,Mád stb.Kárpátal-

járól megtaláljuk Husztot,Beregszászt,Munkácsot,

Ungvárt,majd ezek után Homonna,Barkó,Bártfa,

Zboró,Palocsa,Podolin,Lubló,Késmárk,Lõcse,

Szepes vára,Eperjes,Sáros vára,Kapivár,Dobsina,

Betlér,Rozsnyó,Pelsõc,Krasznahorka vára,Torna vá-

ra,Szepsi,Jászó,Felsõvadász,Diósgyõr,Miskolc,

Ónod zárja a sort.

A felhasznált irodalom meglehetõen esetleges és a

címek leírása döbbenetesen pontatlan,pl.Borovszky

Samu:Zemplén vármegye krónikája.Aszlovák helytör-

téneti lexikon (Vlastivedny slovník obcí …)nem hat-,

hanem csak háromkötetes stb.A térképmelléklet telje-

sen alkalmatlan arra (kicsinysége és hiányossága miatt),

hogy a turistákat segítse.

Egészében a reprezentatívnak szánt kötet,amely na-

gyon is hiányzik a könyvpiacról,sajnos korántsem vált-

ja be a hozzá fûzött reményeket.Gyönge munka,hiány-

zott egy hozzáértõ lektor,bár az sem sokat tehetett vol-

na,hacsak át nem szerkeszti és teljesen át nem írja a

kéziratot.A nyomda kivitel „méltó ”a tartalomhoz,azaz

igencsak közepes,az 1960/70-es évek nyomdai „színvo-

nalát ”idézi.

Nagyon sajnálom,hogy a jó szándékú kezdeménye-

zésrõl ennyi hibát kellett leírnom,de az igazságot még-

sem tagadhattam el.Remélem,a hibákból tanulnak a

szervezõk és a kiadó,s máskor jobban odafigyelnek a

szakmai követelményekre,s hozzáértõkre bízzák a ha-

sonló típusú kiadványok elkészítését.Sajnálatos,hogy a

magyarországi Heraldika Kiadó a nevét adta egy ilyen

színvonalú kiadványhoz.

HÁLA JÓZSEF:

Kalotaszegrõl –errõl az országosan ismert tájegysé-

günkrõl –sokat és sokan írtak.A XIX.század negyenes

éveitõl napjainkig becslésünk szerint több mint kétezer

cikk,közlemény,tanulmány,könyv jelent meg e vidék-

rõl.Akolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság Kalota-szeg

bibliográfiája (Kolozsvár 2001),mely elsõsorban

az etnográfiai jellegû anyagot gyûjtötte össze 1230 cí-

met közöl.

E nagy mennyiségû forrásanyag áttekintése –az elsõ

évtizedek ritkaságszámba menõ írásainak felkutatása,a

természetszerûleg szétszórt cikkek,közlések,írások

egybegyûjtése –igen nehéz feladat elé állítja a kutatót.

Hála József nagy szolgálatot tett a Kalotaszeg-kutatás-

nak,e vidék szellemi és tárgyi értékei,múltja iránt ér-

deklõdõ olvasóknak,amikor összegyûjtötte,válogatta

és kiadta az 1842 és 1901 között megjelent fontosabb

írásokat,érdekesebb illusztrációkat,összesen 184 köz-

lést.

A kötet Téglásí Ercsei József: Kalotaszeg vázolata:

címû írásával kezdõdik,ami 1842-ben a Hon és Kül-

földben jelent meg,és amelyre Méreí Gracza György a

helybeli tájékozottságával válaszol,kiigazít illetve ki-

egészít.Erre az írásra Téglási Ercsei József viszontvá-

laszt közölt,és a kibontakozó sajtóvita Kalotaszeg elsõ

tudományos ismertetését eredményezte.Erre a vitára

felfigyelt a korszak legjelentõsebb erdélyi magyar törté-

1 Rákóczi és a kuruc harcosok nyomában.Kassai Polgári

Klub.Szerk.:Csala Kornélia Kassa,2006.;Rákóczi és a kuru-

cok nyomában.Kassai Polgári Klub –Heraldika Kiadó.Szerk.:

Csala Kornélia Kassa,2006..116

nésze,Kõvári László aki A kalotaszegi magyar nép Er-

délyben címû írásában a vidék népének családi életével

foglalkozott.Orvostörténeti kuriozumnak tekinthetõ –

tudományos értékén túl –Máthé János bánffyhunyadi

járási tisztiorvos jelentése 1859-bõl a vidék 56 községe

lakosságának egészségí állapotáról,a korszak két népbe-

tegségérõl a gümõkórról és a golyvásságról.

Ez az idõszak a nagy gazdasági,politikai,társadalmi

változások ideje a jobbágyfelszabadítás,az unió,a vasút-

építés stb.gyökeresen átformálják a kalotaszegi nép éle-

tét,Kalotaszeg világát.

A kötetben sajnos nem találunk írást a vasúti közle-

kedés 1870-es években történõ beindulásáról.1 Pedig ez

az esemény meghatározta a vidék lakosságának életét:a

vasút közelebb hozta egyrészt Kalotaszeget az ország

nagyvárosaihoz,másrészt megfosztotta lakosságát leg-

fontosabb pénzszerzési lehetõségétõl a fuvarozástól,sze-

keres szállítástól.A fuvarozásból eredõ mellékkereset

megszûnése jelentette Kalotaszeg számára azt a kihívást,

amelyre a nép a fafaragó és varrottas háziipar megterem-

tésével válaszolt.A korabeli sajtó többször is foglalko-

zott a vaspálya kalotaszegi szakaszának vonalvezetésé-

vel:többen közlekedéspolitíkai,gazdasági és mûszaki

szempontból kifogásolták,hogy a pálya nagyobbrészt la-

katlan,erdõs területen haladt,ahelyett hogy délebben ve-

zetve Kalotaszeg falvait,Gyalu és Szászfenes települé-

seit kapcsolta volna be a közlekedésbe.Avasút kérdése a

Gyarmathy-családnak is szívügye volt:1898-ban Gyar-mathy

Zsigmond elõmunkálati engedélyt kapott a

Bánffyhunyad –Almás –Zsombor –Hídalmás –Tihó –Zsibó

állomásig építendõ szokványos nyomtávú helyiérdekû

pálya elkészítésére.2 (Ez a vaspálya a kalotaszegiek nagy

bánatára sajnos nem épült meg!)

A vasúti közlekedés beindulása lehetõvé tette a ma-

gyarországi nyári idénymunka elkezdését –amint az a

késõbbi írásokban olvasható –,de a részesaratásra nem-

csak nyugaton,hanem a szûkebb értelemben vett Erdély

fõ gabonatermõ övezetében a Mezõségen is lehetõség

nyílott.3

A kötet legtöbb írásának szerzõi azok,akik korsza-

kunkban Kalotaszeg mûvelõdési,szellemi és gazdasági

életének szervezõi,meghatározó egyéniségei voltak.El-

sõsorban a Gyarmathy-házaspár: Gyarmathy Zsigáné

Hóry Etelka neves írónõ,a kalotaszegi népi élet,kultúra,

népmûvészet ország-világ elõtt való megismertetõje és

férje,Gyarmathy Zsigmond mindezekben méltó társa.

Az elsõ lépés Gyarmathy Zsigmond nevéhez fûzõdik:

1879-ben az õ támogatásával létesül Bánffyhunyadon a

„gyermekjáték-készítõ tanmûhely ”,a fafaragó szakisko-

la.Ez az intézmény indította el a kalotaszegi fafaragók

elsõ nemzedékét,tette lehetõvé a fafaragó háziipar meg-

teremtését,ekkor kapcsolódtak be az országos háziipari

mozgalomba.4

Kalotaszeg számára az igazi nagy lehetõséget az

1885-ös esztendõ jelentette:Gyarmathy Zsigáné a bu-

dapesti Országos Kiállításon ekkor mutatta be a kalota-

szegi szobát,ami a millennium közeledtének hangula-

tában óriási sikert aratott.Az országos sajtó beszámolt

az eseményrõl,ezek közül a legjobb írások a kötetben

is olvashatóak.Gyarmathy Zsigáné kitûnõ gyakorlati

érzékkel rövidesen jövedelmezõ háziiparrá fejlesztette

a varrottaskészítést.5

Kalotaszeg országos híre a következõ években to-

vább erõsödik:1890-tõl Gyarmathy Zsigáné és Herr-mann

Antal hívására neves tudósok,mûvészek sora lá-

togat a vidékre.A látogatás eredményeként a kötetben

is közölt cikkek,közlések,tanulmányok születnek,

szerzõik:Balassa József, Bátky Zsigmond, Jankó Já-nos,

Herrmann Antal, Wlislocki Henrik és mások.

A kalotaszegi népi élet tudományos feltárásából,

népszerûsítésébõl Bánffyhunyad és vidéke tanítói,ta-

nárai is kivették részüket.Hála József külön kiemeli a

helybeli pedagógusok jelentõségét és közli Czucza Já-nos,

Lajos, Vincze Ferenc stb írásait.Atanítók közül

a legjelentõsebb személyiség a kalotaszentkirályi-

bánffyhunyadi Czucza János volt,akit nem csak Jankó

János társaként tart számon a tudománytörténet,hanem

önálló kutatásai révén is.Õ az,aki felveti a kalotaszegi

magyarság eredetének kérdését a Székelyek-e, tatárok-e

vagy magyarok? címû 1890-ben közölt írásában.(Erre

a kérdésre a tudományos kutatás mind a mai napig nem

adott megnyugtató választ!)A Meddig terjed Kalota-szeg?

címû cikkében Balassa József nyelvésszel vitat-

kozva közli álláspontját:„Én tehát egyforma súlyt fek-

tetek mindenre,ami kalotaszegi –légyen az szokás,

nyelvjárás,foglalkozás,vallás vagy viselet ”–hangsú-

lyozta.

A kötetben gazdag néprajzi anyag:kalotaszegi ba-

bonák,népdalok,népszokások,tájszók,versek stb.is

olvashatók,köztük Czucza János tollából a Csáki bíró

leánya ballada,mely késõbb Szentimrei Jenõ feldolgo-

zásában a magyar színpadokon országos sikert ért el.

A kötet számos rangos írásai közül két fontos tanul-

mányt hiányolunk:az egyik A Kolozs-Kalotai Egyház-megye

rövid ismertetése 1871-bõl mely az Erdélyi Ev.

Ref.Anyaszentegyház Névkönyvében jelent meg,a

másik Mihálcz Elek:Egyháztörténeti adalékok (Kalo-

taszeg),amelyet a Protestáns Közlöny 1896/25 –36-os

számai közöltek.Mindkét tanulmány az egyháztörténe-

ti adatokon kívül fontos mûvelõdéstörténeti,demográ-

fiai,iskolai stb.adatot közöl.Véleményünk szerint né-

hány részlet közreadása a kötet terjedelmét nem növelte

volna meg számottevõen.

A kötetben hellyel-közzel megjelennek a névtelen

kalotaszegiek mellett a nevesített varróasszonyok,fafa-

ragók,nótafák,akik jelentõs szerepet vállaltak Kalota-

szeg népszerûsítésében.Közülük bizonyára a leghíre-

sebb Tamás Kata volt,Vikár Béla nótafája,aki a buda-

pesti Uránia tudományos színház közönsége elõtt,mint

„kalotaszegi primadonna ”hatalmas sikert aratott.

Hála József kötetében csaknem 60 képet,illusztrá-

ciót közöl,ezek többnyire a.kalotaszegi népviseletet,

varrottas motívumot,templomozást,lakodalmas mene-

tet,szobabelsõt ábrázolnak.Mûvészettörténeti érdekes-

1 A vasút Kalotaszegen történõ építésérõl lásd:dr. Horváth

Ferenc–dr. Kubinszky Mihály: Magyar vasúti építkezések Er-

délyben.Budapest 1998.48 –53.old.

2 Bánffyhunyad és Vidéke 1900.február 8.

3 Egyed Ákos: Falu,város,civilizáció.Bukarest 1981.238.

old.

4 Sebestyén Kálmán: A kalotaszegi fafaragás története.Ko-

runk Évkönyv,1979.227 –235.old.

5 S. Bartha Éva: Kalotaszeg nagyasszonya.Korunk,

1973/11.1735 –1737.old..117

ség az.angol Walter Crane a preraffaeliták vezérének

hét rajza,amiket Bánffyhunyadon tett látogatásakor,

1900 októberében készített.

A szerzõ kötetében Kalotaszegi népviselet Erdélyben

címmel két egész oldalas (színesben és fekete-fehérben)

képet közölt.A kalotaszegi magyar népviselet elsõ ábrá-

zolásaként számon tartott kép Kõvári László neves törté-

nész A kalotaszegi magyar nép Erdélyben (1853)címû

írásának illusztrációjaként jelent meg és a felvidéki szü-

letésû és kötõdésû Klimkovics Ferenc (1825 –1890)festõ

rajzolta.Kõvári kalotaszegi viselet leírása és Klimkovics

kalotaszegi viseletet ábrázoló képe a kérdéssel foglalko-

zó kutatókban bizonyos kétségeket ébresztett.Szabó T.

Attila az elõbbiekrõl a következõket írta:„A kalotaszegi

öltözetnek van egy...1854 tájáról való...kevésbé meg-

bízható leírása Kõváry László tollából.Az ott közölt nõi

és férfi viseletkép nagyon gyarlón és itt-ott megváltoz-

tatva mutatja be a kalotaszegi viseletet ”.6

Nehezen érthetõ,de tény,hogy a neves történész a

kalotaszegi viselet dolgában bizony tévedett.Vélemé-

nyünk szerint ez Klimkovics illusztrációjára is elmond-

ható.Klimkovics ugyanis sosem járt Kalotaszegen,tehát

ott nem festett.Ötvenéves mûvészi jubileuma alkalmá-

val a Vasárnapi Újság közli a festõ részletes életrajzát,

majd kronológikus sorrendben ismerteti azokat a városo-

kat,tájakat,vidékeket,ahol Klimkovics élete során meg-

fordult,alkotott,de a felsorolásban Erdélyrõl,erdélyi vá-

rosokról,Kalotaszegrõl nem történik említés.7 Klim-

kovics tehát nem ismerte Kalotaszeget,hiszen a képen

látható kalotaszegi magyar népviseletbe öltözött férfi és

nõ mögé egy görögkeleti román templomot rajzolt.Ha a

festõ járt volna Kalotaszegen a református emberpár mö-

gé –figyelembe véve azt,hogy a vidék magyar népe

szinte teljesen református –bizonyára egy négyfia-

tornyos református templomot rajzol.Klimkovics felte-

hetõen találkozott valahol kalotaszegiekkel,és rajzát

vázlata vagy emlékezet alapján készítette.Erre a téve-

désre az olvasó figyelmét fel lehetett volna hívni.

Hála József a kötetet rendkívül gazdag jegyzetanyag-

gal látta el,ami az olvasó további tájékozódását segíthe-

ti,az írások szerzõirõl összeállított szócikkek pedig egy

jövõbeni kalotaszegi lexikon magját is jelenthetik.A

jegyzetanyag azt is bizonyítja,hogy a kötet írásai a kor-

szak legjelentõsebb sajtótermékeiben jelentek meg a

Hon és Külföldtõl a Hölgyfutáron át,a Vasárnapi Újsá-gig,

Erdélyig, Ethnográphiáig, Új Idõkig Anévsorból sajnos

hiányzik Kalotaszeg fõvárosában 1899 –1900 között

megjelenõ „Bánffyhunyad és Vidéke” napilap,mely a vi-

dékrõl sok fontos írást közölt.8

Hála József kötetét az elsõ kalotaszegi olvasókönyv-

nek tekinthetjük,mely az olvasó elé tárja Kalotaszeg

XIX.századi arcát.Ezt a könyvet reményeink szerint kö-

vetik majd –kronológikus vagy tematikus sorrendben –

a többiek,de az elsõ kötetnek ott a helye minden Kalota-

szeget kedvelõ és szeretõ olvasó könyvespolcán.

(Marosvásárhely 2007.)

Nagyszerû dolog az,ha valakinek egy három-négy

tájház létrehozása,a gyûjtés,gyarapítás,a fönnmaradás

lehetõségeinek megteremtése,tárlatvezetések stb.felül

marad még energiája az írott feldolgozás,a jó értelem-

ben vett propaganda számára is.Nagyszerû dolog az is,

hogy Hadobás Pálnak nem kell sokunkkal elmondania:

„kevesen vagyok ”.Öröm olvasni a nevek sorát,akik

csapatába tartoznak.Így lehet,így jó.Ha sereggel va-

gyunk.Nem tudom,mi a titka.Személyes elkötelezett-

ség,nagy-nagy munkabírás,emberek „begyûjtésének ”

külön tehetsége,és még bizonnyal sok egyéb adomány,

amit kapott,s amivel okosan és jól sáfárkodik.Kíván-

juk,tegye még nagyon sokáig!Egy biztos:áldás van

két keze (és szürkeállománya)munkáján.

A „Közlemények ”elsõ három cikke méltó fõhajtás

nemzetünk 1956-os forradalma és szabadságharca

elõtt.A helyi események krónikája,az utódok évfordu-

lós tiszteletadása és a megtorlások leírása mind törlesz-

tés adósságunkból,amivel gyermekeinknek,unokáink-

nak tartozunk.Jó olvasni egyre több helytörténeti kiad-

ványban az e témáról írott cikkeket.

A vidék meghatározó,csodálatos kincse,az Aggte-

leki Cseppkõbarlang a témája a következõ cikknek,

pontosabban az 1961-tõl 2001-ig megjelent Karszt és

Barlang címû újság repertóriuma.Meglepetés volt szá-

momra,hogy egy „címjegyzék ”ilyen érdekfeszítõ le-

het.Mint tükörképben,lejátszódik bennük a barlangnak

és kutatásának teljes története.Nagyszerû emberek

munkája,eredményei,elismeréseik,kitüntetéseik...Az-

tán a búcsú sokuktól.Sok ismert név,akik más téren is

nagyot alkottak.

„Egy igaz ember az embertelen korban...”Ezt a cí-

met adnám Kovács István postamester visszaemlékezé-

seinek.Sokan és sokféleképp emlékeznek manapság,

nosztalgiáznak,mosakodnak és ferdítenek különbözõ

irányokból „a múlt mindent megszépít ”alapján.De

van,amit nem szabad hagynunk megszépíteni,álrózsa-

színûre festeni.Azt sem,hogy igen,voltak embertelen

kiskirályok a 45 elõtti idõkben (is).És hogy voltak,

akik joggal vártak-reméltek jobb életet a „felszabadu-

lástól ”.És voltak,akik igaz szívvel álltak az új rendszer

mellé,akik hitték,hogy mód és lehetõség lesz sok szen-

vedés,nyomor és igazságtalanság felszámolására.Nem

õk tehettek róla,hogy a valóságban nem ez történt.De

elõttük tisztelettel kell fejet hajtanunk.S azok elõtt is,

akik,mint Laki Lukács László,ezeket a történelem-

morzsákat is összegyûjtik,és elénk tárják.

Természetesen nekem,a tájházvezetõnek –talán

megbocsáthatóan –a Borsodi Tájházról (Tájházak-

ról...)szóló írás áll a szívemhez legközelebb.

Nem pótolhatja semmi e téren sem egy-egy telepü-

lés lakóinak és vezetõinek áldozatkészségét.A Tájház-

ról szóló,szívet melengetõ beszámoló nyomán –úgy

érzem –Edelény városa méltó partnere Hadobás Pál-

nak.Az õ elhivatottsága,szakértelme,felmérhetetlen

munkája mellé odaállt a város.Szép lenne és igen-igen

hasznos lenne,ha édes hazánk sok településén lenne a

jó és nagy szellemeknek ilyen nagyszerû találkozása.

2004-ben,a Tájházszövetség Országos Találkozó-

ján munkatársaimmal magunk is jártunk az Edelényi

Tájházakban.A mindenre bõséggel jutó hely,a szak-

6 Szabó T. Attila: A kalotaszegi nõi öltözet leírása 1864-bõl.

In:Szabó T. Attila: Nép és nyelv.Bukarest 1980.229 –300 old.

7 Vasárnapi Újság 1889/17.szám.

8 Az említett hetilap –Bánffyhunyad és Vidéke –társadalmi,

szépirodalmi s közgazdasági hetilap.1899 –1900.Felelõs szer-

kesztõ:Dr. Dávidovics Sándor Megjelenik minden csütörtökön..118

szerûség,a mindenben szem elõtt tartott (és sajnos sok

más helyen nem kellõképpen hangsúlyos)néprajzi hite-

lességre való törekvés lenyûgözõ.

Néhány megszívlelendõ téma a kiadványból:

Az évenként visszatérõ rovat:„A tájház gyûjtemé-

nyét gazdagították...”(Egyik falunapunkon,hasonló té-

májú szavaim után mondta egy idõs falubéli asszony:

„Máshová is adtam sok mindent,de ott nem szokták

megköszönni.”

–Évfordulónaptáruk gyöngéd figyelmeztetés,kiket

köszöntsünk,kiket ünnepeljünk abban az évben.

–A kézimunkázásról:szándékosan félreállított,tan-

anyagból kivont,igényesen alig visszatéríthetõ,komoly

nevelõ hatású téma.(Például az országosan is kurió-

zumszámba menõ drávaszögi hímzést évtizedek alatt

sem tudtuk csipkerózsika-álmából fölébreszteni.)

–Az egyházak története,jeles eseményei.

–Ipar-és agrártörténeti témák;és még sok egyéb.

Egy hajdanvolt rektor,Losonczi András „Könyör-

gés ”-érõl is beszámol a kis könyv,amit a Sárospataki

Református Kollégium tett közkinccsé.Archaikus nyel-

vezetében és Istenbe vetett erõs hitében egyaránt meg-

rendítõ olvasmány.

Hírt kapunk az Edelény-Fintai Református Gyüleke-

zet örömünnepérõl:fiatal lelkészházaspárjának beikta-

tásáról is.

Európai jelentõségû késõbronzkori leletegyüttes ke-

rült elõ az Aggtelek melletti Szádvárnál.Aszakemberek

által rendkívüli jelentõségûnek ítélt eseményrõl Török

Tünde számol be a lap hasábjain.

Beszámol a periodika a környezetvédelmi és vízügyi

miniszter rendeletérõl,mellyel a 3,1 hektár kiterjedésû,

Edelény határában lévõ magyar nõszirmos területet fo-

kozott védelem alá helyezte.A vidék minden témájú

kincse közös öröm a Tájházban is.

A Tomori Pál szobrának avatásáról szóló cikkben

Szilvai Attila polgármester emelkedett szavaival csak

egyetértenünk lehet.Mert abban a korban is,a mohácsi

vész elõtt,a mostanihoz hasonlóan a csak önérdeket né-

zõk,más szóval a nemzetárulók voltak többségben,a

kevés igaz között is fénylõ csillag volt az életét is felál-

dozó Tomori Pál.Emlékének ápolása,szobrának felállí-

tása olyan tett,amivel Tomor község a nemzet adóssá-

gából törlesztett.

Utoljára pedig köszönti a kötet Puskás Balázst,az el-

sõ kötetes ifjú költõt örömmel és reménységgel.„Belõ-

led még minden lehet ”–írhatnánk az írás mottójául.

A 2006-ban Edelényben és környékén megjelent

honismereti témájú könyvek jegyzéke zárja a cikkek so-

rát:11 –azaz tizenegy –darab,egyetlen év alatt.

Végezetül pedig álljon itt tanulságul:minden

TÁJ-háznak –amelyik egy TÁJ-at mutat be,tehát egy

TÁJ-ért felelõs –ilyen vagy hasonló,de mindenképp

rendszeresen megjelenõ hírlevelet kellene útjára bocsá-

tania.Egy biztos:a jó példán felbuzdulva,ha huszon-

négy órás szolgálatunkból a huszonötödiket is kell erre

fordítanunk:a Nagytótfalui Tájházban,Drávaszög

gyöngyszemében mi meg fogjuk valósítani.Csak erõt

adjon hozzá nékünk az Úristen.

BAGU BALÁZS:

Beszélgetések meghurcolt magyarokkal,

az áldozatok hozzátartozóival

(Intermix Kiadó,Ungvár –Budapest )

A XIX.század reménységei,erõfeszítései és építke-

zése után a szörnyû XX.század megpróbáltatások

hosszú sorával gyötörte-apasztotta a kárpát-medencei

magyarságot.Igazság szerint csöndes genocídiummal

fenyegetett már a magyar nyelvterület elsõ világháborút

követõ irracionális szétdarabolása is,az új fiatal nem-

zetállamok részérõl megnyilvánuló telepítési politikával

és asszimilációs nyomással,öt-hat eltérõ nyelvi és kul-

turális közegbe „integrálva ”egyazon magyar nyelv és

nemzet gyermekeit.A szellem és a lélek megpróbáltatá-

sai azonban szinte eltörpülnek a második világháború

végével bekövetkezett elmondhatatlan fizikai szenvedé-

sek,a rapid vagy lassú tömeggyilkosságok sora mellett,

amelyek a Délvidéken,Erdélyben,és amint a kezünk-

ben lévõ kötet dokumentálja,Kárpátalján sokkal rette-

netesebb tartalmat adnak a genocídium fogalmának.

Könyvespolcainkon vannak már kötetek orosz és

magyar túlélõk tollából a szovjet GULAG-világról,a

délvidéki szerb vérengzésekrõl vagy a Maniu-gárdisták

rémtetteirõl –bár a hiteles és teljes kép megalkotásához

anyaguk korántsem elegendõ.A szovjet birodalomba

kebelezett Kárpátalja azonban sokáig mintha kimaradt

volna nem csupán az ilyen-olyan õszinteséggel megírt

történelembõl,hanem az emlékeket idézõ közbeszédbõl

is.Oka ennek több is lehetett,de annyi bizonyos,hogy a

trianoni határokon túlra került területek közül,amíg a

szovjet birodalom magyarországi rezidensei hatalom-

ban voltak,Kárpátalja volt a cenzorok számára a legér-

zékenyebb téma,s a személyes rokoni,baráti találkozá-

sok –amelyek a többi utódállam tekintetében mégiscsak

léteztek –itt jórészt hiányoztak,az odavezetõ út kiköve-

zése csaknem lehetetlen volt.E sorok írója tanúsíthatja,

hogy még az 1980-as évek derekán is az Ungvár –

Verecke útvonalra fõiskolai hallgatókkal szervezett uta-

zás alkalmával a senki földjére engedett autóbuszt csak

este léptették.be,hogy megállás nélkül siessünk Ung-

várig,Beregszász felé határozott föllépésünk ellenére

sem térhettünk el,a sofõr és a busz iratait a szovjet „ide-

genvezetõ ”magához vette.

Bagu Balázs könyve alapvetõ ismeretforrás a kárpát-

aljai magyarok (és nemcsak a magyarok)története sú-

lyos fordulópontjához.Klinikai pontosságú,tárgyila-

gosságában letaglózó erejû képét kapjuk a testi és lelki

szenvedésnek,a kíméletlen és barbár gépezet mûködé-

sének,az éhség,a járvány,a hideg pusztításának,a

szolyvai gyûjtõtábor,a boriszovi,nevianszki lágerek

poklának,amelyek –a szerzõ megrázó meghatározása

szerint –magyar nemzeti temetõk.Temetõk,amelyek

szomorú látványa csak a túlélõk emlékeiben létezik,

mert helyükre vasúti vágány,lakótelep,buszpályaudvar,

került,mintegy dísztelen,közömbös,posztszovjet táji

környezettel fedve el az apák,nagyapák csontjait,ösztö-

nözve,sürgetve a felejtést.Persze a közhatalom örökö-

seinek részérõl többrõl van szó,mint szégyenlõs hallga-

tásról.A kötet utolsó mondata rezignáltan jegyzi meg:

„Sem az egykori szovjet,sem a jelenkori ukrán politika.nem hajlandó beismerni,hogy az 1944-es elhurcolás

igenis bûntény volt ”.

Amunka mûfaját tekintve is újat hoz azzal,hogy tel-

jes életutakat,nagyon céltudatosan irányított interjúkat

közöl.Az áldozatok még oly elrettentõen nagy számá-

nál is többet mondanak,maradandóbb hatást gyakorol-

nak az egyes emberi sorsok,amelyeket a gyermekkortól

a családi és lakóhelyi környezettel együtt olyan élõn,

olyan részletesen (s mégis lényegre törõn)mutat be,

hogy az a néprajz iránt érdeklõdõk számára is izgalmas

(például Nyeste Béla emlékezésében).Az anyag viszont

–ha már ezt szóba hoztuk –a kutatás számára is sokkal

több lehetõséget kínál,mint a paraszti hagyományokról

meglévõ ismeretek kiegészítését.Az interjúalanyok,

zsellérek,jómódú gazdák vagy az értelmiségi-közép-

osztályi származásúak (mint Almássy Gézáné Varga Ju-

lianna)más-más gyermek-és ifjúkori háttérrel ugyanazt

kapták,a háromnapos munka primitív meséjét követõ

halálmeneteket és elborzasztó lágerélményeket,vagy az

otthon maradottak,az árva túlélõk sorsát.Az életutak

ilyen mindenre kiterjedõ lineáris bemutatása a szocioló-

giai és életmódkutatás számára is új utakat jelöl ki:föl-

villantja a túlélõk fönnmaradásáért folytatott küzdelmét,

a deklasszálódást,beilleszkedésüket az így-úgy konszo-

lidálódó háború utáni szovjet világba.Aletarolt régi dif-

ferenciált társadalom és életforma helyén új,redukált

minõségû,de mégis elviselhetõ életforma alakult ki,

amelyben,föltételezhetõen az egész posztszovjet tér-

ségre jellemzõ közös jegyek is vannak.

A gazdag anyagban számos olyan,a prímér forrás

hitelességével bíró adalékot találunk,amelyek általáno-

sabb kérdéseket is tisztázni segítenek.A teljesség igé-

nye nélkül említjük például az elveiben polgári demok-

ratikus csehszlovák köztársaság nemzetiségi politikájá-

nak bírálatát,összevetve a néhány éves magyar impéri-

um mintaszerû intézkedéseivel,ami egyáltalán nem

közismert.A szovjet éra álságos nemzetiségi politikájá-

ról –az internacionalizmus jelszavával –szintén kapunk

adatokat.Érdekes a magyar katonák és az ukrán vagy

orosz lakosság jó kapcsolatáról tett említés.A standard

történeti irodalom egyoldalúan a partizánokkal vívott

kegyetlen gerillaháború képeit általánosítja –bár a ma-

gyar katonák és a lakosság jó kapcsolatáról még Szol-

zsenyicin is ír.A moszkovita magyar kommunisták

ténykedéseirõl sokat tudunk,mégis sokkoló,amint ma-

gától a tanútól halljuk,hogy a magyar hadifoglyokat a

magyar kommunista –Rákosi Mátyás –azért kereste

föl,hogy „piszkos gazembereknek ”nevezze õket (Nagy

József visszaemlékezése).

A kötetben közölt legtöbb írástól elüt Nyeste Albert

életútja (Magyarként szovjet egyenruhában).Más hely-

zet,más nemzedék,mégis teljesen logikusan kapcsoló-

dik a tragikus elõzményekhez.A kényszerûen beillesz-

kedett,diplomát szerzett magyar immár a Szovjetunió

polgáraként abba a helyzetbe kerül,hogy a birodalom

tartalékos tisztjeként maga is az elnyomók oldalára sod-

ródik.Rimaszombatban egy fiatalember –nagy valószí-

nûséggel magyar tört oroszsággal kéri számon az orosz

egyenruhába bujtatott magyartól a szovjet beavatkozást.

1956-ban Budapesten is elõfordult,hogy szovjet elhárí-

tó tisztek,ha erre valamiért szükség volt,kifogástalan

magyarsággal szólaltak meg.Az igazság az,hogy akkor

nem jutott eszünkbe,s talán jobb is,hogy kacskaringós

életutat bejárt kárpátaljai magyarokról van szó,inkább

azt hittük,orosz egyenruhába átöltözött moszkovita ál-

lamvédelmisekkel van dolgunk.

E szórványos tallózás is,reméljük,megmutat vala-

mennyit Bagu Balázs kötetének eredetiségébõl,az

anyag sokszínûségébõl és forrásértékébõl.A szerzõ a

forrásföltárás és a helytörténetírás mestere.Az interjú-

kat is avatott kézzel,célratörõ kérdésekkel,a szükséges

mértékben háttérben maradva irányítja.A szerkesztés

olvasóbarát,a szerzõ a tájnyelvi vagy a lokális,a szovjet

érát idézõ kifejezéseket a szöveg közben föloldja.A kö-

tetnek rangos helye van (lenne?)a magyarországi köny-

vesboltok kirakatában.

(Intermix Kiadó.Ungvár –Budapest.)

Ötödik darabbal,friss tartalommal gazdagodott a

2002 óta évente megjelentetett Füzitõi füzetek helytörté-

neti írásokat közlõ sorozata.Atelepülésen 1994 óta mû-

ködõ Harmonikus Életért Közalapítvány,az 1998-tól ki-

sebb megszakítással tevékenykedõ,egyre bõvülõ fel-

adatrendszert vállaló Füzitõ Baráti Kör,melynek törté-

nete a 2004.évi III.füzetben olvasható,jelzik azt a szel-

lemi-anyagi hátteret,ami e kezdeményezést,helyi hon-

ismereti mozgalmat támogatja,élteti.

Az 1997-ben végleg bezárt Timföldgyár mára már

szépkorúvá lett egykori mérnökei,munkásai és más ten-

ni akaró polgárok összefogásával évrõl évre kiadott,te-

lepüléstörténeti forrásanyagot tartalmazó sorozat elõz-

ményének tekinthetõ néhai Hörömpöly Mihály: Almás-

füzitõ helytörténete (1998)címû összefoglaló monográ-

fiája.Amajd évtizedre visszanyúló gyökerek között em-

lítendõ az elsõ füzet bevezetõjének pár sora:„Ahogy te-

lik az idõ,az emlékek elhalványodnak,a mindennapok

emberei elfelejtõdnek,ezért kell olyan lehetõség,hogy

magunkat unokáinknak is meg tudjuk mutatni.”

E felismerés nyomán értékes kiegészítéseket közöl-

tek a sorozatban.Ezek a memoárok azonban alapvetõen

különböznek az összefoglaló falutörténettõl,csak rész-

ben tekinthetõk folytatásnak,kiegészítésnek.Más mû-

fajt képviselnek,még akkor is,ha az alaposabb megis-

merést szolgálják,s akkor is,ha jelentõs és eddig keve-

sek által ismert anyaggal gazdagították tudásunkat.

A szerkesztõk tudatosan vállalt célja,koncepciója a

világos és azonos szerkezet,amely mind az öt füzetben

következetesen megtalálható.A legfontosabb rész –

szerkezeti egység írásai közül meg kell említeni a köz-

ség volt jegyzõjének a millenniumra (1996)készített

visszaemlékezés gyûjteményét,amit volt gyári munká-

sok,az 1950-es évek „új honfoglalói ”között gyûjtött.

Tematikus összeállítások is szerepelnek itt a helyi keres-

kedelem,közoktatás,sport-,mûvészeti és kulturális élet

múltjáról.Ezek az írások is segítik a jövõben összeállí-

tani Almásfüzitõ történetének egy-egy fejezetét,amel-

lett,hogy az emlékezet által dokumentálható ismerete-

ket írásba foglalják.

Érdekes mikrotörténelmi írás az Egy lakóház és la-

kóinak története Almásfüzitõ-felsõn címû.Elgondol-

119.kodtató a Mit mutatnak a statisztikai adatok Almásfüzi-

tõn témájú összeállítás.1980-as,1990-es és 2000-es ada-

tokat hasonlít össze:demográfiai,lakás-és szociális

helyzet,foglalkoztatottság,közellátás tekintetében.Ko-

moly életmódbeli változások olvashatók ki a számokból,

amelyek még további elemzést igényelnek (2006).

Ugyancsak e legutóbbi gyûjteményben szerepel a je-

lenlegi polgármester,Karánsebesy Lukács rövid írása a

volt Timföldgyár területének rehabilitációjáról.A múlt

hagyatéka,a szocialista nagyüzem és a terület újrahasz-

nosításának eredménye majd a jövõben látszik tisztán.

A Füzitõi füzetek közül kettõben is szerepel dr Hor-

váth Friderika közleménye a falu római kori régészeti

feltárásáról.(Odiavum Azaum –2002,2005)Ezek a leg-

tudományosabb ismeretek,közérthetõ formában a füze-

tek közleményei között.Eme írásokban szerzõ összefog-

lalja a korábbi (1948 –1951,1955 –1961,1971 –72)ásatá-

sok fõbb megállapításait.Ezt követõen a helyi önkor-

mányzat által finanszírozott és általa 1998 óta elért leg-

újabb régészeti eredményeket adja közre olvasmányos

formában.„A feltárás során elõkerült leletek segítségé-

vel vizsgálni tudjuk,hogy egy légiós tábor közelsége és

infrastruktúrája milyen jelentõs befolyással bírt egy alig

párszáz fõs lovas hadsereggel bíró tábor melletti polgári

település életminõségére.Amár feldolgozott leletek gaz-

dagsága,forma és motívumkincse e szempont fontossá-

gát hangsúlyozza,és ezek bizonyságtételébõl tudjuk,

hogy az itteni lakosságot a brigetioi mûhelyek látták el

gyártmányaikkal.”„A település rézkori lakóinak objek-

tumait a római építkezések során megbolygatták,ezért

az õskori falu szerkezetére vonatkozóan kevés adatot

nyerhettünk.”

Asorozat visszaemlékezései,írásai között minden al-

kalommal szerepel a Füzitõi anekdoták füzitõiekrõl címû

rész.Ezek jobbára apró történetek,amelyek jól oldják a

nehezebb fajsúlyú írások komolyságát.Az egykori üzem

egykori dolgozóinak emberi,„magántörténelmi ”forgá-

csait olvasva a volt szocialista nagyüzem közösségte-

remtõ mindennapjaiba is bepillanthatunk,olykor korfes-

tõ hangulatú apró történetek által.Így szárazsággal sem

vádolhatók a füzetek szerkesztõi.Annál is kevésbé,mert

a szerkezeti egységek között verseket is közölnek,ame-

lyek megteremtik az átmenetet.Gondként jegyezhetõ

meg,hogy nincsenek képaláírások és tartalomjegyzékek

sem lelhetõk fel.Az elõbbiek hiánya sajnos levon a füze-

tek értékébõl,utóbbiak megléte a gyorsabb tájékozódást

szolgálhatná.

Nem függetlenül e füzetektõl,külön kötetet is adtak

ki:Az 1956-os forradalom és megtorlás története Almás-füzitõn

címmel (2002).Az 50.évforduló tiszteletére ta-

lán kerül elõ még némi anyag a forradalom helyi ered-

ményeirõl.2003-tól másik sorozatot is megjelentet a

Füzitõ Baráti Kör:Az Almásfüzitõi Timföldgyár története

életrajzokban címmel.Ebbõl látható,hogy a nagyobb és

kerekebb anyagokat külön adják ki,de ez nem csökken-

ti-,inkább erõsíti a Füzitõi Füzetek fontosságát.A szer-

kesztõk,köztük az energikus Kaptay György tisztában

vannak vele:e munkák is jelentõsen formálják és szol-

gálják a helyi közösség magáról alkotott képét,öntuda-

tát.

Összefoglalóan elmondható,hogy a Füzitõi füzetek

sorozat jó kezdeményezés,örülhetünk neki,hogy már az

ötödik darabja is megjelent,gazdagítva megyénk hely-

történeti-honismereti irodalmát.Apróbb hibái ellenére is

üdvözlendõ vállalkozás,a fentiek ismertében jó és foly-

tatandó feladatvállalás és megoldás.Biztatjuk a szer-

kesztõket,várjuk a folytatást,a falu szellemi-kulturális

örökségének gyarapítását.

MEGRENDELÕLAP

aláírás.Petõfi utolsó óráinak nyomában

(Romhányi András felvételei)

A Sárpatak hídja.396 Ft

(Hála József felvételei)